Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-13 / 4. szám

Tekintsük ma társadalmunk fő feladatának a

mezőgazdasági termelés fejlesztését, melynek lényeges növelése nélkül sem a népgazdaság arányos, összhangolt fejlődése, sem a nép életszínvonalának emelkedése nem biztosítható.

(A CSKP XII. kongresszusának beszámolójából)

Szakszerű, lelkiismeretes munkával

Hogyan javítható télen a sertések takarmányértékesítése?

A tél súlyos gazdasági kárt okoz a sertéstenyésztésben azzal, hogy rontja az állatok takarmányértékesítését. MÁRKUS J. és HORVÁTH A. munkatársaimmal több mint félmillió egyedi adatot dolgoztunk fel annak megvizsgálására, hogy a hagyományos szállásokban hízó sertéseknek mekkora a „kukoricadara percentje, az év egyes szakaszaiban, illetve hónapjaiban. Azt találtuk, hogy az állatok a téli félévben mintegy 14 %-kal értékesítették rosszabbul a takarmányt, mint a nyári félévben. A legrosszabb hónapok (november, december és január) átlagánál 25 °/o-kal volt jobb a legkedvezőbb hónapok (április, május) takarmányértékesülésének átlaga. Ha így van ez a hizlalásban, még fokozatosabban lehet így a tenyésztésben, a malacnevelésben.

Vizsgáljuk meg, mit tehetünk ennek a kárnak — ha nem is megszüntetésére — legalább mérséklésére? Milyen eszközökkel akadályozhatjuk meg, vagy hogyan csökkenthetjük a télnek az állat szervezetére és termelésére gyakorolt hátrányos hatását. Egyet elöljáróban le kell szögezni: sok, egyenként aprólékosnak látszó dolgot egyszerre kell megvalósítani, mert különben számottevő eredményre nem számíthatunk. Ha valaki csak az egyik, vagy a másik eljárástól vár sikert, valószínűleg rosszul számít. Érvényesül a közmondás: sok kiesi — együttesen — sokra megy.

1.

Az állati szervezetnek a tél zimankója által okozott károsodásait leghatékonyabban a jó istálló mérsékli. A legfontosabb — ezúttal — az, hogy az istálló óvja meg a sertéseket a mértéken túli hőleadástól. Előnytelen tehát, ha az istálló hideg, káros, ha levegője nedves és használhatatlan, ha huzatos. Viszonyaink között az istálló legtöbbször nem túl hideg, a sertés hőleadása mégis megengedhetetlenül nagy, mert a levegő párás, nyirkos. Az istálló inkább legyen tehát hűvösebb, mint valamivel melegebb és párás levegőjű. Ezzel persze nem azt kívánjuk mondani, hogy a kemény, nagy hideg nem veszi igénybe az állat szervezetét, még ha történetesen száraz is az istálló levegője.

A nyitott istállók téliesítése — akár hizlaldákról, akár nevelőkről van szó — mindenképpen célszerű. A legroszszabb megoldás, ha trágyával körülrakják a nyitott oldalakat, azaz trágyából csinálnak az istállónak falat. Ennek előnye nincs, hátránya azonban három is van: az istálló hideg marad, levegője páradús lesz, ammónia és egyéb káros gázok károsítják az állat egészségét. Az a helyes, ha száraz szalmabálával, kukoricaszárral, nádkévékkel vagy nádpallóval téliesítünk, mert így az istálló fala száraz és „lélegző“ lesz. Éppen ezért még az sem helyes, ha — mint itt-ott előfordul — a vékony téglafalak hidegségét mérséklik úgy, hogy a trágyát kívülről a fa! mellé rakják.

2.

Az istálló levegőjének páratartalmát csökkenthetjük, ha gondosan szellőztetünk, ügyelünk arra, hogy felesleges víz az istállóba ne kerüljön, — többször takarítunk, hogy a trágya és a trágyalé minél rövidebb ideig rontsa az istálló levegőjét. Fontos követelmény, hogy az átnedvesedett almot minél gyakrabban cseréljük.

Az almozás különösen előnyösen befolyásolja az állatok hőgazdálkodását. Nagy általánosságban a sertésistálló hőmérsékletének „komfortzónája“ 20 — 25 C° körül van. Ezt a hőmérsékletet a gyakorlatban télen nem sikerül biztosítani, de nincs is rá feltétlenül szükség. A sertések takarmányértékesítése hidegebb istállóba sem csökkent számottevően akkor, ha módjukban áll olyan „mikroklímát“ teremteni maguknak, amelyben a hőmérsékleti viszonyok megközelítik az optimálisát. Ha meleg, száraz, puha alomban összebújnak, a mértéken túli hőeladástől nem kell tartani. Aggasztó azonban a helyzet a hideg istállóban, ha nincs elég alom, vagy ha az alom nedves.

Ma már szinte általános, hogy gazdaságaink alomszalmahiánnyal küzdenek. Mégis azt kell mondanunk: szopósmalacok alatt egyáltalán nem, hízók alatt nagyon nehezen nélkülözhető a szalmaalom. De amíg a malacok atomjának gyakori kicseréléséből engedményeket nem tehetünk, addig a hízók fekhelyének szárazon maradását tartósan biztosíthatjuk. Ennek érdekében nem kell mást tenni, mint az állatok pihenőterét annyira le kell szűkíteni, hogy éppen elférjenek benne. A sertés nem ürít oda, ahol fekszik, ha az a hely száraz.

3.

Célszerűen lehet melegebbé tenni az istállót azáltal is, hogy az istálló légterét csökkentjük. Vannak fiaztatö istállók, ahol a kocapihenő és az ellető rész egyben van. Ezeket feltétlenül el kell választani egymástól függőleges téglafallal. Az esetek nagyobb részében az istállók túlságosan magasak. Ilyenkor vagy nádpallóval, vagy vízszintesen kifeszített drótszövetháló fölé hintett szalmaréteggel lehet az istálló melegét növelni.

A jó hőszigetelést és a jó szellőzést együttesen eddig még mással mint náddal olcsón és gyakorlatiasan megoldani nem sikerült. Ebben sok igazság van, de csak akkor, ha a nádtető elég vastag és benne a nád tömött, vékony szálú. A durva, vastag szálú nádból készült tető nagyon laza, rajta keresztül — még ha elég vastag is a tető — olyan nagyfokú a belső meleg levegő átáramlása, hogy az istálló nem tud átmelegedni. Ha az ilyen tető még vékony is, akkor a szél is keresztüljárja. Ilyen esetben nem lehet mást tenni, mint bevakolni a nádat — vagy — ami még egyszerűbb — belülről kátránypapírral burkolni.

Ezzel az átalakítással azonban csak akkor javítjuk a légteret, ha végig, az egész istálló hosszában a gerinc mentén 1 — 2 méter szélességben meghagyjuk a nádtetőt eredeti formájában. Ha ugyanis erről elfeledkezünk, akkor kizárjuk a természetes szellőzés lehetőségét, lefojtjuk az istálló levegőjét, ami pedig káros vízgőz és ammónia felhalmozódására vezet.

Ha a mennyezet nem nádból van, hanem más jó hővezető anyagból, akkor könnyen megtörténhet, hogy az istálló meleg levegőjének páratartalma kicsapódik és rácsepeg az állatra, alomra egyaránt. Ez legtöbbször nemcsak a takarmányértékesítést rontja, hanem az állatok egészségére is káros. Az ilyen istállók mesterséges fűtése is hiábavaló, ugyanis a hideg felületeken a mesterségesen melegített levegő páratartalma Is kicsapódik.

A nagyon hideg istállókban szopósmalacok számára, amennyiben megoldható, jó szolgálatot tehetnek a sugárzó hőforrások — infralámpa, esetleg parabolatükör — és a különböző b-'ivóládák.

4.

Ami a hizlaldák típusát illeti, ma már általánosan elfogadott, hogy a zárt, vagy a télen zárttá tehető rendszerek biztosítanak télen is jó takarmányértékesítést. Valóban a hízóknak nincs szükségük edző, természetszerű tartásra, hiszen ezeket legtöbször igen rövid idő alatt levágják. Indokolt itt is szóvá tenni, hogy a szopósmalacok és a tenyészállatok természetszerű tartásáról télen sem célszerű megfeledkezni. Ha a kocák nem mozognak napjában többször, a visszatartott és késleltetett bélsárűrítés miatt a bélsárpangás veszélye fenyeget, a szopósmalacokról pedig kísérletek bizonyították be, hogy mind a takarmányértékesítés, mind a napi súlygyarapodás javul, ha kedvük szerint járhatnak a kifutókban. Az is régi tapasztalat, hogy — ha szép idő van — télen is felkeresik egy-egy rövid időre a fiatal malacok is a kifutót.

Az istállózási és tartási viszonyok megjavításán kívül takarmányozási módszerekkel is javítani lehet a sertések takarmányértékesítését.

5.

Ha külső etetőtéren vályúból etetjük az állatokat, leggyakrabban fordul elő télen az, hogy túlságosan hideg a takarmány, az állatok nem szívesen eszik, s mihelyt elverték éhüket, abba is hagyják az evést. A megfagyott takarmány belefagy a vályúba és kárba vész. A legjobban úgy lehet ezen változtatni, hogy az állatok daráját

meleg vízzel keverik. Ha mód van rá, arra kell törekedni, hogy a napi fejadag minél kiadósabb legyen. így kellő szinten lehet tartani a takarmányértékesülést.

6.

Télen gyakran csökken az állatok étvágya. Ennek oka az is lehet, hogy az állatok fáznak az etetőtéren és sietnek be a fedett istállórészbe. Az étvágy kellő fokon tartásának egyik eszköze a takarmánykeverékek ízesítésének javítása. A kukoricát és a zsírban dúsabb más takarmányffleségeket nagyon szeretik a hízók, és télen e takarmányok igen alkalmasak is a fokozott hőleadás révén elvesztett energia pótlására. Ez persze nem annyit jelent, hogy a napi adag fehérjetartalma télen csökkenthető, hanem éppen fordítva: télen különösképpen kell vigyázni arra, hogy a takarmánykeverék mindenben elégítse ki a sertések szükségletét.

Télen általában természetszerűtlenebb a sertések takarmányozása, mint máskor, tehát nagyobb szükség van a vitaminok, ásványi anyagok pótlására — akár mesterséges úton is. Kedvező hatást gyakorol ez a kifejlett sertésekre is, de különösen a fiatal, növekvő, vagy vemhes szoptató állatokra. Télen nagyobb szükség van azokra a biológiailag aktív hatóanyagokra, „biostimulátorokra“ is, amelyeket az utóbbi időben már gyári készítményekben is meg lehet kapni

A nádpalló jó szolgálatot tesz az istálló levegőjének szabályzásánál

és amelyeknek etetésével főleg fiatal állatokon jó tapasztalatokat szereztek.

7.

Gyakori hiba, hogy a rövid nappalok miatt nem esznek a fiatal állatok, szopósmalacok annyiszor ahányszor kívánatos lenne. Ma már a legtöbb nagyüzemi istállóban van villany, az etetések számát a korai sötétedés nem befolyásolhatja. Célszerű tehát a malacokat télen, amennyiben azt a férőhely-kapacitás megengedi, tovább tartani a kutricán, mint máskor, hogy jobban megerősödve kerüljenek át az új istállókba.

8.

Befejezésül hangsúlyozottan felhívjuk a figyelmet a sertések ivóvízellátására. Közismert, hogy szó sem lehet jó takarmányértékesülésről, ha az állatok ívóvízszükségletét maradéktalanul nem elégítjük ki. A jéghideg vizet legfeljebb kényszerből issza a sertés. Minden körülmények között törekedni kell tehát, hogy a megfelelő hőmérsékletű, jó ízű kiadós fogyasztásnak ne legyen akadálya.

Kihasználják a lehetőségeket

Az észak-csehországi kerületben a téli időszakban elsősorban a fejőnők között meginduló versenytől várnak nagy segítséget, amely hozzájárul nemcsak a fejőstehenek jó gondozásához, hanem a jobb takarmánygazdálkodáshoz és ízesítéshez is. Például a litcmericei járásban 402 tehéngondozó és fejőnő kapcsolódott a versenybe.

A Krásznídvori Állami Gazdaságban 57 fejőnő versenyez. A versenyzők kötelezték magukat arra, hogy a takarmányt ízesíteni fogják, az állatokat meleg vízzel itatják és növelik az állatok iránti gondoskodást, s ezzel a tejelékenységet a szeptemberi színvonalon tartják.

A zabrusani szövetkezet már szeptemberben teljesítette évi tejeladási tervét. Pártunk XII. kongresszusa tiszteletére az év végéig további 40 000 liter tejet adtak a közellátásnak. Lesilózták az összes. répafejet, mind egymagában, mind a répaszelettel keverve. A cukorrépaszelettel és az élesztősített takarmány-keverékkel növelik a tejtermelést és ebből a takarmánykeverékből minden fejőstehénnek, naponta 40—50 litert adnak. A cukorrépaszelet egy részét megszárították és a tavaszi hőnapokra tárolták élesztősített takarmány készítésére. A takarmány ízesítésével és helyes állatgondozással biztosítják az egyenletes tejtermelést egészen a zöldtakarmányozásig.

8DS9HI3RBB

Langyos vizet a teheneknek

Mezőgazdasági üzemeinkben mindent elkövetnek annak érdekében, hogy állandó szinten tartsák a tejelékenységet. Ebben nagy segítségükre vannak alz ipari vállalatok és a kísérleti állomások, mégpedig azért, mert több állami gazdaság és szövetkezet részére szerelnek be vízmelegítő berendezéseket, hogy a tehenekkel langyos vizet itathassanak.

A Kladrubi Állami Gazdaságban a Lenin Üzemek dolgozói szerelték fel ezeket a melegítőket, viszont a Sztribroi Állami Gazdaság saját műhelyében gyártja. (CTK)

Dr. FEKETE LAJOS,

az Agrártudományi Egyetem docense

HOGYAN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST • HOGYAN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST

Hogyan fokozhatjuk a fejtermelést?

MOSZKALENKO elvtárs tanácsai fejőinknek

I.

A Moszkva melletti Lenyinszkije Goriban létesített állattenyésztési kísérleti gazdaság fő-zootechnikusa Moszkalenko elvtárs a múlt év júliusában gyógykezelésre Karlovy Varyba érkezett. Nem nyugodott addig, míg ezt az alkalmat kihasználva legalább néhány szövetkezetbe el nem látogatott és meg nem nézte, milyen az állattenyésztésünk. A Lenyinszkije Goriban létesített kísérleti gazdaság ugyanis nagy mértékben foglalkozik a fejőstehenek hasznossága és főképp a tej zsírtartalma növelésének kérdéseivel. A Plzen déli járás mezőgazdasági funkcionáriusai Moszkalenko elvtársat elsősorban a gyengébb szövetkezetekbe vitték, hogy ezeknek tanácsokkal legyen segítségükre abban, hogyan javítsák meg tejtermelésüket.

Elmentek például a jarovi EFSZ- be. Itt a tehenek nyáron át elég jó erőnlétben voltak, a tejelékenység azonban csekély volt. Alkalom adódott t'ehát arra, hogy személyes tapasztalatot szerezzenek. A szövetkezetbe ellátogató vendégek éppen fejőskor érkeztek az istállóba. Amikor a fejőnő üíegyik tehén fejesét befejezte, Moszkalenko élvtárs körülbelül 50 C fokos meleg vizet és tiszta törlőruhát, törlőrongyot kért. Ezzel a meleg, vizes törlőruhával néhány perc alatt átmelegítette a tehén tőgyét és ezt könnyű masszázzsal enyhén ingerelte. Ezután leült a tehén mellé és a csodálkozó fejőnő szemeláttára az épp előbb megfejt tehéntől csaknem háromnegyed liter tejet fejt ki ismét. Ezt a műveletet sorban minden tehénnél megismételte, amint a fejőnő az egyes teheneknél a fejést. befejezte. Mindegyik tehéntől átlagban még legalább fél liter tejet fejt ki.

Ezzel azonban az ügy nem zárult le. A szövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetés során aprólékosan elemezték a fejőstehenek gondozásának problémáját és megvitatták azt,

hogyan lehet e kérdésben javulást elérni. Ugyanis nem jelent mindent a tőgy felmelegítése, gőzölése és masszírozása, hanem az alkalmazott módszerek egész rendszeréről van szó, amely elősegíti a nagyobb tejelékenységet. Ez pedig már az üszők gondozásakor kezdődik és a fejésre fordított rendkívüli gonddal végződik.

A TAKARMÁNYOZÁS NEM JELENT MINDENT

Nézzük meg azonban, mit tart Moszkalenko elvtárs arról, hogy hogyan gondozzuk mi a fejősteheneket. Erről számos beszélgetéseinek egyikén a következőket mondotta: .

— Az ember azt mondaná, hogy ezek a szép, jóltáplált szövetkezeti tehenek átlagosan bizonyára legalább 4700 liter tejet adnak. A szövetkezet elnöke azonban azt állítja, hogy ez nem igaz, hogy az átlagos tejhozam csak 2700 liter. Számtalan okot hoz fel arra, miért nem lehet a tejelékenységet növelni. Nálunk egy új csordát létesítettünk olyan tehenekből, amelyeknek tejhozamuk eredetileg alacsony volt, csupán 1500 — 2000 liter 3,3—3,4 % zsírtartalmú tejet adtak. Egyes állattenyésztők úgy vélték, hogy nem célszerű ilyen teheneket tartani és igyekeztek új fajtákat kinevelni. Mindegyikük a kivezető út egyetlen lehetőségét csak a tehénfajtában látta. Amikor azonban a csorda számára kedvező takarmányozási feltételeket létesítettünk, szép eredményt mutathattunk fel. így 1947- ben egy tehénre 2147 takarmányegységet használtunk fel és átlagban 1897 literes tejhozamot ér-tünk el. Ezek az eredmények megközelítik a mezőgazdasági üzemeink legtöbbjében elért értékeket. Azonban már 1948-ban ugyanezektől a fejőstehenektől átlagosan 4190 liter tejet fejtünk ki 4007 takarmányegység felhasználása mellett. A takarmányalap megkétszerezése tehát a tejhozamot több mint kétszeresére emelte.

És így nálunk állandóan növekedett a tejtermélés. Ugyanezek a tehenek 1953-ban és 1954-ben már 7700 liter tejet adtak. Ebből látható, hogy a fejőstehenek hasznossága növelésének tág tere van. Még meggyőzőbb érveket szolgáltatnak az egyes tehenek hasznosságáról szóló adatok, A csordában például évente 845 liter

2,9 °/o-os zsírtartalmú tejet adó tehenünk is volt. Sikerült ezt a tehenet annyira feljavítanunk, hogy tőle egy év alatt 8800 literes fejési átlagot értünk el. Ezen felül e tehén esetében a tej zsírtartalmát is sikerült felemelnünk, habár ez lényegesen nehezebb, mint a tejhozam emelése. A jó takarmányozásnak tehát nagy a jelentősége.

Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy csupán a jó takarmányozással a bőséges etetéssel érhetünk el nagy tejhozamot. Éppen ellenkezőleg:

A TÚLZOTT ETETÉSSEL A FEJŐSTEHENEKET EL IS RONTHATJUK,

olyannyira, hogy tejhozamuk a minimálisra csökken.

— Maguknál — mondja a zootechnikus, Moszkalenko elvtárs — az egyes szövetkezetekben nagyon szigorúan kell a fejősteheneket elbírálni. Igen sok a jóltáplált és jó erőnlétű tehén, ennek ellenére azonban mégis kevés tejet adnak. Ez azt jelenti, hogy különösen a nyári időszakban ezeket a teheneket túletetik. Ezzel szemben maguknál a fejőnők azt állítják, hogy a hiányos, nem kielégítő takarmányozás miatt nem lehet jobb eredményeket elérni. Ez veszélyes állítás, mivel ezek a fejőnők csupán azért beszélhetnek így, mert nem ismerik kellőképpen az alacsony tejhozam valódi okát. Ha az emberek ismernék az alacsony tejhozamokat előidéző okokat, könynyen lehetne a helyzeten javítani. Ezért. az állattenyésztésben foglalkoztatott minden dolgozónak, a fejőtől kezdve egészen a szövetkezet el-1983. január 13.