Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-20 / 23. szám

Tavaszi simítózás A kukoricának már Ma már általánosan ismert tény, hogy a kukorica éghajlati viszonyaink között is a legértékesebb egyéves gazdasági növények egyike, A kukorica termesztésé­vel az északibb körzetek mezőgazdasági üzemei is elegendő jó minőségű, lédús takarmányt biztosíthatnak a szarvasmarhaállomány számára. Legnagyobb jelen­tőséggel mégis a kukoricatermesztési körzetek számára bír, ahol a szemeskuko­rica termesztése fedezi legnagyobb mértékben az abrakszükségletet, a silókuko­rica termesztésével pedig lehetőség nyílik az őszi keverékek után felszabaduló területek kihasználására. (Befejezés a 41. oldalról) egyidejűleg, vagy ha a talaj nedvesebb, akkor az után, a legrövidebb idő alatt fogasolnunk kell. Simítózásra használhatók a rendelke­zésünkre álló összes simítótipusok. Mi­nél nehezebb és kötöttebb jellegű a ta­laj, annál nehezebb simítok szükségesek és viszont. Ha a talaj hantos, úgy igen jól beválnak az állítható, elől és hátul fogazott egyengető lemezzel ellátott si­mítok, továbbá a deszka, vagy szekrény­­simítók. A talajhoz történő idomulásuk révén jól működnek a 4—5—6 kerék­sínből álló, láncokkal egymáshoz kötött keréksín-talajsimítók. Jó munkát vé­geznek a vasúti-, avagy iparvasúti sínek­ből összeállított simítok is, különösen, ha fogasboronákkal együtt gépcsoport­ban dolgoznak Könnyebb jellegű tala­jokon jól működnek a gerendákból ösz­­szeállított gerendasimítók, melyek ré~ ázei lánccal vannak csuklószerűen egy­bekötve. Ezek gömbölyű vagy fűrészelt gerendákból készülhetnek. Igen gyakran az első gerenda boronafogakkal ellátott, melyek a boronát hivatottak helyettesí­teni. Ha a gazdaságnak nincs simítója, úgy e célra felhasználhatja a láncra kötött szekéroldalt vagy a fogaival felfelé for­dított nehéz fogasboronát is. A simítókat. legyenek azok bármilyen alakúak, időben kell alkalmazni. Idő előtt használt simítok kenik, mázolják a föl­det és szerkezetét rontják. Későn alkal­mazott simítózás már csak egy részét tudja megmenteni a talaj tárolt nedves­ségének, ezenkívül még porhanyóssá is teszi azt. Ha a talajt ősszel túl mélyen és ba­­rázdásan szántották meg, úgy egyszeri simitózással nem érünk el olyan sima talajfelszínt, amelyet a gépesített ta­lajápolás és aratás megkíván. Ilyenkor a fogasolással egybekötött simítózás után egy ellenkező irányú simítózást is vég­zünk, természetesen fogasolással együtt. A már megismételt simítózáson kívül több simítózásnak nem lehet helye. A gyakorlatban két simítózásra csak el­vétve kerül sor. A simítok természetesen csak akkor kerülnek használatba, ha a talaj felülete kitavaszodáskor hullámos volt. Ha a ta­laj hóolvadás következtében, vagy még az őszi fagyok beállta előtt beiszapoló­­dott, vagy leülepedett, tavaszi simító­zásra csakis a porhanyítás céljából al­kalmazott kultivátorok után kerülhet sor. A simítok különben minden talajelő­készítés során használhatok, a tenyész­­idő bármely szakában. Feladatuk min­denkor elsősorban a talaj felületének egyengetése. Viljamsz a simítónak túl­zott jelentőséget tulajdonított, és azt állította, hogy ez az egyedüli talajmű­velő eszköz, amely a talaj szerkezetének rontása nélkül képes azt vetés alá elő­készíteni. Ez túlzás és ezen elvet a gya­korlat sem tette soha magáévá. Meg kell állapítani, hogy adott körülményeink kö­zött a simítok feladata a talaj előkészí­tésében pótolhatatlan, munkája gyors, eredménye pedig jó A simítok tavaszi alkalmazásának ide­je már küszöbön áll, ezért gondoljunk arra, hogy jó állapotban álljanak ren­delkezésünkre, s mire a tavaszi munka megindul, üzemképesek legyenek. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára A szemeskukorica sokkal nagyobb ter­méshozamot biztosít, mint a szokványos gabonafélék. Az élenjáró kukoricater­mesztők hektáronként több mint 100 mázsa szemtermést értek el, míg a 70— 80 q/ha terméshozam sem jelent rend­kívüli terméseredményt. Ezzel szemben a többi takarmány-gabonafélékből rit­kábban érnek el nagy terméseredmény­nek számító 50 q/ha hozamot. A szemeskukoricából nagy termésho­zamokat érnek el nemcsak az ismert kukoricatermesztők (például a Dedina Mládeze-i szövetkezet, az Ivanka pri Dunaj-i szövetkezet stb.), hanem lénye­gében Szlovákia csaknem minden mező­­gazdasági üzeme. Az elmúlt évben is, amely a kevés csapadék következtében kedvezőtlen feltételeket biztosított a kukorica számára, sok mezőgazdasági üzemben nagyobb területeken 60, sőt 70 q/ha termést takarítottak be (például a kehneci szövetkezet az LSP hibridből tavalyelőtt 70 q/ha, a Cesticei Állami Gazdaság pedig 67 q/ha termést takarí­tott be annak ellenére, hogy a kassai járás a szárazságtól legjobban szenvedő járások közé tartozott). Ezzel szemben sok szövetkezetben olyan alacsony ter­méshozamokat értek el, amilyenre az utolsó években alig találunk példát. Mindez azt bizonyítja, hogy helyes ag­rotechnikával lényegesen csökkenthetjük az aszály kedvezőtlen hatását, s ugyan­akkor rossz agrotechnikával még a ked­vező éghajlati viszonyok ellenére is csökkenthetjük a kukorica termőképes­ségét. A kukorica ugyanis nagy termő­­képességgel rendelkezik, de csakis ké­pességgel, tehát csupán akkor ad nagy terméshozamokat, ha képességeinek megnyilvánulásához szükséges előfelté­teleket teremtünk. A 100 q/ha szemter­més hozam sem jelent nálunk végső ha­tárt, ennél nagyobb terméshozamokat is elérhetünk. De ha nem teremtjük meg a legfontosabb előfeltételek némelyikét, akkor nem várhatunk nagy kukorica­termést, sőt az agrotechnika elhanyago­lása esetén nagyobb csalódással számol­hatunk, mint a szokványos gabonafélék termesztésekor. Elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy a kukoricát megfelelően soroljuk a ve­tésforgóba. Nem szabad elfelejteni, hogy a kukorica csak akkor nyújt nagy ter­mést, ha a vetésterületet előzőleg istál­lótrágyával trágyázzuk, vagy pedig jó humusztartalmú talajba vetjük. Ebben az évben azonban már nem változtathat­juk meg a vetésforgót és a kukoricát csakis azok után a termények után vet­hetjük, amelyekkel a vetésforgóban szá­moltunk. TALAJELŐKÉSZÍTÉS A nagy terméshozamok nagyon fontos előfeltétele a gondos talajművelés. A talajelőkészítést most, a tavaszi hó­napokban a lehető legkorábban végzett simítózással és további felületi talajelő­készítéssel kell megkezdenünk, hogy a talaj felszíne állandóan porhanyó legyen és a kukorica vetésterülete gyommen­tessé váljon. Ezzel biztosítani tudjuk a talaj téli nedvességének megőrzését és a további csapadék visszatartását, s így talajnedvesség-tartalékot halmozunk fel az esetleges csapadékszegény időszakok­ra. A kukorica annak ellenére, hogy a vizet gazdaságosan használja fel és erő­sen kifejlődött gyökérrendszerével a mélyebb talajrétegekből is vizet merít, nagy terméshozam esetén mégis nagy­­mennyiségű vizet fogyaszt. A szükséges talajnedvességről már kora tavasztól kezdve gondoskodni kell, nem szabad csupán a tenyészidő alatt lehullott csa­padékkal számolnunk. Milyen nagymeny­­nyiségű vízre van szükség, azt abból is láthatjuk, hogy egy jól kifejlett kuko­ricanövény a tenyészidő alatt 2—3, sőt még ennél is több hl vizet használ fel. A porhanyított talaj fogja fel a legtöbb vizet, s ugyanakkor a porhanyított ta­lajból párolog el a legkevesebb nedves­ség. A talajnedvesség visszatartása minden évben fontos feladatot jelent. Idén azon­ban még nagyobb figyelmet kell szentel­nünk ennek a kérdésnek, mivel tavaly nyáron és ősszel hosszú ideig tartó szá­razság uralkodott, s így a talaj nedves­ségtartaléka erősen kimerült. A késő őszi és a téli csapadékmennyiség nem volt elegendő arra, hogy főként a talaj mé­lyebb rétegeiben, ahonnan a kukorica a tenyészidő későbbi időszakában a ned­vességet meríti, megfelelő nedvesség­tartalék halmozódjon fel. Mivel a tavaszi munkálatok nagyon eltolódnak, minden figyelmünket a tava­szi gabonafélék és más tavaszi termé­nyek gyors elvetésére kell fordítanunk. A nagy csúcsmunkálatok idején sem szabad azonban elfeledkezni a kukorica vetésterületének gondos és idejében el­végzett talajelőkészítéséről, mivel ennek elhanyagolása visszatükröződik az ala­csonyabb terméshozamokban. A gondos és rendszeres talajelőkészí­­téssel nagymennyiségű gyomnövényt pusztítunk el, s ez megkönnyíti a te­nyészidő alatti növényápolást. Tudatosí­tanunk kell, hogy a legtöbb talajnedves­ség éppen a gyomnövényeken keresztül illan el minden kihasználás nélkül, s ezen kívül a gyomnövények elvonják a ter­mesztett növényektől a tápanyagokat, főként a nitrogént, beárnyékolják a kukoricát és rosszabb fejlődési feltétele­ket teremtenek számára. Mivel a kuko­ricát aránylag későbben kell elvetni, elegendő időnk marad arra, hogy a kuko­rica vetésterületét gondos talajelőkészí­téssel megfelelően gyomtalanítsuk, és így a kukorica tenyészidejének kezdetén a gyomok káros behatása nélkül fejlőd­hessen. Ugyanis a gyomnövények éppen a tenyészidő kezdetén okozzák a legna­gyobb károkat. Ezt a körülményt azért hangsúlyozzuk, mivel a kukoricaállo­mány elgyomosodása elég gyakori jelen­ség nálunk és sokszor nem is tudatosít­juk, milyen nagy mértékben csökkenti a hektárhozamot. TÁPANYAGELLÁTÁS A kukorica nagy terméshozam esetén valóban nagymennyiségű tápanyagot használ fel, s főként nitrogénből elég gyakran kevés tápanyag áll rendelkezé­sére. Jó trágyázás nélkül nem várhatunk nagy terméshozamot. Mivel a kukorica

Next

/
Thumbnails
Contents