Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-24 / 24. szám
Fél lánctalpas hidas szőlőmnvelő Zetor A magyarországi Szőlészeti Kutató Intézet két évvel ezelőtt a Zetor 25-K {elhasználásával hidastraktort készített. A kedvező kísérleti eredmények és a szőlész szakemberek véleménye alapján múlt esztendőben a Zetor 3011-est szerelték fel magasító fél lánctalpas járószerkezettel. Így a hidastraktor hasmagassága 130—140 cm, szélessége 160—180 cm. A fél lánctalp gumiból készült, s így a homo♦kos talajon kevésbé kopik. A hidastraktor magassága lehetővé teszi, hogy a traktor a szőlősorok fölött járva permetezzen és porozzon. Fehér Gyula (Budapest) Ä BIZTOSÍTÁS és az elsődleges nyilvántartás A fejlett szocialista államnak a nagyteljesítményű iparon kívül korszerű mezőgazdaságra is szüksége van. Csak általa biztosítható a nagyobb munkatermelékenység és ezzel együtt a dolgozók tömegeinek bőséges ellátása élelmiszerekkel. E követelmény teljesítése ma nálunk már az egységes földműves-szövetkezetek és az állami gazdaságok feladata, mert hiszen napjainkban a mezőgazdasági össztermelésben az egyénileg gazdálkodók számaránya alacsony. A XII. pártkongresszuson mezőgazdasági termelésünk fogyatékosságainak megvitatása után határozatba foglalták mindazokat az intézkedéseket, amelyek életbe léptetésével a termelés mezőgazdaságunk minden ágazatában fokozható lesz. Az alacsony munkatermelékenység okai megtalálhatók a munkálatok hanagy vagy helytelen szervezésében is. A tapasztalatok szerint a rossz munkaszervezés leggyakrabban abban gyökeredzik, hogy számos szövetkezeti vagy állami gazdasági vezetőnek nincs meg a kellő áttekintése az üzem gazdasági helyzetéről, vagy az egyes gazdasági műveletekről. Mint egy ipari üzemben, éppúgy nélkülözhetetlen az EFSZ-ben is, hogy az irányítás és a helyes munkaszervezés megfelelő, aprólékosan felfektetett gazdasági nyilvántartásból induljon ki. Mindenekelőtt a szövetkezeti nyilvántartásnak kell pontosan és idejében magában foglalnia mindazokat az adatokat, amelyek tiszta képet nyújtanak minden műveletről és az egész üzem gazdasági helyzetéről. Még ma is előfordul sok szövetkezetben, hogy az alapeszközök nyilvántartása hiányos, és gyakran még az EFSZ-ben levő épületek, berendezések, gépek stb. tulajdonjogi viszonyai sincsenek tisztázva. A szövetkezet használja ugyan ezeket az épületeket és berendezéseket, ha azonban azok tűz- vagy szélvésznek, árvíznek esnek áldozatul, tönkre mennek vagy megkárosodnak, az Állami Biztosító nem fizet értük kártérítést, mivel ott csak az EFSZ t u- 1 a j d o n á t vagy a polgári törvény értelmében a szövetkezet állandó használatában levő tárgyakat fedezi a biztosítás. Tehát az épületek, berendezések használata még nem azonos a tulajdonjoggal. Ezeket a vagyonjogi viszonyokat a helyi nemzeti bizottságoknak, mint az EFSZ-ek felettes szerveinek kell vizsgálat és rendezés tárgyává tenniük, és végleges döntést hozniuk arról, hogy az illető épületek vagy ingóságok írásbeli végzések által kerüljenek az EFSZ tulajdonába vagy állandó használatába. Csak ily módon biztosíthatók a szükséges pénzösszegek az esetleg kárt szenvedett épületek és berendezések szükséges átépítése érdekében. Igen gyakran találhatók egyenetlenségek pl. a mezőgazdasági készletek adatainak nyilvántartásában, különösen a széna, szalma, lóhere vagy szilázs mennyiségeire vonatkozó adatokban. Sokszor e készletek alapmennyisége sem bizonyítható be, az elfogyott tételek idejében ninqsenek bejegyezve, károk esetén vagy a készleteknek más okból történő ellenőrzésekor jelentős eltérések mutatkoznak. A pontos könyvelés, az elsődleges nyilvántartás az EFSZ-ben a gazdasági állatállományról és annak számbeli változásairól is gyors áttekintést nyújt. Kimutatja az állatok eredetét és fejlődését, azok számát, hasznosságát darabonként. A szövetkezeti állattenyésztés irányítása és növelése érdekében nélkülözhetetlenek ezek a fontos adatok. Az állatok nyilvántartásához tartozik az egyedek számozása, illetve tetoválása is, mivel ez a figyelemmel kísért vagy kárt szenvedett állat azonosítása szempontjából a legfontosabb. Az EFSZ-ekben a tehenek és üszők megjelölését nagyjában már elvégezték, viszont a kocák és malacaik megjelölését állandóan hátráltatják különböző technikai akadályok. Egyes helyeken hiányzik a szükséges festék, máshol nincs fülcsipkéző fogó, vagy nincs aki ezt a munkát elvégezze, az állomány túl gyakran változik stb. A hasznosság ellenőrzése igy egyre nehezebbé válik, mivel gondosan vezetett könyvelési és nyilvántartási lapok híján a szükséges gazdasági intézkedések sem tehetők meg. Szükséges lesz. hogy mindazok a dolgozók, akik az EFSZ irányításával foglalkoznak, mindenekelőtt az elsődleges nyilvántartás tökéletesítéséről gondoskodjanak, hogy a gazdasági teendők — mint az iparvállalatokban — automatikusan legyenek lebonyolíthatók. Ez minden esetre nem könynyű feladat, hiszen az EFSZ-ben dolgozók munkahelye a falu egész határa, de egy kis jóakarattal minden munka elvégezhető. A gondosan vezetett elsődleges nyilvántartással való törődés ne legyen csupán az EFSZ-tagok feladata, hanem a mesterséges megtermékenyítő állomások dolgozóié, állatorvosi központoké, fajtanemesítő állomásoké, valamint az Állami Biztosító kárbecslőié is. akik a gazdasági állatkárokat vizsgálják ki. Ha a szövetkezetesek kiszámítanák, milyen veszteségeket okozhat a pontatlanul, vagy hanyagul vezetett nyilvántartás, bizonyára sokkal többet tennének tökéletesítéséért. Tudatosítanunk kell, hogy ez esetben nem csak egy adminisztratív előírás betartásáról van szó, hanem arról, hogy az állattenyésztésben és általában az egész mezőgazdasági termelésben jobb eredményeket érjünk el. Csakis a gazdasági helyzet pontos ismerete és minden művelet eredményének azonnali és pontos feljegyzése teszi lehetővé az EFSZ illetékes vezetői számára, hogy idejében határozhassanak, hogyan növeljék állattenyésztésüket és növénytermesztésüket. V. M e 1 k a, az Állami Biztosító dolgozója V. A schwanebergi silógödör A tudományos dolgozók és gyakorlati szakemberek kidolgozták a kukorica silózásának hatékony módszerét. Ügy véljük, hasznos lesz bemutatni, hogy egy konkrét esetben, vagyis ilyen élenjáró gazdaságban, mint a Schwanebergi Állami Gazdaság hogyan alkalmazzák ezt a gazdaságos módszert. Ezerkilencszázötvennyolcban 155 hektárnyi területen termesztettek kukoricát. Ebből 107,5 hektáron silózás céljából. A silókukoricát tejesviaszos érésben — 800—840 mázsás hektárhozam mellett gyűjtötték be, s így az a feladat állt előttük, hogy a 9000 tonna silókukoricát kedvező feltételek mellett raktározzák el. Az ilyen nagymennyiségű silókukorica elraktározásához 10 750 m3 űrtartalmú silógödörre volt szükség. Ilyen hatalmas és betonozott tárolóhely létrehozása sok munkát igényelt volna és drágának is ígérkezett. Ezért más módszert választottak. A kukoricával beültetett táblákon 1—2 egyszerű föld, vagy szalmával kombinált föld-silógödröt készítettek. Az ilyen silőgödör elkészítése olcsóba került. Lehetőségük nyílt a szállítóeszközök gazdaságos kihasználására tekintettel arra, hogy a kukoricát helyben silózták. Igaz, hogy ideálisabb lett volna a kukoricát közvetlen a gazdasági udvar mellett silózni. Azonban látni kell azt, hogy gazdasági szempontból ez nem lett volna előnyös. Ugyanis a kukoricaföldek 2,5—3 kilométerre voltak a gazdasági udvartól. S ha a többezer tonna zöldanyagot ilyen távolságra szállítják, akkor ez a munka nagyon fékezte volna a többi mezőgazdasági munka ütemét. Otto Strube helyesen gondolkodott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy gazdaságosabb lesz a kukoricát helyben silózni és télen szállítani a gazdasági udvarba, amikor a szállítóeszközök szabadok. A gazdaság dolgozói a kukorica betakarítása előtt négy héttel készítették el a silógödröket az E—170-es rakodó-exkavátor segítségével, tehát kevés emberi munka mellett. A nagyméretű silógödörnek nemcsak előnyei, de hátrányai is vannak. Ezért nagyon fontos az ilyen nagyméretű gödröket minél gyorsabban betölteni, mert csak így tudjuk elkerülni a silóanyag erjedése következményeként keletkező károkat. Ezért olyan nagyságú silógödröket kell készíteni, melyeknek megtöltéséhez 4—5 napra van szükség. A schwanebergi silógödrök méretei a következők: hossza 30—3;5 m, fenékszélessége 6—8 m, földszíni szélessége 8—10 m, és mélysége 0,60—0,80 m. I megfelelt az a gödör, amelynek hoszsza 35 méter és fenékszélessége 8 méter volt, mert ez a gödör a gépi munkához mind a tárolás idején való gyúratás, mind a silótakarmány kiszedése alkalmából legalkalmasabbnak bizonyult. Az ilyen silógödör űrtartalma 750 m3 és 800 mázsás hektárhozam esetén 7,6 hektáron termesztett kukorica tárolására alkalmas. Ennek a silógödörnek elkészítése 45 normaórát, vagyis 38 óra emberi munkát igényel. A kifizetett munkabér összege pedig 87,5 márka volt. A gödörmélyítést kis exkavátor segítségével végezték. A kitermelt földet pedig a gödör két oldalán halmozták föl. A gödör fenekét 20 cm-es pelyvaréteggel terítették be, és a gödör két oldalát pedig — beleértve a kitermelt földből két oldalon képzett földgátat is — kisebb szalmakötegekkel fedték. A silógödör két végénél pelyvát és száraz magrépaszárat terítettek széjjel 5—10 cm vastagon azzal a céllal. TÍr Gyűjtik az ételhulladékot. Havírovban évente hozzávetőleges számítások szerint 1000 sertést tudnak majd az összegyűjtött ételhulladékkal százkilósra felhizlalni, (ze) TÍT Mesterek iskolája. Nyolcnapos iskolázáson vett részt a Kosice melletti Bankovban a kelet-szlovákiai kerület 57 szövetkezeti elnöke és agronómusa. A nagy terméshozamok mesterei találkoztak számos jóhírű tudományos dolgozóval, akik a mezőgazdaságban tevékenykednek, s hasznos tapasztalat-cserét folytattak, (ct) •jV 3500 egyetem. Tíz esztendővel ezelőtt 698 egyetemet tartottak nyilván a világ 87 országában. 1952 óta az egyetemek száma a világ 105 országában 3500-ra emelkedett. (zn) hogy a szállítóeszközök, traktorok és pótkocsik kerekét ilyképpen megtisztítsák. Ennek az intézkedésnek komoly jelentősége van. Ugyanis, ha a silóanyag közé föld vegyül, az vajsavas erjedést idéz elő, s ezáltal a silótakarmány veszít értékéből. A magas hektárhozam előfeltételei 1. Szakszerűen végzett őszi mélyszántás. 2. Hengerelés és boronálás által — mely munkát a föld pirkadt állapotában, kora tavasszal végezzük — megakadályozzuk a talajnedvesség elpárolgását és meggyorsítjuk a gyomnövények kelését. A további boronálásokkal pedig a gyomnövények többségét semmisítjük meg. 3. Vetés előtt a földnek legyen apró-rögös szerkezete, (morzsalékos szerkezet). 4. A föld legyen ülepedett, mert ellenkező esetben a vetőmag mélyre kerül és megpenészesedik. 5. A kukoricát akkor vessük, amikor a talaj már átmelegedett. 6. A vetés előtti talajelőkészítés idején dolgozzuk be a műtrágyát, a nitrogént, mészammónia-salétromot, káliumot és szuperfoszfátot. A kukorica alá feltétlenül fontos istállótrágyát is adni. 7. A vetőmagot nagyság szerint osztályozzuk, mert csak egyenlő nagyságú magok alkalmazásával lehet biztosítani, hogy fészkenként a kívánalmaknak megfelelő, egyforma mennyiségű vetőmag essen. 8. Meg kell győződni a kukoricavetőmag csíraképességéről és fejlődése első szakaszához szükséges önfenntartó képességéről, majd vetés előtt pácolni kell. 9. Egy negyed hektárnyi terület bevetése után meg kell mérni a vetőmagot, majd a felhasznált vetőmag súlyának megállapítása után kiszámítani, hogy a kívánt menynyiségű mag került-e a fészkekbe. 10. A vetés alatt állandóan ellenőrizni kell a fészkek négyzetszerű kialakulását, s így biztosítani, hogy keresztsoros rendszer jöjjön létre. A fészkeknek 62,5X62,5 cm-es négyzeteket kell képezniük, s így egy hektáros területen 27 800 fészket létesítünk. Egy fészekben átlag 2,5 növény lehet. 11. A kelés előtti napokban boronálni kell könnyű boronával. 12. A fejlődő növényt 2—3-szor saraboljuk két irányból és a sarabolással egyidőben legalább kétszer bortrtiáljuk. Szakszerű gondozás és normális növénysűrüség mellett tehát magas hektárhozamot érhetünk el. Mit mondanak a tudományos dolgozók és gyakorlati szakemberek a kukoricáról A Német Demokratikus Köztársaság tudományos dolgozói nagy figyelmet szentelnek a kukorica, de főleg a silókukorica termesztésének. Nyilatkozataikban és tudományos műveikben nagyra értékelik ezt a növényt és javasolják termesztésének kiterjesztését. A Branburgi Növénynemesítő Intézet igazgatója F. Oberdorf professzor a következőket írja: — Mezőgazdaságunk, de főleg más országok mezőgazdaságának fejlődése igazolja a kukorica termesztésének növekvő jelentőségét. Még azok az országok is, amelyek kedvezőtlen éghajlati viszonyaik miatt a múltban nem foglalkoztak, vagy csak korlátozott mértékben foglalkoztak termesztésével, most mindent elkövetnek a kukoricatermesztés fejlesztéséért. Felvetődik tehát a kérdés, melyek azok az okok, amelyek ösztönzik a különböző viszonyokkal rendelkező országokat a kukorica termesztésének fejlesztésére? A kukorica tizennégy előnye 1. A kukorica termesztéséhez megfelelnek azok a könnyű talajok is, amelyek más gabonafélék termesztésére nem a legalkalmasabbak. A kukorica lényegében az összes, tehát a különböző talajtípusokhoz tartozó földeken termeszthető. 2. A többi növényekhez viszonyítva a kukorica lényegesen kevesebb csapadékot (vizet) igényel és akkor is fejlődik, ha vegetációs időszak alatt a csapadék egyenlőtlenül oszlik meg. A kukorica jobban bírja a szárazságot mint az árpa és a zab. 3. A kukorica lényegében gabona. A gabonafélék legértékesebbek a táplálóanyagmennyiség szempontjából viaszos-érés idején. Fejlődésüknek ebben a szakaszában a bennük felhalmozódott szárazanyag mennyisége már nem gyarapszik. A kukoricának is van ilyen fejlődési szakasza és ebben az időben hatékony takarmánynövénynek bizonyul. 4. A kukorica kapásnövény, ezért a kapásnövényekhez hasonló gondozást igényel. Mint ismeretes, az NDK-ban a kapásnövények, főleg a burgonya és a répa nagyobb mennyiségű táplálóanyagot adnak, mint a hasonló nagyságú területen termesztett gabonafélék, tekintettel arra, hogy jól alkalmazkodnak az éghajlati viszonyokhoz. A többéves megfigyelések azt igazolják, hogy a legtöbb csapadék júliusban és augusztusban van és akkor van legmelegebb is. Májusban és júniusban kevés eső esik. Ezek a tényezők, tehát a csapadék és a meleg a gabonára csak júliusban hatnak, augusztusban már nem. De a kapásnövények fejlődésére az augusztusi meleg és csapadék is kedvezően hat. Ez a megállapítás a kukoricára is vonatkozik. Májusban és júniusban, vagyis a gyökérzet fejlődésének idején lényegében kevés csapadékot igényel. De júliusban és augusztusban sok meleget és vizet, valamint tápanyagot követel. Ezért az NDK éghajlati viszonyai mellett valóban kedvező körülmények vannak a kukorica termesztésére. 5. Az NDK-ban a kukorica nagyon értékes takarmánynövénynek bizonyult. Sikeresen termeszthető másod- és tarlónövényként. A kedvező éghajlati és talajviszonyok között helyes, ha őszi keverékek után vetjük. Másodnövényként is jó termést ad és alkalmazásával egy év alatt két termést takaríthatunk be egy bizonyos területről. A könnyű talajokon s ahol a vegetációs idő rövid, vagyis a körülmények kedvezőtlenek, csak főterményként termesszük a kukoricát. A kukoricatermesztés fejlesztésével párhuzamosan korlátozhatjuk a takarmányrépa termesztését. Ez pedig előnyös főlég abból • a szempontból, hogy a kukorica termesztése kevesebb emberi munkával jár. 6. Kukoricát silózás céljából azokon a vidékeken is termeszthetünk, ahol más takarmánynövények termesztéséhez nincsenek kedvező előfeltételek. 7. A kukorica ápolását — főleg keresztsoros rendszer mellett — gépesíteni lehet és teljesen kiküszöbölhetjük a kézi munkát. A termény betakarításához, de főleg a silókukorica begyűjtéséhez vannak megfelelő gépeink és ez a munka ma már olyan mértékben gépesíthető, mint a gabona betakarítása. 8. A kukorica nagyon hasznos növény, s ezért termesztése a munka termelékenységének növekedését és a gazdaság gyors fejlődését eredményezi. 9. A kukorica értékes silótakarmány. Az állatállomány kedveli és tárolása nem körülményes. 10. A kukorica termesztése előnyös abból a szempontból is, hogy nagykiterjedésű területeken kevés vetőmag felhasználásával magas hektárhozam érhető el. 11. A kukorica felhasználható siló- és zöldtakarmány formájában is. Az NDK-ban leghatékonyabbnak bizonyult silózás céljából való termesztése. 12. A kukorica olyan kultúrnövény, amely az állatokkal etethető bármilyen formában és fejlődésük bármelyik szakaszában. 13. Az egyes kukoricafajták nemesítésénél múltban az egyszerű keresztezést alkalmazták. Qe ma a heterózis hatás kihasználásával olyan hibridéket hoznak létre, amelyek lényegesen magasabb terméshozamot adnak. 14. Ma már minden olyan országban, ahol az éghajlati viszonyok megfelelők, termesztenek kukoricát és annak vetésterületét állandóan növelik. Ezért a kukorica nemesítésével, ápolásának gépesítésével, tehát termesztésének tökéletesítésével az egész világon sok tudós és szakember foglalkozik. Ennek természetes következménye, hogy a kukoricatermesztés fejlesztésében rövid időn belül, döntő jelentőségű haladást érünk el. (Folytatjuk) 1963. március 24.
