Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-27 / 25. szám
A szőlő trágyázása A drótféreg előrejelzésének magyarországi módszere A talajkártevök legjelentősebb csoportját a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek képezik. Az 1962-es évben magunk is meggyőződhettünk, milyen nagy gazdasági károkat okozhatnak. A gabonafélék, a kukorica és más gazdasági termények száz és száz hektárra menő vetésterületét a drótférgek kártétele következtében teljesen le kellett szántani. Ebben az évben, ha meg akarjuk akadályozni a kukorica, a tavasziak és a cukorrépa károsodását, akkor be kell tartanunk néhány intézkedést. Ide tartozik a drótférgek előfordulásának előrejelzése is. Az előrejelzést talajszondázás vagy más megfelelő módszer alapján valósítják meg. A Magyar Népköztársaságban az őszi időszakban állapítják meg a drótféreg-előfordulását. Csíráztatott gabonát helyeznek el a földek különböző pontjain gyomtalanított 60>Tl50 X60 cm-es háromszögben. A háromszög egy pontján körülbelül öt cm mélyen 10—15 csíráztatott búzamagot helyeznek el. A háromszögeket megjelölik és a következő napokban figyelemmel kísérik a talajba helyezett gabonaszemeket és megszámolják, mennyi drótféreg gyűlt össze körülöttük. Ügy véljük, hogy ezt az egyszerű módszert nálunk is alkalmazhatnánk a tavaszi időszakban a kukorica elvetése előtt. A drótféreg-előfordulás mértéke alapján állapítjuk meg a szükséges védőintézkedéseket. Gyengébb előfordulás esetén nem ajánlatos a vegyszeres beavatkozás. Közepes előfordulás esetén ajánlatos a kukorica vetőmagját HERMAL L csávázószerrel és megfelelő tapadást elősegítő segédanyaggal kezelni 400 g/q menynyiségben. Erős előfordulás esetén a talajt Gamaciddal fertőtlenítjük 100 kg/ha adagolásban. Abban az esetben, ha nagyon erős fertőzöttséget észlelünk, akkor az adagot 150 kg/hara növelhetjük, sőt csapásszerű fertőzöttség esetén az említett vegyszerből hektáronként 200 kg-ot is alkalmazhatunk. A vegyszeres talajfertőtlenítést a lehetőség szerint szélcsendes időben kell elvégezni. Tapasztalataink szerint a vegyszert megfelelően beállított műtrágyaszóró géppel alkalmazhatjuk a legegyenletesebben. Az 1962-es évben végzett kísérleteink alapján, amelyeket a kukorica vetésterületén előforduló drótférgek elleni védekezés terén végeztünk, a legjobb eredményeket a Gamacid 200 kg/ha adagolásával érhetjük el. A drótférgek elleni küzdelem terén szerzett legújabb ismeretek alkalmazásával megakadályozhatjuk e veszedelmes talajkártevők kártételét. Greco Vladimír mérnök, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (Bratislava) dolgozója A szőlő a tápanyagokkal szemben nagyon igényes növény, elsősorban azért, mert sok lombot növeszt és nagy termést hoz, továbbá, mert belőle a termés lekerülése után a talaj részére alig marad vissza humuszképző anyag. Nem úgy, mint a gabonák után a tarló, vagy a gyökérzet. Mivel hosszú ideig él ugyanazon a helyen, a szőlő tápanyagfelvétele eléggé egyoldalú. A nitrogén, a kálium és a foszfor egyaránt fontos a szőlő részére. Ezekkel a tápanyagokkal egyidejűleg biztosítanunk kell a talaj részére a humuszt is. A tápanyagoknak összhangban kell állniuk a szőlőfajták sajátos szükségleteivel. Nem elegendő, hogy valamelyik tápanyagból sokat adagolunk, ha ugyanakkor egy másik fontos tápanyag hiányzik. A terméshozam itt is — hasonlóan mint más növényeknél — a legkisebb mennyiségben talajba iktatott tápanyaghoz igazodik. (Liebig-törvénye.) Kísérletek alapján a szakemberek megállapították, hogy egy hektár szőlő közepes (60 q) terméshozam esetén 120 kg nitrogént, 100 kg káliumot és 35 kg foszforsavat igényel. Ez a mennyiség 6 q mésznitrogénben, 2,5 q kénsavas káliumban és 2 q szuperfoszfátban található meg. Egyes tápanyagok hatása a szőlőben A sejtek fehérje-anyaga nitrogénből épül fel. Ha elegendő a nitrogén, akkor a hajtások hosszúk és igen erősek. A levelek nagy méretűek, színük élénkzöld. Kevés nitrogén esetében a növekedés gyenge, a lombozat pedig sárga színezetű. A túl sok nitrogén késlelteti a bogyók, a vesszők beérését, s egyidejűleg csökken a tőke ellenálló képessége a faggyal, a betegségekkel és a szárazsággal szemben is. A kálium a cukorképződést segíti elő a bogyókban, de ezenkívül a termés minőségére, eltarthatóságára is hatást gyakorol. Növeli a tőke ellenállóképességét a betegségekkel és a faggyal szemben. Ha e tápanyag hiányzik, a levélzet megvékonyodik, erezete megsárgul, a levéllemez széle pedig száradni kezd. A foszfor sietteti a gyümölcs és a vesszők beérését, egyben pedig növeli a vesszők faggyal szembeni ellenállóképességét, a virágok megtermékenyülését és a bor finomságát. A szőlő tápanyagellátása A szőlő tápanyagellátása kétféle módon történik: a) szervestrágyák (istállótrágya, komposzt, zöldtrágya stb.) és b) műtrágyák segítségével. A talaj humusztartalmát szervestrágyák adagolásával javíthatjuk. Ezek közül legfontosabb az istállótrágya. A közepes minőségű istállótrágyában 0,45 % nitrogén, 0,55 % kálium és 0,25 % foszfor sav található. Trágyázás előtt kiszámítjuk, hogy milyen az istállótrágya tápanyagtartalma és a hiányzó mennyiséget műtrágyákkal pótoljuk. Egy hektár szőlőre 3—4 évenként 450—600 q istállótrágyát számítunk. Homokos talajokon sűrű időközökben (három évenként) trágyázunk, félérett istállótrágya felhasználásával. A kötött talajokra érett trágyát hordunk és ezeket négy évenként trágyázzuk. Kötött talajon ősszel, vagy télen dolgozzuk az istállótrágyát a sorok között húzott árokba olyformán, hogy az árkot ekével fedés után legalább 30 cm mélyre készítjük. Ebben egyenletesen elterítjük a trágyát és 5—10 cm-es földréteget húzunk rá. Ez azért fontos, nehogy a szél és a nap káros hatása érje a trágyát, másrészt pedig hogy a talaj művelését akadálytalanul végezhessük (kapálást). A széles sortávolságú szőlők trágyázása újabban a trágya elterítésével és ekével történő beszántásával megy végbe. Ez a módszer sok munkaerő megtakarítását biztosítja. A laza homoktalajok istállótrágyázását csak tavasz elején vagy tél utóján végezzük. A téli csapadék a tápanyag nagy részét az altalajba mosná, ahonnan a gyökérzet már nem tudná felvenni. Nagy hiba lenne az is, ha ezeken a talajokon kora tavasszal megkésnénk a trágyázással, mert a talajt így kiszárítanánk. Komposztrágyával hasonló eljárás szerint trágyázzuk a talajt. Zöldtrágyázás A zöldtrágyázás az újabb telepítésű, széles sorközü szőlőkben alkalmazható sikeresen. A sorok közeit a tőkétől 30— 40 cm-es távolságban őszi, vagy tavaszi pillangós virágú, nagy tömeget adó takarmánykeverék magjával vetjük be (szöszösbükköny, őszi borsó, zabosbükköny, somkóró, nyúlszapuka, csillagfürt stb.). A pillangósok vetése által kettős előnyt érünk el. A gyökerek segítségével nitrogénben gazdagabbá tesszük a talajt, másrészt meg a növényi testből jelentős mennyiségű humusz képződik. Ezeket a növényeket virágzásuk után leszántjuk a talajba. Zöldtrágyázást úgy is végezhetünk, hogy a zöldanyagot a szőlőhöz közeli szántóföldön termesztjük és lekaszálás után hordjuk a szőlősorok közé, majd bedolgozzuk azt. A zöldtrágyák hatása rövidebb (legfeljebb két év), mint az előbb említett szervestrágyáké. Műtrágya alkalmazása A műtrágyázást tavasszal, nyitás előtt, vagy ősszel fedés előtt, a vegetációs időben pedig a kapálást megelőzően végezzük. A nitrogéntartalmú műtrágyák közül a mésznitrogénnel (dusíkaté vápno) tavasszal vagy ősszel trágyázunk. Ugyanígy használjuk a kénsavas ammóniát (syran amonny) is. A káliumtartalmú műtrágyák közül a kénsavas káliumot (syran draselny) és a citramfoszkát tavasszal szórjuk a talajra. Ne alkalmazzuk a kálisót (draselná sof) és a kainitet, mert ezek a mütrágyafélék klórtartalmúak, a klór pedig árt a szőlő gyökérzetének. A foszfortartalmú műtrágyák közül a szuperfoszfátot tavasszal, a Thomassalakot (Thomasová múfka) pedig őszszel használjuk. A trágyázásnak nincs meg a kívánt hatása, ha: • a) szárazság uralkodik és a trágya tápanyaga vízhiány miatt nem tud feloldódni, • b) éretlen istállótrágyát használunk, s egyidejűleg nem adagolunk nitrogéntartalmú műtrágyát a talajba ( pentozán-hatás), • c) savanyú talajra, savanyú hatású műtrágyát adunk (szuperfoszfátot), • d) a tápanyagok nincsenek a talajban megfelelő arányban stb. A trágyák ismerete és azok helyes alkalmazása lehetővé teszi, hogy szőlészetünkben is elérjük a magasabb terméshozamokban kitűzött termelési cél elérését. Vasas Ferenc, a Szőlészeti Szaktanintézet tanítója (Kravany nad Dunajom) 1963. március 27.
