Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-17 / 22. szám

Céltudatosabb üzemszervezést a kameníni szövetkezetben Sokszor — azáltal, hogy nem tett t semmit ellenük — hallgatólagosan r beleegyezését nyilvánította. Vagy ta- i Ián nem értettek az ellenőrzéshez? e Bárhogy is volt, kára származott be- 1 lőle a szövetkezetnek, megbomlott a c közösségi szellem és ez a közös gaz- l dálkodás legyengülését eredményezte. 1 A sertéstenyésztésben a kocaállo- 1 mánnyal van baj. A 171 anyakoca jelentős része nem felel meg haszon- 1 tenyésztés céljára. Kiöregedett, élkor- t csosodott állomány ez, amelyet — v Termék Szerződés q-ban Teljesítés q-ban % Marhahús 1000 523,02 52,3 Sertéshús 1200 698,54 57,2 Baromfihús 15 36,45 240 Hús összesen 2235 1522,51 68 Tej 440 000 (liter) 320 640 (liter) 72,8 Tojás 1 330 000 (db) 230 649 (db) 69,8 Terület hektárhozam q-ban Termény Terv Valóság Terv Valóság + — Búza 273 219 23,5 17,67 — 5,83 Rozs 10 10 20 19,10 — 0,90 Árpa 248 233 23,5 28,91 + 5,41 Zab 11 11 18 26,15 + 8,15 Kukorica 353 353 31 22 — 9 Cukorrépa 84 84 290 142,44 —147,56 Burgonya 24 26 127,91 77 — 50,91 Évelő takarmány 201 75 30,8 22 — 8,8 Silókukorica 123 177 300 52,87 —247,13 (A búzának egy része, valamint az évelő takarmányok nagyobbik fele ki­fagyott.) A fentiekből nem nehéz megállapí­tani, hogy a szövetkezet növényter­mesztése meglehetősen rossz ered­ménnyel zárta az évet, s ez nagyban hátráltatta az állattenyésztés fejlesz­tését. Lehocky István szövetkezeti tag a visszaesés okát több évre vezeti visz­­sza, s így magyarázza: — Az 1960-as évben évelő takar­mányunk jelentős része nedves álla­potban került kazalba, begyulladt, tönkrement. A szarvasmarhák takar­mányozására — főleg télen — csupán szalma jutott. Ézerkilencszázhatvan­­egyben pedig az árpavetést, területé­nek 75 %-án elnyomta a vadrepce, ta­karmányrépánk egy része megfagyott és elrothadt. Tavaly egy hektár cu­korrépa és 8 hektárnyi répafej ma­radt a hő alatt. Hiba, nagy hiba, hogy egyesek mindezeknek nem tulajdonítanak kü­lönösebb jelentőséget. Miért maradt kint a répa és a répafej? Egyesek azt suttogják, hogy a bor végett. Ugyanis a répabetakarítással egyidő­­ben kezelték a borokat. De megtud­tuk, hogy akadnak olyan szövetkezeti tagok is, akiknek 30—40 ár a szőle­jük. Itt van tehát a kutya eltemet­ve. Amint látjuk, a sok apró hibá­ból fölgyülemlett a nagy hiba, ami­ből mindenkinek, a társadalomnak és az egyénnek is kára származott. A múlt évre tervezett hozamokat csökkentette az is, hogy 1961 őszén 247 hektár föld szántatlanul maradt. Ezt a területet tavasszal elég rtmszul szántották meg. Beszántották a talpon álló kukoricaszárat, s erre a területre silókukoricát vetettek. Ez az eljárás már eleve helytelen volt, mert a be­szántott kukoricaszár nagymennyisé­gű nedvességet ős tápanyagot vont el a talajból, így mintegy 40 hektáron csak 35 mázsás hektárátlagot értek el. Sajnos, azt kell látnunk, hogy a szövetkezetben a hiányosságokból Egységenkénti önköltség Megnevezés .koronában + _ 1961 1962 Búza 1 q 45,44 134,17 +68,73 Árpa 1 q 60,47 55,91 — 4,83 Cukorrépa 1 q 6,94 31,92 +24,98 Tej 1 liter 1,92 1,99 + 0,07 Tojás 1 db 0,82 1,18 + 0,36 Marhahús 1 kg 7 14,29 + 7,29 Sertéshús 1 kg 5,80 8,82 + 3,02 Mindezek azt bizonyítják, hogy 1962-ben valóban baj volt a terme­léssel, s ez a szövetkezet pénzgazdál­kodásában is kiütközött. A növénytermesztés a tervezett 2 610 000 korona előirányzott bevételt csak 311000 korona híján teljesítette, az állattenyésztést pedig a tervezett 3 624 000 korona helyett csupán 1 945 000 koronát bevételezett, vagy­is 1 £79 000 korona tartozással zárta az évet. Az egy egységre eső önkölt­ségnél megmutatkozik, hol követték el a hibát. Például egy mázsa silóku­koricát 45,57 koronáért termeltek ki, s a terv szerint ezt 8 koronáért kel­lett volna előállítaniuk. Míg a kertészetben minden egy ko­rona jövedelemre 0,48, addig a nö­vénytermesztésben 0,86, az állatte­nyésztésben pedig 0,77 korona ön­költség esett. A számok arra figyel­meztetnek, hogy ebben a szövetkezet­ben nagy szükség van a jó gazda megfontoltságára, és a következetes üzemszervezésre. Hisszük, hogy ez rövidesen megvalósul és a kameníni szövetkezet a kátyúból kikerülve a boldogulás útjára tér. Hoksza István Jól felkészüllek a tavaszra A selicei EFSZ irodájában élénk beszélgetés folyik. Főtéma a ta­vaszkésés és az ősziek kedvezőtlen telelése. Beszélgetés közben föl­vetődik a kérdés, hogyan készül­tünk föl a tavaszi munkákra. A választ Rybánszky Gyula rak­táros adja meg. — Mindenféle tavaszi vetőma­gunk tisztán, elkészítve várja a vetést. Még január első felében elvégeztük a tisztítást, mert a ko­rán beköszöntött tél után korai tavaszt reméltünk. — Erőgépeink és mezőgazdasági eszközeink is teljes egészében ké­szen várják a tavaszt — mondja Haulik József a szövetkezet mű­helyvezetője. — Kissé nehéz volt a javítás, mert a javítóműhelyünk kicsi és így még a hidegben is folyt a munka az udvaron. Erre szükség volt, mert az őszi száraz­ság a mezőgazdasági gépeket erő­sen igénybe vette. Nehézségeinket súlyosbította az anyaghiány is. Ezen úgy segítettünk, hogy az el­használódott eszközeinkből pótol­tuk a hiányzó részt. így például Réső Jenő lazítókból állította ösz­­sze a DT—54-es lánctalpast és csuklós kultivátorokat. Előnyük, hogy nagyteljesítményűek, erősek és a traktoros egyedül is munkába tudja állítani, válamint az egyen­lőtlen talajon is jól használható. Hasonló jó munkát végeztek még Friwald, Mandácsko és Rukován­­szky, kik munkatársaikkal együtt jelentős összeget takarítottak meg a szövetkezetnek. — A csatornahálózatunk is ki­elégítő — jegyzi meg Kubicskő agronómus. — Minthacsak éreztük volna, hogy sok havat kapunk a télen. Az elmúlt ősszel kitisztítot­tuk az összes csatornákat. Mi­helyt az olvadás megindul, azon­nal kitakarítjuk a havat a csator­nából, hogy az olvadó hőiének sza­bad folyást biztosítsunk. Földjein­ken 60—70 cm-es fagy van. Gyors olvadás esetén a talaj felszínén kell a csatornákba, elvezetni a. hó­levet. Ez a kérdés komolyan fog­lalkoztat minket, mert mintegy 600 hektár alacsonyabb fekvésű területünk van és ezek kiesése felborítaná vetéstervünket. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy valamennyi termőterületün­ket hasznosítsuk népünk kenyeré­nek biztosítására és az életszín­vonalunk emelésére. L. I. (Selice) Mi a legfontosabb teendő?... Három agronómus válaszol Több zöldséget termelnek A tupai kertészetben is dolgoznak már a szövetkeze­­tesek. Korista Dömötör főkertész érti munkáját, és sokat segít neki Piatrik Péter bácsi is, aki 1932-től ker­tészkedik és sok tapasztalattal rendelkezik. Korista Dömötör kezdetben a hrkovcei szövetkezetben dolgo­zott és később beiratkozott a Rimavská Sobota-i Ker­tészeti Iskolába ... Visszatérte után nem valami barátságosan fogadták, mert az új módszereket képviselte. A tupai szövetkezet­ben rászolgált a megbecsülésre, mert már az első évben a tervezett 300 000 korona helyett 400 000 koronát vett be. Idén már 19 hektáros kertészetük lesz és egy hek­tárra 35 000 korona bevételt terveztek, de előrelátható­lag még 10 000 koronával megtoldják. Március végén már friss salátát adnak a piacra. A kiváló főkertész munkáját díjazzák. A múlt évben is 8300 korona célprémiumot kapott. A következő évek­ben irányt vesz a korai zöldségfélék és az aprómagvak termesztésére. Elméleti szaktudását a gyakorlati szak­emberek segítségével érvényesíti. Tóth László (Tupá) Három szövetkezetei látogattunk meg a Dunajská Streda-i járásban, hogy az agronómusoktól megtudjunk valamit arról, hogyan viselték el a hosszú és kemény telet az őszi veté­sek, milyen sürgős teendők előtt áll­nak a jelen pillanatban stb. stb.... Az agronómusok az ' alábbi három kérdésre adtak választ: 1. Hogyan teleltek át az őszi veté­sek? 2. Mi a legsürgősebb teendő azok feljavítására? 3. F.lkésziilt-e a tavaszi mun.katerv? A Stvrtok nad Ostrove-i szövet­kezet „ideiglenes“ agronómusa (az el­nök szavával élve) Kállay Boldizsár volt, az első meg­kérdezett: 294 hek­tár az őszi veté­sük, ebből 232 a búza, 31 hektár a repce és 31 hektár őszi árpa. íme a válasz: ( 1. Rosszul. 2. Fel kell törni a jeget, s ha lehet , azonnal hengerezni. Műtrágyát csak akkor adunk, ha a kifagyás nem lesz I olyan arányú, hogy ki kell szántani a vetést. Nagyon lehetséges, hogy egész táblákat is ki kell majd szán­tani. 3. A tavaszi munkák terve még konkrétan nincs kidolgozva. A na­pokban látunk hozzá. Janikyban Köz­gyei Jenő felelt kérdéseinkre. 1. Még nem is látni, hisz hó alatt vannak: majd ha elolvad a hó, meg­látjuk. Csak azt jegyezhetem még meg, hogy az ősz­szel nagyon, szépek voltak. A tél való­színűen okozott bennük kárt, én azon­ban azt remélem, hogy azok nem lesznek nagyarányúak. 2. Legfontosabb szerintem azonnal elvegezni a novényápolási munkákat. A fejtrágyázásra gondolok elsősor­ban, s ha rá lehet menni a földre, hengerezni kell a felfagyás ellen. A fejtrágyázás annál is inkább indo­kolt nálunk, mert nem végeztünk nitratációt. 3. A tavaszi munkák tervét már elkészítettük. Idényprémiumot állapí­tottunk meg, amelynek lényege a tavaszi munkák gyors elvégzésére irányul. Ha négy nap alatt elvégzik a vetést, akkor 10 % prémiumot kap­nak az ott dolgozók munkaegységen­ként. Abban az esetben, ha négy nap­nál hamarabb végeznek a vetéssel, akkor ez a százalék emelkedni fog. A Zlaté Klasy-i egyesített szöyet­­kezetnek 280 hek­tár búzája, 64 hek­tár őszi takar- . mánykeveréke, 21 í hektár őszi árpája és 36 hektár rep- : céje van. Both Fe­renc, a szövetkezet ‘ agronómusa a feli tett kérdésekre a • következőket mondta. 1. Ha elmegy a hó, azonnal meg­látjuk. 2. Elsősorban is fejtrágyázni kell, főleg azokat a táblákat, amelyeken nem végeztünk nitratációt. 3. A tavaszi munkatervet most ké­szítettük el. Az első és legfontosabb teendőnk kicserélni — már ameny­­nyiben lesz rá mód — a kukorica­­vetőmagot, mivel a csíraképessége alig éri el a 60.%-o.t. -gs­kevés kivétellel — ki kellene selej­tezni. Ügy rémlik, hogy a múltban az átmeneti kocáktól származó malacok közül csak találomra választották ki az anyának valót. Lényegében ez a kocákon is, a malacokon Is megmu­tatkozik. A sápadt, bágyadt szopősmalacok­­nál például vérszegénységet tapasz­taltunk. Nagyon ajánlatos lenne a malacoknál lucernalisztet adagolni és a kocák csecsbimbóit — szoptatás előtt — naponta háromszor megper­metezni 0,25 %-os vasgálic- és 0,1 °/o­­os rézgálic oldattal. Szükséges továb­bá a kocák, valamint a malacok sza­badban való mozgása is. Csak így le­het egészséges állományt nevelni. A gazdálkodás hatékonyságának fo­kát rendszerint az állami feladatok teljesítésén mérjük le, amelyet a kö­vetkezőképpen teljesítettek: Hiányosságok láncolata Kezdjük talán ott, hogy a szövetke­zetnek 1961-ben a szántó 25 %-át azaz 353 hektárt kellett volna megtrágyáz­nia, hogy az 1962-es gazdasági évben a talaj jó termőerőben legyen. Azon­ban nem kapott szervesanyagot csak 120 hektár. Nos, itt van a lemaradás egyik oka. Persze, a kedvezőtlen időjárás is befolyásolta a hozamok csökkenését, azonban nem írhatunk mindent a szárazság rovására, különösen akkor nem, amikor a napnál is világosabban látszanak a szövetkezetben kiütköző hibák. Hiszen a környéken mindegyik szövetkezetei érintette a szárazság, s nagy vonalakban — egyik helyen ke­vésbé, a másikon jobban — módot ta­láltak az általa okozott kiesések pót­lására. Kamenínben erre nem volt mód, nem volt honnan pótolni a kie­sést. Különben beszéljenek a számok: Minden elemzésnek az a célja, hogy feltárja a gazdálkodás jó és rossz ol­dalait, következetesen rámutasson a hiányosságok eltávolításának miként­jére — éppen a helyzet valóságos föltárásával — és ezáltal lehetővé tegye a hibák kiküszöbölését, azaz, a jobb eredmények elérését. írásunkkal is ezt a célt szeretnénk szolgálni. Ugyanis a kameníni szövet­kezetben — amelyről itt szó lesz — akad Javítanivaló bőven. Az említett EFSZ 1771 hektár me­zőgazdasági, illetve 1274 hektár szán­tóterületen gazdálkodik. A múlt esztendőben — ha a számo­kát vennék alapul — egyes növényfé­leségekből megfelelő százalékarány­ban termeltek. Ez azonban nem ad­hat valóságos képet az elemzésnél. Sajnos, a kamenini EFSZ esetében kiemelkedő eredményről nem számol­hatunk be, s lényegében ez az indító ok arra, hogy mélyebben elemezzük a tényeket, kiutat keresve a meglehe­mókeresés, hanem a helyzet valósá­gos föltárása, a segíteniakarás, hiszen ha másutt tudnak jól gazdálkodni, miért ne tudnának Kameninban is. Sürgősen javítani kellene a tagság korösszetételét is, mert 69-en már meghaladták a 60 évet, míg a 25 évig terjedő tagok száma csupán 38. Ez bizony nincs rendjén. Következmények Ezek után nem csoda, hogy a szö­vetkezet az elmúlt évekhez viszonyít­va nagyon visszaesett, amelyet az alábbiakból is jól láthatunk. Egyesek arra hivatkoznak, hogy az EFSZ túlterheltsége miatt nem tel­jesíthette az irányszámokat. Ám a . helyzet úgy áll, hogy a saját tervük­­; ben feltüntetett irányszámokat sem j érték el. így például 110 helyett csak L 101 tojást nyertek tojónként stb. > Mindezek arra figyelmeztetik az EFSZ vezetőit, de különösen az új > zootechnikusokat, hogy ajánlatos lesz 1 mélyebben a dolgok lényegére nézni, s mi több, odatapintani. Itt konkrét í intézkedésekre, nem pedig hangza­tos szavakra van szükség. Bírálatunk célja nem >a kákán cso­i nem okultak. Ezt a legjobban abból látjuk, hogy a múlt év őszén újra 295 hektár maradt szántatlanul. Ez persze már az idei termés rovására történik, pedig minden lehetőség megvolt a munkák elvégzésére, hi­szen a szövetkezetnek jól felszerelt gépparkja — 3 lánctalpasa, 20 kere­kes traktora van, s a faluban 60 a traktorosok száma, tehát lehetőség nyílt volna a gépek több műszakos üzemeltetésére. Hol van tehát a hiba? Itt, a gépek körül, ahol céltudatos, rendszeres, alapos szervezésre lett volna szük­ség. Ez persze hiányzott. Ment min­denki a maga feje után, de sok eset­ben nem a közösség javára, hanem a terhére. Ez arra figyelmezteti a szö­vetkezet vezetőit, hogy a gépparkot szilárd, ütőképes egységgé kell ko­vácsolniuk, ahol a legnagyobb fegye­lem és rend uralkodjon. Ej, eij, állatgondozók ... Ami a terv állattenyésztési részé­nek teljesítését illeti, a múlt eszten­dőt nagy tartozással zárták. A hiá­nyosságok szembeütközők. Kiderült például, hogy marhaístállónként más és más „a szokás“. Ki-ki mennyire lelkiismeretes gondozó. Egyesek ké­vését törődnek az állatok tisztántar­tásával, ami lényegében a nagyüzemi állattenyésztés alapvető feltétele. A tehénállománynál — kivétel nél­kül mindenütt — ajánlatos lenne az annyiszor hangoztatott élesztősített ivós adagolása és a takarmányok íze­sítésének más formáit alkalmazniok. Szakszerűbb bánásmód nélkül a fer­tőző betegségek elleni védekezésről szóló célkitűzéseik mit sem érnek. A „szarkák“ ellen céltudatosan harcoljanak. Ez különösen a tej-lo­­pőkra vonatkozik, no meg aztán a csalókra, akik a vízbe tejet öntöttek, s ezt küldték a tejüzembe. Itt meg­állapították, hogy a folyadék 48 %-a a tej, s 52 %-a pedig víz. Mit tett ellenük a vezetőség? ??? Itt az ellenőrző bizottság is ludas. Csata János, kocsis, földet szállít a melegágyba

Next

/
Thumbnails
Contents