Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-21 / 32. szám
testvérek, s hét hektáron gazdálkodtak. A beretkei szövetkezet elnöke azt | mondta: „Tizenhat hektáron gazdálkodtak“. Ugyanezt mondta Zula István és Virágh János is. Tehát nem hét hektárt vittek a szövetkezetbe, hanem tizenhatot, s ma a családból már senki ’ sem dolgozik földdel. Az édesapja nyugdíjas, anyja beteg, a testvérei pedig mind máshol dolgoznak. S a 1 beretkei szövetkezetben a legfiata' labb tag 37 éves és csak egy van... 1 Ennek ellenére Beretkei József, a - szövetkezet elnöke azt mondta: „Ne' kém legalább úgy fáj, hogy nem me' hetett oda, ahova szeretett volna, : mipt neki. Mert mért kell beleszakad• ni a falusi fiataloknak a földbe? Ná! lünk a földből azelőtt se lehetett na' gyón megélni. Itt a gazdák fuvarozás- 1 sál keresték a kenyeret.“ 1 Horváth László azt mondta, haza 1 semmilyen körülmények között nem • menne dolgozni. Mit mondanak erre • otthon, szülőfalujában? Hogy 1600 koronáért hajlandó lett volna otthon 1 is dolgozni. Ezt elhiszem. Viszont ' tudom azt, hogy a szövetkezet elnöke 1 500 koronát keres a szövetkezetben... I S mivel az életrajzában megjegyez; te, kitől lehet információt kérni reá■ vonatkozóan, éltem ezzel a lehetőség• gél is. Virágh Jánost és Zula Istvánt a kőbányában találtam meg, Virágh 1 elvtárs ma is a HNB elnöke, Zula Ist• ván pedig 1960-ig a HNB titkára volt. • Mindketten nagyon jól emlékeznek 1 arra az időre, mikor Horváth László ■ az institútra akart menni. Virágh János: „Megkérdeztük akkor az édesapját, hogy ki fogja művelni ' a földet. Nem elleneztük mi, hogy főiskolára menjen. Csak azt akartuk, hogy az öt testvér közül legalább egy . maradjon a-mezőgazdaságban. Mehetett volna Laci akármelyik mezőgazdasági főiskolára. Lehetett volna mér" nők vagy állatorvos. Nekünk az mindegy. De ő nagyon makacs, önfejű és nem fogadja meg a tanácsot.“ Zula István: „Lehet, hogy bizonyos mértékben helytelenül jártunk el, de | igazunk volt és mást nem tehettünk.“ * * * Tudom, hogy ezzel, amit elmondtam, nem oldottam meg a problémád, i Horváth Laci. Csak tudnod kell, he; lyesebben tudatosítanod kell, hogy , senki sem akart rosszat neked. Viszont te eltúlzod a magad szerepét. : Hidd el, az emberek mindent észrevesznek, s amiket néha te csinálsz, , azok nem kicsiségek. Szándékosan [ hagytam ki eddig olyan részleteket, , amelyek cseppet sem vetnek rád ked, vező fényt. Dobócon jól keresel, azt i tudom. S azt is, hogy abból vajmi i keveset látnak öreg szüleid. Tudom i azt a históriát is a szivarozással. Sőt azt a jelenetet is részletesen isme- i rém, amit a szövetkezet évzáró taggyűlésén produkáltál, s ha nem áll egy ember melletted, akkor az a . kés... nos, szóval ezeket azért nem i részletezem, mert' próbálom hinni, i hogy idővel megváltozol. A makacs: ság, az önfejűség, beképzeltség és a düh nem emberi érték. Bizalomról beszéltem, s mint diag- i nózist kórtünetként próbáltam feltárni a bizalomvesztést. Mindez fenn• áll; most már csak azt kell eldönteni, ■ ki kivel szemben vesztette el a bizal■ mat. Nem kaptunk egyenlőoldalű há; romszöget. A döntést mindenki magában hozza meg. Gál Sándor ■ Öntözik majd. A tamosikovoi szövetkezetben már hagyománya ,van a korai burgonya termesztésnek. Tavaly 10, az Idén pedig már 25 hektárnyi burgonyát termesztenek. Az ültetőburgonyát előcsíráztatták. A nagyobb hektárhozam elérését azáltal biztosítják, hogy a Feketevíz nevű folyócska vizét használják majd öntözésre. (kfgj ■ Fásítás. A Komárnoi Steiner Gábor Hajógyár C&ISZ-tagjai az elmúlt napokban vállalfák, hogy a kihasználatlan területekre 1000 facsemetét Cl- - tetnek. (Szénássy J., Komárno) ■ Tanulás és gyakorlat. A koóicel járás 98 szövetkezeti munkaiskolájában e tél folyamán 4041 dolgozó tanult. A legjohb eredményeket Reöicán, . Novacanybap, Poprocson, Perínben, Ceőepovcén, SemSán, Ni2ná Hutkában és Kecerovské Peklanyban érték el. Nyárra marad az oktatás gyakorlati része, amit havonta kétszer közvetlenül a mezőn, az istállókban és a műhelyekben bonyolítanak le. (Mató P., Nííná Hutka) ■ Verseny. A Slovenské Pole-i Állami Gazdaság dolgozói versenyre hívták a járás valamennyi mezőgazdasági üzemét a talajjavítás tervének határidőn belüli teljesítésére. E gazdaság dolgozói vállalták, hogy ez év első felében 8000 köbméter komposztot készítenek, továbbá 1500 ha évelő takarmányt, kukpricát, cukorrépát és egyéb növényféléket öntöznek majd. E célból víztárolót létesítettek és 6 km hosszan mélyítik a hajdani Forró-patak medrét. (KrajCovié, Galánta) ■ 100 %-on felöl. A Vysnf Lanec-I szövetkezetben a takarmányhiány ellenére átlag jól átteleltek a gazdasági állatok. A takarmányt ízesítették, pácolták és gazdaságosan használták fel. Az első negyedévi termelési mutatóikat, valamint az eladási tervet sikerült húsból, tejből és tojásból 100 százalékon felül teljesíteniük. Már az év derekán teljesíthetik háromnegyedévi húseladási tervüket. A második negyedév végéig 60 marhát és 80 sertést felhizlalnak. (jab) ■ Ezerötszáz pót-anyasertés. Idén a koSicei járásban 1500 átmeneti anyakoca szaporulatával igyekeznek a malachiányt leküzdeni. Több helyütt már ki is választották az anyakocajelölteket, s néhány mezőgazdasági üzemben már le is malacoztak. (ivs) ■ Május 20-ig. A Roíftavai Erdőgazdaság dolgozói áprilist — az erdők hónapját — teljes egészében a fásításra használják fel. Gondoskodtak a szövetkezetek csemete-szükségletéről. Jó munkaszervezéssel április végére teljesítik a fásítási tervben előirányzott feladatok 70 %-át, május 20-ra pedig 100 °/o-ra teljesíteni akarják. (jab) ■ Körmükre égett. Két nap alatt földbe került a Bajany-i szövetkezet árpája. Jő vetőágyba került a tíz hektárnyi előcsíráztatott burgonya, amelyből szeretnék magasan túlteljesíteni eladási tervüket. Már a korai káposztát is kiültették, egy hektáron. A traktorosok nyújtott műszakban dolgoznak. Míg a traktorosok, kertészeti dolgozók általában igyekeznek a munkával, addig a javítóműhely dolgozóit elmarasztalás illeti. Annál is inkább, mert a gépek javítását a körmükre hagyták égni. Sok szemrehányás éri őket azért, mert a gépek többször üzemképtelenek. (Szálai Gyula, Bajany) ■ Korszerű „tojásgyár“. Korszerűen berendezett tojóházba költöztette 6000 tojótyúkját az okoói szövetkezet. A 100 méter hosszú, középen etetőfolyosóval ellátott tojóházban automata szórja az eleséget az etetőványűba. Az eleséget külön erre a célra készített takarmányelőkészítőben a KPSK-1000 típusú automata keveri. A dolgozók két műszakban váltják egymást. (Ráső Márta, Calovo) tők ferdén magyarázzák és visszaéljenek azzal a joggal és bizalommal, amelyet társadalmunk s dolgozó népünk adott kezükbe. A XII. pártkongresszus határozata szerinte évente 40 000 fiatalt kell megnyerni a mezőgazdaság számára; ám ez a határozat nem ruház fel senkit a kényszerítés jogával. Sőt, ellenkezően! Lényege a jó példa nevelőhatásán alapszik. Hisz a kényszerítés: bottal kergetni a kutyát a nyúl után. A falusi vezetők véleményezése döntő hatással van a fiatalok továbbtanulására. Ezért józanul minden személyeskedést félretéve, teljesen elfogulatlanul kéll elbírálni minden olyan kérdést, amely ezzel összefügg. És az eredménynek teljesen objektívnak kell lenni! Megkérdeztem a fiatalembert, mi a véleménye ezzel kapcsolatban. Természetesen, a történtek után ő maga sem tudja a helyzetet elfogulatlanul elemezni, de azt nem is vártam. Csupán azt az összefüggést kerestem, ami ennek kapcsán kihat a falujában élő, vele egykorú fiatalokra. így összefüggéseiben vizsgálva a kérdést, egyre több az ellentmondás. Mert őszerinte csupán azért nem mehetett a tanítói pályára, mert olyan véleményezést küldtek az iskolába, amely megakadályozta a továbbtanulását — de csak az institúton. A könyvviteli továbbképzőben már nem voltak nehézségei... Viszont a szövetkezet és a HNB vezetői reményükben csalódtak, mert a továbbképző elvégzése után haliam sem akart arról, hogy szőlőfalujában dolgozzon. A kérdésemre, hogy miért nem, így válaszolt: — Helyemben maga se csinált volna mást. Itt a bizalom kérdése volt a tét. Éppen annak a bizalomnak a kérdése, amelyet csak a példaadás, a tiszta és őszinte emberség jelképez. * * * S most a tények. Csupán Horváth László véleményét komoly hiba lett volna nyilvánosságra hozni anélkül, hogy beszéltem volna azokkal az emberekkel, akiket ez érint. S mivel az őszinteséget és a bizalmat kritériumként hoztam fel az írásom elején, ezzel a felelősségtudattal kutattam ki minden ide vonatkozó részletet, szülőfalujában, Beretkén, s Tornaiján, ahol a mezőgazdasági technikumban a továbbképzőt végezte. Megnéztem az iratait, amelyeket az iskolában őriznek. Beszéltem volt diáktársaival, s most mindennek birtokában, a problémán túl, már az ember érdekel — Horváth László. A személyi adataiban ez áll: 1942. december 20-án született Beretkén héttagú családban. Rövid életrajzában azt írja: „Apám elsőként lépett az EFSZ-be ... Alulírott Horváth Lászlóról bővebb információkat adhatnak: Zula István, a HNB titkára, Virágh János, a HNB elnöke és Szőke János.“ Tehát azok az emberek, akik — Horváth László állítása szerint — megakadályozták abban, hogy az institútra kerüljön. Mindenesetre ez már magában is furcsa és ellentmondásos. S még egy adat: Öten vannak Ez bizonyos mértékben fényt vet a dobócai szövetkezet gazdasági helyzetére is. A viszonyok nem mondhatók egyáltalán ideálisnak. Az állomástól a szövetkezet irodájáig újabb két kilométer. Persze, itt sincs autóbusz, s a hosszú napnak még csak az elején van... S mi van mögötte? Harminc kilométer zötyögés fűtött vagy kevésbé fűtött vonaton és négy kilométer gyaloglás. Este haza, ugyanannyi. Az irodában azonban nem azzal kezdődik a nap, hogy kinyitja az íróasztalt, előveszi a könyveket, számlákat. Arra olyan hirtelen nem kerülhet sor, mert — már az előbb is éltem ezzel a kifejezéssel — itt is vannak „objektív okok“: például nincs befütve. Mit tesz ilyenkor egy főkönyvelő? Fogja a fejszét és gyújtóst vág, kitisztítja a kályhát, begyújt. Utána még egy ideig nagykabátban ül, próbál dolgozni is valamit, de nem olyan egyszerű az: vigyázni kell a kályhára, mert ha esetleg nem gyullad meg a tűz, akkor kezdheti elölről. Szóval ezek apróságok, de a lényeghez ezeken keresztül el lehet jutni. S mi egy lényeges problémát akarunk felvetni a szóbanforgó fiatal könyvelő kapcsán. Elsősorban is, sohasem akart könyvelő lenni. Inkább a tanítói pálya csábította, ahhoz érzett magában tehetséget. Mért nem lett mégse tanító? Hogyan lett könyvelő? * * * Idáig terjed az a bizonyos rekonstrukció, amelyről már előzőleg szóltam. Ami ezután következik, az — probléma. Mikor Horváth Lászlóval erről beszéltem, úgy hittem, neki van igaza. Valójában azonban a sértődött ember beszélt belőle. Mindennek ellenére a jelvetett probléma izgatott, mert általános érvényen is alapulhatott volna. Most ezt azért mondom feltételes módban, mert ma már pontosan tudom, mi az igazság. Ennek ellenére álljon itt a probléma. * * * Társadalmi rendszerünkre jellemző, : hogy mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy olyan irányban képezze magát, ahol a benne rejlő tehetség a legszélesebben kibontakozhat, mert csakis így járulhat hozzá legteljesebben szocialista társadalmunk építéséhez. A mi esetünkben ez mégsincs így. S a gyakorlati élet azt bizonyítja, hogy nem egyedülálló tünettel né- > zünk szembe. Éppen ezért, mint tár- : sadalmi kórtünetet kell kezelni. Ezek a kórtünetek — félresiklások, amelyek sokszor személyes ellentétekben gyökereznek, s mint a bacilusok, éltetőközeget találva, szaporodnak. Tehát a diagnózis: bizalomvesztés. Nagy szó, de ki kell mondani, mert ilyen visszaélés eredményeként lett a szóbanforgó fiatalemberből könyvelő, nem tanító. Hogy tévedés ne essék: most nem arról van szó, hogy nem kell nekünk fiatal, szakképzett könyvelő. De igenis kell, méghozzá sok kell, mert szükség van rájuk a mező- : gazdaság irányításában. De nincs szükség arra, hogy falvainkon a veze-Nem akarok dicsérni, s nem akarok elmarasztalni senkit. Amit itt alább írok, az a valóság képe. Nem az a kép. amely a külsőt mutatja, hanem az, amely a jellemet próbálja visszaadni S ennek alapja: kölcsönös emberi bizalom és őszinteség. Ez az a mérce, amelyhez a munkámat igazítom: kritérium és hivatástudat. Ezzel indulok hétről hétre Csallóköztől a Bodrogközig s ezt várom az emberektől. Bizalomért bizalmat. őszinteségért őszinteséget. Enélkül nem lehet megfogalmazni korunk nagy vívódásait, az emberek, s főleg a parasztemberek bennsöjében végbemenő változásokat Vannak faluk, amelyelc lassan.elöregednek. A szövetkezetekben sok helyütt már az átlagos életkor 60 év. S megtartani 'az ifjúságot - feladat.. S a feladatok közül is a legnehezebb. S mivel nehéz, izgató is egyben, minden faluban más és más tényezők, más és más erők, eszközök és módszerek találhatók. Dobócon jártam márciusban s megismerkedtem a szövetkezet fiatal könyvelőjével, Horváth Lászlóval. írni akartam róla, a munkájáról, problémáiról, az őszinteség és bizalom alapján S mivel az írói, s főleg újságírót munka rekonstrukció is, mindazok szerint, amit megtudtam tőle, megpróbáltam a lehető legreálisabban megfogalmazni mindazt, amit napról napra végez. * * * Még két percig fekszem — határozta el, s egy pillanatra ez a két perc volt számára a legfontosabb az egész világon. Két rövidke perc. Ennyit, többet (nem engedhet meg magának, mert különben lekésné a vonatot. Az pedig nem jó, Nem jó lekésni a vonatot ... — Fiam — az anyja szólítja — kelj már, mert megint nem lesz időd reggelizni. Ügy tesz, mintha nem hallaná. Két percet engedélyezett magának, s nincs joga senkinek elrabolni ezt a két boldog percet. Mit tudja más, milyen nagyszerű két perc ez! Ébren van, de nem mutatja, csak az óra ketyegését figyeli. — Siess már, siess! — szól rá újra az édesanyja. — Már megyek — mondja. Letelt a két perc. Most következik a napok hosszú során beidegződött reggeli sietés: mosdás, öltözködés, közben a reggeli, mert aligha jutna még idő arra is, hogy az asztal mellé üljön. Mikor lenyeli az utolsó falatot, már az úton lohol, vállán a táskával, táskában az ebéd, meg miegyéb ... A vasútállomás két kilométerre van. Elég hosszú út és autóbusz nem jár. Most már, hogy hosszabbak a nappalok, hamarabb virrad, s a március, — akármilyen fukar — mégiscsak enyhébb, mint a tél volt, s ilyenkor már az a két kilométer sem olyan hosszú. Vigabban kopog a cipő s a gondolatok is vidámabbak, húszéveshez illők. Csak azért, unalmas mégis egy kicsit az út. Mindig ugyanaz, s talán minden göröngyét ismeri már. Ki tudja? Az olyan emberek, akik mindig ugyanazon az úton járnak, néha jobb híján megszámolják a telefonoszlopokat vagy az útszéli fákat, észreveszik a legapróbb változásokat is; s ha kivágnak egy fát, akkor hiányzik, s próbálják megmagyarázni miért is kellett azt kivágni, helyes volt-e vagy sem. Olyan beszédtémák ezek, amelyek ártatlanul indulnak, s amelyek — néha — végül valamilyen komoly problémát vetnek fel és hoszszabb vitát eredményeznek. Minden a körülményektől függ. Zakatoló vonatkerekek viszik aztán a fiatal könyvelőt. A távolság harminc kilométer; a vonaton vele válik egésszé a „parti“. Térdrefektetett aktatáskákra rakják a kártyalapokat épp úgy, mint minden más vonatban a reggel munkába sietők. Most talán néhány túlbuzgó ember megütközik: kártyáznak, jó társaság lehet ez is! Pedig még azt is megmondom, hogy a „parti“ másik három tagja tanító. Tessék egész nyugodtan felháborodni. A három tanító és a főkönyvelő akkor is lejátssza a maga pár izgalmas hetes partiját... mert, szóval én sem vagyok azon, hogy kártyázzanak az emberek, inkább íátnám a könyvet a kezükben. De vannak objektív okok is: néha egyszerűen nincs világítás. Vagy ha van is, olyan gyenge, hogy csak a szemét rontaná, aki olvasni akarna. És ez esetben kikapcsolódás is az egész napi munka után vagy a munka előtt; mert nem is olyan kicsiség egész nap az aktákra összpontosítani és számolni, számolni, egyre csak számolni, kalkulálni, terveket készíteni, s mikor elkészül vele, akkor nem fogadják el a járáson és kezdheti élőiről: új kalkuláció, új terv, s a valószínűség mindig egy az egyhez aránylik.,. A diagnózis ■ bizalomvesztés • • • hogy egy lSf) éves lexikon már arról írt, hogy palamikor igen népszerű volt a labojprúgás, de évtizedek óta hanyatlóban van. Az akkori szabályok szerint a labdát csak előre lehetett rúgni, és aki kézzel fogta meg, annak el kellett hagynia a játékteret. (Érdemes lenne ezt megszívlelni a mostani labdarúgóknak is.) 1963. április 21. — Húsvét vasárnapján is dolgoztunk — jelenti Ján Cervenfik ssgédagronómus. Ezen a napon tizenegy erőgéppel vonultunk ki a földekre. A három lánctalpassal 40 hektárt készítettek vetés alá. Nyolc kerekes traktor legénysége pedig vetőgép csoportokkal fölszerelve 32 hektáron szórta magágyba az árpát. Áldozatkész emberek a kolárovoi EFSZ traktorosai. Jól tudják, mikor van rájuk legnagyobb szükség. Ilyenkor mindennél fontosabb a munka. Ünnepelni? ... Van idő máskor isi A talaj helyenként még eléggé nedves, de az emberek és a gépek megtették a magukét és kedd reggelig 430 hektáron vetették el az árpát, a borsót pedig 65 hektáron tették a gondosan előkészített földbe. A munkamenet a tagságnak a közöshöz való jó viszonyát igazolja. A vezetőség elismeréssel nyilatkozik a legjobb traktorosokról. Benyovszky Pálról, Gönczöl Kálmánról, Dilingai Pálról, Fekete Béláról és másokról. Rájuk és gépjeikre nemcsak a talajelőkészítésnél és a vetésnél, de majd a növényápolásnál is nagy szükség lesz. Hiszen a kapások ápolása nagyrészt a gépekre vár. A kukorica egyre nagyobb helyet foglal el a szövetkezet vetésforgójában. Idén a kolárovoi körzetben leginkább megfelelő nagyhozamú kukoricafajtákat alkalmazzák 60 x 60-as négyzetekbe, részben pedig sorokba vetve. így nagytömegű értékes szemestakarmányt nyernek. A soronlévö munkák gyors és jó minőségű elvégzésénél nagy segítségükre van a premizálás. Kedvezően hat az emberek kezdeményezésére. A jelenlegi munkáknál Idényprémiumként minden terven felüli hektár után 8 koronát és minőségi prémium fgyanánt pedig 1,50 koronát fizetnek az alapjutalmon kívül. Az utóbbit persze csakis abban az esetben, ha az elvégzett munka megfelel a követelményeknek. Nem ártana, ha másutt is így cselekednének. Hoksza István rZr az ország legnagyobb szövetkezetében A nagy területeken gazdálkodó szövetkezetekben természetesen több gond akad, mint a kisebbekben. Ez érthető is, hiszen az emberekkel való foglalkozás rátermettséget, sok türelmet, körültekintést igényel. A vezetőknek e téren bizony akad elég gondjuk, de sok esetben az időjárás is közbeszól — úgy mint idén Is — késlelteli a munkákat, s ilyenkor bármilyen kellemetlen, várni kell. Az ország legnagyobb szövetkezetében — a kolárovoiban — a szeszélyes tél jelentős károkat okozott az ősziekben. Őszi árpából és repcéből 235 hektárt szántottak ki, amelyet most tavaszi árpával pótolnak. Komoly gondot okozott a vetéseken felgyülemlett hóié is. Ellepte az 1018 hektárnyi búzavetés egy részét is, mire a növény sok helyütt kiázott,, s ezáltal hatalmas táblákon „szigetecskék“ keletkeztek. Ezeket a területeket most, tavasszal pőtnövényekkel vetik be. Nem feledkeztek meg a tápanyagellátásról sem, a tél folyamán 569 hektár búzavetésen elvégezték a nitratálást — megvetették a bőséges termés alapját. A késve érkező tavasz és az ezt követő magas talajvíz kissé hátráltatta a legégetőbb tennivalók időben történő megkezdését; mindenki türelmetlenül várta az alkalmas pillanatot, hogy megindulhassanak a gépek. Persze, ez az idő is elérkezett, s az emberek nagy megkönnyebbülésére az első hektárokon földbe került az árpa. Nem kis dologról, 728 hektár tavasbi árpa, 200 hektár borsó, 240 hektár cukorrépa, 556 hektár szemeskukorica, 356 hektár silókukorica és egész sor más növény idejében történő elvetéséről van szó. Óriási terület ez. Ilyen földterületen a munkák gyors és jó minőségű elvégzése nagy erőfeszítést igényel. Albert Kasík agromérnök, főagronómus szünet nélkül a legfontosabb munkahelyeket járja. Nem mintha sürgetni kellene az embereket, — hiszen mindenki ismeri feladatát, amelyet erejéhez és tudásához mérten a legjobban elvégez — de kell a kapcsolat az emberekkel, akik szívesen látják, hogy a vezetőség törődik velük, i
