Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-13 / 21. szám

A kukorica csíraképessegének ellenőrzése Az idei rendkívül hideg időjárás és a hosszantartó fagyok veszélyeztetik a kukoricagórékban vetőmagként tá­rolt kukorica csíraképességét, ami annál valószínűbb, mivel tavaly ősszel jobbára későn és a szokottnál ma­gasabb nedvességtartalommal került betakarításra e termény. Ez a maga­sabb víztartalom növeli a fagyve­szélyt. A különösen erős és hosszan­tartó fagyok még a zárt padláson tárolt kukorica csíraképességét is veszélyeztetik, ezért szükséges csíra­képességének ellenőrzése. A csírázás ellenőrzését a fagyok el­múltával azonnal kezdjük meg, de ajánlatos a giórékban tárolt vetőmag­kukoricát már most lemorzsolni és fagymentes helyen tárolni. Az így előkészített vetőmagkukoricának azon­nal állapítsuk meg csírázó képességét és csírázó erélyét. A kettő között lényeges a különbség, s a sikeres ter­mesztés szempontjából mindkét tu­lajdonság ellenőrzése egyaránt fon­tos. Csírázóképesség alatt ugyanis a vetőmag azon képességét értjük, mi­szerint ha részére a csírázáshoz szük­séges feltételeket (úgy mint a leve­gőt, a hőt és a nedvességet) biztosít­juk, csírázásnak indul Csírázási erély, illetve energia alatt pedig a vetőmag azon képességét értjük, hogy mennyi idő alatt csírázik. A növény fejlődése szempontjából nem közömbös, hogy a csírázás gyorsan, elegendő eréllyel, avagy vontatottan megy végbe. A gyors csírázás a növény életerejéről tanúskodik, ami a nagy termés bizto­sításának záloga. Például ha két (egyenként 100 szemből álló) magmintát csíráztatunk és az első mintából öt nap alatt 60 mag, lo nap alatt további 20 mag, 15 nap alatt újabb 10 és 20 nap alatt ezenkívül az utolsó 10 mag is kicsí­rázik, ez a minta értékesebb vetőma­got képvisel, mint a második minta magja, melyből 5 nap alatt 40, a tize­dig napig további 30 mag, a 15-ik napig még ^20 és a 20. napig az utolsó 10 mag csírázik ki. A csírázás mind­két magminta esetében egyforma, vagyis 100 °/o, de a csírázási erély a második mintánál vontatott fejlődésre mutat, míg az első fejlődése gyors. Ha a próbacsíráztatás arról győzne meg bennünket, hogy a kukorica csí­rájának életképessége a fagy követ­keztében nagy mértékben csökkent, cseréljük ki az ilyen vetőmagot jól csírázó magira. Ha a csírázási képes­ség csak kisebb százalékban csökkent volna, úgy ellenőrizzük a csírázási erélyt, s ha azt látnók, hogy az gyen­ge, ne ragaszkodjunk az ilyen vető­mag elvetéséhez, de szerezzünk be jó csíraképességű és energikusan csírázó vetőmagot. Ha ez nem állna módunkban, akkor az egy hektárra 1963. március 13. szükséges vetőmagmennyiség jelenté­keny növelésével igyekezzünk oda hatni, hogy a sűrű vetésből elegendő tőszámú, jól fejlett növénykét hagy­hassunk meg és ezzel biztosítsuk a jó termést. Ezen eljárás természetesen vetőmag pocsékolással jár, de a ma­gasabb termés segítségével célhoz vezet. Ha a vetőmag a fagy révén csak kisebb károsodást szenvedett és a meglévő magvak csírázási erélye aránylag elegendőnek bizonyult, úgy a vetőmag mennyiségének arányos növelésével eleget tehetünk a jó ter­més elérésének biztosítására. A próbacsíráztatást, vagy a rendel­kezésünkre álló csíráztató edényekben végezzük, vagy — ha ilyen nem állna rendelkezésünkre — deszkából elké­szített kisebb méretű (50X15X10 cm-es) faládikákban. Ezt jó minőségű termőtalajjal vagy kvarchomokkal töltjük meg, s a magokat szemenként elültetjük (lehetőleg sorba), utána pedig a földet állandóan nyirkosán tartjuk. A kukorica csíráztatására így előkészített ládikát fűtött helyiségben az ablakba helyezzük, hogy a csírázás gyorsan bekövetkezzék. Egy csírázási próbából még nem szabad végleges következtetést levonni, ezért legalább két próbát kell végeznünk és az ered­ményt a matematikai középarány alapján kiszámítanunk. A csíráztatás­­ra szánt magvak kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy azok átlag­mintát képviseljenek, vagyis az egész vetőmag-garmada különböző részeiből kerüljenek a csíráztatóba, nehogy pl. a góléban középen elhelyezett és a fagytól jobban védett szemek mintá­jának csírázási eredménye téves kö­vetkeztetésre vezessen. Aki a kukorica vetőmagjának csí­rázóképességét előre nem ismeri, a termelést teljesen a véletlenre bízza és nagyon kellemetlen meglepetésnek teheti ki magát. Fagyott csírájű vető­mag a földben nem kel ki, hanem el­romlik és a termelő nemcsak a rend­kívül értékes valamint a gazdaságos termelés szempontjából legfontosabb tenyészidőszakot mulasztotta el, de kétszeres termelési költséget kényte­len magára vállalni, ami a föld űjra­­műveléséből és annak bevetéséből áll. Nem is szólva arról, hogy a másod­vetésű kukorica termése sohasem éri el azt a hektárhozamot, amit az első vetés termése adott volna. A próbacsíráztatás során a vető­magszükséglet kiszámításakor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szabad földbe vetett kukoricaszem fejlődésének természeti adottságai sohasem oly tökéletesek, mint a prő­­bacsíráztatóban, ezért legfeljebb 70 — 75 %-os csírázási koefficienssel kell számolnunk, vagyis a vetőmagmeny­­nyiséget 25-30 %-kal szükséges emelnünk a próbacsíráztatás eredmé­nyéhez viszonyítva. A próbacsíráztatásra időben kell gondolnunk, mert a hiányzó vetőmag beszerzése időt kíván. Javasoljuk, hogy azt már most végezzük el, ne­hogy elmulasztása, kései végrehajtása miatt kellemetlen helyzetbe kerüljünk. Ezért a vetőmag csírázási százaléká­nak és csírázási erélyének ismerete nélkül idén egyetlen gazdaság se vesse kukoricáját. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára Tökéletesítsük Az EFSZ-ek helyes gazdálkodásának és az elvégzett munka után járó jutalom igazságos elszámolásának nélkülözhetet­len kelléke a pontosan és naprakészen vezetett nyilvántartás. A nyilvántartást a szövetkezeti termelést gazdaságosab­bá, jövedelmezőbbé tevő fontos eszköz­nek kell tekinteni, s ezért az egész év folyamán valóságnak megfelelő, pontos adatokat szükséges a kimutatásokban feltüntetni. A helyesen, pontos adatok alapján ve­zetett nyilvántartás idejében felhívja a szövetkezet vezetőségének figyelmét a gazdálkodásban mutatkozó kedvező és kedvezőtlen jelenségekre, és ezáltal mó­dot ad arra, hogy az esetleges hibák eltávolítása már menet közben, a terv­időszak, vagy a termelési folyamat be­fejezése előtt megtörténjen. Az EFSZ egész tevékenységéről, a gaz­dálkodás eredményedről, a könyvelési nyilvántartás nyújt áttekintést. Ez azon­ban csak akkor adhat a termelésről pon­tos képet, ha a bejegyzéseket a valóságot visszatükröző bizonylatok alapján végez­zük. Ezen bizonylatok közé tartozik szö­vetkezeteinkben az elsődleges nyilván­tartás is, melynek vezetése azonban sok szövetkezetben még mindig nem kielé­gítő, nem tökéletes. Sajnos, szövetkeze­teinkben most is akadnak olyan funkcio­náriusok, akik hozzáértés hiánya miatt, vagy az adminisztrációs munka lebecsü­léséből kifolyólag csak hozzávetőleges adatokkal töltik ki a vezetésük alatt állő termelési szakasz elsődleges nyilvántar­tásait és rendszerint a különböző bi­zonylatokat késéssel adják át a könyve­lőnek. Ezzel tulajdonképpen késleltetik, megnehezítik a könyvelő munkáját, a valóságnak meg nem felelő adatok köz­lésével pedig az egész szövetkezeti kö­zösség (tagság) ártalmára vannak. Az elsődleges bizonylatok rendszeres, megadott határidőre történő kitöltése az egyes funkciók velejárója és azt a szö­vetkezet vezetőségének minden csoport­­vezetőtől szigorúan követelnie is kell. Az elsődleges nyilvántartás pontos ve­zetésének célja, hogy: • 1. védje a szövetkezeti vagyont, e 2. lehetővé tegye a tagok munkadí­jának és prémiumának igazságos kiszámítását • 3. alapul szolgáljon az évi termelési és pénzügyi terv ellenőrzéséhez, • 4. biztosítsa a teljesítménynormák vagy munkaegységek felhasználásá­nak ellenőrzését, • 5. adatokat nyújtson a felhasznált eleven és holt munkáról, valamint a termelési eredményekről az ön­költségszámításhoz, • 6. biztosítsa a könyvelési nyilvántar­tartás pontos és megbízható veze­tését és • 7. lehetővé tegye a szövetkezet gazda­sági tevékenységéről szóló kimuta­tások összeállítását. A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN a fenti célok eléréséhez feltétlenül szükséges az alábbi bizonylatok vezetése: ■ a) munkajegyzék (pracovny záznam), ■ b) cséplési napló (denník vymlatu), ■ c) átvételi elismervény (príjemka), ■ d) kiadási elismervény (vydajka), ■ e) a növény technológiai lapja (tech-nológická karta plodiny), B f) mázsálási napló (denník vázenia). Minden elsődleges nyilvántartási bi­zonylatról feltétlenül szükséges tudni, hogy: 1. mit kell tartalmaznia, milyen célból és mikor kell kitölteni azt, 2. ki tölti ki, hány példányban,

Next

/
Thumbnails
Contents