Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-03 / 27. szám

Tenyészkiválasztás az állattenyésztésben Az állattenyésztői munka sikere mindig a tenyésztő kezében van. Az ő munkájától függ ennek eredményessége, vagy ered­ménytelensége. A tények helyes és pontos megállapítása révén az ember számára mindig az a legértékesebb állat, amelynek termelékenysége a legnagyobb Ennélfogva kell, hogy az állat­­tenyésztő aprólékosan ismerje a gondozására bízott állat ter­melékenységét, hasznosságának eredményeit és az állat jó vagy rossz tulajdonságait. Ez kizárólag a pontosan vezetett nyilvántartás alapján értékelhető. A nyilvántartás jelentősége különösképpen a szarvasmarha-tenyésztésben fontos, mert csak ezzel tudjuk ellenőrizni a gyakorlati tapasztalatok igazát, hogy azonos takarmányozás és tenyésztés-technikai eljárások alkalmazása során a tehenek termelékenységükkel különböző módon reagálnak. Számos esetben az egyedek élesen elhatá­rolva kimutatják értékmérő tulajdonságaikat, melyek meg­különböztetése egymástól a tenyésztő dolga. A tenyészkiválasztás bármely módszeréről legyen is szó, jelenleg legnagyobb jelentőséggel a magas termelékenység és a termelés adatainak szabatos összehasonlítása bír. Az összehasonlítás legegyszerűbb gyakorlati formája a te­nyészkiválasztás (differenciál szelekció) módszere. E módszer jelentősége abban nyilvánul meg, hogy az átlagos termelé­kenységen felüli teljesítményű egyedeket és utódaikat tovább­­tenyésztésre javasoljuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az az állat, illetve állomány válik hasznosabbá, amely huzamosabb időn keresztül rugalmasabban alkalmazkodik tartási viszonyai­hoz és adottságaihoz. Azonban mindenkor ügyeljünk arra, hogy azonos takarmányozási és tartási viszonyok szerint értékeljük, illetve hajtsuk végre a tenyészkiválasztást. Ez a kiválasztás támpontul szolgál arra, hogy tejtermelés terén a termelési színvonalat magasabbra emeljük. Ez a sze­lekciós módszer azonban csak kezdeti stádiuma tehénállomá­nyunk termelékenysége növelésének. Az egyes esetek száma igazolja, hogy éppen a nagyobb termelékenységű állatok síny­­lik meg az ingadozó állattartási és gondozási viszonyokat. Itt gyakorlati tapasztalatból mondhatom, hogy az egymást követő ünnepnapok, vagy például búcsú stb. alkalmából a termelés mindig csökken. A termelés színvonalának szilárdsága minde­nek fölött megköveteli a kiegyenlített tenyésztési technikát, takarmányozást és gondozást. A tenyészkiválasztás másik tényezője a nyilvántartás pontos vezetése legyen. Állataink hasznosságára és egyéb tulajdonsá­gára vonatkozón egy évtizedre visszamenően elképzelhetetlen nyilvántartás nélkül áttekintést nyerni. Még a legjobb állat­kezelő emlékezetében is elhomályosodnak az állat termelési tulajdonságaira, képességeire 10—12 évre visszamenően vo­natkozó adatok. Az állattenyésztő részére a tehén fontos ter­melőeszköz (nem kisebb fontosságú, mint esztergályosok ese­tében az esztergapad a hozzátartozó késekkel), hiszen ezzel a termelőeszközzel állítjuk elő gyermekeink és lakosságunk ré­szére a tejet, ezt a vitamindús és könnyen emészthető táplá­lékot. A sikeres tenyészkiválasztás egyik feltétele a takarmányozás biztos alapokra helyezése. Minél tökéletesebb a takarmányaiap biztosítása, annál szakszerűbb lehet a takarmányozási techni­ka. Minél nagyobb mértékben tudjuk kielégíteni állataink ter­melőképességének kihasználásához szükséges táplálóanyag mennyiséget, annál biztosabb és megbízhatóbb a tenyészkivá­lasztás. MÉRY IMRE, a Dunajská Streda-i Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója A burgonya előkészítése ültetésre A korai és középkorai burgonyafajtá­kat már előkészítettük az előcsírázta­­tósra. A többi burgonyát, melyet ülte­tésre szántunk, ez idő szerint vermek­ben, elvétve pincékben raktározzuk. Az őszi betakarítás óta már hosszú idő telt el, ezért közeledik a veremnyitás és az osztályozás ideje. Most vesszük hasz­nát annak, ha ősszel a vermeket megszá­moztuk és táblára jegyeztük fel a bur­gonyafajtát, valamint annak mennyisé­gét, s az egészről helyzettervet készítet­tünk. Idén is előfordult, hogy ellenőrzés so­rán a korai Ambra helyett az előcsíráz­­tatő ládákban kései Ackersegent talál­tunk. Ilyen hibát — ha nem jövünk rá kezdetben — többé nem hozhatunk helyre. Az ilyen gondatlanság jelentős pénzbeli kárt okozhat, megakadályozhatja a ter­vezett feladatok teljesítését, esetleg egész sor egyéb kellemetlenséget vonhat maga után. Az is előfordult, hogy az elvermelt vetőgumót elcserélték az ét­kezési burgonyával. Ha a burgonyát ősszel száraz állapot­ban helyeztük prizmába vagy verembe, majd egy réteg szalmával és 2—3 réteg földdel betakartuk, hőfokát pedig ellen­őriztük, akkor a burgonya vetőgumó sorsa tavaszkor nem lehet aggasztó. Egy szempont ezzel kapcsolatban nagyon fontos, mégpedig az, hogy hőszabályo­zásra kizárólag a szellőztetőket hasz­náljuk. Az agronómusok kötelessége a hő­fokot a prizmában hetente egyszer ellen­őrizni még a fontos tavaszi munkák ide­jén is. A 2—4 fokos meleg lassacskán emelkedni kezd. BURGONYAPRIZMA TAVASSZAL Ha a hőmérséklet a prizmában eléri a 6 fokot, a további hőemelkedést meg kell akadályozni. A prizmában levő me­leg levegő kicserélése a külső hidegebb levegővel egészen egyszerű módon tör­ténik. Elegendő estefelé — ha nem vár­ható erősebb dér — néhány órára, eset­leg reggelig nyitva tartani a szellőzte­tőket és a meleg kiegyenlítődik. Reggel nem szabad megfeledkeznünk a szellőz­­tetők ismételt bezárásáról. A prízmázott burgonyán lévő föld­­esetleg trágyaréteget csak megfelelő időjárás esetén szedhetjük le fokozato­san. Ezek a rétegek ugyanis izoláló anyagként szerepelnek. Megakadályozzák a külső levegő verembe történő szivár­gását, ami télen a hidegre, tavasszal meg a melegre vonatkozik. A földréteg eltá­volításával elősegítjük ugyan a hűvö­sebb levegő burgonyához jutását az éj­jeli órákban, viszont sokkal erősebben szivárog a verembe a nappali meleg levegő. Ne csodálkozzunk azért, hogy idő előtt leszedett izoláló réteg esetén a prizmában tárolt burgonya kibontásakor az alvőrügyekből fejlődő egyes csírák 80—100 cm hosszúságot is elérnek, s így „megvakulnak“, miközben a kimerült és elsatnyult gumók kétes minőségű ültető­anyag értéket képviselnek. Ezért a prizma tavaszi hónapokban történő bármilyen megzavarása — akkor amikor a burgonya már átjutott tenyész­tési pihenőjének időszakán és impulzust vár az új élethez — helyrehozhatatlan következményekkel járhat. VETŐGUMÖ A PINCÉBEN A pincében tárolt burgonya-vetőgumő környezeti hőmérsékletének egyetlen re­gulatora a szellőztetőnyílás, amely hasz­nálatakor azonos elveket érvényesítünk, mint prizmázás esetén. Előnyös azonban, hogy a pincében alkalmunk nyílik az elhelyezett vetőgumót tél folyamán át­vizsgálni és kiválogatni, s így tavaszig itt tiszta ültetőanyag marad, mert a ki­selejtezett mennyiséget rendszerint fel­etetjük vagy másképpen használjuk fel. Ezért a pincébe inkább olyan vetőanya­got helyezünk, amely bizonyos manipu­lációt kíván a tél folyamán. A sok egyéb fontos tavaszi munka idején néha legnagyobb gondosság elle­nére is előfordul, hogy a burgonya — különösén középkorai vagy középkései fajták esetén — nem kívánatos, fény nélküli csírázáson megy át. Ilyenkor a burgonyának viszonylag rövid a tenyész­tési pihenője. Például ez a Krasava vagy a Jirka fajtánál 110—120 nap. Ha ezeket szeptemberben takarítottuk be, már feb­ruár közepén képesek csírázni, viszont nekünk a fajtákat további két hónapon át kell raktároznunk, míg ültetésre ke­rülnek. És mindezt felmelegedő időjárás közben szükséges vállalnunk, amikor az aránylag alacsony hőfokon is lassan csí­rázni kezd. Ilyen esetben a kiültetés előtt egy­szeri csírázással számolhatunk. Hogy a gumók ezen egyszeri csírázása jó vagy rossz hatást gyakorol-e a növény to­vábbi fejlődésére, erre vonatkozóan a szakértők véleménye eltérő. Egyesek szerint a fő- illetve koronacsírának le­törése a többi járulékos, vagyis adventív csírák növését segíti elő, ami a gumók nagyobb fejlődését vonja maga után. Mások a főcsírának tulajdonítják a leg­nagyobb jelentőséget, amelynek elveszí­tésével csökken a növény életképessége. Azonban a kiültetés előtt a gumók fény nélkül fejlődő sápadt, nyúlott úgy­nevezett etiolis csíráit mindenképpen törjük le. Jantner A. mérnök, a Královái Növénynemesítő Állomás dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents