Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-20 / 23. szám
VII. ÉVFOLYAM • 11. SZÁM. 1963. március 20. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE r ^ TARTALOM XALAJERÖFOKOZÁS Dr. Frideczky Ákos mérnök: Tavaszi símítózás . . . . , 41 NÖVÉNYTERMESZTÉS Be lej Jozef mérnök, C. Se.: A kukoricának már most szenteljünk figyelmet.....................42 ÁLLATVÉDELEM Dr. Rácz Zoltán: Küzdjünk a szarvasmarha gümőkór ellen 44 Tavaszi símítózás A tavaszi szelek pirkasztó hatására a talaj felülete megmunkálhatóvá válik. Ha nem akarjuk az őszi és a téli csapadék segítségével nehezen megszerzett vízkészlet jelentékeny részét elveszíteni, úgy a talaj felületét haladéktalanul el kell egyengetni. Az őszi mélyszántás által létesített hullámos talajfelület ugyanis lényegesen nagyobb párolgási felületet nyújt, mint az elegyengetett talajfelület. A talajfelület elegyengetésére, elrónázására szolgál a simító. Ezen eléggé egyszerű és házilag is könnyen elkészíthető gazdasági eszköz egyike a leghatásosabb és legjobb munkát végző mezőgazdasági eszközeinknek. Minthogy működési mélysége a talaj felső felületi rétegére terjed, az korán bevethető és nem kell tartanunk attól, hogy a talaj alsóbb, nedvesebb rétegét a talaj felszínére hozzuk, ahol nedvességét hirtelen elveszíti és kőkemény hanttá szárad, amivel a talaj szerkezetét rontja. A simítózást mindenkor a szántás irányára 45 fokos szögben kell végeznünk, így legkisebb a művelet szerkezetromboló hatása és legnagyobb a talaj egyengetését elősegítő feladat teljesítése. A simító a kiemelkedő ormokat a barázdába húzza, s ezen művelettel kiegyenlíti a talaj felületét. A simító neme szerint a simítózott talaj többé-kevésbé helyváltozásnak van alávetve. Ezen munkameneten kívül a simító a talajban kelő gyomokat kiszakítja és azokat a talaj felületére juttatja. Ki ne látta volna a tavasszal simítózott talajokon fehérlő, magról kelt gyomok kihuzgált szárait? Ezen gyomirtás hatása jelentős, mert általa megakadályozzuk, hogy az elvetett tavaszi veteményben a korán tavasszal kelő gyomok termőtalajt nyerjenek. Sokan a szakirodalom által annyira hangsúlyozott szigetelő réteg (úgynevezett mulch) hatást — Viljamsz tanainak ismerete alapján — igen magasra értékelik. Már pedig a simítózás, ezen szerintem erősen túlértékelt hatását, bizonyos fenntartással kell fogadnunk. A simítők ugyanis súlyuknál fogva nyomást gyakorolnak a talajra, s ezáltal bizonyos mértékig hengerezéshez hasonló hatást is kifejtenek. Hogy ez így van, azt mindennél jobban az bizonyítja, hogy a simítózott talaj felülete mindig nedvesebb mint a fogasolt talajé. Ugyanis míg a fogasolással a talaj felületi hajszálcsövességét megszüntetjük, s ezzel a talajvíz elpárolgását megakadályozzuk, addig a simítózással a hajszálcsövességet felújítjuk. Ez természetesen és könnyen érthető. Amikor ugyanis a talaj felszínéről a barázdába húzzuk az ormokat, ezek helye alatt visszamaradt talajfelületen a hajszálcsövek közvetlen érintkezésbe jutnak a légréteggel és azokon keresztül a nedvesség elpárolog. Minthogy a barázdákba került az ormokról lehúzott porhanyós földréteg itt tökéletes izoláló hatás áll be, s a nedvesség elpárolgása ellen a ráhúzott porhanyó talaj jó védelmet nyújt. Ha összevetjük az elért eredményt,, azt láthatjuk, hogy a talaj felületének csak 50 °/o-án tudjuk simítózással a nedvesség elpárolgását megakadályozni, 50 %-án pedig ezt ugyanazzal magunk segítjük elő. Igen érdekes például megfigyelni, hogy eső után milyen gyorsan szárad ki és válik vetésre alkalmassá a talaj felszíne a fogasolt talajon, ezzel szemben milyen lassan a csupán simítózott talajon. Minél nehezebb simítókat használunk, annál nagyobb a nyomóhatás és a talaj annál inkább veszít vízkészletéből. Az elmondottakból azt a rendkívül fontos tapasztalatot szűrhetjük le, hogy nem elegendő az őszi mélyszántás tavaszi simítózása, hanem azt (Folytatás a 42. oldalon) A gerendasimítókat vonókészülék után agregátumba csoportosíthatjuk, s nehezékül fogasboronát is alkalmazhatunk -ksz-
