Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-03 / 27. szám
Kultúrnövényeink talajigénye és ápolása ■ Az idei tavaszi munkálatok próbára teszik mezőgazdasági üzemeink rugalmas■ ságát és dolgozóink szakképzettségét, mivel csak szakszerű munkával és jó K munkaszervezéssel tehetjük jóvá a száraz ősz és a kemény tél okozta károkat. Ebben az évben a nagy terméshozamokról elsősorban a tavasnak vetése előtti talajelőkészítés, az őszi vetések és az évelő takarmányok növényápolása, a vetés, valamint a növényállomány tenyészidő alatti ápolása dönt. Tavasszal a talajt sohasem szabad vetés előtt nedves állapotban művelni, mivel rögös, nem kívánatos talajszerkezetet érnénk el. A túlságosan száraz talaj művelése sem előnyös, mivel így a szántóréteg elporladhat. A tavaszi talajművelés legfőbb célja, hogy a tenyészidő alatt minél tovább megőrizzük a talaj jó szerkezetességét. Minden idő előtt, vagy elkésve végzett talajművelés, illetve a nedves, esetleg túlságosan száraz talaj szerkezetességét rontó beavatkozás nagyobb veszélyt rejt magában minden gazdasági növény számára a tavaszi időszakban, mint ősszel, az ősziek vetése idején. Tavaszi kalászosok A tavaszi árpa támaszt legnagyobb igényeket a szántóréteg jó szerkezeti és fizikai állapotával szemben. Ezért a vetés előtti talajelökészítést minél kevesebb talajbolygató beavatkozással kell elvégezni. A simítózással és a boronálással a talajt nem szabad sem porlasztani, sem pedig kenni. Az árpa alá a talajt tavasszal lehetőleg sekélyen műveljük, tekintettel a szántóréteg alsó rétege szerkezetességének rontásában rejlő veszélyre. Termesztésére a fekete, löszös-vályogos, jó szerkezetű, kedvező humusztartalmú, megfelelő tevékenységű és meleg talajok felelnek meg a legjobban. A tavaszi árpa alá még a könnyebb, levegősebb talajok is megfelelnek, mivel aránylag kevésbé nedvességigényes, de sohase termesszük az erősen kötött, fokozott vízáteresztő képességű talajokon. A zab kevésbé igényes a talajműveléssel szemben. Am a zab termesztése esetén is takarékoskodni kell a talajnedvességgel és előnyösebb, ha a szántóréteget csak felületi talajműveléssel készítjük elő. A kultivátorokat csak az ülepedésre hajlamos talajokon vagy a magasabban fekvő körzetekben használhatjuk. Mivel eléggé vízigényes, a szárazabb körzetekben a közép-kötött és kötött talajokba, a csapadékosabb vidékeken pedig könnyű talajokba vetjük. Hüvelyesek és olajnövények A hüvelyesek és az olajnövények rendkívül igényesek — főként a talajnedvesség megőrzése szempontjából — a vetés előtti talajelőkészítéssel szemben. A mák alá gondos talajelökészítést kell végezni, len vetése esetén gondolni kell a gyomirtó hatásra, továbbá az említett gazdasági növények számára minél mélyebben kell porhanyítanunk és szellőznünk a talajt. A hüvelyesek a megfelelő mennyiségű csapadékon kívül meszet is kívánnak. A kötött talajok a lóbab termesztésére, a középkötött talajok pedig a borsó ter-1963. április 3. masztésére felelnek meg a legjobban. A könnyű talajokon bükkönyféléket termesztünk. A szeradella, a csillagfürt és a szöszösbükköny kevésbé vízigényes. Az olajnövények mélyebb szántórétegű, középkötött vagy kötöttebb, jó szerkezetű és megfelelően nedves talajokat kívánnak. Kapásnövények A leggondosabb talajmüvelést a kapásnövények alá végezzük. A legelőnyösebb szerkezetű talajokon cukorrépa alá elég, ha tavasszal csupán simítózunk és mélyebben boronálunk. A kötöttebb talajokon azonban lazítókéses porhanyítógépeket kell alkalmazni, amelyek a szántóréteget porhanyítják ugyan, de nem tiporják. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szántóréteg mélyebb porhanyítása esetén rögösebb talajszerkezetet kapunk, különösen akkor, ha rugózott szárú késeket használunk, és akkor, ha a porhanyítást elkésve végezzük el. Ha a göröngyöket hengerezéssel porhanyójuk, akkor lerontjuk a szántóréteg talajszerkezetét. A nehezen csírázó cukorrépavetőmagot rendszerint a porhanyított szántóréteg hengerezésével kell a talajba tömíteni. A tavaszi hengerezés esetén azonban számolnunk kell a talajnedvesség-veszteség veszélyével és azzal, hogy utána talajkéreg keletkezik. A kapásnövények megkívánják a szántóréteg megfelelő porhanyítását és szellőzését, valamint a gyökereik számára hozzáférhető altalajt. Ezért már tavaszszal gondos mélyszántást kell végezni, vagy esetleg altalajlazítást is. A kapásnövények termesztése járul hozzá a legnagyobb mértékben a szántóréteg és az altalajrétegek fizikai és szerkezeti állapotának javításához. A cukorrépa nemcsak nagyon melegigényes és vízigényes ipari növény, hanem nagy igényeket támaszt a talaj minőségével szemben is. A répatermesztésre kiválasztott talajok mély szántórétegűek, középkötöttek és kötöttek, megfelelő humusztartalmúak és mésztartalmúak legyenek. Ilyenek elsősorban a csernozjom, valamint a humózis talajok. A burgonya megkívánja, hogy a talajban elegendő levegő és közepes menynyiségű víz legyen. Mivel sekélyebben gyökerezik a sekélyebb szántórétegü talajokon is termeszthetjük. Szereti a könnyebb, sőt még a homokos talajokat is, a kötöttebb vagy mocsarasodásra hajlamos talajokon ne termesszük. Az ültetés előtti talajelőkészités elsősorban a simítőzásból és a boronálásból áll. Az elgyomosodott területeken rugózott szárú sarabolókéses kultivátorokat kell használni, amelyek a talajból eltávolítják a gyomnövények gyökértörzsét is. A kötöttebb talajok jobb szellőzése érdekében szántóvasú kultivátorokat kell használni, amelyek a szántóréteget legalább a . burgonya ültetési mélységéig porhanyítják. Az ültetés előtti talajelőkészítést lehetőleg egy művelettel, gépcsoportok segítségével kell elvégezni, hogy így megakadályozzuk a talajnedvesség elpárolgását. A burgonyát olyan mélyen kell ültetni, hogy az ősszel leszántott’ rétegbe kerüljön, ahová eljut a kapilláris vízemelkedés, A kukorica mély szántórétegű, csernozjom talajt, lösztalajt yagy könnyebb, mély szántórétegű, humuszgazdag talajt kíván. Termesztésére a szárazabb körzetekben megfelelőbbek a kötöttebb talajok. A kukorica vetése előtt a talajt megfelelő porhanyítőkkal készítjük elő, esetleg tárcsás boronával járatjuk. A talaj felületét minden esetben simítózni kell és a lehetőség szerint apróbb rögös szerkezetűvé kell dolgozni. Az ősziek tavaszi ápolása ebben az évben sokkal gondosabb munkát kíván, mint az elmúlt években. Lényegében most is be kell tartani a gyakorlatban már ismert intézkedéseket, vagyis a hengerezést, boronálást, az ősziek és az évelő takarmányok fejtrágyázását. A fagykárt szenvedett búzát elsősorban hengerezzük, a tavaszi bokrosodás elősegítésére pedig boronáljuk. A boronálást azonban idejében végezzük el, mivel az elkésve végzett boronálás késlelteti a búza bokrosodását, s ennek következtében a búza egyenlőtlenül érik. A boronálás a búza esetében sokkal eredményesebb mint a rozs esetében, mivel a búza tavasszal bokrosodik (a rozs pedig ősszel). A rozs és az őszi árpa ápolása szempontjából a legfőbb tavaszi beavatkozásnak a nehéz hengerekkel végzett hengerezést kell tekinteni. A rozs és az őszi árpa sekélyen kapaszkodó gyökereit a boronálás csak károsíthatja. A mezei és a takarmányos vetésforgó legfontosabb évelő takarmányát képező hereféléket rendszerint kapásnövények után kalászosok alávetéseként szokták termeszteni. A kukoricatermesztési és. a répatermesztési körzetek legmegfelelőbb évelő takarmánya a lucerna, amelyet leggyakrabban a tavaszi árpa alávetéseként termesztjük. Ezért vetés előtt a talajt a lucerna alá éppen úgy készítjük el, mint a tavaszi árpa alá. Csupán az a különbség, hogy a szántóréteg felületét vetés előtt nagyon gondosan kell eldolgozni, hogy a vetőmag egyenletesen, 2—3 cm mélyen kerüljön a talajba. A lucernavetést hengerezéssel ápoljuk, főként az első haszonévben. A további haszonévekben tavasszal a lucernát nehéz boronákkal boronáljuk. esetleg kultivátorozzuk és műtrágyákkal fejtrágyázzuk. A vörösherét szintén jól megművelt szántórétegbe, alávetésként 0,5—2 cm mélyre vetjük. A lucernával ellentétben a herevetéseket ősszel és tavasszal közepes és nehéz hengerekkel hengerezzük és fejtrágyázzuk. Nem lehet általános érvényű technológiai folyamatokat megállapítani minden munka és minden termény számára. Az a leghelyesebb, ha a mezőgazdasági üzemek a helyi feltételek figyelembevételével megvizsgálják az adott talaj- és éghajlati feltételeket és úgy szervezik a munkálatok menetét hogy minél gazdaságosabb és hatékonyabb legyen. A szakszerűen, gyorsan és jól elvégzett tavaszi munkálatok a nagy terméshozamok megalapozását jelentik. Guspan Ján mérnök, a Ruzynéi Növénytermesztési Kutatóintézet dolgozója
