Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-10 / 20. szám

Pár szóban Sokat beszélnek, vitatkoznak manapság a falu kultu­rális életéről, s arról a jelenségről, hogy számtalan községben, ott, ahol azelőtt jól működött a CSEMADOK- szervezet, most csak nagynéha rendeznek egy-egy szín­darabot, s csupán a régi dicsőséget emlegetik. Persze, akadnak kivételek, jelenleg is vannak kitűnően működő helyi szervezeteink. A CSEMADOK kürti helyi szervezetéről nem állíthat­juk sem az előbbit, sem az utóbbit, valahol a kettő között áll. Mint a legtöbb helyen, itt is kemény dió a művelő­dési otthon kérdése. Egy volt kocsma áll a kultúrát szeretők rendelkezésére. Igaz, részben már elkészült a hatalmas szabadtéri színpad, a nyári időszakban el­képzelni sem lehet megfelelőbb, kellemesebb színpadot, de mitévők legyenek télen? A jelenlegi művelődési ott­hon nem megfelelő, szebb, tágasabb kéne. Tán a szö­vetkezet és a HNB vezetősége idővel tud ezen segíteni. Tagadhatatlan a CSEMADOK és a szövetkezet közötti jó együttműködés. A segítség kölcsönös: hol a CSEMA­DOK tagjai mennek mezőgazdasági brigádra, hol meg $ szövetkezet vezetősége (különösen az elnök. Sípos Lajos) segít készségesen a szervezetnek. Valamikor, nem is olyan régen, sokat beszéltek, a kürti c i t e r a-együttesről, amelynek Kovács János volt a vezetője. Eleinte nagy volt a lelkesedése. A CSE­MADOK vezetősége megvá­sárolta a hangszereket, egy pár rendezvényen fel is lép­tek (nem kis sikerrel), és ezzel a zenekar rövid élete véget ért. A hangszerek va­lahol a sutban hevernek, kihasználatlanul... Jónevű tánccsoportja is volt a szervezetnek. De az is csak volt! A készséges, rátermett tanítónő, Krom­­már Mária vezette. Egy saj­nálatos félreértés miatt a tánccsoport is felbomlott. Szímőn kellett volna fellépnie a csoportnak, a járási titkárságon azt az ígéretet kapták, hogy autóbusszal szállítják el a táncosokat. A lányok vártak — az autóbusz nem jött. Tanácskoznak a kulturális dolgozók Március hónapjában tartják a CSEMADOK járási bizottságai a járási konferenciákat. A konferenciákon értékelik a járási bizott­ságok, valamint a helyi csoportok tevékenységét, irányt szabnak az elkövetkező év munkájának és megválasztják az új járási bi­zottságokat. Dornai György, a szerve­zet fáradhatatlan titkára Sánta Béla tanító Felesleges lenne firtatni, kinek a hibájából történt ez. Az eredmény: felbomlott egy jól működő tánccso­port, s a lányokat eddig még nem sikerült újból össze­hozni. Mi tagadás, némi igazuk is van, de kedves lá­­ftyők: nem lenne jobb félretenni a haragot, s egy ki­tűnő. a régi hírnévhez méltó táncsoportot alakítani? S ha már Kürtről van sző, az embernek azon nyomban eszébe jut a híres, a széles környéken ismert Pepes­­zenekar, a pattogó ritmusú csárdások, az örökké mo­solygó prímás. A CSEMADOK vezetősége is csak elis­meréssel emlegeti. Bármikor szívesen jönnek játszani, rájuk bátran lehet számítani. A szervezet pozitívumai közé tartozik a tagok köte­lezettségvállalása is, amit a XII. pártkongresszus tisz­teletére tettek. A faluszépítési akció keretében 1200 brigádórát dolgoztak le. s az egészségügyi ház építé­séből is alaposan kiveszik a részüket. Nem szabad meg­feledkezni a sikeres szlovák nyelvtanfolyamokról sem, amiért viszont a kilencéves iskola tanítóit illeti dicsé­ret. Hibát követnénk el, ha nem említenénk meg Sánta Bélát és Dornai Györgyöt, a CSEMADOK elnökét és titkárát, akik mindketten hosszú évek óta töltenek be vezetőszerepet a szervezetben. Hisszük, hogy áldozat­kész munkájuk, fáradozásuk nem vész kárba, s a kürti szervezet a jövőben sokkal jobban dolgozik majd, mint valaha. S hogy ez így legyen, ahhoz a tagok segíteni­­akarása, támogatása, megértése szükséges. Szöveg és kép: K. Cs. A kosicei járási bizottság március 9-én és 10-én elsőként hívta egybe az évzáró közgyűléseken választott küldötteket, hogy az adott politikai, gazdasági és kulturális feltételekből, lehetőségekből kiindulva a részletes és átgondolt határozat formájában, irányt szabjanak az elkövetkező év munkájának. A kosicei járásban 31 CSEMADOK szervezet fejt ki népművelő munkát. A szervezetek aktivitását mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy az elmúlt év folyamán 360 vezetőségi és 126 tagsági gyűlést tartottak és a tag­díjakat is száz százalékra rendezték. A taggyűléseken és más alkalmakon egész sor különböző témáról tartot­tak előadást a tagságnak és a falu dolgozóinak. Az irodalom népszerű­sítésére 24 irodalmi estet szerveztek az elmúlt évben. Kilenc szlovák nyelvtanfolyam is működik a járás­ban. Elősegítették a Szinán és Mol­­daván működő népi akadémiák szer­vezését is. A CSEMADOK-szervezetek aktivi­tását az is bizonyítja, hogy 146 kul­turális rendezvényt szerveztek, ahol különböző népművészeti csoportok szerepeltek. Ezek közül a legkiemel­kedőbb a járási dal- és táncünnepély volt, amelyen 25 együttes lépett fel. Jelenleg is 22 szervezet színjátszó­csoportja szerepel váltakozó siker­rel. A színjátszók nem csak saját falujukban szórakoztatják a közön­séget, hanem a környékbeli közsé­gekbe is ellátogatnak. Sürgős mezőgazdasági munkák ide­jén a CSEMADOK csoportok munka­brigádokat is szerveztek és ott több mint 12 000 órát dolgoztak le. A nép­művelési otthonok építésénél is moz­gatóerőt jelentettek a CSEMADOK- szervezetek. Az ó érdemük is, hogy Miglécen, Restén, Komárovcében, Pé­­deren, Turnanská Nová Vesben és Zádielben elkészültek, vagy a közel­jövőben elkészülnek az új művelő­dési otthonok. Az évzáró gyűlések azt igazolták, hogy a CSEMADOK szervezeteknek jó a kapcsolata a HNB-kel és az EFSZ-ekkel. A közös szervezés ered­ménye volt, hogy sok helyütt 100 — 200 személy is kíváncsi volt, hogyan tanácskoznak a CSEMADOK tagok falujuk kulturális életének fellendí­téséről. A konferencia az elért eredmények mellett alaposan megvitatja majd a „hogyan továbbot“ is. Bizonyára ar­ról is vitatkoznak majd, miként se­gíthetné a CSEMADOK még hatható­sabban a mezőgazdaságban dolgozók művelődését a nagyüzemi mezőgaz­daság megteremtőinek gyorsütemű fejlődését. Alkalmi munkám akadt a könyvesboltban Álltam a pult mögött, mint az' el­árusítók. A vásárlók jöttek-mentek, válogattak a polcokon, keresték a könyvek között azt, ami éppen a leg­jobban megfelelne ízlésüknek. Had­állásom mögül — engedtessék meg, hogy így nevezzem a pultot — figyel­tem az eseményeket, s magamban dicsértem vagy korholtam aveő-őket. aszerint, ki mit választott. S közben dolgoztam. Azt próbáltam megállapí­tani, milyen a mezőgazdasági szak­­irodalom összetétele, mikori kiadá­sok állnak a polcon (nem polcokon, csak polcon, mert a mezőgazdasági szakirodalom ilyen kis helyed is meg­fér), s hogy van-e elegendő magyar szakkönyv. Meg kell jegyeznem, hogy az e té­ren szerzett tapasztalataim nem va­lami reménykeltőek, Például magya­rul Sevcsenko „A kukorica“ című könyvének egy példányát sem talál­tam meg, szlovákul is mindössze há­rom darab volt belőle, s nem valami feltűnő helyen. De ezt csak úgy futó­lag érintem, mert lehetetlen tiszta képet rajzolni a könyvállományról, ha annyira kevert és nem rendsze­rezett mint itt, Rozsnyón (ez nem vonatkozik a szépirodalomra. Álltam tehát a pult mögött és azon tűnődtem, mi módon lehetne itt ren­det teremteni, de hirtelen semmi megoldást nem találtam. S ekkor nyílt az ajtó. Ketten jöttek be rajta: idősebb, telt hölgy s kísérője, nála jóval fiatalabb leány vagy fiatalasz­­szony. S egyenest hozzám. — Könyveket szeretnénk vásárolni — mondta az idősebb. Az első pillanatban a könyvesbolt vezetőjét kereste tekintetem, hogy hozzá irányítsam a vásárlókat, de ő valahol a raktárban lehetett. Mit te­hettem? — Tessék, válogassanak! — mond­tam, nem valami nagy üzleti érzék­kel, de azok ketten nem vették észre. Odaálltak a polcok mellé és válo­gatni kezdtek. Én meg tovább akar­tam végezni megkezdett munkámat. Ekkor az idősebb újra odajött. — Nem segítene? — kérdezte. >- Természetesen — válaszoltam és zsebreraktam a jegyzetfüzetemet. • Szimonov Élők és holtak című regényéf megfilmesítik a Szovjetunió­ban, Alexandr Sztolper rendezésében. • Illés Béla regénye, a „Kárpáti rapszódia“ eddig tizenhét nyelven je­lent meg. Most került kiadásra a ti­zennyolcadik nyelven. A „Rhapsodie des Carpates“ a Corvina Könyvkiadó kiadásában jut el a francia közön­séghez. A fordítás munkáját Aranyos­ai György végezte. • Giuseppe Ungaretti olasz költőt, az Eornnai írók Szervezetének elnö­két, 75. születésnapja alkalmából tá­viratban üdvözölte a szovjet Írószö­vetség. — Nyolcszáz koronánk van... — mondta. Én inkább vásárolni szoktam a könyveket, mint eladni, s most ko­molyan meglepett a nyolzszáz koro­nás vásárló. „Ez már valami“ gomdoltam ma­gámban. „Ha egyszer én is beállít­­■hathél?-*ennyi pénzzel a könyvesbolt­ba... Na de ne ábrándozzunk, ne ábrándozzunk“ figyelmeztettem ma­gamat, „inkább törődjünk a vásár­lókkal, ha már így hozta a helyzet.“ — Hát akkor mit is szeretnének? — Nyolcszáz koronánk van — is­mételte a hölgy makacsul, mintha ezzel akarná fontosabbá tenni ma­gát. Rendben van. Ha nyolcszáz, akkor legyen nyolcszáz. Leemeltem Hemingway „Fiestáját“, aztán a „Hordalékot“ Giutisolotól és adom a teltebb hölgynek. Nézi a Fiestát, nézi, gondolkodik, aztán lassan visszaadja. — Ez nem kell — mondja komoly megfontolással. ■ Égy pillanatra kihagyott a léleg­zetem. Mi ez? Tréfál talán? — Már megvan? — kérdem óvato­san. — Micsoda? Ez? — hirtelen két kérdés, amely minden ködöt eloszlat vagy pontosabban megmutatja a kö­döt, amelyet a XX. század szele nem bírt innen elfújni. — Mit kellene megvenni, mit? — beszélget magával. Igaz Is. Mit kellene neki megven­ni. Hemingway nem jó; a Hordalék se, aztán Aragon se, meg Németh László se ... Tamási Aron, Abel tri­lógiáját a gyerekeknek választja ki (igaz, hogy a gyermekirodalom kö­zött hevert a polcon). — Nézze — próbálom rábeszélni — ez a Hemingway Nobel-díjat ka­pott ... — Az lehet — nyugtázza. Néhány verseskötetet adok neki. — Vers? — legyint és visszarakja a helyére mindet. Mit válasszak, mi felelhet meg az ízlésének? Nyolcszáz koronájuk van és még alig választottak ki pár köny­vet. Csak már jönne az elárusító, mert még valamit olyat találok mon­dani, amit könyvvásárlónak még nem mondtak itt. De az elárusító csak nem akar mutatkozni. Az a gyanúm, hogy már ismeri a vevőt. Biztos valamelyik falu könyvtárosa. Annál rosszabb nekem. De mindegy, most mér végigcsinálom, ha elkezdtem ... És kérdezés nélkül rakom az asz­talra a könyveket sorba, mintha ma­gamnak válogatnám. S amikor együtt van az egész, megkönnyebülten me­gyek vissza a szakkönyvekhez, hogy végre megcsináljam azt a statiszti­kát, amit elkezdtem, amiről eredeti­leg írni szerettem volna. De nem megy, hiába azt nem tu­dom megcsinálni emiatt...-gás-Új szakkönyv Üj, értékes szakkönyv jelent meg a napokban a könyvesbol­tokban. Vladimír Befta mérnök és munkaközösségének müve: „A mezőgazdaság gépesítése“. Csak azok a dolgozók képesek fe­lelősen bánni a gépekkel, akik szak­tudásukat az új technika kívánalmai­nak megfelelően állandóan fejlesztik, kiegésztítik. Ezt a célt szolgálja Befta mérnök és munkaközösségének kézi­könyve is. A könyv a növénytermesz­tési és állattenyésztési szakiskolák tankönyveként jelent meg, azonban megfelelő mennyiségű példányszám áll a széleskörű olvasóközönség ren­delkezésére. A könyv nyelvezete vi­lágos és összeállításánál a szerzők nagyon jó rendszert választottak, amely a gépesítésben dolgozók köré­ben népszerűvé teszi a müvet. A me­zőgazdaság gépesítése mint tudo­mányág a fizika, matematika és rész­ben a kémia alapismereteire támasz­kodik s mivel a könyv a mezőgazda­­sági gépeket tárgyalja, figyelembe veszi az agrotechnika és zootechnika ismereteit is. Bevezető részében a mechanika papjait ismerteti, vala­mint a mechanikai technológia alap­jairól és a mezőgazdaságban használt anyagok tulajdonságairól nyújt fel­világosítást. Az olvasó itt áttekintést szerez a műszaki anyagokról és azok tulajdonságairól. A gépelemekkel fog­lalkozó fejezet az oldható és oldha­tatlan kötőelemek, továbbá az áttéte­lek leírását tartalmazza. A követke­ző fejezet tárgya a gépkenés, mely­ben az olvasó megismerkedik a kenő­anyagokkal, a kenőszerkezetekkel és a kenési tervvel, majd a kenés ellen­őrzésével és keresztülvitelével. Ter­jedelmes fejezet tárgyalja a talaj­művelő eszközöket és gépeket (ekék, talajmarók, hengerek és kultiváto­­rok). Külön fejezetben csoportosul­nak a trágyázó és növényvédelmi gé­pek — istállótrágya-rakodó gépek, istállótrágya-teregetők, húgyléöntö­­zők, műtrágyaszóró gépek, valamint permezetó és porozógépek. A vető- és ültetőgépek fejezete ismerteti a gabona- és egyéb vetőgépeket, a bur­gonya ültető gépeket, továbbá a pa­lántaültető és -előkészítő gépeket. A növényápolő gépekről szóló feje­zet a kapáló és réparitkító (csokro­­zók) gépekkel és kezelésükkel fog­lalkozik. A következő fejezet a ta­karmánybetakarító gépek leírását tartalmazza. Az olvasó itt megismer­kedik a fűkaszáló gépekkel, gyűjtő­­gereblyékkel és szénaforgatókkal, ta­karmányrakodókkal és járvaszecská­­zókkal. Aprólékosan foglalkoznak a szerzők a gabona-aratógépekkel, a gyökér- és gumós növények betaka­rításának gépeivel, a szállítás és az anyagmozgatás gépeivel és a takar­mányelőkészítő gépekkel. Különös figyelmet fordítottak az állattenyész­tés gépesítésére. Itt ismertetik a fe­jőgépeket és tejhűtőket, a folyadék­szállítás gépeit és csővezetékeket. Ezek után következik az elektro­technikával foglalkozó rész. A szer­zők részletesen magyarázzák a belső­égésű motorokat, működési elveiket és szerkezeti részeit. Majd ezt kö­veti a traktorokkal foglalkozó feje­zet. Az olvasó itt megismerkedik a traktorok fő részéivel, üzemelteté­sükkel és karbantartásukkal. A két utolsó fejezet a gép- és a traktor­park kihasználásának alapelveiről és a mezőgazdasági gépek konzerválá­sáról és tárolásáról szól. A képekkel és ábrákkal gazdagon illusztrált könyv értékét növeli a szövegben előfor­duló fontosabb szakkifejezések ma­gyar-szlovák szótára. (Old. 286, ára kötve 17,30 Kcs.) (11) Aranyozott ötvenes Aranylakodalom. Mennyi kedvesség, szeretet, öröm halmozódik fel e szó­ban. Milyen boldog lehet az az em­berpár, aki ezt az ünnepet megéri. Kevesen ünnepelhetik meg — de aki megéri, annak az élete legboldogabb percét jelenti, mikor gyermekeivel, unokáival körülvéve emelhetik poha­rukat e nap tiszteletére. Egy ilyen kedves ünnepség zajlott le a közelmúltban Hrusovon is. Az ünne­pelt a 75 éves Polgáry András és neje a 67 éves Ilonka néni. Egy küzdelmes élet öröme, bánata közepette érték meg ezt a napot. Sokat kellett gür­cölniük, míg a hat gyermekből becsü­letes dolgozókat neveltek. De most bizonyára büszkeség tölti el szívüket, ahogy szemükkel végigsimogatnak fel­nőtt gyermekeiken, az unokákon és a kis dédunokán. Nem hiába élték — gyermekeikből becsületes, melegszívű embereket neveltek. Polgáry András azok közé tartozik, akik az alapjait rakták le az EFSZ- nek. Még ma is szorgalmas dolgozója a szövetkezetnek. A gépek ezermes­tere, Télen gépeket, javítgat és más kovácsmunkát végez, nyáron pedig cséplőgépkezelő. Hetvenöt éve elle­nére fiatalosan mozog a gépek között. Hallani sem akar arról, hogy lemond­jon a gépkezelésről. Örömmel végzi, mert a gép a mindene. A felesége a gyermeknevelés gond­jai mellett hosszú évekig az üzletben dolgozott. Alig néhány éve nyugdíjas, és most már csak az unokáknak él. Mint 50 évvel ezelőtt most is úgy vonult végig a falun a lakodalmas menet. Csak most a" kíséret nem a lakodalmas násznépből állott, hanem a nagy család apraja-nagyjából. Szép nagy család. Öröm volt elnézni őket, ahogy bevonultak a művelődési ott­honba. Itt már feldíszített helyiség és ünneplőbe öltözött falubeliek vár­ták őket. Az asztalon nagy virégkosár, melyen ott díszlett az aranyozott öt­venes szám. Elsőként Fagula Ilona anyakönyvvezető köszöntötte őket meleg, őszinte szavakkal és átnyúj­totta az ajándékvirágkosarat. Pogány Árpád, a HNB elnöke is szívből gra­tulált az ünneplő házaspárnak. Zsebik Sándor, a szövetkezet elnöke a becsü­let mezején, a szövetkezetben végzett jó munkájáért mondott köszönetét Polgáry Andrásnak és a szövetkezeti tagság nevében forró kózszorítással fejezte ki jókívánságait. A meghatottságtól könnyes szemek­kel hallgatta végig a két ősz ember a pionírok kedves, meleq szavakba fogilalt köszöntését. Szívüket jóleső érzés és őszinte szeretet töltötte el. Gondolatban most hálásak voltak mindazoknak, akik elősegítették, hogy 1963. március 10. békében és boldogságban ünnepelhes­sék meg ezt a számukra felejthetet­len napot. —zs — Az ünneplő nagy család, középen az ünnepeitekkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents