Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-21 / 32. szám
i> o it o it it it it it it it A húsvéti ünnepek alkalmából lezajlott nyugat-európai békemenetek azt bizonyítják, hogy a tőkés országok milliói is egyre jobban tudatosítják magukban: a békéért folytatott aktív harc állandó fokozása lefoghatja a hidegháborús politikusok kezét és a világ ezáltal hamarabb megszabadulhat az atomháború rémétől. Kuba népe megemlékezett a két évvel ezelőtti amerikai invázió felett aratott győzelemről, a kubai ellenforradalmárok vezérét pedig éppen ez alkalomból súlyos bírálat érte Washingtonból, mert többet mondott el az amerikai kormány képviselőivel folytatott megbeszélésekről és tervekről, mint amit kívánatosnak tartanak a Fehér Házban. A laoszi események változatlanul aggodalommál töltik el a haladó emberiséget, mert az amerikai imperialisták mesterkedései könnyen a polgárháború örvényébe sodorhatják az országot. A nukleáris ellentétek útvesztőjében Egy héttel ezelőtt részletesebben beszámoltunk a SEAXO-értekezlet párizsi üléséről. Ezt követően sor került a NATO-tanáes külügyminiszteri szinten megtartott értekezletére. A pontosan 1 óra 10 percig tartó ülésszak foszónoka Rusk amerikai külügyminiszter volt, aki a hetven percből összesen 45 percet vett igénybe. Ezek szerint tehát könnyű megállapítani, hogy a NATO-tanács legutóbbi ülésszaka amerikai „külÖnszám“ volt. De vajon mindez elegendő volt-e ahhoz, hogy megoldódjanak a NATO berkeiben egyre jobban kiéleződő gazdasági politikai és főleg katonai ellentétek? Kétségtelen, hogy az ülésszak hátterében számos bizalmas jellegű megbeszélésre került sor, de az is bizonyos, hogy a dolgok távolról sem állnak úgy, ahogy azt egyes nyugati hírmagyarázók el szeretnék hitetni a világgal. Hiszen még csak néhány nap telt el a találkozó befejezése óta és az atlanti diplomácia egén máris az ellentétek sűrű felhői tornyosulnak. Egy példa a sok közül: a francia fővárosból szenzációként terjedt el a hír, hogy de Gaulle bizonyos feltételek mellett hajlandó résztvenni az amerikaiak által erőltetett sokoldalú NATO-atomütőerő megteremtésében. Nem sokkal később a France Presse „kiegészítő“ nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi, hogy ez a „hozzájárulás“ csupán a Nyugat-Németország területén állomásozó, nukleáris fegyverekkel ellátott francia repülőgépekre vonatkozna, amelyek, mint ismeretes, amerikai nukleáris töltelékekkel vannak ellátva és franciaamerikai ellenőrzés alatt állnak. A béke tavaszi manifesztációja Az idén már ötödször került sor nagyszabású békemenetekre és béketüntetésekre több kapitalista országban. A húsvéti ünnepek alkalmából először 1958-ban vonultak fel az angol békeharcosok, hogy hitet tegyenek az emberiség szabadságvágya és békéje mellett, miközben éles szavakkal ítélték el kormányuk politikáját, amely egyre nagyobb összegeket von el a dolgozó millióktól és a háborús fegyverkezési hajsza fokozására fordítja. E rövid fél évtizedes békemozgalom gazdag gyümölcsöt hozott: azóta minden évben számos nyugateurópai és tengerentúli tőkés országban sereglenek össze a békéért harcolók százezrei. Idén a legnagyobb béke-akciókra Nagy-Britanniában került sor. A menet az aldermastoni nukleáris központtól indult el és fokozatosan növekedett. Amikor Londonba értek, számuk elérte a tízezret. A járókelők százezrei üdvözölték a menet résztvevőit. Az angol hatóságok igyekeztek megzavarni a felvonulókat, több mint száz embert le is tartóztattak. Az akció célját azonban nem tudták megsemmisíteni: Anglia legjobb békeharcosai és a velük egyet értő százezrek tudtára adták a kormánynak, hogy nem értenek egyet a Washingtonnal túlzottan együttműködő brit politikai irányvonallal. Rendkívül nehéz feltételek között valósították meg tüntetéseiket a nyugat-német békeharcosok is. Düsseldorfban például a hatóságok letartóztattak egy lelkészt, aki meg akarta akadályozni a rendőrséget abban, hogy a békemenet résztvevői ellen fecskendőket használjanak. Hasonló körülmények között zajlódtak le a dániai, svájci és belgiumi béketüntetések. A húsvéti békemenetek és béketüntetések arról tanúskodnak, hogy a világ közvéleménye egyre inkább felismeri a háborús veszély elleni harc szükségességét, sőt, ami még ennél is többet jelent, a békemozgalom egyre aktívabb szerepet tölt be a világon. Ezek a béketüntetések olyan akcióknak számítanak, amelyekre elengedhetetlenül szükség van az általános és teljes leszerelés gondolatának felszínen tartásához és a béke megőrzéséhez. Emlékezés és egy diplomáciai pofon Mindnyájan jól emlékszünk az eseményre. Két évvel ezelőtt, amikor Gagarin világraszóló űrutazásának sikere büszkeséggel töltötte el a haladó emberek százmillióit, az amerikai imperializmus sötét tetthez folyamodott: ki akarta csavarni a kubai forradalom fiatal fáját és újból amerikai járomba akarta taszítani a sziget lakosságát. Az amerikai haditengerészet támogatásával az ellenforradalmi zsoldos hadsereg 1961. április 17-én partra szállt a kubai Playa Giron körzetében. Az intervenciós hadseregnek amerikai fegyverek és egyéb felszerelések álltak rendelkezésére. A kubai ellenforradalmárokból szervezett zsoldosok és védnökeik azonban alaposan elszámították magukat. A forradalmi Kuba népe és hadserege hetvenkét óra alatt megsemmisítette a támadókat. Az amerikai imperializmus csúfos vereséget szenvedett. Kennedy elnök „intő kubai epizódnak“ jellemezte a zsoldosok vereségét. Keresték is a bűnbakot, leváltották például az amerikai titkos szolgálat főnökét, aki állítólag tévesen tájékoztatta a kormányt Kuba belpolitikai helyzetéről. Most, amikor a kubai nép Playa Giron-i győzelmének második évfordulójáról emlékezünk meg, elmondhatjuk, hogy azóta még jobban megerősödött a kubai szocializmus fája és minden ellene irányuló kísérlet újabb kudarcot jelentene a támadóra. A szocialista országokon kívül Latin- Amerika, Afrika és Ázsia haladó népei a hős kubai nép oldalára álltak. Az említett évfordulóval kapcsolatban függ össze az a kényelmetlen diplomáciai pofon is, amelyet Jósé Miro Cardona, a kubai ellenforradalmárok vezére kapott Washingtontól. Az USA külügyminisztériuma ugyanis a napokban éleshangú tiltakozást adott ki Cardona kijelentései miatt, hogy az USA „megszegte“ a kubai emigráns szervekkel szemben vállalt „kötelezettségeinek“ betartását. A „számkivetettek“ vezére elítélte a washingtoni kormány álláspontját, amikor az USA hivatalosan távol tartotta magát azoktól a kalóztámadásoktól, amelyeket a kubai ellenforradalmárok intéztek kubai és szovjet hajók ellen a Karibi-tengeren. Áttekinthetetlen a laoszi helyzet Még az emlékezetes bécsi Hruscsov—Kennedy találkozón jött létre elvi megegyezés a két nagyhatalom között, hogy különösen abban az időben fennálló igen veszélyes laoszi helyzetet rendezni kell. Azóta több ízben volt válságos a helyzet ebben a sokat szenvedett délkelet-ázsiai országban, de úgy látszik, hogy a tavaly Genfben aláírt Laosz függetlenségét és semlegességét szavatoló okmányokat az USA csupán közönséges papírcsomónak tekintette. Nagyszámú katonai egységeit nem vonta ki az országból, bár az aláírt szerződések kötelezték erre. E helyett „polgári tanácsadó" szerepében ott maradtak és tovább szőtték a valóban békés és független politikát folytató laoszi kormány elleni akcióikat. Ennek az aknamunkának eddigi legszembetűnőbb példája a laoszi külügyminiszter meggyilkolása, aki minden bizonnyal az amerikai imperialisták ügynökeinek áldozata lett. Pillanatnyilag jóformán áttekinthetetlen a laoszi helyzet. Ismét fegyverek dördültek el, farkasszemet néznek egymással a hazafias erők és a „semlegességet“ valló politika megtestesítői. A kérdés az, vajon sikerül-e meggátolni a laoszi helyzet elmérgesedését, a polgárháború kitörését. ,á „Mi, a húsvéti békemenetek résztvevői követeljük: vonják ki az atomfegyvereket az ország területéről!“ — Ilyen és hasonló jelszavakkal vonultak fel a nyugat-német békeharcosok, felvételünkön a Maina Frankfurt-i békemenet résztvevőit láthatjuk. Foto: CTK Új szovjel javaslat a kozmikus térség békés felhasználásáról Április 16-án kezdődött New Yorkban, az ENSZ székházában a kozmikus térség békés kihasználásával foglalkozó jogi albizottság ülése. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője az ülésen közölte, hogy a Szovjetunió megtárgyalás végett az albizottság elé terjeszti az államok világűrkutatási tevékenységének fő elveire vonatkozó deklaráció javaslatát. A deklaráció javaslata szerint: • minden állam kutathatja és kihasználhatja a kozmikus térséget és az égitesteket, de felségjogot nem nyerhet felettük sem kihasználással, sem megszállással egyetlen állam sem, • a kozmikus térséget nem szabad háborús propagandára, a nemzetek közötti gyűlölet, a nemzetiségi és faji megkülönböztetés vagy ellenséges propaganda céljaira kihasználni, • a világűr kutatását csupán az államok biztosítják, • a Föld mesterséges holdjainak kihasználása kémjellegű információk gyűjtésére idegen államok területén összeférhetetlen azokkal a célokkal, amelyeket az emberiség a világűrkutatás terén követ, • az államok az űrhajósokat az emberiség küldötteinek tekintik a világűrben és sokoldalú támogatást nyújtanak azoknak az űrhajósoknak és legénységeiknek, akik kényszerleszállást hajtottak végre idegen állam területén vagy a nyílt tengeren. A szovjet javaslat kedvező visszhangot keltett a küldöttek körében. LÉTREJÖTT három arab ország államszövetsége kulturális és tájékoztatásügyi kérdéseire terjed ki. Az államszövetség élén a köztársasági elnök vezette elnöki tanács áll majd, amelyben minden szövetségi államnak azonos számú képviselője lesz. A három ország közül mindegyikének lesz saját nemzetgyűlése, kormánya és elnöke is. Az új államszövetség lakóinak számát mintegy 37 millióra becsülik. Több mint egy hónapos tárgyalás után Kairóban ünnepélyes külsőségek között nyilatkozatot írtak alá az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Irak új államszövetségének megalakulásáról. Az „Egyesült Arab Köztársaság“ nevet viselő új állam alkotmányának jóváhagyására legkésőbb öt hónapon belül mind a három országban népszavazást rendeznek és népszavazással választják meg az új elnököt is. Az új állam Kairóba székelő szövetségi kormányának jogköre a külpolitikára, pénzügyre, az államszövetség gazdasági életére, a honvédelemre, E z év április 12-én múlt két éve, hogy Jurij Alexejevics Gagarin, a Szovjetunió polgára a világon elsőként jutott fel a világűrbe Vosztok nevű űrhajóján. A teljes sikerrel járt űrutazás új fejezetet nyitott a világűr meghódításában, az ember feljutott a csillagok világába. Azóta már további mérföldes lépések történtek a világűr titkainak felderítése terén. Emlékezzünk csak Tyitov, vagy Nyikolajev és Popovics páros űrutazásának sikereire. Az amerikai űrpilóták is szép eredményeket értek el, bár távolról sem tudták megismerni szovjet kollégáik űrrepülését. J Még a legreakciósabb nyugati körök is elismerik, hogy a Szovjetunió szinte behozhatatlan előnyre tett szert a világűr békés meghódításáért folytatott nemes harcban. Az alábbiakban ismertetjük a TASZSZ egyik tudományos munkatársának cikkét, amelyet a legutóbbi szovjet holdrakéta, a Luna-4 felbocsátásával kapcsolatban tett közzé, s amelyben az ember Holdra való feljutásának lehetőségeit vizsgálja. Minden bizonnyal a Hold lesz az első égitest, amelyre ember lép. Addig azonban a tudósoknak tisztázniuk kell az ottani fizikai feltételeket, a leszállással kapcsolatos nehézségek legyőzésének módját és a Holdon való hosszas tartózkodás kérdéseit. A szovjet tudomány ez irányban már sokat tett. A tudósok behatóan tanulmányozták a Hold Földről látha-Mikor és hogyan juthat (el ember a Holdra 1963. április 21. tó oldalát. Értékes adatokat gyűjtött Nyikolaj Kozirjov leningrádi asztrofizikus, aki infravörös sugarakkal lefényképezte a Holdat. Megállapítást nyert egyebek közt, hogy a szokásos teleszkópban látható titokzatos fény tulajdonképpen hegyvonulat, amely a Nap ultraviolett sugárzásának hatására fényt bocsát ki. Nyikolaj Kozirjov csillagász megfigyelte az Alfonz vulkán kitörését, Nagyezsda Szityinszkaja professzor pedig többéves megfigyelés után kidolgozott egy hipotézist, amely szerint a Hold f.elületét szivacsos anyag borítja. Az 1959. szeptember 12-én felbocsátott második Lunyik, amely fémzászlócskát vitt fel a Holdra a Szovjetunió címerével, adatokkal szolgált arról, hogy minél jobban közeledünk a Hoídhoz, annál nagyobb az elektromos töltésű részecskék — ionok száma. Elektronikus számítógépek kiszámították: a holdanyag sűrűsége feleakkora mint a víz sűrűsége, a hővezető tulajdonsága pedig 20—40-szer nagyobb, mint ahogy azt optikai megfigyelések alapján előbb hitték. A szovjet tudósok azonban a Hold tanulmányozása terén az utóbbi időben más jelentős eredményeket is elértek. A második szovjet Lunnyik készülékei fontos adatokat továbbítottak a Holdról a Földre. Megállapították, hogy a Föld e bolygójának nincs mágneses mezeje és telített részecskékből alkotott sugárzási övezete. 1959. október 4-én a bolygóközi automata állomásról — a harmadik szovjet Lunnyikról — fényképfelvételt készítettek a Holdnak a Földről láthatatlan oldaláról. A tudósok így tisztább képet kaptak a Hold egész felületéről. Ma pedig a teljes holdatlasz és a holdgömb ugyanolyan szükséges segédeszköze lett minden egyes megfigyelőnek, akárcsak az égboltozat térképe és a földgömb. Melyek azonban a Hold tanulmányozásának közeli kilátásai? A tudósok úgy vélik, hogy szükség van újabb különböző szögekből készített holdfelvételekre, amelyek lehetővé teszik domborzatának világos megkülönböztetését és a Hold láthatatlan oldalán jevő holdhegyek magasságának, illetve a kráterek mélységének meghatározását. Figyelemre méltó adatokat közvetíthetne a Földre a Holdon lévő fizikai feltételekről egy automata állomás, .amely leszállna Földünk természetes kísérőjének felületére. Figyelemre méltó kísérletet és komoly lépést jelentene a világűr meghódításában, ha egy ember megkerülné a Holdat. S végül egy minden szükséges kellékkel felszerelt óriási hajón elindul majd az ember a Hold felé. Jurij Gagarin kijelentette, hogy a szovjet űrrepülések tanúbizonysága szerint elvben lehetséges egy ilyen expedíció. A Lunnyik-4, az új szovjet űrlaboratóríum által végrehajtandó kutatások kétségen kívül elősegítik majd a Hold számos titkának felfedését. E titkok közül mégis sokat csak akkor lehet majd megfejteni, ha az ember leszáll a Holdra. Ennek az embernek többek között ellenőriznie kell a szovjet tudósok hipotézlsát, amely szerint a Hold felületét vulkanikus salakhoz hasonlító szivacsos anyag alkotja. Nagyezsda Szityinszkaja, az ismert leningrádi asztronőmus véleménye szerint, minthogy a Holdon nincs légkör, minden egyes meteorit részecske teljes kozmikus sebességgel csapódik be, s nagyerejű robbanást Idéz elő. A kő elég és szivacsos fekete salakká változik, amely beborítja az egész Holdat. A tudósok még nem tudják, hogyan viselkedik majd a földi fémekből készült űrhajó a Hold felületével való érintkezésekor. * Az űrhajóst szállító fülke tökéletes elzártságának biztosítására a holdraszállás idején, a vegyészek több gázrétegből álló habpárna létesítését ajánlják, vagy pedig azt, hogy a holdraszállás helyét borítsák be egy nagy hidrogén- vagy levegőréteggel. Ez megkíméli majd az űrhajósokat a nagy hőmérsékletváltozásoktól, a Nap veszélyes sugárzásaitól és a Hold felületén található anyagoktól. Az űrhajós azt is megállapíthatja, hogy a Holdon valóban léteznek-e komplex szerves anyagok. A múltban — feltevések szerint — a Holdon lehetett légkör, sőt víz is. Így tehát keletkezhettek rajta komplex szerves anyagok. Ezenkívül a meteoritekkel is kerülhettek ilyen anyagok a Holdra. Jelenleg úgy vélik, hogy az állandó hőmérsékletű külső réteg alatt, mintegy 10 méter mélységben négyzetcerttiméterenként 10 grammnyi tömegű komplex szerves anyagból álló réteg van. Vajon ezek a szerves anyagok fejlődtek-e annyira, hogy megvessék a sajátos helyi élet alapjait? Vajon nem léteznek-e ott kezdetleges élőlények, amelyek elrejtőztek a mélyben, ahol a víz valamilyen formában fennmarad? A választ ezekre a kérdésekre csak az az ember adhatja meg, aki leszáll majd a Holdon. • Megnyílt a KGST végrehajtó bizottságának ülése Moszkvában, amelyen Bulgária,- Csehszlovákia, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió képviselői vesznek részt. • Letartóztatták Eichmann volt munkatársát. Erich Rajakowitschot, a kivégzett Eichmann legközelebbi munkatársát április 17-én letartóztatták és vizsgálati fogságba helyezték. A náci bűnös előzőleg Svájcban, majd Nyugat-Németországban tartózkodott, ahonnan kiutasították. Az osztrák hatóságok rövidesen megkezdik Rajakowitsch kihallgatását. s Tovább fejlődnek a finn—szovjet kapcsolatok. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese, a Finnországban járt szovjet küldötség vezetője televíziós beszédében kijelentette, hogy a Szovjetunió továbbra is jószomszédi baráti kapcsolatokat kíván fenntartani Finnországgal. Finn részről is hasonló megnyilatkozás hangzott el. • Fellángolt a kommunista-üldözés az USA-ban. Az USA igazságügyi minisztériuma utasítást adott az Amerika-ellenes tevékenységet ellenőrző bizottságnak annak kivizsgálására, hogy az USA Kommunista Pártjának további öt vezető funkcionáriusa a hírhedt McCarran-törvény értelmében nem minősíthető-e „idegen hatalom ügynökének“. Amennyiben a bizottság ezt a feltételezést jóváhagyja, akkor előreláthatólag több évi börtönre ítéli őket. • Szovjet szakemberek Algéria marokkói" és tuniszi határán 20 000 aknát szedtek fel díjtalanul, míg egy olasznyugatnémetországi cég ugyanezért a munkáért 20 millió frankot követelt. • Pearson lesz Kanada új miniszterelnöke. Ottawából érkezett jelentés szerint a parlamenti választásból győztesen kikerült Liberális Párt vezére veszi át az ország irányítását.
