Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-17 / 22. szám

Államcsíny - sorozat Közel-Keleten

Alig múlt el egy hónap az iraki nacionalisták véres puccsának kitörése óta, mikor a múlt pénteken szinte annak pontos másolataként Szíriában is államcsíny zajlott le. Az eddig lezajlott események és az államcsíny jellege azt mutatja, hogy a háttérben ugyanazok az erők állnak, amelyek az Iraki puccsot is irányították. Abból, hogy az új rendszert az EAK, Irak, Jordánia és Algéria szinte az első napon ismerték el, joggal lehet arra következtetni, hogy az „arab egység“ mozgalmának újabb előretöréséről van szó, és az államcsíny vezetői az EAK-val való közös politikai plattform hívei. Mivel pedig az új szíriai kormány már szintén ízelítőt adott demokráciaellenes és antikommunista irányvonaláról, nem meglepő, hogy még a nyugati polgári sajtó is hangsúlyozza, hogy az amerikaiak ösztönözték az államfordulat végrehajtóit. A Paris Jour című francia napilap azt írja, hogy az államcsíny végrehajtása teljesen megfelel az amerikai programnak és kiemeli, hogy habár az EAK és az USA különböző politikai célokat követnek, kommunista-ellenességben nincsenek köztük ellentétek.

Irakban tovább folyik a haladó erők elleni írtó hadjárat, amelynek azonban most már törvényes formát adtak. Ugyanis a demokrácia híveit nem az utcán és lakásaikban gyilkolják le, hanem ún. katonai törvényszékek terror-ítéletei alapján folytatják a tömeggyilkosságokat.

Az egész haladó világ mélyen felháborodott a barbár gyilkosságok felett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága erélyesen tiltakozott a gyilkosságok ellen és gaztettként bélyegezte meg az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, Mohamed Husszein Abu al Isnek és a Központi Bizottság tagjának, Hasszán Uvajninak kivégzését.

Nem céljuk az atom-kísérletek^ beszüntetése

A Céntben ülésező 18-as bizottság munkája az elmúlt héten sem jutott

előbbre. Ennek okairól beszélt a bizottság hétfői ülésén Karel Kurka, csehszlovák delegátus. A megegyezés objektív előfeltételei továbbra is léteznek, — hangsúlyozta többek közt — de az USA nem hajlandó elfogadni azokat a feltételeket, melyeket maga terjesztett a bizottság elé. Üjabb követeléseket állít fel, ami azt bizonyítja, hogy nem az atomkísérletek betiltására és a leszerelésre, hanem a Nyugat támadó erejének megerősítésére törekszik. A Szovjetunió már bebizonyította készséoét a megegyezésre, amikor elfogadta a kísérletek ellenőrzésére vonatkozó a Nyugat által javasolt alapelveket. A nyugati körök azonban nemcsak az ultimativ tárgyalási módszerekhez ragaszkodnak, de még saját javaslataikat is megtagadják.

Határozottság és szilárd egység

A francia bányászok sztrájkia továbbra is rendületlenül folyik. 11 %-os béremelést követelnek, mely csak részben egyenlítené ki a nagy drágulás okozta életszínvonal süllyedést. 4 kormány hallandó lenne 2 0/o-os béremelésről tárgyalni, de ezt is ahhoz a feltételhez köti. hogy a bányászok először vegvék fel a munkát. A kétszázezer bányász azonban hősiesen harcol tovább és nemcsak a dolgozó munkásság, és a parasztság teljes támogatását élvezi, hanem az egész francia nép döntő többsébe is mellette áll. A szimpátia-sztrájkok és tüntetések egész sora segíti a mindennapos kenyérért harcoló bányászokat. A nemzetközi szolidaritás ragyogó példáját szolgáltatta a szovjet kormány és a szovjet dolgozók. A szovjet rakodómunkások megtagadták a Franciaországba irányított szénszállítmányok berakását és a szovjet kormány a sztrájk idejére beszüntetett minden szénszállítást Franciaország részére.

A francia kormány katonai behívókat küldött a bányászoknak utánozva ezzel a rossz emlékű gróf Tisza Istvánt, aki ugyanezt a rendszabályt alkalmazta az 1904-es nagy vasutas sztrájknál. A bányászokat azonban sem az ígéretek, sem az erőszak nem téríti le útjáról és teljes egységben folytatják tovább küzdelmüket.

Válság a Vatikán politikájában

Nem kis meglepetésként könyvelte el a világsajtó azt a hírt, hogy XXIII. János pápa magánkihallgatáson fogadta a Rómában tartózkodó Adzsubejt, az Izvesztja főszerkesztőjét. A békés együttélés hívei megelégedéssel vették tudomásul, a szokatlan látogatást, az eröpolitika és a hidegháború propagátorai azonban alig győznek felébredni kábultságukból és bár félénk hangon, de rosszallásukat fejezik ki. A kedvetlen hangulat leginkább az olasz szélső jobboldali sajtóra és a nyugat-német revansista körökre jellemző. A Tempo című olasz jobboldali lap „félti a pápát egy kommunistával való találkozástól". Adenauer ismert ravaszságával azt kérdezi, hogy „vajon e találkozásnak nem lesznek-e majd sajnálatos kihatásai a tavaszi olasz választások eredményeire". Természetesen ez az álaggodalom csak az igazi gondolatot fedi. Azt, hogy a pápa és a kommunista újságíró találkozása a hidegháborús politika érzékeny veresége.

Egyébként ez a találkozás felszínre hozta az egyház belső ellentételt is. Ugyanis két irányzat harcol a katolikus egyházban: a „progresszisták", a megbékélés hívei, és a „tradicionisták", akik nem kívánnak változást az egyház eddigi, imperializmust támogató poétikájában. A pápa inkább az előbbiek felé hajlik. Ez már többször bebizonyosodott, különösen az egyházi zsinat folyamán, amikor XXIII. János a lengyel -egyházi küldöttséggel folytatott beszélgetésen állást foglalt Lengyelország mai határai mellett. A kubai válság idején a pápa felhívta az államok vezetőit arra, hogy ne maradjanak süketek a nép vágyaival szemben és védjék meg a háború borzalmaitól a világot. Az orosz népről Is nagy tisztelettel nyilatkozott a katolikus egyház feje.

Adzsubej fogadtatásán a pápa üzenetet küldött Hruscsov miniszterelnöknek, melyben megköszönte Hruscsov szerencsekívánatait a Balzan békedíj odaítélése alkalmából.

Az olasz kormányhoz közelálló Messagero című lap hangoztatja, hogy a beszélgetés fő témáját a béke fenntartásának Ugye képezte.

A kommunisták elvileg elutasítják a katolikus egyház ideológiáját, de Udvözllk a katolikus egyház fejének békét óvó törekvéseit, abban a reményben, hogy a katolikus egyház és a hívők is beállnak a békéért harcoló százmilliók soraiba. F. E.

Az ausztriai memento

függőség mögött a neonácizmus és a politikai revansizmus rejtőzik. Tudjuk azt is, hogy Ausztriában szabadon garázdálkodnak olyan háborús bűnösök, mint Öurőiansky, Royko és gárdista társaik, valamint a Horthy-fasizmus és a nyilas-uralom hétpróbás kalandorai. Bécsben a haladó sajtó sem győzi eléggé hangsúlyozni az újjáéledő nőmet mllitarizmus és neonácizmus Ausztriát fenyegető veszélyét, Ezekben a napokban az Anschluss 25. évfordulója különös jelentőséggel bír az osztrák közvéleményre. A „közös piac“-hoz való csatlakozás azt jelentené, hogy Ausztria először gazdasági, majd politikai függetlenségét veszítené el, s így az osztrák semlegesség is üres fogalommá válna. Ezzel pedig vége lenne a bizalomnak is, amelyet a semleges, független Ausztria államszerződése megkötése óta élvezett Európa országai részéről.

SM

A bonni adós...

Amikor tavaly de Gaulle hivatalos látogatást tett Nyugat-Németországban, lelhasználta elfogadható német nyelvtudását arra, hogy a vendéglátók nyelvin szóljon a kivezényelt tömeghez. Süt, Frankfurtban annyira ment, hogy a városházán tartott ünnepségen tudtára adta hallgatóinak: német vér csörgedez ereiben; anyai részről származó nagyapja ugyanis német volt és Kólónak hívták.

Adenauer legutóbbi párizsi látogatásakor revanzsálni akarta a tábornok udvariasságát és 8 is francia elödök után kutatott. Amikor ez nem sikerült, megelégedett egy volt gimnáziumi tanárával is, bizonyos Petittel, aki francia nyelvre tanította és állandóan hangsúlyozta, hogy a Rajna nem választja el, hanem összeköti Franciaországot Németországgal. Mint később kiderült, Petit professzor nem volt francia, bár jellegzetes francia neve van, hanem német származású volt. Így hát Adenauer továbbra is adós maradt de Gaullenak... (t)

O

lyan korban élünk, amikor a szocializmus a világ fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A kapitalizmus viszont elvesztette egyedüli monopolisztlkus uralmát a világon. A szocializmus ereje növekszik, a rothadt gyarmati uralom pedig, amelyet Hruscsov elvtérs a XX. század szégyenfoltjának nevezett, állandóan roskadozik, s a kapitalista társadalmi rendszer teljes válságát idézi elő.

A kapitalizmus általános válsága az egész kapitalista társadalmi rendszer válságát jelenti. Ez a jelenség sokoldalú és kihat a gazdasági, politikai, valamint a kulturális életre egyaránt Tulajdonképpen a kapitalizmus gyorsuló pusztulásénak történelmi időszakáról és a szocializmus világméretű győzelmének előrehaladásáról van szó.

Mindez nem azt jelenti, hogy a kapitalizmus és fő megtestesítője, a monopoluralom belenyugszik sorsába. Éppen ellenkezőleg. Óriási erőfeszítéseket tesz uralma meghosszabbítására, roskadozó helyzete megerősítésére. Ennek érdekében a legkülönbözőbb eszközökhöz folyamodik. Közéjük tartozik a tömegek megtévesztését szolgáló hamis elméletek halmaza a „népi kapitalizmusról", a „tiszta demokráciáról“ stb. Jellemző, hogy ennek az ideológiának alapvető vonása a kommunista-ellenesség. A monopolburzsoázia többszáz népgazdasági szakembert és publicistát pénzel, akik a sajtón, a rádión és a televízión keresztül próbálják bizonygatni, hogy a mai kapitalizmus olyan társadalmi rendszer, amely az igazi „szabadság és demokrácia“ megtestesítője. Emellett az amerikai életmódot állítják példaképül, amelyet a legdemokratikusabb életformaként emlegetnek. Ezt nem véletlenül teszik Így, hisz mint ismeretes, az USA a leghatalmasabb kapitalista ország, a világimperializmus bástyája.

Mielőtt azonban közelebbről megvizsgálnánk az amerikai életmódot, gondolkodjunk el afelett, milyen küldetése is van a demokráciának a ka„Szabadság és demokrácia“ az USA-ban

pitalista társadalmi rendszerben. A demokrácia népi hatalmat jelent. De vajon miként uralkodhat a nép a kapitalizmusban, ahol a termelő eszközöket a kapitalisták birtokolják, amelyeknek alapján kisajátítják a munka eredményét. Milyen „szabadság" az például, ha a dolgozókat megfosztják a munkafeltételektől és ha nem akarnak „szabadon“ meghalni az éhségtől, el kell adniuk erejüket, munkaképességüket a kapitalistáknak. Ezáltal a kapitalista nemcsak a dolgozók, hanem az egész társadalom felett uralkodóvá válik. Hasonló a helyzet a kistermelőkkel is. Semmiféle nagy szavak hangoztatása nem menti meg őket a nyomortól és a konkurencia harcban elszenvedett vereségtől, az óriási adótól, a végrehajtótól stb. Ezen a valóságon nem változtat az a tény sem, ha a munkásosztály óriási áldozatok árán bizonyos demokratikus joghoz jut, vagy például kiharcolja a nyolc órás munkanapot. Az igazi uralkodó továbbra is a tőke marad, amsly hatalomként áll a dolgozókkal szemben és kicsikarja belőlük minden képességet a kapitalisták meggazdagodására.

Ha a munkásosztály harca egyszer veszélyt jelent a burzsoázia érdekeire nézve, akkor aztán teljes mértékben megmutatja a „demokrácia" igazi arcát. Erre több példát is felhozhatunk. Gondoljunk csak vissza a Párizsi Kommün hőseire, akiket 1871-ben meggyilkoltak, vagy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idejére stb. De így volt ez nálunk is 1920-ban, amikor a sztréjkolókat vérbefojtva fosztották meg jogaiktól.

Az USA a leghatalmasabb kapitalista ország. Minden kapitalista társadalomban a pénztőke a legjelentősebb uralkodó, amelyet pénzoligarchiának nevezünk. Az Egyesült Államok gazdaságát nyolc ilyen pénzoligarchia uralja. Ezek közül a Morgan és a Rockefeller család a legjelentősebb, amely összesen 120 milliárd dollár vagyonnal rendelkezik. Ez az öszszeg az USA nemzeti jövedelmének egyharmadát jelenti. Ebből világosan kitűnik, hogy olyan nagyhatalom, mint az USA, amely Latin-Amerika, a

Közép- és Közel-Kelet, Irán, Irak, Libanon és más országok gazdaságának jelentős részét tartja befolyása alatt, tulajdonképpen a világ jelentős részén uralkodik.

Az állammonopolista kapitalizmus létrejötte és fejlődése, amely szoros összefüggésben áll a monopóliumok uralmával, egész sor körülménytől függ. A legáltalánosabbak közé tartozik a kapitalizmus alapvető ellentmondása, vagyis a termelés társadalmasítása és a termelt javak egyéni elosztása közötti ellentét. Ez abból adódik, hogy a kapitalista társadalom alapja, a termelés módja nincs összhangban a felépítménnyel, a kapitalista társadalmi viszonnyal. Ez szükségszerűen anarchiát idéz elő a termelésben és általános gazdasági válsághoz vezet a dolgozó nriilllók rovására. Az állami monnpolkapitalizmus fejlődését a kapitalista társadalom gazdasági és politikai feladatainak növekedése kíséri. Ebből aztán a burzsoá és revizionista elemek hamis következtetést vonnak le, hogy az állam „önállósul", független erővé válik a pénztőke felett. A „független“ állam létezésének hamis elméletével arra a következtetésre jutnak, hogy az állami bürokráciának önálló feladatai vannak. Tudjuk, hogy az állami bürokráciának végrehajtó hatalma van, amely az USA-ban a Kongresszus hatalmának rovására emel kedett. Pl. az első hadüzenet, amelyről a Kongresszus valóban tárgyalt, az 1898-as amerikai-spanyol háború volt. Azóta a külpolitikai és katonai intézkedéseket a kormány felhatalmazási törvény szerint hajtja végre, a Kongresszus álláspontjára való tekintet nélkül. De 1947 óta még jobban megnőtt az állami bürökrácla feladata azáltal, hogy Nemzetbiztonsági Tanácsot létesítettek, amelynek hatáskörébe tulajdonképpen a kormány jogai tartoznak. E tanács tagjai a köztársasági elnök, az alelnök, a kül-. hadügy- és pénzügyminiszter, a hír szerzőszolgálat vezetője, a tábornoki kar vezetői stb.

Nálunk senki előtt sem ismeretlen az USA-ban uralkodó faji megkülönböztetés a néger lakossággal szemben. De nem ismeretlen a Taft-Hartley törvény sem, amely felhatalmazza az elnököt, hogy kénye kedve szerint megtörje a sztréjkolók béremelési harcát.

Az amerikai monopolburzsoázia az egész államaparátust, a hadsereget és magát a kormányt is arra használja tel, hogy védelmezze világuralmi befolyását, a „szabad demokrácia“ és a világcivilizáció megtartásának óljelszavai alatt. Erre elég megemlíteni az USA intervencióját a guatemalai demokratikus erők ellen, továbbá a kubai, kongói, dél-vietnami politikáját

Több példát lehetne felhozni arra, hogy az amerikai államaparátusban a pénzoligarchia ügynökei ülnek. Így aztán világos, hogy ezek kiknek az érdekeit védik. Ezt a tényt nem változtathatják meg az állam osztólyérdekfelettl feladatáról szóló „elméletek“ sem, amelyek azt bizonyítják, hogy általánosan jólétben élő társadalomról van szó, amelynek az a feladata, hogy harmonikus összhangot biztosítson a burzsoázia és a proletariátus között. Az állam kül- és belpolitikai tevékenysége Is rácáfol erre az állításra.

Tehát hogy is vagyunk a demokrácia és a szabadság kérdésével az USA-ban? Úgy értelmezik azt, mint valami sajátos jogot á világ feletti uralom megtartására, a szabadságukért és függetlenségükért harcoló milliók ellen* Emellett nem tétováznának, hogy uralmuk meghosszabbítására termonukleáris háborúba sodorják az emberiséget. Az egész haladó emberiség nagy szerencséjére azonban erős, szocialista világrendszer létezik, amely szilárd biztosíték arra, hogy az imperialista erők aljas mesterkedései meghiúsuljanak.

A háború és a háborús hisztéria, az óriási haditermelés, az amerikai lm pe'rializmus állandó kísérő jelensége. Az amerikai közvélemény azonban egyszer majd megérti, hogy a néhány száz kapitalista jogtalanul dönt az állam sorsáról, a társadalom érdekeiről. Az amerikai nép nem tűrheti örökké, hogy állandóan egy pusztító háború veszélye lebegjen feje fölött.

Solek Ján

Kevesebb az asszonyok gondja

Napjainkban mindinkább szükségessé válik, hogy a mezőgazdasagban dolgozó nők munkáját is megkönnyítsük. Erre szolgálnak a bölcsődék, óvodák és a városokból kijáró vándor-közszolgáltatások.

A komáromi járásban rendszeresen látogatja a falvakat a vándortisztító és mosoda, összegyűjtik a szennyes fehérneműt s egy hét múlva tisztán szállítják vissza.

Az elején még sokan idegenkedtek a mosodától, most azonban már mindenki örömmel viszi a ruhát mosatni és tlsztittatni, látván annak előnyeit. A közszolgáltató: sok előnye megmutatkozik abban is, hogy a szövetkezetben többé a nők nem maradnak ki a munkából azért, hogy otthon nagymosást végezzenek.

Trenka Tibor (Marcelováj

fiák és nők egyaránt jelentkezhetnek; a korhatár 17—48 év. A két éves szaktanfolyam (10—10 hónap) magyar tannyelvű.

Az iskolai kiképzés alatt a hallgatók havonta a következő anyagi támogatásban részesülnek:

I. EFSZ-ek által kiküldött hallgatók: a) nőtlenek 500.— korona,

b) nősök 700.— korona és 60 — korona minden el nem látott gyermek után.

Ebből az összegből a napi ellátás mindössze 10.— korona.

II. Az állami birtokok és más szocialista mezőgazdasági üzemek által kiküldött hallgatók:

a) nősök és nőtlenek egyaránt 100.-— korona zsebpénzt,

b) a nősök feleségükre 500.— koronát és minden el nem látott gyerekre 100.— koronát kapnak,

c) nősök és nőtlenek egyaránt belépésük után 600.— koronás egyszeri ruházati hozzájárulásban részesülnek.

Az állami birtokok és más szocialista mezőgazdasági üzemek által kiküldött tanítványok ellátásukért nem fizetnek. Ezt az iskola állami eszközökből fedezi.

III. Az említett támogatásokon kivül minden családos hallgató továbbra is jogosult az üzeme nemzeti biztosításából eredő havi családi pótlékra.

Az Iskola tanuló-otthonnal és megfelelő tangazdasággal rendelkezik. Az otthonban teljes ellátást biztosítunk a hallgatók részére A családok meglátogatására havonta egyszer megtérítjük az útiköltséget.

A jelentkezések 1963. április 20-ig a POLNOHOSPODÄRSKA MAJSTROVSKA 5KOLA, VINICKY, okr, Trebiáov ctmre küldendők.

Mezőgazdasági dolgozók, akik a szőlő-, növény-, gyümölcs- és zöldségtermesztés terén szándékoznak szakképzettséget szerezni, jelentkezzenek felvételre az 1963/64. tanévre a VINlfKAY-I MEZŐGAZDASÁGI MESTERISKOLA igazgatóságánál. Fér-Növénytermesztők figyelmébe!

E napokban volt 25 esztendeje, hogy a német hadsereg előzetes hosszán tartó belső bomlasztás után meg szállta és Hitler „nagynémet birodal mába“ kebelezte Ausztriát. Az ak kori náci diplomácia ezt az agreszsziőt a világ előtt „belső német ügy“ nek nyilvánította.

Ma, amikor a jobboldali reakció a semleges Ausztriában újra felbátorodott és pángermán jelszavakkal nyugtalanítja Európa demokratikus érzelmű tömegeit, az orsztrák hazafiak az ifjabb nemzedékek előtt azokat az Blveket idézik, amelyekre ez önálló osztrák állam újjáépült:

Az 1938 március 11-én bekövetkezett Anschluss-szai és a megszállással Ausztria mint önálló állam eltűnt Európa térképéről; Ostmark — Németország egyik tartománya lett. A náci hadsereg kezdeti sikerei csak Blmélyítették az önnállőság elvesztését és a hitlerista hordák minden sgyes veresége közelebb hozta a szaoadságát s- függetlenségét vesztett néoet a felszabaduláshoz. Ezekből a tényekből indultak ki a hitlerellenes toalíció győztes hatalmai is, amikor Ausztriával tárgyaltak. Felújították :eljes függetlenségét, najd államszerződéssel biztosították az állam inállőságát és teljes semlegességét.

A demokratikus érzelmű tömegek na Ausztriában aggodalommal figye- Ik bizonyos körök igyekezetét, amellyel Ausztriát a nyugatnémet nagytőke érdekszférájába hálózzák, [gy pl. az osztrák államszerződés haárnzata értelmében a kormánynak ítadott 240 volt „német tulajdonú“ Izem közül 180 újra nyugatnémet :őkeérdekeltség. Felső-Ausztríában az ntolsó hat év alatt 274 gyárüzemet 5pítettek fel idegen tőkéből, ebből 51,4 % nyugatnémet vállalkozás. Nem titok az sem, hogy az osztrák nehézpar nagy mértékben függő viszonytan van a nyugatnémetországi konnernektől.

Ez a háttere tehát a mai osztrák tülpolltikal törekvéseknek, amelyekre! az országot Nyugat-Németország gazdasági függelékeként az ún. Közös Piacba akarják vonni.

Mi, Ausztria közvetlen szomszédai nagyon jól tudjuk, hogy a gazdasági