Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-13 / 4. szám
télen is növelhető az állatállomány hasznossága A jó bornak nem kell cégér Moszkalenko módszere a prerovi járás szövetkezeteiben is gyökeret vert. E módszer alkalmazásával jó eredményeket értek el. Elsőként a hencslovi szövetkezet fejőkollektívája alkalmazta Tihácka zootechnikus vezetésével, amely már régebben elnyerte a szocialista munkabrigád címet. A szárazság miatt ugyan takarmányhiány mutatkozott, mégis egy hónap alatt Vi literrel emelték a tejhozamot tehenenként. A jó eredmény abban mutatkozott meg, hogy a takarmányt élesztősítéssel ízesítik és a fejés előtt a tehenek tőgyét langyos vízzel mossák. Az átlagos tejhozamuk 8,28 liter és kötelezettséget vállaltak, hogy átlagban 9 literre emelik a tejhozamot. Jó eredményt ért el a tejhozam emelésében a podszkali-víkleki szövetkezet fejőkollektívája, Mária Vánová vezetésével. Ez a kollektíva a szocialista munkabrigád cím viselője. Száz tehenet gondoznak és nagy figyelmet fordítanak az istálló tisztaságára. Alacsony takarmányadagok mellett abraktakarmány nélkül elérnek tehenenként átlag napi 5,5 litert. Ez a kollektíva munkaértekezleteket tart és megbeszéli más szövetkezetek termelési módszereit. Ezt a módszert alkalmazzák a hornímosztyenicei, kojetíni, kuncsicei és a járás más szövetkezeteiben, amelyek szintén jó eredményeket értek el. (ARNOST VYSLOU2IL, Prerov) Az idei gyenge takarmánytartalék megköveteli, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsunk a gazdasági állatok átteleltetésére. Mindent meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk az állattenyésztési termelés csökkenését, az állatok ivarzásának rendszertelenségét, s azt, hogy a magzat helytelen fejlődése következtében gyenge és fejletlen állatok jöjjenek a világra. Tapasztalatból tudjuk, hogy az előrehaladottan vemhes és nagy termelőképességű fejőstehenek a gyenge téli takarmányozás következtében csontlágyulást kapnak. A lebetegedett, gennyes felfekvési sebektől szenvedő állatok teljesen használhatatlanok, mivel az előrehaladott vízkór következtében húsuk fogyasztásra teljesen alkalmatlan. Mindenekelőtt takarmány méri eget kell készítenünk és a kidolgozott takarmányozási tervet következetesen be kell tartanunk. Sajnos, a gyakorlatban a tervezéskor csupán a szárazanyag, az emészthető fehérje és a keményítőérték mennyiségét vesszük figyelembe, s teljesen megfeledkezünk az ásványi anyagok és vitaminok szükségességéről, amelyeknek hiánya nemcsak a termelés csökkenését, hanem az állatok egészségi állapotának leromlását is maga után vonja. Az idei száraz időjárás következtében a takarmánynövények, ásványi Mindenütt így kellene A komárnoi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola gazdaságában az állatok szabad tartása egészséges állományt biztosít. -ksz-Mit tartalmazzanak az ásványi takarmányféleségek Cukor-, szesz- és sörgyári takarmányok jó felhasználása A cukorgyári takarmányokról nem akarok sokat beszélni. Mindenki ismeri a nyersszeletet, a szárazszeletet és a melaszt. Mind a háromnak nagy hasznát vesszük. Inkább a felhasználásuk módjáról, az eltartásukról, tárolásukról mondok néhány szót. A nyersszeletet felhasználhatjuk frissen „pác“ alakjában polyvával, törekkel keverve, vagy prizmázzulc, azaz elvermeljük, sőt szárazabb takarmányok pl. kukoricaszár silózásánál is jó hasznát vesszük. A szárazszeletet csak beáztatva szabad etetni. Vizből a súlyának hat-hétszeres mennyiségét veszi fel. Ha szárazon etetik, a gyomorban megdagad és gyomorfalrepedés következhetik be. 3 — 4 kg-nál többet ne etessünk belőle egy tehénnel. Ez a mennyiség 25 — 35 kg takarmányrépának felel meg. A melasznak igen nagy a cukortartalma. íztelen takarmányokat 3 —4-szeres vízmennyiséggel hígított melasszal ízesíthetünk meg. A pillangós zöldtakarmányok silőzásakor vehetjük nagy hasznát. Egyes helyeken, ahol a gazdaságban vagy annak közelében szeszgyár van, a szarvasmarhával és sertéssel a szeszgyári moslékféléket is etetik. A szarvasmarha legszívesebben a gabona- és a kukoricamoslékot fogyasztja. Teheneknek is adják, de leggyakrabban göbölyhizlalásra használják. Etetéskor nagyon kell ügyelni arra, hogy melegen kapják az állatok. Rendszerint a jászolban levő takarmányt öntözik meg vele. Ha kihűlve kapják, vagy piszkos jászolban, vályúban, igen gyorsan HOGYAN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST • HOGY AN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST' • • HOGYAN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST • HOGYAN FOK nőkéig, az illető mezőgazdasági üzem konkrét adottságában kellene keresni az alacsony tejhozam okát. A Szovjetunióban a figyelem nemcsak a takarmányalap feljavítására, hanem a helyes fejési módszerek alkalmazására is irányul. Olyan módszereket használnak, amelyek a fejőstehenek fiziológiai tulajdonságaira is kihatnak. Abból indulnak ki, hogy a legjobban befolyásolható szerv a tőgy. Hatással van rá a helyes, csakúgy mint a helytelen, rossz takarmányozás és nemcsak a tejelékenység növekedését, hanem lényeges csökkenését is előidézheti. Ha az itteni feltételek között nem alkalmazzák a fejés helyes módszerét — mondta Moszkalenko elvtárs —, akkor a fejőstehenek nem tejet, hanem legelsősorban is húst termelnek majd. A napi kétszeri fejőssel hozzávetőlegesen 2000 literes tejhozamot lehet elérni. Háromszori fejőssel azonban a tejelékenységet növelni lehet. Itt azonban ismét felmerül egy igen fontos „de": ha napjában háromszor is fejnek, ez még nem jelenti a kifejt tejmennyiség növekedését, hogyha ugyanakkor nem fordítanak fokozottabb gondot a tőgyre. Legelsősorban is fontos az, hogy a fejők elvégezzék a tőgymasszázst. • Nem kisebb gondot kell fordítani az üszőkre is, mivel az üszőkből lesznek a tehenek. Az üszők esetében legalább egy hónappal leborjazásuk előtt kell a tőgy gőzölését és maszszírozását megkezdeni. Nálunk Lenyinszkije Goriban a fejők az üszőket már befolyatásuk után három hónappal gondozásukba veszik. Helytelen szokás ugyancsak az is, hogy a borjakat közvetlenül a tehén alatt nevelik. A FEJŐ - A LEGFŐBB SZEMÉLYISÉG A TEHÉNISTÁLLÖBAN — Maguknál — folytatja tovább Moszkalenko elvtárs — rossz a munkaszervezés az állattenyésztésben. Majdnem minden istállóban van fejő-, gép, s ennek ellenére a fejők mégis csak kevés tehenet gondoznak. A gépi fejés tehát itt csupán a munkát könnyítette meg, de ugyanakkor nem növelte a munka termelékenységét. És éppen ebben kell keresnünk a hiányosságok okait. A fejők a géppel végzett fejés esetében is aránylag .kis számú tehenet gondoznak s emellett sok más egyebet kell elvégezniük. Takarítják az istállót, kijárnak a mezőre dolgozni és csak úgy munka közben, mellékesen szaladnak be az istállóba fejni is. Több olyan szövetkezet is van, ahol a fejők az egész napi munkaidőből csupán két órát fordítanak a fejősre. Ilyen munkamódszer mellett nem lehet a fejőtől a tejhozam emelését elvárni, hiszen nem feji, hanem tulajdonképpen rontja a teheneket. A fejő szerepét és felelősségét szükséges növelni, és olyan körülményeket kell számára kialakítani, hogy a munkaidő nyolc órájából hét órát töltsön el fejőssel és egy órát fordítson a tehenek tisztogatására. A fejőt munkahelyének, az istállónak legfontosabb személyiségévé kell emelni. Nálunk a következő szólásmondás használatos: „A tej a tehén nyelvén és a fejő kezében van.“ Az önök feltételei között géppel végzett fejés esetében az egy-egy fejő gondjaira bízott tehenek számát 25 —30-ra kell emelni és minden fejőnek két fejőgépet kellene adni. A fejők soraiba a legjobbak legjobbjait kellene kiválasztani. Példaképpen felemlíthetném a Mlady Smolivec-i EFSZ-t. Állattenyésztő farmjuk és szarvasmarhaállományuk nagyon szép és kiváló fejőnőik vannak. A fejési átlag 2560 litert tesz ki. A legjobb fejőnő itt Kovaríková elvtársnő. Már tíz esztendeje dolgozik ezen a farmon és a keze alá beosztott teheneket a lehető legjobban gondozza. Ezeknek a teheneknek a többivel jóval nagyobb tőgyük van és átlagosan több mint 3000 liter tejet adnak. Sajnos azonban láttam azt, hogy Kovaríková elvtársnő nemcsak fejte a teheneket, hanem takarított és még sok másfajta munkát is végzett. Kellő képesítése, rátermettsége és képességei így a többi munkában forgácsolódtak szét. A szövetkezet miért nem használja ki elsőrendű fejői képességeit? Hiszen a takarításhoz szakképzettség és különösebb rátermettség nem szükséges. Elegendő lenne, ha az istállóban három vagy négy ilyen fejőnő dolgozna, mint amilyen Kovaríková elvtársnő. Mindegyikük 30 tehenet gondozna és a tejtermelés egész biztosan emelkedne. Ezzel szemben az istállóban 8 — 9 olyan fejőnő van, akik örökké sietnek, hogy a munkát mihamarabb lerázzák a nyakukról, és egyáltalán nem érdekli őket a tejtermelés növelésének kérdése. A fejők feladatává kell tenni, hogy fokozottabb módon gondozzák a tehenek tőgyét és tényleg fejjenek, majd tisztítsák a fejősteheneket és a maguk feltételei és munkakörülményei között esetleg etessenek is. Nálunk a fejők elsősorban is fejnek, éspedig 4 — 6, 10 — 13 és 18 — 20 óra között. Nálunk a fejőnőket igen jól is fizetik. Maguknál probléma fejőnőt találni és nálunk problémát képez a fejőnőt a kollektívából eltávolítani. Nálunk a fejőnőknek a lehető legkedvezőbb munkakörülményeket teremtjük meg, de tőlük felelősségteljes és alapos munkát követelünk meg. TAKARMÁNY A SZÜKSÉGES MENNYISÉGBEN Nem volt véletlen, hogy Moszkalenko elvtárs tapasztalatainak felsorolásakor az első helyen említette az elegendő takarmány biztosításának szükségességét. Habár a fejőstehenek helyes gondozása terén az intézkedések egész rendszerének betartása szükséges, a megfelelő takarmányadag mégis mindig a legfontosabb. Elsősorban azért, mert nélküle bármilyen további intézkedés sem hozza meg a várt eredményt. Ez érthető is: a tej ugyanis fehérjéket, cukrot és zsiradékokat i rrtalmaz, amely anyagokat a tehén vagy a felvett táplálékokból, vagy saját teste tartalékaiból termeli ki. Ezek a tartalékok természetesen nem végtelenek és pótlásuk nélkül hosszabb ideig nem lehet belőlük meríteni anélkül, hogy ennek káros hatása meg ne mutatkozna a tehenek egészségi állapotában. Minden szövetkezetben vagy gazdaságban az adja a takarmánykészletet, amit télre bekészítettünk. De további lehetőség is mutatkozik: egyrészt a téli etetés időszakát lényegesen lerövidíthetjük az őszi legeltetés idejének egészen a fagyok beálltáig való meghosszabbításával, és azáltal, hogy a legeltetést már kora tavasszal megkezdjük, másrészt pedig megnövelhetjük az emészthető fehérje tartalmát azoknak a takarmányoknak, amelyekkel rendelkezünk. Az emészthető fehérje tartalmát a takarmányokban füllesztéssel, élesztősítéssel, illetve erjesztéssel növelhetjük s emellett lehetőség van az élesztősített fehérjék előállítására melaszból vagy takarmány cukorrépából. Szalmát a mezőgazdasági üzemek többségében az idén is etetnek. A szalmában levő tápláló anyagok nagyobb része a szarvasmarha számára emészthetetlen. Azonban, ha a szalmát forró vízzel vagy gőzzel beillesztjük és az egyik etetéstől a másikig akár szétterítve, akár rétegekben állni hagyjuk, a szalmában levő cellulózét megpuhítjuk és ezáltal megnöveljük a szalma emészthetőségét és ízletességét. A melegen erjesztett abraktakarmányok, amilyeneket J. Trousil, a szocialista munka hőse ad a fejősteheneknek, kétségkívül ízletesebbek, emészthetőbbek és részben nagyobb emészthető fehérjetartalmuk is. A napi abraktakarmány felét forró vizes kádban illesztik; amikor 40 C fokra lehűlt élesztőt vagy az előző etetéstől maradt langyos élesztősített takarmányt vegyítenek hozzá. Reggel az esti etetéshez, este pedig a reggeli etetéshez készítik el az élesztős kovászt. Moszkalenko elvtárs tanácsára ezt a módszert alkalmazzák ma már a Plzen-déli járás vstisi szövetkezetének fejőnői is. A langyos vízzel történő itatás a kutatások eredményei szerint a jól táplált tehenek esetében aránylag nem nagy jelentőségű. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy gyengébb takarmányadag esetében alkalmazásának eredménye igen szembeszökően megmutatkozik: a tejelékenység körülbelül napi fél liter tejjel emelkedik. A vstisi EFSZ-ben egy egyszerű vízmelegítőt szereltek fel (Frank elvtárs, a Královicei Gépállomás dolgozójának újítási javaslata alapján jközvetlenül az itatókra. Egy 170 tehén befogadásara alkalmas négysoros istállóban két elömelegítőt használnak, amelyek a víz hőfokát 9 C fokról 14 — 16 C fokra emelik. Tíz nap alatt ebben az istállóban a napi tejhozam változatlan takarmányadagok mellett 50 literrel emelkedett. E vízmelegítő előállítási ára (prototípus, elsőpéldány volt) 1200 Kcs-t tett ki és a gépezet üzemeltetésének napi költsége csupán 8 korona. Az élesztősített takarmányok, amelyeket melaszból vagy takarmány cukorrépából állítanak elő, jelentős mértékben feljavítják a takarmányadag összetételét; a melasz keményítő értéke helyett így a takarmányadagban több értékes élesztő fehérjét nyerhetünk. Igen jó eredményt biztosít, ha az ilyen takarmányt meleg állapotban etetjük fel. A siker előfeltételét képezi azonban az előállítás technológiájának pontos betartása, hogy a kellő fehérjetartalmat elérjük. Tíz liter ilyen takarmány elegendő egy liter tej kitermelésére. Ezeket és a takarmányadag ízletesebbé tételét, valamint a tehenek takarmányozásának megjavítását célzó összes többi intézkedést mindenütt alkalmazni kellene. Emellett a legeltetés, az erjesztett és élesztösített takarmányok használata a tehenek takarmányozásának állandó feladatát kell hogy képezze. Azokkal a szavakkal, hogy „száján fejik a tehenet“ Moszkalenko elvtárs a takarmányozás elsődleges fontosságára hívta fel a figyelmet. (Vasárnapi számunkban folytatjuk.) Ásványi anyagok a takarmányadag nélkülözhetetlen tartozékai máz. Ezért legfeljebb a savanyu suotakarmány semlegesítésére alkalmas, az állatok takarmányozására már kevésbé megfelelő. Nagyobb adagokban ugyanis semlegesíti a giyomorsavat és főként a sertéseknél emésztési zavarokat idézhet elő. A csontliszt és a takarmánymész helyes arányban meszet és foszfort tartalmaz, s ezért elsősorban a szarvasmarháknak adagoljuk. Az ásványi takarmányanyag-keverék ezen felül még nyomelemeket is tartalmaz, s ezért minden gazdasági állat számára megfelelő. Egy kifejlett fejőstehénnek naponként 10-15 dekagramm ásványi anyagra van szüksége, egy anyakoca szervezete ennek a mennyiségnek az egyharmadát követeli meg. E követelmények alapján a szövetkezet a téli időszakra fejőstehenenként 20 kg ásványi takarmányanyag-keveréket biztosítson. Mindamellett gondolni kell arra is, hogy az öregebb, kimerült és gyengén táplált fejőstehenek kevesebb ásványi anyagot képesek felvpnni. Ezen úgy segíthetünk, hogy D-vitamint adunk nékik, amely lehetővé teszi a csontképző anyagok lerakódását a szervezetben. Mivel idén mezőgazdasági üzemeink kevesebb szénát készítettek, azt javasoltuk a pardubicei járás szövetkezeteinek, hogy elegendő D-vitaminban gazdag halzsírt tároljanak. Naponként és fejőstehenenként 2,5 — 5 dekagramm (vagyis 2-3 kanál) halzsírt számítunk. A gazdasági állatok átteleltetése nagy gondokat okoz ebben az évben nemcsak a mi gazdasági üzemeinknek, hanem más országok földműveseinek is. Ezzel a kérdéssel * foglalkozik a „La Terre“ című francia mezőgazdasági lap is, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági állatok takarmányozásában tapasztalható hiányosságok évenként hatalmas gazdasági károkat okoznak. Nálunk elegendő ásványi anyaggal rendelkezünk, s ezért minden lehetőségünk megvan arra, hogy a gazdasági állatok egészségét megőrizzük. ■ Dr. Václav Drb ^1, a Pardubicei Járási Állategészségügyi Szolgálat dolgozója anyagtartalma rendszerint alacsonyabb, mint a takarmánytáblázat mutatja. Ezen kívül a silózott, élesztősített, pácolt és különféleképpen kezelt takarmányok használata még fokozza az ásványi anyagszükségletet. Az adott helyzetre való tekintettel mindent meg kell tennünk az állatállomány egészségének megőrzése érdekében. A Pardubicei Járási Nemzeti Bizottság zootechnikai szolgálata például azt javasolta a mezőgazdasági üzemeknek, hogy télire elegendő ásványi takarmányanyagokat tároljanak. A zootechnikai szolgálat az ásványi takarmányanyag-tartalékot felülvizsgálja és az esetleges hiányosságokat kiküszöböli. Szövetkezeteink lényegében háromfajta ásványi anyagot kapnak; őrölt mészkövet, iszapolt krétát, takarmánymeszet, csontlisztet és ásványi takarmányanyag-keveréket. Ehhez hozzá kell számítani a marhasót is. Az ásványi takarmányok elsősorban “ meszet és foszfort tartalmazzanak, 1 amelyekre főként a növendékállatok- I nak van szükségük, elsősorban a ' csontképzésre, a kifejlett állatoknak pedig a magzat fejlesztésére és a * tejképzésre. ' Az őrölt mészkő és az iszapolt kréta ‘ gyakorlatilag csupán meszet tártál- : savanyodik, és elrontja az állat gyomrát, beleit. Emiatt kell igen nagy gondot fordítani a tisztaságra. Hogy mennyit etethetünk meg belőle egy 500 — 600 kg-os szarvasmarhával? Nem túl sokat, mindössze 40 — 60 kg-ot. Ha sokat etetünk belőle, az állat sömört, nehezen gyógyuló bőrbetegséget kap. Mivel nehezen és körülményesen szállítható, nagyobb jelentősége csak a termelés helyén van. Igaz, szárítani is lehet, de a szárít'ással a benne levő fehérje nehezen emészthető. Sörgyár mellett jól felhasználható takarmány a sörtörköly. Ezt is nehéz messzire szállítani, mert nagy a víztartalma. A tehenek jól tejelnek tőle.' Egy-egy kifejlett állatnak, tehát 600 - 700 kg-ös tehénnek 15 — 25 liternél többet ne adjunk belőle. Sörgyárból származik a malátacsíra is. Nem egyéb ez, mint a csíráztatott árpa szárított csírája. Jó tejelő takarmány, de 3 kg-nál többet ne etessünk belőle.
