Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-21 / 32. szám
1870. április 22-én született a világ proletariátusának nagy vezére, Vlagyimir lljics Lenin. Születésének 93. évfordulóján nagy szeretettel emlékezünk meg róla. Alábbi cikkünk Lenin tátrai, Poronini tartózkodásának néhány kedves és érdekes momentumát örökíti meg. Azon kevesek között, akik találkoztak Leninnel,« íkik emlékeznek még rá, lengyel parasztok is vannak: Tátra-vidéki gurálok. A lengyel Tátra szépségeiben gyönyörködni vágyó turista a gurál Poronin falu mellett, a sziklákon tajtékzó Dunajec partján könnyen megpillanthatja a proletárforradalom vezérének magas talapzaton álló, bronzból öntött szobrát. A* Tátra panorámájának hátterében kirajzolódó Lenin-emlékmű egy Zakopanéi stílusban épült faházíkó közvetlen közelében áll. Vlagyimir Uljanov vezetése alatt a párt központi bizottsága benne tartotta üléseit. Ez a ház 1947 óta Lenin nevét viselő múzeum, ahol számos emléket gyűjtöttek össze itttartózkodása idejéből. Lenin 1912 júniusában érkezett Lengyelországba, az osztrák fennhatóság alatt álló Galíciába. Feleségével Nagyezsda Krupszkájával először Krakkóban a Zwierzyniecka utca 21. szám alatt telepedett le. Innen, a cári Oroszország határa közeléből könnyebb volt Leninnek a forradalmi mozgalmat irányítania, elvtársaival a kapcsolatot fenntartania, leveleznie, a sajtót figyelnie. 1913 tavaszán Krupszkaja egészségi állapota megromlott. Vlagyimir lljics sem érezte jól magát. Az orvos tanácsára elhatározták, hogy a hegyekbe, a közeli Tátrába utaznak. Választásuk a Zakopanétól 7 kilométerre fekvő Poroninra esett. — „Zakopane — írja ekkor Lenin egyik levelében — túl drága volt számunkra. Poronin olcsóbb és szerényebb volt. A levegő tökéletes .. .’Telkapaszkodtunk a fennsíkra, mely közvetlenül a házunk felett kezdődött és megpillantottuk a Tátra fehér, behavazott csúcsait.“ Lenin és Krupszkaja Poroninban Teresa Skupiená házában lakott. Két szobájuk és konyhájuk volt, az emeleten pedig még egy szoba, melyben Lenin reggeltől estig dolgozott. A nyári napokat rendesen fürdéssel kezdte a Dunajecben. Utána a postára ment, ahol mindig sok levél és újság várt rá. „Sok újságunk van és lehet dolgozni — írta 1913 májusában M. J. Uljanovnak küldött levelében. — A lakosság lengyel parasztokból „gurálokból“ (hegyi parasztok) áll, akikkel tört nyelven megértjük egymást.“ A falusi életmód nagyon kedvére volt Leninnek. ízlett neki az aludtej, a fekete kenyér és az erős lengyel vodka. Lenin élénken érdeklődött a lakosság élete iránt is. Hamar megismerkedett az emberekkel, beszélgetett és vitatkozott velük. Vonzódtak hozzá a tátrai gurálok. Tetszett Leninnek a szigorú, de szép föld, a tarka völgyek, a hegyoldalak között az illatos fenyőerdők, az éles, égbe nyúló gránitcsúcsok. Gyakran tett gyalog vagy kerékpárral hosszabbrövidebb kirándulásokat a környékre, meglátogatva a többi között a szép tátrai Morszkie Okot, a Tengerszemet. Lenin úgy viselkedett, mintha turista lenne. De a poronini parasztok tudták, hogy ez a szerény ember igen különbözik a többi turistától és üdülőtől. S egészen csodálkozásra ragadta őket, hogy városi ember létére mennyire érdeklődött a vetés és a termés, a mezei munka és a paraszti élet, valamint a kereseti viszonyok iránt. Valóban Lenin sok időt szentelt ebben az időben a parasztkérdésnek, felhasználta a helyi megfigyeléseket, olvasta a lengyel nyelvű, sajtót. Számos cikke és munkája, amelyet ekkor írt, fontos elméleti kiindulópontjává vált közvetlen, forradalmi munkájának. Nyáron Poroninban, télen pedig Krakkóban gyakran folytatott tanácskozásokat az orosz és lengyel forradalmárokkal s 1913 augusztusában Poroninban zajlott le a Központi Bizottság „nyári“ tanácskozása, amelyen a többi között a VI. pártkongresszus kérdését is megtárgyalták, amelyre 1914 végén került sor Bécsben. 1914. augusztus 1-én azonban kirobbant az első világháború, amely a további terveket áthúzta. Mint cári kémet, magát Lenint is letartóztatták. Augusztus 7-én történt az, és másnap Vlagyimir lljics már a közeli Nowy Targ-i börtönben ült. Az osztrák császár hivatalnokai és funkcionáriusai ekkor meggyőződhettek róla, mennyi lengyel barátja van Leninnek. Záporoztak a tiltakozások és a Lenin szabadonbocsátását követelő levelek. Nem csupán a Nowy Targ-i és krakkói, de még a ■ bécsi hatóságokat is megmozgatták. Nemcsak Lenin harcostársai léptek közbe — lengyel forradalmárok, mint Warski vagy Koszutszka — hanem a szellemi élet vezetői, kitűnő írók, köztük Jan Kasprovicz, Stefan Zeromski, Wladyslaw Orkan. Krupszkaja az eseményekre visszaemlékezve többek között ezt írja: „Férjemért Orkan költő kezeskedett." Végre 12 napi börtön után a közbenjárások sikerrel jártak. Lenint szabadon engedték. Nowy Targból parasztszekérrel tért vissza Poroninba. Nem sokkal ezután a Tátrából először Krakkóba, majd Bécsbe utazott s onnan azután Svájcba. Már majdnem egy félszázad telt el ázóta, Lenin emléke azonban él és élni fog a tátraaljai parasztok között. Bizonyítéka ennek az a megbecsülés és tisztelet, amellyel Teresa Skupiená házát veszik körül, amelyben élt és dolgozott Lenin. Szerény, nehéz parasztszékek, padok és asztalok, úgy állnak, mint amikor még rajtuk ült és dolgozott a nemzetközi proletariátus vezére. „Uljanov úr“, ahogy őt a gurálok nevezték. S a Lenin-múzeumhoz, amely mellett az ő emlékműve emelkedik, évről évre a világ minden részéről a látogatók ezrei érkeznek. Tizenöt év alatt félmillió ember fordult meg itt. T. G. Cuppanós csókot kap a már" kora hajnalban szorgoskodó péktől (Király Dezső) a kis menyasszony (Lelkes Julika). A Magyar Területi Színház e héten Sós György „A pék" című színmüvével mutatkozott be sikeresen. Kéf jó szakkönyv Mezőgazdaságunk kulcsproblémája jelenleg a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése. A sikeres tenyésztés alapfeltétele a helyes takarmányozás, az állattartás színvonalának növelése, valamint a munkaszervezés nagyüzemi formáinak alkalmazása. Surina mérnök könyve a Szarvasmarha-tenyésztés korszerű nagyüzemi technikája egyszerű nyelvezettel, szabatosan ismerteti az olvasót az említett kérdésekkel. Bevezető fejezetben a szarvasmarhanevelés korszerű nagyüzemi technikájának jelentőségével foglalkozik. Hangsúlyozza a környezet hatásának jelentőségét az állattartásban. Ismerteti a tehenek helyes előkészítését a borjazásra és az újszülött borjak korszerű ápolását. Külön fejezetben tárgyalja a borjúnevelés új módjait, összehasonlítja az egyes borjúnevelési módszerek gazdaságosságát és rámutat az új módszerek előnyeire. Nagy figyelmet fordít • borjak istállózásának új formáira. A kővetkező fejezetben a növendékmarha neveléséről beszél. Az olvasó itt képet nyer a növendékmarha szabad tartásának gazdaságos-, ságáról a munkatermelékenység emelésével és a termelési költségek csökkentésével kapcsolatban. Hasznos tanácsokkal látja el a szerző az olvasót a növendékmarha legeltetésének megszervezéséről szóló fejezetben. A következő fejezet a szarvasmarha korszerű hizlalásával foglalkozik. Terjedelmes fejezet ismerteti a korszerű nagyüzemi technikát a tehenészetben. A kézikönyv gazdagon illusztrált. (Old. 108, ára fűzve 2,85 Kcs.) • Magercák mérnök kézikönyve Korszerű technológiai eljárások a sertéstartásban és hizlalásban gyakorlati dolgozóink számára készült. Az olvasó itt megismerkedik azokkal az alapvető intézkedésekkel, amelyek biztosítják az eredményes sertéstenyésztést. Részletesen tárgyalja a sertések istállőzásával szemben támasztott követelményeket — a kocák és malacok istállózásánál falkés tartás esetén, a szoptatós malacok istállózásánál, valamint a hízósertések istállózásánál. A fejezetet az istállókhoz tartozó helyiségek leírása egészíti ki. A további fejezet a munkák gépesítésével foglalkozik a sertés-istállóban. A könyv legterjedelmesebb fejezete a sertések takarmányozásáról szól. Az olvasó tájékoztatást nyer a továbbtartásra szánt sertések takarmányozásáról, a hízósertések takarmányozásáról, valamint a sertések számára alkalmas takarmányról. A sertéstenyésztésben dolgozók nagy segítségei találnak Magercák mérnök szemléltetően illusztrált és könnyű stílusbáh írt könyvecskéjében. (Old. $14, ára fűzve 3,30 Kcs.) -li-JAROSLAV HASEK* Egy itt meg nem nevezendő amerikai nagyváros egyik legjorgalmasabb • kőrútján estefelé két megnyerő megjelenésű, borotvált arcú úriember közeledett egymással szemben. Amikor kartávolságra értek egymáshoz, a szürke cilinderes úr megszólította a puhakalapos úriembert: „Engedje meg, uram, nem volt szerencsénk már egymáshoz?" — Nem hinném, uram, nem ismerem Önt - válaszolta a puhakalapos úr. — Különös - jegyezte a másik hangosan, hogy meghallják a járókelők is, — Ön tehát azt állítja, hogy sohasem látott engem? — Soha - mondta csodálkozva az első. — Akkor engedjen meg kérem egy kérdést — mondta a szürke cilinderes úr. - Azt szeretném megtudni Öntől, miért nézett rám már messziről olyan különösen ? A beszélgetés hallatára egyre több járókelő állt meg. — Ezek az urak itt tanúim — mondotta a másik —, hogy nem néztem Önre. — De bizony nézett, uram - válaszolta még hangosabban az első — és amennyiben Ön úriember, megmondja nekem, hogy miért. — Nem ismerem Önt - vetette oda a másik - és különösnek találom kérdését, azonkívül... — Csak fejezze be kérem... azonkívül? — folytatta az első — mit akart még mondani? — Megtagadom a választ - válaszolta nyugodt hangon a másik, a különös vitát egyre fokozódó érdeklődéssel figyelő közönség felé fordulva, -*) Április 24-én emlékezünk meg Jaroslav Hasek, a nagy cseh író, világhírű humorista, a politikai szatíra kiváló művelője születésének 80. évfordulójáról. Ez alkalomból közöljük e csípős, ötletes karcolatét. az urak is megállapíthatjuk, hogy semmi rosszat sem mondtam. — Akkor tehát gondolt, ugyebár uram? - érdeklődött izgatott hangon az első. — Erre a kérdésére is megtagadom a választ - jelentette ki a másik úriember, mivel... — Mi az, hogy mivel? — ugrott a szavába a szürkecilinderes — azt akarta talán mondani, hogy: „mivel nincs szándékomban tovább piszkítani magam Önnel?" — Ezt nem mondtam — mondta a puhakalapos — különben is... — Mit qondol azzal a „különben is"sel? — Semmit, uram! — Különösen hangsúlyozta az „uram." szót. — Dehogy hangsúlyoztam. — Hát akkor kérem, szabadítson meg a jelenlététől — fakadt ki izgatottan az első. — Ott állok, ahol jól esik nekem, habár ... — A „habár"-ral meg akar sérteni engem — mondta a szürke cilinderes úr. Közben_ a közönség száma egyre szaporodott. — Önt megsérteni ? — válaszolt nyugodtan a másik — azt bizony nem tehetem meg. — Hogy érti ezt? — Sehogy. Ha csak... — Hogy, hogy „ha csak"? — A „ha csak"-kal azt gondoltam - s válaszolt a legnyugodtabb hangon a másik, — hogy Ön, uram egy szamár. Rúgjatok belé — tanácsolta valaki a nézők közül. - Löjjétek le! Időközben a szürke cilinderes úriember a földre helyezte cilinderét és feltűrte a kabátujját. — Ezt, uram megkeserüli! — Csak jöjjön — mondta a másik •—» ismétlem még egyszer, hogy Ön szamár. — Ügy! - kiabálta az első. — Tudja-e, hogy ezért kiverem a fogait? — Csak rajta, próbálja meg - szólt a másik. — Meg is próbálom - mondta az első és olyan erővel vágta szájon a puha kalapos urat, hogy az hanyatt esett. Nagy zűrzavar keletkezett, mindenki az arcátlan támadónak esett, hogy megkapja megérdemelt büntetését. Közben azonban a legyőzött úriember felállt, ellenfele elé helyezkedett, akit a felháborodott közönség legszívesebben meglincselt volna, és egész nyugodtan így szólt: — Hölgyeim és uraim, nézzék a fogaimat, egy sem hiányzik belőlük. — Uraim, gentlemanek, jól ide figyeljenek! Ezek műfogak. A Martens és Társai cég elpusztíthatatlan fogakat készít, amelyek a legjobban pótolják a valódiakat. Erre az első úr karon fogta a másikat és egyszerre kiáltották: „Melegen ajánljuk Önöknek Martens és Társai műfog-üzemét“. Majd mindketten szivarra gyújtottak és a legnagyobb nyugalommal távoztak. * * * A Martens és Társai cégnek ez a két alkalmazottja eddig a napig jó barátok voltak, de a leírt jelenet után anyagi vonatkozású nézeteltérés támadt köztük. — Vilmos — mondta a másik, felléptük után közös vacsorájukra készülve - nesze, három dollár. — Még kettőt kapok, John — mondta Vilmos - hiszen tudod, hogy Martens és Társaiék egy napra 5 dollárt fizetnek. — Az igaz - felelt John, - de tegnap óta tartozol nekem két dollárral. — Nem tudok róla. t—- De Vilmos ■—■ nyugtalankodott John, — nem emlékszel rá? Még mielőtt- berúgtál, kölcsönözted ki magadnak. — Nem én rúgtam be, hanem te — védekezett Vilmos. — Rendben van — válaszolt John komoran. - Szóval józan voltál és a két dollárt neiji kölcsönbe kaptad, hanem egyszerűen elvetted tőlem. — Igen, de csak a magamét vettem el, John, mert te viszont tegnapelőtt kivetted a zsebemből a kétdolláros szivarszipkámat. — Uram, Vilmos, Ön hazudik! — Uram, John, Ön tolvaj! — Részeges fickó! — Hazug nigger! Az étteremben különös csattanás volt hallható, amelyet Vilmos úr a következő szavakkal magyarázott meg: „John úr, ezért a pofonért még látjuk egymást!", és a Martens és Társai cég alkalmazottai haragban váltak el egymástól. — Uraim -, mondta Martens úr másnap reggel, miután a két volt jóbarát újra találkozott a vállalat irodájában - a társunk, Watter úr nagyon örült, sőt mondhatnám, el volt ragadtatva, milyen nagyszerűen játszották el reklámjelenetüket tegnap este a negyedik utcában. Valóban egész természetesen hatott játékuk, s ezért elismerésemet fejezem ki mind Önnek John úr, mind magának, Vilmos úr. Ma este a hatodik utcában lépnek fel. Legyenek minél természetesebbek. Beszéltem már a rendőrfőnökkel, aki megígérte, hogy nem lép közbe, hiszen nem is lát a dologban törvényellenességet ... Vilmos úr szürke cilinderével a fején erre a következő szavakkal búcsúzott: „Biztosítom Önt, Martens úr, hogy a jelenetet a legtermészetesebb modorban játszom el. így történt azután, hogy a hatodik utcában este hétkor szürke cilinderével Vilmos úr és a puhakalapos John úr újra találkoztak. Watter úr, Martens üzlettársa ma még nagyobb elragadtatással figyelte a jelenetet, mert Vilmos úr hangjában szinte remegett az izgatottság. A jelenet valóban természetesen játszódott le. — Azt akarja talán mondani, hogy nem szándékszik magát velem beszennyezni? - kérdezte Vilmos úr John úrnak már ismert kijelentéséret „Megtagadom a választ erre a kérdésre, mivel... — Azt nem mondtam — mondta John úr, — mert... — Mit gondol azzal, hogy „mert"? — Semmit, uram. — Különösen hangsúlyozza az „uram“-ot. — Nem gondolom. — Kérem, kíméljen meg, jelenlététől. — Ott maradok, ahol jól esik nekem, habár ... — A. „habár“ szóval meg akar engem sérteni... — Önt megsérteni?... Igazán nem tudom ... — Hogy gondolja ezt? — Sehogy. Ha csak... — Ragyogó! — lelkendezett Watter Úr valahol hátul a tömegben társa, Martens úr felé. — Mi az, hogy ha csak? — A „ha csak" szóval — válaszolt John - csak annyit akarok mondani, hogy Ön uram egy szamár. — Gyönyörű - adott elragadtatásának kifejezést Watter úr, mert közben Vilmos még nagyobb igyekezettel tűrte fel kabátja ujját mint tegnap. — Ezt megkeserüli, uram — fényégetödzött Vilmos úr. — Csak jöjjön - vetette oda John úr —, ismétlem még egyszer, hogy Ön szamár! Ügy! - kiáltotta Vilmos úr és Johnra vetette magát, földhöz vágta és a következő szavakkal pofozta: „Nesze neked, a tegnapi pofonért, te átkozott tolvaj!“ \ — Segítség! — ordította Watter úr a jelenetet nyugodtan szemlélő rendőr fülébe. — Kérem, hát avatkozzon már bele!... ~ Ugyan kérem, hiszen ez egy hatóságilag engedélyezett reklámjelenet — válaszolt a rendőr nevetve — és milyen természetesen játszók az urak... Másnap az újságokban a következő hirdetmény jelent meg: „Az alulírott rendőrigazgatóság ezennel megtiltja nyilvános reklámjelenetek rendezését, mivel egy ilyen jelenet folyamán az orvosi' vizsgálat szerint komoly testi sérüléseket szenvedett John úr, a Martens és társai cég alkalmazottja, akit ugyanannak a vállalatnak alkalmazottja, Vilmos úr súlyosan bántalmazott és mesterséges' fogsorát teljesen tönkretette." Poronini emlék Leninről
