Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-21 / 32. szám
A melegebb időjárás hatására rügyet öd.Ste.-SeJ/Menlco.: bontanak a gyümölcsfák. Tehát, fejezzük be minél előbb a csemeték % ~kiültetését. (Foto: Kruiinsky) • • ■ A kukorica című IccíwpÁíöÉ A vízháztartás rendezésének második szakasza Kdet-Sziovákiában AMIKOR 1957 nyarán a Latorca, Labore, Ung, Ondava, Bodrog és a Bodva mentén mérőeszközös emberek jelentek meg, a békésen legelésző nyáj is felfigyelt rájuk. Hát még a juhászok, pásztorok! Találgatták is, vajon kik lehetnek, miért jöttek? Látva, hogy ezek a városi kinézésű emberek heteken, hónapokon át kitartóan dolgoztak, már nem állhatták Szó nélkül. — Ugyan, min buzgólkodnak ebben a nagy forröságban? Mire jő ez?... — kérdezgették. A mérnökök megríyugtatták ideigóráig a felzaklatott embereket, mondván: — Megzabolázzuk a folyókat. Utánunk jönnek a bágerek, teherautók, munkások, építők, akik gépi erővel elmozdítanak 25 millió köbméter földet, 90 kilométer hosszú védgátat, több mint 200 hidat, több vízátemelőt, 172 őrházat építenek. Négyszázhatvan kilométer hosszú kanális vezeti majd le a talajvizet, ami által 150 ezer hektár vizenyős terület válik majd termékennyé. Hitték is, nem is a mérnökök szavát. Többen a fejüket csóválták: — ígéretből már elegünk van! Sokszor hallottunk efféle szavakat, és minden maradt a régiben. Évente kétszer is tökretették a megvadult folyók a termést. ÄM, EZÚTTAL a tervekből valóság lett. ötvenkilenc májusában harapott bele az első báger a földbe. Azóta is szüntelenül folyik a nagy természetátalakító munka, amelyről Leukanic Pál mérpök — a kormány megbízottja —, aki kezdettől irányítja a munkálatokat, a következőképpen válaszol: — Idén már a második szakaszába lépett a kelet-szlovákiai síkság vízháztartásának rendezése. Az árvizektől 45 ezer, a talajvizektől pedig 96 ezer hektárnyi földet mentesítünk. A szövetkezetek dolgozóinak régi álma végre megvalósul. A folyók és patakok védgátja — a Cierna Voda-i kivételével — már készen van, ugyancsak elkészült a csatornák mintegy fele. A cicarovcei, bodrogszerdahelyi és a raskovcei vízátemelők felépítésével az említett területből további 60 ezer hektár fordul termőre. Az építők jó munkájának köszönhető, hogy már tavalyelőtt hozzáláthattak e vidék mezőgazdasági üzemei a termelés hatékonyabbá tételéhez. Tavaly már az árvizektől és belvizektől mentesített, feljavított földek 80 millió koronával nagyobb jövedelmet hoztak, mint annakelőtte. Míg tavaly 16 ezer hektárral növekedett a termőföld, az idén már 25 ezer hektárral számolnak, s a mezőgazdasági termelésből származó jövedelem egyharmadával lesz több az előző évinél, vagyis 120 millió korona. Idén már a vihorláti víztároló építésén dolgoznak majd, s befejezést nyer a szepsi síkság vízrendezése. REMÉLHETŐ, hogy az ezévi feladatokat a szövetkezetesek, valamint az építőüzemek munkásainak technikusainak segítségével teljesíteni tudjuk, annak ellenére, hogy a hosszú téLakadályozott bennünket a munkában. A cicarovcei, besai, ráskovcei, vajáni, oboríni és más szövetkezetek dolgozói is bíznak abban, hogy az idén már utoljára öntötte el a víz a már termő földjeiket, mégpedig több ezer hektáron. — Nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárni a tervezésnél, az építésnél és figyelembe kellett volna venni a szövetkezetesek és vezetőik észrevételeit — fájlalják az említett szövetkezetek részéről. — Számolni kellett volna azzal is, hogy jöhet egy havas, kemény tél, mint az idei, belvizek keletkeznek, s a víznek nem lesz lefolyása. Például a cicarovceieknek 1000 ha földjét öntött el a víz. A soron lévő feladat most a vízmentesített földeken: a talajművelés, altalajjavítás, trágyázás, öntözés. Ha ezeket a munkálatokat is elvégezzük, akkor elmondhatjuk, hogy a kormányunk közel egymilliárdos beruházása nem volt hiábavaló, egy-két éven belül kamatostul visszatérül takarmányban, kalászosban, kapásban, tejben, húsban és tojásban egyaránt. MINT A MUNKÁK MENETE igazolja, ez a nagyjelentőségű természetátalakítás egy évvel a határidő előtt — tehát 1965-re — befejezhető. Ezáltal teljesítjük a XII. pártkongreszszus határozatának azon pontját, mely kimondja, hogy ......növelni kell a föld termőképességét talajjavítás útján, s az öntözőműveket főleg termékeny vidékekre kell összpontosítani!“ Márpedig ismert, hogy a keletszlovákiai síkság a helyes vízgazdálkodás, belterjes gazdálkodás és a korszerű gépi technika kihasználása mellett az ország éléskamrájává válhat. Béres József (KoSic'e) az illatos kenyér A legelő szinte nélkülözhetetlen ott, ahol szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak. Nemcsak azért, mert ízletes, sokoldalú táplálékot ad, hanem lehetővé teszi az állatok szabad levegőn történő mozgását is. A kifutók megközelítőleg sem tudják pótolni azt a mozgási lehetőséget, amit a legelő nyújt. Obid község határában, végig a Duna mentén egy 80 hektáros legelő húzódik. A szövetkezet megalakulásakor a legelő területe nagyobb volt. Az idők folyamán azonban úgy gondolták, hogy jő volna a szántóföldet kiszélesíteni. A 220 hektáros legelőből még akkor is marad elég, ha pár hektárt felszántanak belőle. Az elhatározást tett követte, majd 1954 — 1956 közötti években felszántottak 140 hektárt. Helyes műveléssel jó talajnak bizonyult, különösen száraz időben, amikor a talajvíz elegendő nedvességgel látja el a földet. A nedves években egy kicsit rosszabb a helyzet, mert akkor meg túl sok vizet kap a növény. A felszántott legelőn most takarmányt termelnek. Főleg silókukorica, szudánifű vagy más szálastakarmány nő rajta. De jel megfelel az ipari növénynek is, például a kendernek vagy a cukorrépának. A 14 hektáros kertészet is ezen a területen fekszik. A szövetkezetnek rétje egyáltalán nincs. Az állatállomány takarmányadagját tehát a szántóföldön kell kitermelni. Minden évben a szántóföldön levő növények 16 — 18 százalékát az évelőtakarmányok képezik. Ez év-Bővítik és öntözik a legelőt ben lucernából még 60 hektárral többet vetnek, hogy takarmányhiányuk ne legyen. Az állatállomány takarmányszükségletét ki tudják termelni a szántóföldön. A szövetkezet vezetősége még sincs megelégedve. Sokkal jobbnak látnák, ha több volna a legelő, s kevesebb szántóföldi takarmány kellene. Hogy miért?,... A meglévő legelőt egész éven át — májustól októberig — a növendékállatok járják. Szakaszos legeltetést alkalmaznak, tehát a takarmány egész éven át (kivéve a telet) biztosítva van a 120 — 140 növendékállatnak. Ez idő alatt az állatok takarmánypőtlékot nem kapnak. De így is megerősödve, jó állapotban jönnek vissza ősszel. A szabad levegőn mozgás és többoldalú takarmány nélkülözhetetlen növendékállatok részére. így a 80 hektáros legelő csupán arra szolgál. hogy a fiatal állatokat teljes mértékben ellássa. De a szövetkezetnek vannak tehenei is!... Ezeknek sem ártana a friss levegő, a mozgás, a legelés. Az a szűk, keretek közé szorított kifutóban járkálás bizony kevés. Ezért szükséges a legelőterület kiszélesítése. Ha több volna a legelőterület, lehetővé válna az is, hogy a TBC-s teheneket elkülönítve legeltethetnék, így nem fertőznék meg a többi állatot és nekik is jót tenne a legeléssel együttjáró mozgás. A szövetkezetnek van olyan területe, amelyiken nem tudják azt a mennyiségű takarmányt kitermelni, mintha az legelő lenne. Mindezeket figyelembevéve a vezetőség úgy határozott, hogy a közeljövőben legalább még 80 hektárral kibővíti a legelőt. A meglévő területre évről évre nagyobb gondot fordítanak. Eddig még nem alkalmazták az öntözést. Ez év őszén körülbelül 50 — 60 hektárt öntöznek majd. Jövőre pedig az egész területet öntözik. A legelő savanyú, ezért szükséges minden évben meszezni. Ősszel, amikor az állatok már bekötődnek, hektáronként 3 — 4 mázsa meszet szórnak el. Tavasszal a szükségletnek megfelelően műtrágyázzák. Trágyalével két szakaszban öntözik a 80 hektáros területet. Egy évben nem bírják az egészet ellátni trágyalével, így két részre osztják a területet és az egyik évben az egyik felét, a következő éven pedig a fennmaradó részt ön<özik. Tavasszal boronálják, hogy a föld levegőhöz jusson, majd elegyengetik a talaj felszínét. Utána a legelő szakaszokra osztása következik — ami már a zootechnikus gondja, ... és jöhetnek az állatok! Újból hangos és élénk lesz a határ, a Duna-parti legelő megélénkül az állatok fürge mozgásától és jóízű ialatozásától. Zs. S. A jtónyitáskor mindjárt megcsapja az ember orrát a frissen sült kenyér illata. Tolható, polcos állványokon messziről piroslanak a szállításra váró kenyerek. Az ember ellenállhatatlan vágyat érez, hogy belecsípjen a kenyerekbe. Persze míg a kenyér a polcokra jut, sok hozzáértés, szorgalmas munka kell. A tágas pékműhelyekben hatalmas edényekben kel a kovász, odább pedig a kenyérnekvalót dagasztják. Hakszer József 26 éves gyakorlat alapján magyaráz néhány belső titkot. — A tésztába nem szabad sem több, sem kevesebb élesztőt adni. A kovásznak legalább négy óra hosszáig kell kelni. Plichoda János, a dagasztógéppel dolgozik. A minőségre itt is nagyon kell vigyázni. Addig kell a tésztát dagasztani, amíg minden lisztcsomócska teljesen szétdolgozódik. Másként a kenyérben fehér lisztgolyócskák akadnának. A jól kidagasztott tészta szakításra kész. Innen Tóth Gusztihoz és Kucserák Pálhoz kerül, akik a jól fűtött kemencébe fürgén rakják a kenyérformákat. A sütés sem egyszerű. A kemencében három rekesz van. Az alsóban Megsült az első osztályú kenyér — állapítja meg Páltozdy József, a péküzem vezetője. Foto: Bállá 180, a középsőben 200, a felsőben pedig 250. fok a meleg. A kenyértésztát az alsó rekeszben csak 10—15 percig hagyják, aztán fokozatosan feljebb rakják. Tehát a kenyeret három helyen is sütik. így nem ég meg és megkapja a szép piros színt. A pékműhely szocialista munkabrigádja nagyon vigyáz a minőségre, hisz a múlt évben elnyerték a Xllf kongresszus címét is. Kezük alól csak 83—87 pontos kenyerek kerülnek ki, ami azt jelenti, hogy másodosztályú kenyeret alig sütnek, harmadosztályról pedig beszélni sem lehet. Tizenhat falirt látnak el. Három műszakban naponta 1000 kenyeret és 8—9000 ropogós péksüteményt sütnek. A munka ;osem szünetel. A kovász újra dagasztásra érett, kenyérformákba kerül a jól kidagasztott tészta. Pihentetés után Tóth Gusztiék máris rakják a kemence alsó rekeszébe a jövő friss kenyerét, a felső rekeszből pedig szedik a kész kenyeret. A péküzem vezetője boldogan állapítja meg: — Megsült a kenyér. B. J. kiló nitrogénnel számolunk. Majd ebből az alapgondolatból, illetve követelményből kiindulva számoljuk ki. hogy egy hektár kukorica mennyi nitrogént igényel. Ha olyan körzetbe vetünk kukoricát, ahol az évi csapadékmennyiség 500 mm körül van, egy hektáron csupán 20 000 növényegyedet hagyunk. De ha olyan körzetben termesztünk kukoricát, ahol az évi csapadékmenynyiség eléri a 750 mm-t, meghagyunk 40 000 növényegyedet is. Míg az öntözött területeken 50 000 növényegyedet hagyunk hektáronként. Majd így folytatja: — Negyven sertés kétszer annyi takarmányt felemészt, mint húsz. Természetes, hogy 40 000 növényegyed is kétszer annyi tápanyagot igényel, mint 20 000, annak ellenére, hogy a vetésterület egyenlő. Ez1 magától értetődik és nagyon fontos tényező. Az embernek tudnia kell, hogy a növények mennyi tápanyagot igényelnek. Garst amerikai farmer nagyon jól ismeri a kukoricatermesztés agrotechnikáját, és a trágyázásra, vagyis a tápanyagellátásra is különös gondot fordít. Szerinte a nitrogént vetés előtt kell földbe juttatni. Ha nem oldott, hanem száraz állapotban alkalmazzuk a nitrogéntrágyát, akkor legelőnyösebb szántás előtt elszórni, majd leszántani, vagy a vetés előtti talajelőkészítéskor bedolgozni a talaj felsőbb rétegébe. Gárst és más farmerek is olyképpen módosították a vetőgépet, hogy a magvetéssel egeidében a kívánt mennyiségű műtrágyát is földbe juttatják. A vetéssel egyidőben adagolt műtrágya nagy százalékban foszfort tartalmaz. Nitrogént és káliumot ebben az esetben csak kis mennyiséget alkalmaznak. Garst szerint a legideálisabb az a műtrágyakeverék, amely 10 % nitrogént, 30 °/o foszforsavat és 10 % káliumot tartalmaz. Ha vetéskor ilyen összetételű műtrágyát legalább 100 kg adunk egy hektárra, akkor a növény fejlődéséhez kedvező előfeltételeket teremtettünk — mondja Garst. Garst nagy kísérletező és vannak érdekes, új meglátásai. Mint arra az elmondottak alapján következtetni lehet, javasolja a kukorica kukorica utáni vetését,- d,e csak -bőséges tápanyagellátás mellett, (Folytatjuk.) módszerekhez? Természetes, hogy 1 nem! 1 Az a tény, hogy kukoricát nagy terméshozam mellett kukorica után c is termeszthetünk, a mezőgazdaság c fejlődése szempontjából felmérhetet- j len jelentőséggel bír. j Meg kell mondani, hogy Garst né- 1 zeteivel nem mindenki ért egyet az i USA-ban. Vannak, akik helyesük, de ‘ olyanok is, akik elvetik és heiytele- t nítik nézeteit. < Garst egy hektár kukorica összes munkálatait — a talajelőkészítéstől ( a betakarításig — minimális munka- , ráfordításokkal végzi. Mindössze 11 , óra 25 perc időtartamú munkát,áldoz j egy-egy hektárra. Ha 56 mázsás hek- , tárhozamból indulunk ki, akkor azt , látjuk, hogy egy mázsa kukorica ki- , termesztésére csupán 12 perc munká- ] ra van szükség. 1958-ban 67,5 mázsa i szemtermést értek el hektáronként, tehát egy mázsa kitermelése 10 perc munkát vett igénybe. Az első látásra 1 ezek a számok fantasztikusnak tűn- 1 nek. Pedig nincs ezekben semmi cső- 1 dálatos. Ha egy személy 100 hektár kuko- ( ricát gondoz és elér 40 — 50 mázsás j hektárhozamot, akkor feltételezhető, hogy nagyon olcsón termel. Ezt az igazságot már a szovjet gépesítök is . megerősítették. A. V. Gitalov és M. F. Manukovszkij, valamint követőik is elértek már nagyobb területeken és kézi munka nélkül nagyon szép kukoricatermést. Garst farmján évente 2000 szarvas- 1 marhát, 2000-2500 sertést hizlalnak és felnevelnek körülbelül 3000 baromfit. Ugyanis Garst nagy híve a baromfinevelésnek is. A kukorica termesztése, a takar- . mány előkészítése és az etetés a szó . legszorosabb értelmében gépesítve van. Nagy mértékben felhasználja az egyes trágyaféléket, -a herbicideket , és az inszekticídeket (rovarirtószere- ' két). Garst az USA azon farmerei j közé tartozik, akik elsőkként használtak hugyanyt a kérődzők hizlalásához. . t Garst érdekesen oldja meg a trá- , gyázást és tapasztalatait nem rejti véka alá. — Minden ezer növényegyedre tíz Garst amerikai farmer az egész gazdaságát hibridkukorica és cirokvetőmag termesztésére, valamint szarvasmarha- és sertéshizlalásra állította be. Az összes földterülete 1200 hektár. A többi nagyfarmerekhez hasonlóan Garst is mezőgazdasági munkásokat alkalmaz, de mindössze 16 személyt.-ismétlem. Garst a? 1200 hektár földjén csak kukoricát és cirokot termeszt. Lényegében monokulturális termelést folytat. Ezt a körülményt a következőképpen indokolja: — Volt az az idő, amikor a földművesnek kevés nitrogénes műtrágya állt rendelkezésére. De ugyanakkor a talaj termelőerejének fenntartásához és fokozásához szüksége volt nitrogénre. Ezért a tudósok és gyakorlati szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy fontos olyan növényeket termeszteni (lucerna, lóhere stb.), amelyek a talajban nagy mennyiségű nitrogént kötnek le. A földművesnek más kérdéseket is meg kellett oldania — mondja Garst. — Mégpedig azt, hogyan harcolhat eredményesen a gyomnövények és kártevők ellen. Mivel pedig ebben az időben nem voltak még az említett célra felhasználható vegyszerek, a tudomány és a gyakorlat arra az álláspontra jutott, hogy a gyomnövények és kártevők elleni küzdelem legeredményesebb módja a vetésforgón alapuló növénycsere. A helyzet jelenleg már más. A föld termőerejének fenntartásához az előfeltételek, illetve a szükséges eszközök rendelkezésünkre állnak. Módunkban ál! olyan tápanyagot adni a növényeknek, amilyenre fejlődésükhöz szükségük van. Kémiai eszközeink is vannak és így nem okoz különösebb gondot a gyomnövények és kártevők elleni küzdelem sem. Garst szerint tehát ilyen körülmé. nyék között már nin.es szükség arra, hogy nitrogéntárolás céljából hereféléket 'vessen, mert a nitrogénes műtrágya sokkal olcsóbbá kerül, mint az említett módszerrel lekötött nit. rogén. De nincs szükség arra sem, hogy a kártevők és gyomnövények ■ pusztításához vetésforgót alkalmazzon. Majd hangsúlyozta, hogy a mai ! viszonyok között lehetővé vált a növénytermesztés módosítása abban az értelemben is, hogy olyan növényt termeszthet, amely kevés munkará, fordítással nagy jövedelmet hoz, tehát a leghatékonyabbnak bizonyul. — A növények változtatásával, ami egyértelmű azzal, hogy nitrogén ie. kötése céljából hereféléket vetünk, ■ csak a szokás hatalmának adózunk, i Volt időszak, amikor a mezőgazda■ ság nem ismerte a traktort. Ebben ■ az időben a földműves kénytelen volt ■ lovat tartani. De a traktor lényegé■ ben feleslegessé tette a lovat. Ez ■ magától értetődik, mert a gép meg- i könnyíti a munkát és a munka ter- i melékenységét is növeli. Ha ez így ■ van, márpedig valóban így van, akkor helyes lenne a növénytermesztésben ragaszkodni az elavult hagyományos IX. Roswell Garst és a kukorica
