Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-10 / 20. szám
mennyi lemondás, önmegtartóztatás árán születnek meg kezenyomán a szép eredmények! . Ha Anna néni falujában engem bíznának meg a nőnapi ünnepi köszöntő megírásával mind eme munkája mellett is elsősorban azt emelném ki, mennyire mély öntudattal áll helyt posztján s mennyire természetesen, szinte ösztönszerüen lát, tesz és cselekszik saját, egyéni érdekein túl, nem véve figyelembe csak az „én hasznomat", csak az „én boldogulásomat". Itt nemcsak arra az ötezer liter tejre gondolok, amelyet a borjak etetésénél egy hónapon belül képes volt megtakarítani, úgy, hogy a pontos, több adagokban történő etetést bevezette és szó szerint értelmezve szálanként szedegeti össze az elhullajtott szénaszálakat, hanem arra is, hogy Anna néninek nem közömbös, nem mindegy az sem mi történik a szövetkezet többi munkaszakaszán. El kell mondani azt is, hogy a szövetkezet tagsága nagyon okosan cselekedett akkor, amikor Anna nénit beválasztotta az ellenőrző bizottságba, hiszen ott elsősorban ilyen emberekre, ilyen tagokra van szükségünk. Bár nőnapi köszöntő-féléről van szó, mégsem hallgathatom el a következőt. Megható és példás Anna néni szép családi élete. Férjével, Köböl Károllyal közösen dolgoznak, örülnek minden szép eredménynek. Konkrét számban kifejezve ez az eredmény a múlt évben 131 százalékos tervteljesítést jelentett s kettőjük munkájáért kétezer munkaegység körül fizetett a közös. Es örvendetes, ígéretes az, amit Anna néniéknél tapasztaltam. Vancura, Jókai. Móricz, Solohov köteteit rakta elém Anna néni - éppen ezek voltak elől. Es Laci fia könyvtára? Vajon nem az öntudatos, művelődni vágyó szövetkezeti dolgozóra vall-e. Akkor nagyon meghatott, amikor elmesélte, hogyan szoktatta rá gyermekeit, ha jól emlékszem ötgyermekes családanya, az olvasásra. Előkerült a nagy mesekönyv is, melynek tündérei, szegénylegényei Annus néni gyermekeit elvezették a könyvhöz, a komoly olvasmányokhoz. Hát körülbelül ezt akartam magának, Annus néni elmondani. Ezt, hogy mindez s általában az egész élete már a jövő csíráját sejteti. A falusi embeiek átalakulásának, felemelkedésének a folyamata ez, amelyet Annus néni megértett s amelyben az élen jár szövetkezetében a „Haladás EFSZ“-ben, (Tallós, Vezekény) s amiért az egész falu becsüli, szereti. tói) VIERA MARKOVICOVÄ —ZÄTURECKÄ: Ezerkilencszáznegyven. Forró június-végi nap. A falu végén három leány hajlongott mint a szél-fújta nádszál. Telt a kosár a csípős csalánnal. Az útról két katona árgus szemekkel figyelte a ki-ki villanó fehér combokat, formás lábakat. — Hej, de jő alakú teremtés ez az innenső! — súgta társának a magasabbik. — Jő szemed van pajtás — csettint nyelvével a másik. — Gyerünk, köszönjünk rájuk!- Erőt. egészséget, szép virágszálak! A lányok hirtelen felegyenesedtek és ijedten összenéztek.- Csak nem ijedtek meg kis őzikék? Ne féljenek, nem vagyunk mi emberevők! Segíthetünk? Az innenső igéző szép szemével ránézett a magasabbikra, és vörös lett, mint a viruló pipacs. — Mit csináljunk? — Kérdezte szemével barátnőjétől.- Gyerünk! - intett Etus.- Ezek alaposan faképnél hagytak — csapott a lányok után bámuló bajtársára a magasabbik. A zádori lányok lerázva a „veszélyt“, vígan karattyoltak. — Nekem tetszett az a magasabbik — kezdi Etus. — Nekem is — árulja el Kati. — Katonával nem illik szóba állni — sóhajtotta. - Mit is szólna a falu szája ... Mégis szóbaálltak. Molnár János tartalékost nem olyan fából faragták, aki könnyen lemond valamiről. Már pedig a lány nagyon megtetszett neki. Jó lenne egy-két kellemes estét elbeszélgetni azzal az iruló-pirulóval .. Különben dühös volt az egész világra. Ki a csoda látott már ilyet! Aratás idején behívják katonának aztán kiadják más faluba aratni. Otthon meg az öreganyja azt sem tudja, mit csináljon az áldással... A két vitéz szaporázta lépteit a lányok után. Az útszéli porban kislányok játszadoztak Molnár magához intette az egyiket.- Mondd csak bogaram, ki az a lány. aki most fordul be a hídon?- Az ott a? Kati a varrónő. A bíró is segítségére volt. A Kati keresztanyjához szállásolták. A többi már-ment, mint a karikacsapás. Néhány hónap múlva Molnár Jánosné lett a csinos Katiból és a hepe-hupás gömöri Lice lett a hazája. * * * Azóta sok víz lefolyt a murányi patakon. Az idegen menyecske megszokott, s lassanként őt is megszokták. Molnár János jó feleséget kapott a zádori lányban. Élettársa, jobbkeze az ügyeskezű gondolkodó asszony a licei EFSZ elnökének. Katalin maga is azt vallja: „Nehéz annak elnökösködni, akinek a felesége nem segít minden gondjában.“ Ezt nem csak vallja hanem mindenütt segü is. ahol a helyzet megkívánja. bébe hadserege Asszonyok, édesanyák, nővéreim, társaim, köszöntőm felétek száll, suhan dalnak szárnyain, városok utcáiba, távoli faluvégre, a gyárakba, földekre, minden asszony szivébe! Jöjjetek mind ide, már mosolyog a reggel, egységben menetelünk, a béke hadserege egységben menetelünk. lobogó, bontott hajjal, ajkunkon énekkel, szép diadalmas dallal, méhekkel versenyt szállunk, mi emberi méhek, hogy az egész kaptárnak gyűjtsünk szorgosan mézet. Őszhajú édesanyám, ó hol vagy te most, merre, ki a kuckóban ültél könnyeidet elrejtve, a végzettől görnyedten, dagasztva alázatból, ajkadon sóhajjal: „Csak asszony vagyok, asszony, kinek rendeltetése, hogy tűrjön szótlanul. Más választásunk nincsen, ezt, lányom, megtanuld." Az idő felitatta, jó anyám, szavaidat. Van már más választásunk, előttünk már új tjtak. Nem vagyunk már azok, kiknek szava sem lehet, megmozdultunk, megyünk már, mi harcos ezredek, kik szabaddá, boldoggá, egyenjogúvá téve leszámolunk Évának keserű végzetével, mi, kik csak azért szültünk, hogy véres háborúk áldozata legyen, ágyútöltelék, fiunk, megyünk, s erő van bennünk, bár kezünk fegyvertelen, a béke hadserege, mely harcol a harc ellen. Jöjjetek mind ide, már mosolyog a reggel, egységben menetelünk, a béke hadserege, egységben menetelünk, lobogó, bontott hajjal, ajkunkon énekkel, szép diadalmas dallal, méhekkel versenyt szállunk mi emberi méhek, hogy az egész kaptárnak gyűjtsünk szorgosan mézet. Fordította: Fügedi Elek Huszonnyolc szabászon és varrótanfolyam működött a levicei járásban Lesten János vezetésével a tél folyamán. Ezek a tanfolyamok rend-, szerint divatbemutatóval végződtek. Elisa Hurná ve-, zetésével nyolc sütő- és főzőtanfolyam is működött. Itt 192 nő tanult meg különböző ételeket sütni és főzni. Ezeken a tanfolyamokon a legtöbb községben a nők nagy örömmel vettek részt, mivel tudták, hogy itt sokat megtanulnak, s ezáltal a téli időszakot gazdaságosabban használják ki. Felvételünkön a csankovi asszonyok a tanfolyam befejezésekor. ■ Tóth Károly (Levice) Tanulnak az asszonyok 1963. március 10. Csak akarni kell... Huszonnyolcán ülnek időnként a Sahy Mezőgazdasági Technikum iskolapadjaiban. A végzős hallgatók között ott találjuk az osztály egyik lányát, Drappan Évát is. — A Safárikovói Technikum könyvelési szakán tanultam három évig — vallja magáról. — Sajnos, azonban nem fejezhettem be. Nagymamámmal élünk ketten, aki már 73 éves. !gy sok mindent nélkülöznöm kellett, ami más nagy lányoknak megvolt. Ezért határoztam el, hogy otthagyom az iskolát és munkát vállalok. A Felvásárlási üzem tlmacei takarmánykeverő részlegén kaptam beosztást. Ott éreztem igazán, hogy milyen nagy szükségem van arra, amit az iskolában tanultam, sőt a képzettségem talán kevésnek is bizonyult. Ezért határoztam úgy, hogy mint távhallgató az ipolysági Technikumban középfokú képesítést szerzek. Még néhány hónap van hátra, s ha egy évi késéssel is, de megszerzem az érettségi bizonyítványt. A tanultakra nagy szükségem lesz a takarmányok vegyi elemzésénél. Az iskolában tanultakon kívül segítségemre lesz még az Ipoly mentéről összesereglet szövetkezeti vezetők, a mezőgazdaság szerelmeseitől kapott sok gyakorlati tanács is. Ügy érzem npgyon sokat ad nekem ez az iskola, s ha egy kicsit megerőltető is dolgozni és tanulni, mégis örülök, hogy újból könyvet vettem a kezembe. Éva nem akart restellkedni, úgy akart öltözködni, szórakozni mint más fiatal lány. Ezért vállalt munkát és vált meg az iskolától. Az élet, a munkája azonban tudtára adta, hogy több tudást követel tőle. Nem habozott hát, egy időre lemondva a szórakozásról tanul, hogy nagyobb szaktudással jobban végezhesse munkáját. — tő — A Královskij Chlmec-i Körzeti Népművelési Otthon a tél folyamán különböző tanfolyamokat szervezett. A kisgéresi asszonyok a szabás-varrás tanfolyamot választották, ebben a szakmában akarták magukat továbbképezni. A tanfolyamon nemcsak a szabás-varrás ezerágú mesterségével ismerkedtek meg, hanem közben értékes előadásokat hallottak az egészségügyről, öltözködésről, illemről stb. (Az első képünkön Szalaba Károly tart előadást). A tanfolyam befejezését a „szép nem" azzal ünnepelte, hogy mindenki a saját szabta-varrta ruhában állt a fényképezőgép lencséje elé. Világ helyett... Kedves Anna Néni! Most, hogy jegyzetfüzeten lapjait böngészem, s kétszer háromszor is átolvasom a kuszáit, sebtében felrótt sorokat amelyek Anna néni életének hétköznapjainak egy-egy mozzanatát elevenítik fel előttem őszintén szólva, kissé zavarban vagyok. Egyre inkább rájövök hogy még nagyon sok minder, hiányzik jegyzetfüzetemből. Hiszen a számok, a munkában elért eredmények, a családi életre vonatkozó pár adat, bejegyzés nem ad egész embert, nem adja azt az Anna nénit, akit ér megismertem. A dolog könnyebbik végét választanám, ha e nőnapi köszöntés, üdvözlés keretér, ifiül csak azt mondanám el, hogy immár a hatodjk esztendeje hajnali fél négykor kel és a csillagok még az égen ragyognak, amikor a fényes szőrű, bámész kisborjúk sután nyújtogatják nyakukat az istálló nyíló ajtaja felé Talán sokan el sem hiszik, hogy, dologidőben a harmatszárító napsugarak már a „második műszakban“, kinn a kukorica vagy a répaföldön találják Anna nénit, hogy mire eljö a dél má- újból kedves állatot farkasétvágyát csillapítsa és hogy mindezen kívül a „harmadik műszak" is döccenőmentesen halad, mert estére a hazatérő férjet, gyerekeket a vacsora ínycsiklandt. illata fogadja. Azóta is gyakran gondolkodóba ejt, hogyan bírja ezt Anna néni szusszal, mennyi fürgeség, szorgalom kell hozzá, ha munkáját becsülettel el akarja végezni, s ez az utóbbi, a becsületesség, tudom a vérében van. És Éljük a régit -de mar a* újat is! téli iskolázását kiválóan megszervezték Licén. Az elmúlt évben 500 korona jutalmat is kaptak eredményes munkájukért. A Vöröskereszt szervezetben is szívesen tevékenykedik. Már három év óta véradó a férjével együtt. De nem csak vért ad, hanem szervezi is a véradó gárdát. Soha nem felejti el, amikor a kis rokonnak kilencszeri vérátömlesztés mentette meg az életét. , Télidőben sem tétlenkednek a licei asszonyok. Mert hát kinek eladó lánya van, akit ki kell állítani, kinek meg legény fia, akinek szintén megszabja a falu Íratlan törvénye, mit dukál a szekrénybe tenni. Miklós, Molnárné fia, még katonasorban van, de már készül a kelengye: 18 vászontörülköző, 2 lepedő, törülőrongyok. A szövőgép vígan csattog, dolgozik a láb, a kéz, szaporodnak a centiméterek, méterek. Aztán rongypokrócra is szükségük van. Nem azért, mintha nem állna módjukban szőnyeget vásárolni. De a pokróc sokkal célszerűbb/Mert sár az van Licén is. Aztán nincs mindig idő papucsra vetkőzni. A rongypokrócot alaposan megsúlykozzák a patakban s tiszta, pormentes egy ideig. Télen az asszonyok összejárnak tereferére is. Ott azonban nem csak tereferélnek, hanem a kezükben is ügyesen forognak a horgolótűk, készülnek a szebbnél-szebb kézimunkák. Az elnök szorgalmas felesége mindenütt ott van köztük. Amíg munkájuk tartalma sokszor a múlté, beszédtémájuk már a máé. És itt is Katalin az élenjáró. Több mint két évtizede nehezen fogadták falujukba, ma pedig lesik a szavát, mert az mindig az újért, az emberibb életért, a békéért száll síkra. Kedves, melegszívű asszony Molnár Katalin, örök jókedve, fáradhatatlan munkaakarata, becsületessége miatt szereti a falu népe. Az elnök felesége ő, s ez kétszeresen kötelezi, hogy példás legyen életével, élenjáró a munka mezején. —tő — Nincs gondja az elnöknek, ha valamelyik fejő kiesik. Az elnök felesége helyettesít. Amikor Berent Mária hazajött és vállalta a 400 darab sertés gondozását, amit azelőtt ketten végeztek, Katalin mellé állt, s amíg be nem jött a munkába, mellette is maradt. A revúcai kórház és az Útkarbantartó üzemek vállaltak védnökséget a licei szövetkezet felett. A múlt évben alaposan lehasalt a kövér gabona és így jól jött a védnökség!' üzemek segítsége Orvosok útkaparók csoportja váltotta egymást. Szívesen jöttek, mert az elnök felesége kitűnő pörköltet főzött és olyan túrós és almás kalácsot sütött a kemencében, hogy mind a tíz újjukat megnyalták a brigádosok. De nem csak a munka frontján segíti a nagyüzemi gazdálkodást. Hogy jó munkát végez a nőbizottságban, azt az is igazolja, hogy az asszonyok
