Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-28 / 34. szám

— Soós György drámája a MATESZ színpadán — Lebilincselő dráma, igaz emberi tör­ténet Sós György alkotása. A hétköz­napok „kisemberének“ sorsa elevene­dik fel a színpadon. A kemény, szor­galmas, becsületes, önzetlen munka himnusza ez! ... A dráma főhőse, For­ró Márton, a pék, így körvonalazza életszemléletét: „Igaz, nem vagyak vezérigazgató, de pék, az vagyok__ és ez egyáltalán nem kevés...“ A történet színhelye — s ezt mi örömmel könyvelhetjük el — ismét a falu. A színház vezetői dramatur­giai tervükben va­lóban a szükséglet­ből indulnak ki. Az utóbbi időben im­már másodízben láthattunk a MA­TESZ színpadán olyan művet, mely a ma falujának tár­sadalmi problémáit boncolgatja. Mi rövid ismer­tetésünkben főleg egy dologra szeret­nénk felhívni a fi­gyelmet. Sós György- drámája olyan emberről szól, akihez hason­lókat közvetlen környezetünkben Is találunk, mégis á legtöbbször elné­zünk felettük, ter­mészetesnek, ma­gától értetődőnek vesszük becsületes munkájukat, tiszta életüket. Maga a darab szerzője így vall erről: „Forró Márton, a pék, egy­szerű ember. Hoz­zá hasonló na­gyon sokan élnek a Világban, és valószínűleg sokan ülnek a nézőtéren is Életében szinte nincs is semmi különös, jelentéktelen lakó­ja a kicsiny falunak, nem vitt végbe soha semmiféle hűsi tettet Csak vé­gezte a dolgát. Ez a darab erről a „csak“-ról szól. Azokról az emberek­ről, akik soha nem csapnak lármát maguk körül, hanem csöndben, sze­rényen, lelkiismerettel dolgoznak, mert tudják, hogy muukájekra •szűk'« sége van a többieknek.“ Napjainkban egyre többet beszé­lünk, vitatkozunk arról, milyen is le­gyen a szocialista embertípus. Ku­tatjuk, keressük a szocialista embert, azt a dolgozót, aki szűk egyéni érde­keit háttérbe szorítva a közért él, cselekszik. Nos, Sós György drámája részben az iránytű szerepét is betölt­heti. Igen, dolgoznak ezek az embe­rek, csupán észre kell őket vennünk és mi több, követnünk kell őket, pél­dának állítani mindenki elé. A darabban felvetődik az ifjúság, a fiatalok kérdése is. A szerző ideálja, és Forró Mártoné Is kétségkívül Em­ber András figurája. Mindezzel szem­pogós kenyeret, akkor egyszer csak­ugyan lehetsz vezérigazgató, de ha arra ügyelsz, hogy vezérigazgató le­gyél, akkar péknek is rassz leszel...“ Dióhéjban talán annyit a dráma esz­mei mondanivalójáról. Bízunk benne, hogy falvaink közönsége szívesen fo­gadja majd az új darabot, s megta­lálja meghallja mindazokat az igaz­ságodat, amelyek számunkra ahhoz, hogy igaz emberré válhassunk, feltét­lenül szükségesek. A színészi teljesítményekről szólva, ügy véljük, a legtöbb esetben elérték az átlagot, sőt helyenként felül Is emelkedtek rajta. Forró Márton alak­ját Király Dezső hitelesen, meggyő­zően alakította. Gyurkovics Mihály Balog Sándor alakításában esetleg egyetlen momentumot kifogásolhat-fOSEF HÓRA: Tavaszelő Áttetsző, friss szelek csúcsokat ostromolnak. Nem látod, érzed csak. Tán tavaszt hoz a holnap. A hallgatag időbe nézünk a félhomályból. Megremegtet a nesz, mely zizeg ott fent, távol. MARIE KRATOCHVlLOVÄ: Nagy ajándék az élet Köszönj meg minden napot, mely megadatott néked. Életünk véges, elfogy — nagy ajándék az élet. Hű barát, szerető társ vágyad, s tán csalódnod kell gyógyirt a népnél találsz, előle ne zárkózz el. Csak aki gyáva, vonul félre, amint az élet hozzá mostoha, begubózík, mintha mér nem is élne, fanyarrá válik nincs egy jő szava ... Bőn az, ha életkedvünket elvesztjük. Ha nagy csapás ért, akkor sincs rá ok. Mindig kell, hogy valamiért küzdjUnk: hogy boldogokká legyenek mások. 2$ IÁN ROSTRA: A nap szeretői ben érdekes az, hogy a drámában szereplő többi fiatal sem teljesen ne­gatív beállítottságú. S ez így van a valóságban is. Élnek közöttünk fiata­lok akiknek az életfelfogásával ugyan nem minden tekintetben érthetünk egyet, azonban megértőknek kell len­nünk velük szemben. Az itkeresés, az életideál megalkotása nem könnyű feladat. Buktatókat, kitérőket rejt -magéban, -ts-Fórrá- Márton,, bár jieni ért egyet az őt- magára hagyó Balog Sándorral, nem áll az űtjába. Többek között ezekkel a szavakkal búcsúzik tőle: „Ha pék akarsz lenni, kenyeret akarsz sütni, napröl napra friss, rá-Csak feléje fordítják vágyón arcukat, hajnaltól, délen át, egészen estig a nyári ég izzó bórája alatt, míg hevét ontja, csak őt keresik aranyos szépei a magyar rónának. Gyalog Bandi sója... Ahol csak összejöttek az emberek, mindenütt Gyalog Bandiról folyt a szó. Még a verebek is róla csiripeltek a sza­porán rügyező fákon. Tegnap este meg már egy kis dal is szájról szájra szállt a fiúról. Sző ami szó, Bandi azt se tudta már fiú e vagy leány... — Na, de ilyet! — nevetett fejebúbját va­­kargatva Bandi egyik cimborája. — Ügy kellett neki! Miért harácsol mint a hörcsög? — tárgyilagos­­kodtak mások. A rakoncátlan gyere­kek torkuk szakadtából énekelték: Gyalog Bandi sója elfolyott a tóba. Szegény Gyalog Bandi, mit teszel a szószba? Bandi tehát közszájon forgott a faluban. „Nép­szerűsége“ napról nap­ra nőtt. Szégyellte is magát, legszívesebben a föld alá bújt tolna. Egy férfi aztán ki­­kottyantotta miért érte közgúny Gyalog Bandit, így mesélte el az ese­tet: — Semmi hiba sem volt a Bandi gyerekkel. Ma is példás munkát végez a szövetkezetben és más tekintetben ts helytáll... Az egész a tavalyi só-hisztériának a következménye. Ban­di ugyanis — aki, mel­lesleg szólva nősülés előtt állott — megtaka­rított pénzének egy ré­szén több mint hét má­zsa sőt vásárolt „stafí­­rung“ helyett... — ? — Annak a tévhitnek ült jel a szegény gye­rek, hogy ha sóval szór­ja körül a házát, védve lesz az atomsugárzás el­len. A legmulatságosabb azonban az — és ezen derül már napok óta a falu népe —, hogy rosz­­saul raktározta al a sót... A közelünkben ténfer­gő gyerekek rázendítet­tek a tréfás dalocskára: Gyalog Bandi sója elfolyott a tóba ... A férfi felkacagott, elzavarta a gyerekeket is folytatta: — De el ám, a kutya­fáját! El a tóba! ... A hancúrozó gyerekek újra rákezdték: Ne búslakodj, Bandi, hogy elolvadt a sód, vehetsz az üzletben újra hétszáz kilót! A tréfás kedvű férfi távozóban még megje­gyezte: — Szegény Bandi, bi­zony jól megjárta!... nánk — szóváltása a pékkel, mintha kissé túl élesre sikerült volna. Fa­zekas tanácselnök szerepében nagyon jól feltaláta magát Turner Zsigmond. Lőrincz Margit, a nagyszájé Majomé szerepében mintha helyenként kissé túlozna, mesterkélt lenne. Megható, szép alakítás Bottka Zsuzsáé Forró Márton felesége szerepében. Csendes László Ferije kissé naivan nyegle, kü­lönösen elfogadható. Gregor Martin rendező munkáját dicséri, hogy a da­rab eszmei mondanivalóját szinte minden esetben sikerül tökéletesen kilúgoznia. (p. L) Eredményesebb évet! Az elmúlt hetekben megtartott CSE­­MADGK-évzáró gyűlések kulturális életünk sok-sok kérdését érintették. A charmaci helyi szervezet tagjai szintén elhatérezték, hogy ebben az évben jobb munkát szeretnének ki­fejteni mint tavaly. A tagok helyesen mutattak rá a fogyatékosságokra, bátran feltárták a hibákat — s biz ez a javulás útja, sikert csak így érhe­tünk el. A helyi szervezet állandó színjátszó esopertat alakított. Első­ként a „Huszárvágás“ eímü színmű­vet választották. KISS LÄSZLÖ (Moldava n/B) 'SS/SSSSSfSSS//SSSSSfSfSSrSSS/SSSSSSSSS/SSS/SSSSffSSSSSSSrrsrSSSSSArWfSSSSS7SS/SSSSSSSSSSSSSfSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/fSSSSSSSSSSSfMfSSSWS*SSSSSSSSSfSSSSSSS/SA S minden napi műszakja letelve, rőt özönben eltűnik — vélnéd, végleg — szerelmes fejecskéjük fordul már keletre. Ű, tudják jól, merre tölti az éjjelt! És várnak rá, míg csillagfény és harmat szitál rájuk, vagy az éj vak-sötét. S ha Ismét jő, virradtán egy új napnak, feléje tárja mindegyik ölét. Ez nem mese, ez számíthat hitelre, ne félj, hogy mindezt csak úgy költöttem. Nagygomboson oktatgatott ki erre egy agronómus borozgatás közben. Innen van magyar neve: „Napraforgó“. Míg csak magánosán, elvétve láttalak itt-ott bab és tök között ott fent, otthon, őrházaknak tövében — kertekben, hová az ősz költözött — nem is sejtettem, hogy miféle nagy erő tart fogva, elbűvölt fejecske. Már súlyos lettél. Jő pár kiló vagy. Föld felé hajlít magjaid terhe. (Fügedl Elek fordításai) Jó olvasmány a gyerekeknek Kónya József ifjúsági regénye: Buksi hat gazdája KEZES JÓZSEF Illik?... Nem ülik! Gyermekeknek írni nem könnyű mesterség. Csak a legnagyobbaknak sikerült Igazán. Elég bizonyíték erre, hogy az ifjúsági irodalom remekmű­vett olyan írástudók alkották, mint Dickens, Mark Twain, Verne Capek, Botena Némcová, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Móra Ferenc; de még sok nevet lehetne említeni. Nemcsak Idő: 16 óra 30 perc. A vidéki élel­miszerbolt előtt még tizenketten áll­nak sort: alma érkezett. Főként anyák, idősebbek, fiatalabbak vegye­sen. Fél óra múlva bezár az üzlet. Mindenki nyugodtan áll, három, négypercenként mozdul a sor a be­járat felé. Ez az önfegyelem, ez a rend__ A bejárati ajtótői talán a negyedik, egy kékruhás, nagy darab, negyven­körüli férfi micisapkában, mögötte egy fiatal anyajelölt. (Neki kimon­dottan előnye lenne, de nem hasz­nálja ki szerénységből). Az úttestről egy biciklista fordul be, leugrik ke­rekéről, odatámasztja azt a bolt fa­lához és furcsa vigyorral néz végig a soron. Fekete nadrágján piros zsi­­nőről: fityegnek, nyakán virító piros­csíkos sál, homlokát és fülét úgy­nevezett hülye-frizura díszíti. Néhány lépést tesz előre, s aztán befúrja ma­gát az anyajelölt elé —, közvetlenül a kékruhás férfi mögé. A hangulat pillanatok alatt izzóvá válik. Az anyajelölt megbotránkozásának ad ki­fejezést. A huligán ingerelni kezdi: „Nyugi, nyugi kisanyám, sietek“. Most már a kékruhás is megszólal: „Menjen a végére, míg nem késő!“ A válasz nem késik: „Apuskám, ne strapálja magát a dumával, mert ki­hűlnek a belei...“ Ebben a pillanat­ban hatalmas, iapátnagyságó tenyér tapasztja be a mosdatlan szájat. A nyugati eszmevilágból kisarjadt figu­ra egy pillanat alatt a sárban hasal. Ott sein időzhetett soká. Amilyen hir­telen jött, olyan gyorsan tűnt el kosszarvú kerékpárján. Az önbíráskodás helytelen, de a fel­háborodás érthető. P. S. (Pohronsky Ruskov) értenie kell a gyermekek nyelvét, Is­mernie gondolkodásukat, de egy kis­sé gyermekké is kell válnia az író­nak, ha le akarja kötni a serdülő ember érdeklődését, tudnia kell bele­élni magát a gyermek gondolatvilágá­ba, eszejárásába. Éppen ezért ritka az igazán jó gyermekkönyv. Ha pedig mind ehhez még hozzá­tesszük, hogy mai társadalmi valósá­gunk, az áj társadalmi rend építésé­nek lüktető tempója a gyermek gon­dolkodásában is nyomokat hagy fés az ábrázolás e nélkül nem lehet tel­jes), merész vállalkozásnak is nevez­hetjük az ilyen szándékot. Volt már nálunk hasonló próbálkozás több, de Inkább kevesebb sikerrel. Sőt, a leg­igényesebb műfajjal, a mesével is megpróbálkoztak, (ez sikerült a leg­kevésbé), de a jó gyermekkönyv rang­ját csak most Kónya József új köny­vének sikerült megközelítenie. A regény hat gyerekalakja igazi élő süvölvény, vérbeli gyermektípus, mind külön egyéniség, de egyikérd huncutok, elevenek, játékosak és kalandvágy ók, mint minden egészséges gyerek. Es ami után mindnyájan annyira áhítoz­nak, a nagykaland lehetősége meg is nyílik előttük, ezzel el is indul a bo­nyodalmas és fordulatokban gazdag történet. Izgalmas nyomozás az el­vesztett állat után. A Duna árterének mocsár-dzsungelében az áradás elzár­ja a pajtásokat a külvilágtól, viharos éjszaka a Duna szigetén, mennydör­géssel, villámlással, igazi életveszély és végül a csodálatos menekülés; mindez egy pillanatra sem engedi le­tenni Kónya József könyvét. Amt pedig a legszebb ebben a könyv­ben, az emberség, a bajtdrsiasság szépséges példái, melyek átszövik a történetet. A hat fiú, korunk egész­séges szabad gyermeket, akik talán ösztönösen, de mégis csodás bizton­sággal értik és érzik, hogy a felnőt­tek törekvésé a szebb, igazabb élet fe­lé őket is kötelezi. Köszönet a Szépirodalmi Könyvkia­dónak, amely értékes, hasznos és e mellett lenyűgözően érdekes könyv­vel ajándékozta meg gyermekeinket. Kónya József bátyánktól pedig kér­jük az újabb Ilyen írásokat, mert gyermekeink nevelkedése és nemes szórakozása minden felnőtt szívbéli ügye. P. E. 1963. április 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents