Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-28 / 34. szám
a traktor nyergében Az emberek életében ez többnyire így van; dolgos hétköznapok, amelyekben itt-ott valami fénylik, mint a fáklya. Ilyen különös változásokat fedezhetünk fel nemegyszer a falusi asszonyok cselekedeteiben is. Asszonyok, akik hosszú évek során csak az imakönyvet és a fakanalat ismerték, olyan forradalmasán beavatkoztak a nyilvános ügyekbe, hogy sokszor még a férfiakat is lepipálták. A férfiak gyakran mondogatták, hogy a nők soha nem végezhetnek „férfiasabb munkákat“ mint például a gépek irányítása, javítása stb., mivel 1. nincs meg a szaktudásuk, 2. nincsenek tapasztalataik, 3. olyan viszonyuk a gépekhez soha nem lesz, mint a férfiaknak, 4. és különben is, az asszonynak konyhában a helye. Nekünk mégis úgy tűnik, hogy ez a valóságban másképp van. Igaz, amit a nők saját tetteikkel be is bizonyítottak, hogy: 1. a nők ezrei középiskolákon és főiskolákon tanulnak, 2. a dolgozó anyák esténként, amikor már gyermekeik elszunynyadnak, könyvet vesznek kezükbe, hogy bepótolják azt, amit a múlt társadalom nekik nem engedett meg, 3. számos traktorosnővel való beszélgetésünk bebizonyította azt, hogy a nők a traktorral épp oly örömmel dolgoznak, mint a konyhában, 4. ha a nő a konyhában jól vég-» zi munkáját, akkor elvégzi jól „a durvább“ férfimunkát is. A traktorosnőkkel való beszélgetésünkkor sok mindent emlegettek. Az asszonyok a gyermekeikről, férjeikről, a szövetkezetről és főleg a traktorokról beszélgettek. Ez mégis egy kicsit csodálatos, hisz nemrég a nők csak a tűzhelyet, edényeket ismerték. Igaz, hogy traktorosnőnek lenni nemcsak az, hogy valami imakönyvet vesz a hóna alá. Képzeljék el, hogy egy lány vezetői igazolvánnyal munkára jelentkezik az EFSZ-be és traktort kér. Némely szövetkezetben kap is, de ezzel az egész faluban a nevetés tárgyává válik. Némely esetben nemhogy segítenének neki az első nehézségek leküzdésében, hanem megnehezítik munkáját. A következő történt a Veiké Záluzie-i Xehlár Mártával. Amikor traktoros lett, kortársai rögtön meg akartak győződni technikai tudásáról. Éjjel a traktorhoz kúsztak, kilyukkasztották a gumiját, elzárták a naftát stb. Még az anyja is gyakran mondogatta neki, hogy sosem megy férjhez, ki látta már, hogy egy lány olyan piszkos munkát végezzen. Helena Hitková a Tesárske Mlynany-i EFSZ traktorosa négy gyermek anyja. Egyszer, amikor a traktorral dombon ment felfelé, megállt a motorja, s húzatni kellett. Nemsokára megint jeges úton haladva a vasút mellett megcsúszott a traktorral. Rögtön volt beszéd a faluban. Hogy megállította a gyorsvonatot és hogy a négy gyermekes anyának nincs esze. Napről-napra különféle szerencsétlenségeknek tanúi vagyunk. Ha a kormány mellett férfi ül, nincs róla mit beszélni. Hallaniuk kellene a gúnyolódó és kárörvendő hangokat, amikor a kormány mellett nő ül. Hiába! Az új nehezen talál utat magának. Sok minden akadályozza. Sok esetben az, hogy nem értik meg otthon, a szövetkezetekben, a faluban. Amikor a brockéi traktoros, Valakovicová először ült traktorra, több szövetkezeti tagnak kellett vele menni — szalmát mentek kötni. Gondolják, hogy mentek vele? Nem! Nem ültek a traktorra, azt mondták, hogy családjuk van. Inkább mentek gyalog. No de ma már a női traktorosok megbecsülésben részesülnek. A napokban készülnek a férfiakkal együtt a komplexbrigád megalakítására. Sokminden nehezíti a női traktoros munkáját. Közülük soknak még a saját férjét is meg kellett győznie. Többen azt kifogásolták nekik otthon, ahelyett, hogy a konyhában kalács illatozna, trágya szaglik. Ma már Szlovákiában több traktorosnő van, akik helyt tudnak állni munkahelyükön éppúgy, mint a férfiak; ezt nemcsak a munkához való jó viszonnyal bizonyítják, hanem szaktudásukkal, jellemző vonásukkal, a rendszeretettel, amely annyira fontos ennél a munkánál. St. Zúberová Konkréten és a sajátosságokat figyelembe véve Beszélgetés a mezőgazdasági termelési igazgatóságokról A Nemetgyűlés nemrégiben törvényt fogadott el, mely megváltoztatja a mezőgazdasági termelés eddigi irányítását az országos központi irányítástól egészen a helyi szervek ezirányú tevékenységéig A legfontosabb változás, melyet az új törvény jelent, az, hogy a mezőgazdasági termelés irányításának egész feladata a járásokban áthárul az új szervekre, a járási termelési igazgatóságokra Lényegében már minden járásban befejeződött az átszervezés és a termelési igazgatóságok megkezdték munkájukat. A Pravda szerkesztősége ezzel kapcsolatban néhány kérdést tett fel S. Korec elvtársnak, a Topofcany-i Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozójának és J. D2unka elvtársnak a Nitrai Járási Igazgatóság íőökonómusának. • Mit várnak az irányítás új módszereitől? A választ erre a kérdésre már a párt Központi Bizottságának határozata és az íij törvény adja meg, melyben a legfontosabb elv az, hogy nem a járásra küldött jelentések alapján kell a problémákat megoldani és nemcsak a szép, átlagos mutatészámokat kell biztosítani, hanem konkrét, mindennapi munkával kell segíteni a szövetkezeteket és így közvetlen részvétellel a termelésben, gondoskodni arról, hogy minden szövetkezetünk jó üzemmé váljon. A közvetlen részvétel kizárja a reszortszerüséget az egyes dolgozók tevékenységében, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés problémáit nem egy kaptafára, hanem különbözően kell megoldani az egyes üzemekben, nem ügyköri, hanem komplex módon. így például az állattenyésztés szakaszán nem segítene rajtunk, ha munkatársaimmal csak a szűk ágazati kérdést, például a takarmányadag öszszetételét oldanánk meg, vagy pedig az állomány mennyiségével és a munkaszervezés módjával törődnénk, s így nem oldanánk meg egyúttal a takarmánytermelést és az egész állattenyésztés hatékonyságát is— válaszolt Korec elvtárs. Hasonlóképpen a gazdasági nyilvántartás és ellenőrzés szakaszán sem maradhatunk — mint eddig — csak a saját ügyköri kereteink között. A mezőgazdasági termelési igazgatóság mint egységes szerv, felelős az egész járásban a mezőgazdasági termelés helyzetéért és fejlesztéséért. Tehát a zootechnikusok és az agronómusok intézkedéseiből kell kiindulnunk, javaslataikat velük együtt kell mérlegelnünk és nemcsak az ökonómiai átszámításokat kell biztosítanunk, hanem a pontos nyilvántartást is, mely elősegíti a termelés fejlesztését. Ez utóbbi sajnos mostanáig, mint az irányítás fontos kelléke, csak a Hamupipőke szerény szerepét játszotta a szövetkezetekben — egészítette ki a választ Dzunka elvtárs. Egyszóval az új irányítástól sokat várunk. Megerősít minket szakmai és politikai munkánkban, igényeket támaszt velünk szemben, de egyben Tehetővé teszi, hogy ott dolgozzunk, ahol minden eldől, közvetlenül a szövetkezetben, a mezei csoportokban és a farmokon. Ezen felül még következményeiben az új irányítási mód azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés gyakorlatilag a főiskolát és középiskolát végzett káderek százaival erősödik meg. • És hogyan képzelik el konkréten munkájukat? Ha az ember a munka mikéntjét akarja körvonalazni, előszöris tudnia kell azt, hogy mit akar elérni. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok célja, teljesíteni a CSKP XII. kongreszszusának határozatait, melyek konkréten az évi termelési és felvásárlási tervekben vannak lefektetve. Nagy vonalakban ez a mi munkánk tartalma. Most, a tavaszi munkák vannak napirenden. Legfőbb igyekezetünk nemcsak ezeknek a munkáknak a meggyorsítása, de a minőség biztosítása is, mind a munkák tartalmát, mind pedig egyes növények vetését illetőleg. Azt kérdezhetnék, hegy mi közünk nekünk, állattenyésztőknek és önkonómusoknak az agronómusok napi gondjaihoz. De lehet-e a zootechnikus tényleg zootechnikus és az ökonómus valóban ökonómus, ha nem gondoskodik arról, hogy minden szövetkezetben a lehető legkisebb költséggel minden hektáron a legnagyobb mennyiségű tápértékét termeljék ki? Az alapvető termelési ág — a növénytermesztés — fejlesztésével mindnyájunknak törődnünk kell, mivel csak a növénytermesztés segítségével oldhatjuk meg az állattenyésztés problémáit és nem pedig fordítva. Kész... Fényképezőgépünk lencséjével épp azt a pillanatot örökítettük meg, amikor a svodoví szövetkezetesek a cukorrépatáblán az utolsót kerülték. — Készen vagyunk gyerekek — örvendezett Klímaf Károly csoportvezető. — (Jobbról balra a második.) A második váltás, — Alföldi István, Medve János és Bócz János — új feladatot kap. Nem véletlen, hogy már a kukoricát vetik és a répa vetése csak három napig tartott. Két váltásban dolgoztak, az egyik műszak reggel öttől délig, a másik déltől estig. Foto: Bállá Természetesen vannak Itt különleges problémák is, melyek közül a legfontosabb a szakosítás. Nálunk, a topolüanyi járásban — mondta Korec elvtárs — tavaly már öt EFSZ vezette be a szakosítást a szarvasmarhatenyésztésben. így ebben az évben a V. Bielice-i EFSZ egy hektárra átszámítva 400 kg, a éuklasovcei EFSZ pedig 300 kg marhahúst ad el. Az előbbi szövetkezet az első negyedévben már 85 kg-ot teljesített is hektáronként. Emellett a szakosítás előnyöket nyújt a káderek szakmai tudásának növekedésében is. Az ottani EFSZ-ben a hugyany (ammonia) alkalmazásával a takarmányozásban a napi súlygyarapodást az egész, 420 darabból álló állománynál napi és darabonkénti 90 dkg-ra emelték. A vitából nyilvánvalóvá vált, hogy itt az ökonómusoknak is van mondanivalójuk. Ö szerintük a marhatenyésztésre való irányvétel helyességét nemcsak a szervestrágya termelésének és gazdaságos felhasználásának szükségessége bizonyltja, de az a tény is, hogy míg a sertéseknél 1 kg súlygyarapodásra eső takarmányadagnak háromnegyedrészt magból és csak egynegyedrészt terimés takarmányból kell állnia, addig a hízómarháknál kétharmadrész terimés és csak egyharmadrész a mag. Ha a szövetkezetek pontos nyilvántartást fognak vezetni, .maguk is meglátják majd, hogy számukra ez menynyire kifizetődő. Ezekben a napokban 30 olyan Nitrajárási szövetkezetben végeznek vizsgálatot, amelyek nem teljesítették termelési- és bevételi terveiket. Szakember-kettősök alapos mérlegelés után hatékony intézkedéseket javasolnak majd a termelésben. Ezen kívül gépi számoló állomások megalakítását készítik elő és iskoláztatják az ökonőmusokat a szövetkezeti nyilvántartásról. A Topolcany-i Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság csak 14 nappal ezelőtt alakult meg, Sulovcán, Krnóán és Tesáren azonban, tehát azokban a szövetkezetekben, amelyek lemaradtak máris javasoltak és be Is vezettek olyan intézkedéseket, melyek megjavítják a helyzetet. Sulovcén például nem teljesítették a sertéshús termelési és eladási feladatait. A szövetkezet emiatt nem írígylésreméltó helyzetbe került. A kacsákhoz folyamodtak segítségért. Ezer kacsához még kétezret vásároltak és ezzel kiegyenlítik a hústermolési és bevételi hiányt, s nem is nyolc, hanem két hónap alatt. Hasonlóan jártak el Krnőán és Tesáren is. Azt is javasolták a szövetkezetnek, hogy a kiszántott repce helyébe mustárt vessenek, amely hektáronként 4—5 ezer koronát hoz. Ha értékeljük az eddig megoldott kérdéseket, elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok feladata gyors és sokoldalú segítséget adni az üzemeknek. Ebben meg is egyezik két kérdezett elvtárs. • És milyenek a távlatok? Ezek bizony olyan sokfélék, hogy nehéz dolog melyikkel elkezdeni. A termelés szakaszán elsősorban a szakosítás és a termelés központosítása áll előtérben, mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben. Járásunkban például már most kijelölték azokat a szövetkezeteket, melyek évelő takarmányok megtermesztésére vesznek irányt. A nyilvántartás szakaszán mindenekelőtt a pontos, elsődleges és könyvelési nyilvántartásról van szó. A problémák megközelítésénél azonban minden munka alapelvéül az egyes EFSZ-ek sajátos különbségeit kell tekintetbe venni. Az új irányítás nem bír el semmiféle sablont és mindenfajta írásbeli jelentés a mostani rendszerben csak szegényül a közvetlen segítség hatékonyságát. A hosszúlejáratú távlat világos. 1970-ig a mezőgazdaságot az ipar színvonalára kell emelni. A kővetkező két év alatt az elmaradt EFSZ-eket a jók mellé kell felhozni, és ez nem kis munkát és mély átgondolást kíván. Ford. P. E. Alaposan felkészültek a hétéves tervfeladatokra Hosszú, éjszakába nyúló megbeszélések és a munkaszakaszokon történő viták egész sora, a problémák tüzetes étrágása előzte meg az elhatározást, amely a hétéves tervfeladatokra való alapos felkészülés lehetőségeit megteremtette a vinárei szövetkezetben (hradeci járás). Az alap persze megvolt erre, mert az évek hosszú sora óta folyó munkaverseny mélyreható nyomot hagyott az emberekben, s a járási versenyben állandóan az első helyet tartották, mintha kibérelték volna az elsőséget. Bizonyos, hogy ilyenformán az 1064 hektár mezőgazdasági területű szövetkezetben igen jól kellett gazdálkodniuk. Az 1961-es ősz és az 1962-es többször megismétlődő koratavaszi fagy bizony itt sem kedvezett az őszieknek. Búzából mégis 36,5, a tavasszal vetett árpából 41,3, zabból 42,6, cukorrépából 250 és silókukoricából pedig 320 mázsát takarítottak be hektáronként. Különösen nagy gondot fordítanak a silókukorica termesztésére, amelyből tavaly 116 hektárt vetettek, de ezen kívül volt 13 hektár takarmánycukorrépájuk, 9 hektár takarmánykáposztájuk és 30 hektár másodnövényük, továbbá a 140 hektár tavaszi gabonafélében alávetést alkalmaztak. Ladislav Hrih agronómus elmondta, hogy eredményeiknek titka a jó és szakszerű talajerőfokozásban rejlik. Megállapítottuk, hogy valóban így van. Tavaly 5280 komposztot készítettek és 35 hektáron intenzív öntözéses gazdálkodást folytattak, amely nagyban elősegítette a hozamok emelését. A termények betakarításánál egyre nagyobb teret hódít a gépi munka. Például a gabonafélék 60 %-át két, illetve hárommenetesen és az 50 hektárnyi cukorrépa „zöldjét“ a karéjjal együtt — 8000 q — ugyancsak gépekkel takarították be. TROUSIL NYOMDOKAIN Amikor Trousil elvtárs fölhívást intézett az egész ország mezőgazdasági dolgozóihoz, a vinárei szövetkezetben 40 asszony határozta el, hogy elsajátítja módszereit és síkra száll a parasztbecsületért. Meglátogatták a Szocialista Munka Hősét, elbeszélgettek vele, ellesték módszereit, s odahaza megkezdték a takarmányok ízesítését, valamint a langyos víz itatását. így sikerült a termelést fellendíteniük, s tehenenként 2146 liter évi tejátlagot és 100 tehéntől 100 borjút elérniük. Nagy súlyt fektetnek a szövetkezetben a megfelelő állatsűrűségre 100 hektáronként 87,7 szarvasmarhát, s ebből 51,6 tehenet tartottak. Az emberek gondos munkája és az állatokkal való példás törődés meghozta a várt eredményt, és eladási tervüket tejből 4275 literrel, húsból 168 mázsával, tojásból pedig 71 745 darabbal túl teljesítették. A szocialista munkabrigád büszke címért folyó szövetkezeti versenybe 216 dolgozó kapcsolódott bele, s a versenyző öt kollektívából négy már meg is szerezte a büszke címet. Persze, a termelési feladatok túlteljesítésénél mindenki megkapta a megérdemelt különjutalmat, a prémiumot. Volt miből, mert ezen a címen 277 000 koronát tartalékoltak. MINDIG CSAK ELŐRE! A fejlődés törvénye így követeli. A munka lázában új, szocialista viszony alakult ki az emberek között, ez adja a tempót a termelés egyre följebb történő Íveléséhez. — Ebben az esztendőben — jegyzi meg Jozef Hájek, a HNB titkára — a múlt évhez viszonyítva a mezőgazdasági össztermelést 12,02 °/o-kal, s ebből az állattenyésztési termelést 5,35, a növénytermelést pedig 22,5 %-kal emeljük. Majd megtudjuk tőle, hogy a helyi nemzeti bizottság elsőrendű tevékenysége az EFSZ irányításában nyilvánul meg. A tanács, a mezőgázdasági albizottság mindig behatóan foglalkozik a termelés legaprólékosabb részleteivel is. Bohumil Jelinek, a szövetkezet elnöke nagyra értékeli a nemzeti bizottság segítségét. Saját tevékenységéről heti munkatervet készít, amelyet megvitatás céljából a mezőgazdasági albizottság elé terjeszt. Ott szükség esetén javítást eszközölnek a tervben. Ez nem szőrszálhasogatás, megbíznak benne, de ugyanakkor ellenőrzik tevékenységét, és ez a helyes. A szövetkezet többi vezetői hasonló munkatervet készítenek, amelyeket az elnök maga hagy jóvá és ellenőrzi azok teljesítését. A gazdaság ez évi termelési terve merész, előremutató. A földterület 31 */o-áröl két termés betakarítását tűzték ki. Ez azért szükséges, mert 530 tehén helyett 553-at tartanak. — Tervbevettük — mondja Jaroslav Horák zootechnikus —, hogy hektáronként eladunk 1033 liter tejet, 220,9 kg húst és 500 tojást. Ennek valóraváltása érdekében rengeteg takarmány kell, ezért szükséges két termés elérése. Ügy határoztak, hogy idén fokozzák a komposzt előállítását: 160 000 koronáért egy komposztkeverő-kombájnt vásároltak és ezt a fontos gépet, valamint az egész műveletet egy külön, erre a célra megalakított munkacsoportra bízták. Feladatuk: hektáronként 5,6 m5 komposzt készítése, tehát idén 1000 m5- rel több komposzt áll majd rendelkezésükre, mint tavaly. A talaj termőerejének fokozására a földterület 30 °/o-át látják el szervesanyaggal, vagyis hektáronként 350 mázsa istállótrágyát, vagy pedig 450 mázsa komposztot adnak, valamint 50 hektárra bővítik az öntözéses területet. Semmi kétség, az ilyen fölkészülés biztosítja az eredményt. S mondhatjuk, hogy alaposan meghányták-vetették a dolgot. Utat mutatnak a többi mezőgazdasági üzemejt számára, miként készüljenek fel az elkövetkező hétéves tervfeladatok teljesítésére. Hoksza István 1963. április 28.
