Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-03 / 27. szám

A szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA Bratislava 1963 április 3. • Ära: 30 fillér. XIII. évfolyam, 27. szám. Nagyobb gondosságai A tavaszi munkálatok már megkez­dődtek. Sok helyen már vetögépekkel is kimerészkedtek a mezőre, de a szántóterület nagy részét még ma is belvíz borítja, vagy pedig az átázott talaj még az embernek is nehezen engedi meg, hogy rálépjen. A különleges ősz és tél után Szlo­vákia szakemberei idejekorán taná­csokkal látták el földműveseinket, hogyan lehet ilyen szokatlan feltéte­lek között a legokosabban eljárni. Sokáig tanácskoztak, amíg a Szabad Földművesben is megjelent javasla­tokat kidolgozták. Teljes mértékben tudatosították a hosszú és kemény tél kártételét, s mégis bizakodóan néztek az idei gazdasági év elé. Ugyanis — amint azt Michal And­rás c i k mérnök, a Nyitrai Mező­­gazdasági Főiskola tanársegédje is megállapította, — az ősziek aránylag jól átteleltek. Ő figyelmeztette föld­műveseinket arra, hogy az őszi veté­sek állapota első látásra nem kecseg­tet nagy terméshozamokkal. A levél­kék sokhelyütt kárt szenvedtek és a tenyészcsúcsokat is megperzselték a fagyok. Ám amíg a tenyészcsúcs, a gyökérzet és a bokrosodási csomó ép, addig nincs szükség a leszántásra. Egy példát is említett. Tavaly a jaroki szövetkezetben körülbelül 36 hektárra Kosűti búzát vetettek, amely a ked­vezőtlen tél után nagyon gyengének látszott. Ezért a szövetkezet vezető­sége úgy döntött, hogy a búzát le kell szántani. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola képviselői azonban mélyebb biológiai vizsgálat után megállapítot­ták, hogy kár lenne a vetést leszán­tásra ítélni. A szövetkezet vezetősége azzal érvelt, hogy a járásban már ennél jobbat is leszántottak, s ezért ők sem tesznek másképp. A szakemberek azonban nem a lát­szat, hanem a növényzet valódi élet­­képessége alapján kitartottak állás­pontjuk mellett. Tudták, hogy a Ko­súti búza jól bokrosodik, s ezért még akkor is kielégítő termést nyújthat — ha, mint ebben az esetben — egy négyzetméteren átlagban csak 120 életképes növény marad. Ügy számol­tak, hogy ha minden növényke csak 2—3 hajtást növeszt, akkor is egy négyzetméteren legalább 360 szár lesz, ha pedig minden négyzetméte­ren csak 360 egy grammos kalász van, akkor 36 q/ha termést takaríthatnak be. Ezért azt javasolták, hogy a búzát minél hamarabb salétromozzák, hen­­gerezzék és később boronálják. Iga­zuk lett. A szövetkezet 36 hektárról 33,6 mázsás átlagos hektárhozamot takarított be. Tehát az elmondottak­ból is láthatjuk, hogy nagyon körül­tekintően kell eljárni annak megíté­lésekor, hogy az ősziek egyes terüle­teit leszántásra ítéljük-e vagy pedig fejtrágyázással és fokozott gondos­kodással járulunk hozzá a növényzet megerősödéséhez. Szakembereink idén is biológiai el­lenőrzést végeztek Szlovákia egész területén. Az eredmény eléggé bíztató. Az őszieknek csupán a 10—15 %-a szenvedett kárt. Jelenleg minden a szakszerű, gondos munkától függ. Most, a tavasz kezdetén sok kérdés megoldásának lehetősége kínálkozik. Elsősorban gondoskodnunk kell arról, hogy novemberig megfelelő mennyi­ségű és minőségű takarmányt bizto­sítsunk gazdasági állataink számára és soha többé ne ismétlődhessen meg az idei téli takarmányhelyzet. Minél hamarabb fejtrágyázzuk az őszi ke­verékeket, hogy így aránylag gyorsan áttérhessünk a zöldtakarmányozásra és a keverékeket betakarítva helyük­be minél hamarabb más takarmány­­növényeket vethessünk. Hatványozott gondossággal vessük el a kukoricát, cukorrépát és ültessük a burgonyát. Nemcsak az a fontos, hogy minél nagyobb területen termesszük az em­lített hektáronként legnagyobb és legolcsóbb takarmánymennyiséget adó növényeket, hanem — és nem utolsó­sorban — az is, hogy minden esetben biztosítani tudjuk a hektáronkénti legelőnyösebb töszám-mennyiséget! Közismert tény, hogy azok a föld­művesek, akik alacsony hektárhoza­mokat értek el, rendszerint terület­­egységenként az előírtnál lényegesen kevesebb növényegyedet hagytak. Kevesebb növény termesztése ugyan­azon a területen kisebb terméshozam­mal jár. Ne engedjük, hogy így a szántóterület lényeges része kihasz­nálatlanul heverjen! Ez évben még nagyobb mértékben mint eddig ér­vényes az a jelszó: ki kell használni minden talpalatnyi területet! Az or­szágnak úgyis aránylag kevés a ter­mőtalaja, s ebből is meggondolatlanul építkezések és hanyagság miatt min­den évben nagy területet vonnak ki a termelésből. Nyugat-Szlovákiában például évenként olyan nagy — a legjobb termőföldhöz tartozó terüle­tet — vonnak ki a termelésből, mint­ha minden évben két nagy szövetke­zetei tüntetnének el a föld színéről. Ezzel szemben másutt milliárdokat fordítunk arra, hogy növeljük a ter­mőterület nagyságát. Mennyi munkát és pénzt fordítottunk arra, hogy a keletszlovákiai síkságot bevonjuk a belterjes gazdálkodásba! Az utóbbi három év alatt például 25 000 hektár kishozamú rétet és legelőt szántottak fel és sokezer hektárnyi területet szabadítottak meg a belvíztől. Ennek meg is lett az eredménye: az átlagos hektáronkénti 800—1000 korona ér­tékű termelést több mint 3000 koro­nára növelték. Még csak a tavasz kezdetén va­gyunk, s kezünkben tartjuk az idei gazdasági év eredményességének sor­sát. A jókor és jó minőségben elvég­zett tavaszi munkálatok, a földalap kihasználása, termőerejének fokozása, valamint az ésszerűen végzett nö­vényápolás nagy mértékben csökkent­­heti a kedvezőtlen időjárás hatását. Tizennyolc évvel ezelőtt, 1945. ápri­lis 4-én szabadították fel a szovjet hadsereg Malinovszkij marsai vezetése alatt előrenyomuló csapatai Szlovákia legnagyobb városát, Bratislavát. A lakosság nagy megkönnyebbüléssel, meleg szeretettel köszöntötte a szov­jet hősöket, akik a Szlovákiáért foly­tatott harcok folyamán annyi áldozatot l\oztak. A város hálás lakossága ke­gyelettel őrzi emléküket. Meghalt Anezka Hodinová-Spurná elvtársit Csehszlovákia Kommunista Firt­ja Központi Bizottsága mély meg­rendüléssel közli, hogy 1963. ápri­lis 1-én a reggeli órákban, rövid súlyos betegség után, 68-éves ko­hóban meghalt Anezka Hodinová- Spurná elvtársnő, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának több éves tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság Nemzetgyűlése elnökségének tagja, a Csehszlovák Nőbizottság elnöke, a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség alelnöke. Anezka Hodinová-Spurná elv­társnő 1895 január 12-én született a sumperki járásban levő Doubra­­vicén egy sokgyermekes paraszt­család lányaként. Az első világhá­ború előtt gyári munkásként dol­gozott. 1918-ban belépett a Szo­ciáldemokrata Pártba, ahol aktív politikai tevékenységet végzett a párt l»alszárnyában. 1921-ben Csehszlovákia Kommunista Párt­jának egyik alapító tagja lett. Anezka Hodinová-Spurná elv­társnő egész életén át minden ere­jét és képességét a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeinek szen­telte, áldozatkészen dolgozott a kommunista pártban, jelentős tisztségekben. Anezka Hodinová-Spurná elv­társnő személyében népünk a munkásosztály jogaiért és hazánk­ban a szocializmus győzelméért folyó küzdelem bevált, fáradha­tatlan harcosát veszti el. Tisztelet emlékének! Öntözés — a terméshozam növelője Néhány nappal ezelőtt műszaki­­gazdasági értekezletet tartottak Nő­vé Zámky-ban; ezen az értekezleten a föld termőképessége fokozásának kérdéseit vitatták meg, előtérbe he­lyezve az öntözést. Idén az említett járásban 6500 hektárnyi szántóföldet öntöznek majd, amely kétszerese a tavalyinak. Több éves tapasztalat bi­zonyítja, hogy az öntözött terület — összehasonlítva a nem öntözöttel — mintegy 30 százalékkal több termés­sel fizet. A járásban megkezdték egy 50 hek­táros terület trágyaleves öntözőrend­szerének építését, amely még ez év első felében elkészül. Az 1964— 1965-ös években a Nővé Zámky-i já­rás területén a trágyaleves öntözés mintegy 600—1000 hektárnyi szántóra terjed majd ki. (ctk) Hetvenezer gyümölcsfa-csemete A Sabinovi Mezőgazdasági Műszaki Közipiskola évente több ezer gyü­mölcsfa-csemetét küld szét Szlovákia területére. Nagy az érdeklődés a jó téli alma-, körte- és a közismert „sa­binovi barack“-csemeték iránt, amely­ből még Csehországba is jut. Az is­kola« tangazdasága ebben az évben 70 ezer gyümölcsfa-csemetét küld szét a megrendelőknek. (ctk) ÁPRILIS AZ ERDŐK HON APJA Immár tizennyolc esztendeje, hogy áprilist az erdők hónapjává avattuk. Egész évben, de különösen ebben a hónapban sokát kell tennünk az erdők érdekében. Erdőgazdaságunk leg­fontosabb feladata, hogy a fa szükségletének fokozatos csökkentésével, jobb felhasználásával, legkésőbb 1970-ben megszüntethessük a fa kitermelése és növedéke között fennálló arányta­lanságot. Áprilisban, az erdő ébredésének liónapjá.ban, mérleget keli készítenünk az elmúlt évben ^-syégzett munkáról és fel keil készülnünk az új teendőkre. Ilyenkor indul meg a legfontosabb munka, a fa ültetése, a kopár és Icihasználatian területeken. Az erdő szeretete és védelme mindannyiunk feladata. Erre vonatkozólag olvassuk el mit ír az erdő. Tjt eledkezz meg mindenről magad körül!-*■ Olvass lassan, jnagy figyelemmel és talán legjobb lesz — hangosan. Az erdő ír neked. Hogy nem tudnék írni? Iskolában, sem jártam? Tévedsz. Az erdő mindent tud. Évezredek óta naponta beszélgetek az emberek-Ír az erdő kel. Láttam az első embert, menedéket nyújtottam neki és élelmet, fatörzset kunyhójára, szálfát ha­jója építésére, gyökeret fütykösére, vesszőt nyilára. Ember, láttam minden léptedet, hallottam min­den szavadat, minden lélegzetedet és dalodat, s nem egyszer hallom szíved verését, lihegésedet é$ mivel idősebb, tapasztaltabb vagyok nálad, ismerem gondolataidat is. Életed úgy fűződik hoz­zám, mint a gyermeké szüleihez. Gyakran nem gondolsz erre, megfeledkezel róla. Ezért írok ne­ked ... Hozzám képest kölyök vagy még (az ősember nem egész egy millió éves, míg az én ősöm, a szénkorszak őserdeje 2500 millió évvel ezelőtt szűnt meg], s ezért sok érdekes dolgot mesél­hetek neked. Amint tudod, északtól délig, kelettől nyugatig terjedek, körülölelem az egész világot, s az enyém a szárazföldnek legalább egyharmada. Ctohasem alszom. Van időm az elmélkedésre. Á-J Erőm tudatában bár, mégis elismerem fölé­nyedet a világon mindenben, ember, mert tanúja vagyok az életért folytatott derekas küzdelmednek. Tüzet adtam neked és azt máig is táplálom; ter­mékeny földet kaptál tőlem, mely részére máig is vízzel gazdálkodom neked; sok mindenben hűsé­gesen szolgáltalak, de el ne felejtsd soha, hogy szörnyű bosszúra vagyok képes, ha pazarló módon jársz el velem. Milyen régen volt már, hogy zöld ligetek árnyékozták be a Szaharát? Hány ezer évvel ezelőtt hervadtak el Közép-Ázsia rengetegei? Mióta nem legelészik már a prérik zamatos füvét a bölények milliói? Tegnap óta. Korodra való te­kintettel nyugodtan mondhatom, hogy tegnap óta. Ahol elpusztítottál, ott sivatag született. Folytasd csak pusztításomat — s magad pusztulsz el. Számodra a nappal, a vízzel és a talajjal az élet vagyok. Ezért rettegsz tőlem, s ezért dalolsz ró­lam. Ezért égetsz, ezért irtasz és ezért ültetsz újra. /Országokat óvtam meg ellenséges támadá­”Soktól. Elterpeszkedtem önmegadón utakon keresztül, adtam fát kopjára, cséphadaróra, őseid íjja és szekere számára, voltam palló, híd patak és folyó fölött, védcölöp várak fokán, faltörö kos és létra, melyről őseid várainkat ostromló törököket taszítottak a mélységbe. És én vagyok a mese. Tisztásaimon tündérek és vad asszonyok táncol­tak, mélyemben királyoknál is boldogabb szén­égetők éltek,- csapásaim mentén szegénylegények húzódtak meg, akik kifosztották a gazdagokat, hogy a szegényeket segítsék, ormaimon zstványok tüze lobogott, melyektől rettegtek a hatalmasak. Ismeritek JánoSíkot, Sobri fóskát? Homályomban lázadó parasztok kerestek mene­déket és urak seregeinek szökevényei, s bennem, a sziklák közt sereglettek harcba a partizánok. Elláttam őket sűrűm vadjával, lombom madaraival, mohám gombájával, cserjém áfonyájával, tisztá­saim szamócájával, málnájával, szedrével; füveim sebet, kórt gyógyító erejével, forrásaim szomjat oltó hűs vizével. líráké voltam, de a szegényeket szolgáltam. Végig kísértem és kísérem az embert most is, születésétől a sírig. T llatos fenyőmből bölcső készült, a törzséből ház és asztal, vörösfenyőmböl puttony, hár­­samból tál és kanál, fűzfámból a síp, bükkömből a kerék talpa, tölgyemből az agya és a küllője, aká­comból a gereblye és bútor a nyírfámból. Végül pedig — koporsó! A koporsó mint a bölcső, illatos fenyőből készül. Fahasábom égett és ég ma is a kandallóban és a nyársak alatt. Az én hasábjaim olvasztották a vasat, az üveget is, hajtották gőzgépek és moz­donyok kerekeit. Ziapirost, cellulózt, szeszt, cserzóanyagot, a 1 fontos nyersanyagok százait készítették be­lőlem, ezer meg ezer szép és hasznos dolgot. Tudós értekezleteket, regényeket és költeményeket írtok, dalokat meg nagy szimfóniákat alkottok ró­lam, számtalanszor lefestettek és fényképeztek engem, ünnepi tábortüzetek az én fámat égeti és megreszketteti' gyermekek, szülők és nagyszülők szívét. Gyantámmal itatott levegőmön nyugalmat és gyógyulást kerestek, de különben még mindig túl gyakran bántok velem mostohán ... /. klobuCnik Fordította; SOMLÓ MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents