Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-21 / 32. szám

Gatyamadzag avagy „A szerelmes brigád"

Céltudatos színjátszás

A Huszárvágás című vígjáték II. felvonásának egyik jelenete a síkaboayiak előadásában.

Mindjárt a kezdet kezdetén szükségesnek tartjuk kijelenteni: az alábbiakban nem áll szándékunkban Péterfy Gyula „A szerelmes brigád“ című, úgynevezett zenés vígjátékát elemezni, tényszerűen bizonyítani menynyire dilettáns, alapvető elhibázott, széteső alkotás; kifigurázni együgyűbutuska dalocskáit: haraggal szólni a sűrűn előforduló, gyakorta kimondottan az ízléstelenségig menő frázispufogtatásáról.

Szekerünk rúdját tehát ezúttal nem a szerző, hanem a kiadő felé fordítjuk (Slovenské divadelné a literárne zastupitefstvo, Bratislava). Ügy hiszszük helyesen cselekszünk akkor, ha ilyen esetben nem a „mű“ előadóitól (a Lévai Járási Művelődési Otthon mellett működő tantestületi csoport), nem a szerzőtől, hanem „fejétől bűzlik a hal“ — alaposan a fent megnevezett kiadó dramaturgiai tanácsától kérjük számon a kultúrbotrányszámba menő „mű“ bemutatását.

Mi megértjük a kiadót, amikor kapva kap minden mai tárgyú, jelenünk problémáit boncolgató alkotás után. Természetesnek és szükségesnek tartjuk, hogy a kiadó támogassa és segítse azokat az írókat, akik napjaink kérdéseihez nyúlnak. Ez mind helyénvaló, dicséretes. Ám minden tekintetben harcolnunk kell a giccs ellen, nem hányhatunk szemet az irodalmat, a művészetet lealázó „alkotások“ kiadása előtt. Vagy talán nem nevezhető giccsnek ez az alábbi dalszöveg, amelyet Tőrök Pista, a Steiner Gábor Hajógyár négyszer kitüntetett esztergályosa dúdol kedvese fülébe?

Reggel felébredsz, szebb a világ, úgy érzed más ember lettél. Mosolyra késztet fa és virág, mert láttad és reá nevettél.

Ügy látod, hogy a nap fényesebb és kékebb a reggeli égbolt, fényekben ragyog az életed, nincsenek bombák, sem fegyverek, csak fényt szár a nap és a vén hold.“ Függetlenül attól, hogy reggel rendszerint nem „szőr fényt a vén hold“, még akkor sem, ha nagyon szépen rímel az égbolt szóval, kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy az illető szerkesztő, lektor, recenzor stb. stb. Ízlés dolgában nagyon gyengén áll ami a költészetet illeti, mert hiszen bízunk abban, illetve reméljük, hogy a darabot valaki mégis elolvasta!..

Hasonló „ügyeket“ tucatszámra sorolhatnánk fel, nem szólva az erőltetett, minden áron, kacagtatni akaró, olcsó, banális „beköpésekről“ mint „vegyenek nálam selymet, pertlit, finom melltartót és fuszeklit“ vagy „van itt óra és gatyamadzag“ vagy „nyolcvan kilót nyomott nem fért el egy széken“ vagy „fogam is rossz, alig rágok, mégcsak nem is csacsacsázok ..“ stb. stb. Mindezeken túl roppant nevetségesen hat, amikor két fiatal, fiú és lány párbeszédében, mely egy kibontakozó szerelemre enged az előzményekből következtetni a következők hangzanak el: „És azt

cecum ick< EKtaauaBaa

hiszem, hogy a marxizmus sem Ítéli el a koilektivizálódásnak ezt az irányát ...“

A felsorolt pár példával, idézettel nem akarjuk elintézni a színmű elemzését, hiszen ez mint ahogyan a bevezetőben leszögeztük, nem áll szándékunkban. Csupán arra szeretnénk rámutatni, s remélhetőleg a fenti példák éppen elegendő lehetőséget nyújtanak erre, hogy egy-egy hasonló színmű közrebocsátása mennyire mehet a közízlés rovására. Megemlíthetjük itt, mellékesen, azt is, hogy a már említett kiadó keretén belül működő dramaturgiai bizottság az itt szóban forgónál sokkal jobban megírt, több eszmei mondanivalót tartalmazó, nem egyszer jelentős klasszikus alkotó tollából származó, politikailag sem elmaraszthatő művet hagy ki a „javasolt színművek“ listájáról. Ezzel kapcsolatban ugyancsak feltehetünk egy kérdést: vajon mi jobb? hű, igényes, színvonalas ábrázolásban bemutatni a múltat avagy eszritéket, világszemléletet nevetségessé tevő szupergiccsel ferdíteni el, tenni tértelenné és levegőtlenné a mát? És miért kell a valóságos problémáktól elfordulva cukros, limonádé-ízű, századelejei és még előbbi társadalpi tüneteket erőszakoltan egy szocialista munkabrigád életének a homlokterébe állítani? És miért kell egy 'grófnő kikopott társalkodónőjének „megfertőzöttnek“ lennie a „új szellemtől“ és főleg miért kell a darab végén twistelnie???

Nemrégiben néhány napot töltöttem a Bodrogközben, részt vettem hat szerzői délutánon, illetve esten, s mindenhol azt tapasztaltam, hogy az embereket érdekli a vers, s más kulturális rendezvények. Igényük mércéjét egyre magasabbra állítják. Az emberek érdeklődése késztetett arra, hogy megkérdezzem Pandi Lajost, a CSEMADOK járási titkárét, milyen rendezvényekkel akarják kielégíteni ezt az igényt.

Kérésemre részletesen beszámolt a tervekről.

. Május 18—19-én járási népünnepélyt rendeznek Borsiban, amelyet a „Népek barátsága“ jelszó alatt tartanak meg.

A műsor: 18-án 20 órától esztrádmüsor, könynyű műfajok, a járásban rendezett „Ki mit tud“ verseny győztesei szerepelnek. Ezután „Őrtüzek“ címen felelevenítik a népek szabadságharcait a felvilágosodás korától napjainkig. 19-Társadalmunknak harcos, a mát teljes valójában feltáró, színvonalas irodalmi alkotásokra van szüksége. Mindezzel szemben senkitől sem követelhetjük meg, hogy azonnal rátapintson a lényegre, életünk, korunk bonyolult társadalmi összefüggéseit, bár meglehet jó szándékkal, reálisan ábrázolni tudja. Nem, modern kísérletező művekre van szükségünk, olyanokra is gondolunk, amelyek számos hibáik, fogyatékosságaik ellenére mégis megmutatják jelenünk egy darabját, megragadnak valamit a lényegből. Viszont súlyos vétket követünk el akkor, amikor felelőtlenül, meggondolatlanul az olvasó, ebben az esetben a néző elé, teljesen hamis, irreális képet adó tákolmányokat adunk.

Beszéljünk most konkréten a ,mi viszonyainkról. Mit szól ehhez a színműhöz egy falusi színjátszó-csoport rendezője? Természetesen amint a borítólapon elolvassa, hogy „Zenés vígjáték három felvonásban, öt képben“ megcsillan a szeme. És megkezdődnek a próbák. Valami ugyan nem stimmel, „de azért elmegy ...“ és különben is mai író műve, most adták ki, rajta van a javasoltak listáján, szocialista munkabrlgádről szól... A közönség? A lévai tapasztalat azt bizonyítja, hogy nagyon jól „szórakozik“, harsány nevetések szakítják félbe az előadást, a twistnél persze megújrázzák!... Kétszer is! A közönség derül, jól szórakozik — s mindez olyan szomorú, sőt, nagy szó, de ki merjük mondani — kiábrándító! Polák Imre

A műkedvelő színjátszás irányításának egyik formája a szocialista dráma fesztiváljának a megrendezése is. E seregszemlére az egyes járásokban a színjátszó-együttesek egész sora jelentkezett. A Dunajská Streda-i járásban nem kevesebb, mint 27 színjátszócsoportot bíráltak el, hogy kiválaszszák azt a négy együttest, amelyek a járási fesztiválon versengenek egymással.

A fellépések megtörténtek. Sőt, már összehívták az érdekelt helyi csoportok képviselőit, rendezőket, hogy a bíráló bizottság és a fesztivál rendezői megvitathassák a tapasztalatokat és a járás négy legjobb falusi színjátszó-csoportja közül kijelöljék a körzeti fesztiválon résztvevő együttest.

Miről is vitatkoztak a színjátszás irányítói és a legeredményesebben szereplő színjátszó-csoportok képviselői? Legelsősorban is arról, hogy a megrendezett fesztivál eredményes volt és észlelhető bizonyos minőségi fejlődés a műkedvelő színjátszásban. Emellett

az eredmény mellett azonban még mindig előforduló hiányosság, hogy az egyes rendezők nem igyekszenek a darab mondanivalójának a kidomborítására, hanem e helyett mindenféle lopott giccsel igyekeznek színessé tenni a színművet. Sok sző esett arról is, hogy kevés megfelelő színmű közül választhatnak. Ezért nagyon sok színjátszó-együttes tűzi ugyanazt a

színművet műsorra. Ebből aztán az következik, hogy más falukban nem léphetnek fel, mert ott is ugyanazt a színdarabot tanulják. A várkonylak például végigautózták az egész Dunamentét, hogy vendégszerepelhessenek Kónya József Senki fia című színművével. Mindenütt azzal utasították el őket, hogy már játszották náluk ezt a színművet, vagy a helyi színjátszócsoport éppen most tanulja azt. Egyrészt bírálták a központi dramaturgiai tanácsot, amiért-kevés megfelelő színművet biztosítanak, másrészt önkritikáiig foglalkoztak azzal, hogy jobb irányító, szervező munkával meg lehetne valósítani, hogy egy járásban ne tanulja 10—15 csoport ugyanazt a színdarabot. Helyes lenne — állapították meg — ha a többi színjátszócsoport is követné a várkonyiak kezdeményezését, akik hároméves dramaturgiai tervet dolgoztak ki. Az ilyen terv részben elősegíti a színjátszócsoport fejlődését és az átgondolt

Gazdag tervek

én 10 órától „Boldog gyermekévek“ címen gyermekműsor; a járás három legjobb gyermekkórusa, három legjobb tánccsoportja, három legjobb diákszavaló és a három legjobb népdalénekes adja a műsort.

Délután a kétnapos ünnepély fénypontja s az országban is egyedülálló esemény tanúi lesznek a nézők; ugyanis hatszáztagú énekkar lép fel, amely magába foglalja a járás minden énekkarát.

A következő rendezvény — járási CSEMADOK-nap, a tervek szerint július 23-án lesz. Ez alkalommal népi játékokat elevenítenek feE divatbemutatót rendeznek és délután fellépnek a borsi ünnepségen szereplők legjobbjai. Ezt a napot a Latorca partján rendezik.

,A daloló Bodrogköz“ című napot július 20- án rendezik meg Királyhelmecen a Csonkavárban. A megoldás itt is újszerű; éjszakai műsort szerveznek, amelyen csak felnőtt énekkarok szerepelnek, mégpedig a királyhelmeci, borsi, bodrogszerdahelyi és a perbenyíki női énekkar.

Augusztus 25-én Kistárkányott a Tiszakertben rendezik meg a járási arató-ünnepélyt. Ennek célja nemcsak a jó műsor szervezése, hanem a járás szövetkezeteseinek találkozója és tapasztalatcseréje is.

S hogy ez a gazdag terv igazán sikerüljön augusztus 6—10-ig iskolázást rendeznek az énekkarok, tánccsoportok, zenekarok, színjátszó-csoportok és az irodalmi estek rendezői részére.

—gs—

A várkonyiak Kónya József Senki fia 3 című színművével vetélkedtek a szín-Nagyüzemi mezőgazdaságunk fellendítése legyen a tanítók szívügye

játszó fesztiválon. Képünkön Mackó Júlia Magda szerepében, Víg Rozália Turainé, Méhes Sándor Pali szerepében látható.

Pártunk XII. kongresszusa óta elevenebbé vált a falu élete. A tavaszi munkákra való gyors felkészülés azt mutatja, hogy parasztságunk zöme megértette a kongresszus határozatát: 1970-re felemelni mezőgazdaságunkat az ipar színvonalára!

A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatokat azonban a parasztság egymaga megvalósítani nem tudja. Szükség van itt minden becsületes ember: paraszt, ipari dolgozó, tanító és nevelő segítő szándékára, értelmére és hozzáértésére.

Az utóbbi időben több pedagógus bebizonyította, hogy testben, lélekben ott van a pártunk politikájának megvalósítói táborában. A nagy és szép eredmények mellett persze komoly hibákat is elkövettünk.

Nagyon sok esetben előfordult ugyanis, hogy szó és tett nem mindig fedte egymást. Számos tanító beszélt lelkesen a paraszt megbecsüléséről, de jómaga bizalmatlanul tekintett a szövetkezet felé. Lehet, hogy az ilyen tanítók még nem voltak tudatában annak, hogy a pártunk által kijelölt út valóban a szocialista, illetve kommunista társadalom fejlesztésének egyetlen lehetséges útja, s hogy ennek építését a pedagógusoknak is segíteniük kell. Nem minden tanító, pedagógus mondhatja el, hogy tudását mezőgazdaságunk érdekében gyümölcsöztette, bár tudatában van annak, hogy anyagi és szociális helyzetének javulása a mezőgazdaság fejlesztésétől, fellendítésétől is függ.

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a jobb termelés, gazdag gyümölcsöt hozó mezőgazdasági munka, több iskolát, több tantermet és új tanítói lakásokat eredményez! A mezőgazdaság fejlesztése tehát minden pedagógus érdeke és a falu, valamint a nép iránti kötelessége.

Nem gondolok itt valami különleges, a nevelő munkától távoleső tevékenységre, hanem a pedagógus munkakörének eddig kellően ki nem használt lehetőségeire.

A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztését, pártunk XII. kongresszusának célkitűzését a tanító elsősorban az iskolai munka jó elvégzésével segítheti elő. Iskoláinkban már a VI. osztálytól kezdve 4—5 óra mezőgazdasági oktatást iktatunk be hetente a tantervbe. Ezeken az órákon az oktató-nevelő munka lehetőségeinek teljes kihasználásával a pedagógus két célt valósíthat meg. Először: megismerteti tanulóit a mezőgazdaság távlataival, a mezőgazdasági munkákkal, a gépekkel és a legkorszerűbb technológiával. Ezzel felébreszti a tanulókban a ragaszkodást a föld és a szövetkezeti munka iránt. Másodszor: a tanulók tudásukat, benyomásaikat haza viszik és érdeklődést keltenek szüléikben — persze csak akkor, ha a tanító maga szeretettel és kellő mezőgazdasági ismeretekkel tanítja a fiatalokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mezőgazdasági munka megkgdveltetése csupán a mezőgazdasági órát vezető pedagógusoktól függ. Ehhez nem elegendő egy-két tanító. Minden pedagógusnak hozzá kell járulnia e nemes munkához. Mert nem csupán a mezőgazdasági óra ad lehetőséget a földművelés és az állattenyésztés megkedveltetésére. Más ágazatok is alkalmat adnak arra, hogy jó szolgálatokat tegyünk a mezőgazdaság érdekében. (Biológia, kémia, földrajz, matematika stb.)

Ma már nem elegendő, hogy a tanulók megtanuljanak ásni, kapálni — bár sokan vannak, akik ezt sem tudják —, de ismerniük kell a saraboló gépek beállítását, a csávázási, érteniük kell répaegyeléshez, a szőlő kötözéséhez, a metszéshez, gyümölcsfák gondozásához is. Erre lehetőség nyílik a Micsurin-körökben, a kísérleti kertekben. Ezekben a kísérleti-gyakorlati kertekben a kalászosok mintavetését, a különböző vetésforgók, vetésmódok ismertetését lehet tanulmányozni. A növénytermesztést, új növények meghonosítását és a gyümölcsfák kezelését is el kell sajátítaniuk a tanulóknak. Dicséretes az a kezdeményezés, hogy az apróállatok életkörülményeit is megismertessük a tanulókkal. E téren példának emlitem a nagykaposi Kilencéves Középiskolát, ahol mezőgazdasági kör keretében a tanulók Vernyánszki tanár elvtárs vezetésével csibéket és kacsákat keltettek. Az utóbbiakat saját maguk fel is nevelték. Persze njinden iskolában ez nem végezhető el. Törekednünk kell arra, hogy a szakkörök munkája, tematikája igazodjék a táj, a körzetek jellegzetes termeléséhez. Ezt szem előtt tartva sikerült Szimkő Géza igazgató-tanítónak Körtvélyesen a pionír-szövetkezetben olyan ugorkát kitermelni, melyhez hasonlót az elmúlt év folyamán az egész járásban nem lehetett találni. Sajnos, falusi tanítóinknak, tanárainknak nagy része — a városiakat nem is említve — nem tud szemezni, permetlevet készíteni, szakszerűen tárolni, kapálni stb. stb. Ezért ajánlatos lenne, hogy a mezőgazdasági gyakorlatokat szakköröket végzett tanítók, vagy gazdag mezőgazdasági gyakorlattal bíró tanítók vezessék, irányítsák.

Komoly probléma az is, hogy amíg pártunk és kormányunk határozottan leszögezi: a parasztság nem szakadhat el az ipartól és viszont, addig számos iskola másként cselekszik. Arra gondolok itt, hogy ha kormányunk szükségesnek találta az iskolába bevezetni a mezőgazdasági ismeretek tanítását, akkor ez minden általános iskolára legyen kötelező. Igaz, hogy a mezőgazdasági jellegű körzetekből mindig több fiatalt várunk a mezőgazdaságba, mint a városból, de ez nem lehet törvény, sőt nagyon is helytelen felfogás, hogy a falusi gyerekek csak arra volnának hivatva, hogy mezőgazdasági pályára lépjenek.

Jelenlegi tanterveink — mind a kilencéves, mind a tizenkétéves iskolákon — elegendő lehetőséget nyújtanak a kívánt eredmények eléréséhez, csak a nevelőkben legyen elegendő készség, lelkesedés. Tudatában kell lennünk, hogy a falvak lakói a tanítókat, tanárokat szeretik és megbecsülik. Ezt a ragaszkodást nekünk, pedagógusoknak a kormány- és pártprogram megvalósítása érdekébe kell állítanunk. A családlátogatások alkalmával — ha megfelelő légkör alakult ki —, beszélnünk kell az ország és mezőgazdaságunk jövőjéről, a falu és lakossága jövő lehetőségeiről. Hatnunk kell az otthon maradt fiatalokra és győzzük meg őket arról, hogy nemcsak a városban, hanem a faluban is jó megélhetést találhatnak.

Végezetül hadd szögezzem le: a tanítók, tanárok és nevelők tudásukkal, tapasztalatukkal és odaadó munkájukkal nagyon hozzájárulhatnak mezőgazdasági dolgozóink szellemi gazdaságához, annak állandó növeléséhez, s ez pártunk mezőgazdasági programjának megvalósításához vezet. KERTÉSZ PÁL, a nagykaposi MMKI tanára

terv lehetővé teszi, hogy a közönség megismerkedhet a drámairodalom legkülönbözőbb vállfajaival.

A járási vetélkedésen a nagypakaiak és a várkonyiak a Senki fia c. színművel szerepeltek. A vámosfalusiak.Sípos Jenő Bolondórájával, a síkabonyiak pedig a Huszárvágással vettek részt a vetélkedőn.

A négy színjátszó-csoport teljesítménye nagyon megközelítő volt. így komoly gondot okozott a bíráló bizottságnak kiválasztani melyik csoport képviselje a járást a galántai körzeti fesztiválon, amelyen a dunaszerdahelyi győztesen kívül a komáromi, újvári, galántai járások legjobb falusi színjátszó-csoportjai vetélkednek egymással, s ott dől el majd, hogy melyik csoport vesz részt a szocialista dráma országos seregszemléjén. A bíráló bizottság, illetve a pontok száma a Vefká Paka-iak javára döntötte el a körzeti szemlén való résztvételt.

A járási népművelési otthon és a CSEMADOK az utóbbi években kifejtett sokoldalú munkájának az eredménye az elmúlt gazdag színjátszó évad a Dunajská Streda-i járásban. A rendezők a szereplők fáradozása mellett minden elismerést megérdemelnek azok a lelkes kultúrmunkások, akik Cséfalvai Erzsébettel az élen fáradságot nem ismerve elbírálták az egyes fellépéseket, tanácsokat adtak, éjfélbe menően vitatkoztak a színvonalasabb színjátszásért. * —tő—

1963. április 21.