Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-10 / 20. szám
Venény Lajos Cicin akadémikussal mezőgazdasági minisztérium elismerte kettős keresztezéseit. A Makaronka nevű új búzafajta kiválóan alkalmas olyan száraz tészták készítéséhez, melyekhez nem használnak tojást. A múlt évi smolenicei búzakonferencián magasra értékelték a Makaronka kiváló tulajdonságait. Venény Lajos más gabonafajtákkal is kísérletezett, így az őszi Perbetei vörös és a Nánai tarbúzával, a tavaszi Perbetei toklászos és a Nánai tarbúzával, valamint a Perbetei sima kalászú árpával. Legutóbb szép sikereket ért el a Solartur cukordinnyével, valamint a „Solarski 40“ görögdinnyével. 1929-ben nagy megtiszteltetésben volt része, Talanov szovjet mezőgazdasági növénynemesítö osztályfőnök felajánlotta neki egyik szovjet kutatóintézet vezetését. De a szerény tudós hazájában maradt és folytatta munkáját. 1955-ben felkereste őt a világhírű Cicin szovjet akadémikus, a távoli keresztezések mestere. Most Solary-t nemesítő állomáson dolgozik ez a kiválóde amellett páratlanul szerény kutató, aki magas kora ellenére sem bír megválni szeretett szakmájától és továbbra is részt akar venni szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésében. Dr. DANNINGER PÁL □ixnxjDaDDaaaDüanaaoaxiü ugyanazokkal a gépekkel végezhetjük, amelyeket a kukorica gondozásával járó munkáknál alkalmazunk. * * * A gazdaságosság szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírnak a másodnövények, különösen a déli körzetekben. A takarmányalap megteremtésének egyik kiegészítő forrását képezik, főleg Észak-Kaukázusban, a krasznodarszkí kerületben, ahol az élenjáró gazdaságok már régen alkalmazzák ezt a módszert. Milyen növények után vessünk másodnövényeket? Az összes gabonafélék közül az őszi árpa érik legkorábban, vagyis az ad elsőként termést. De korán beérik a borsó Is. így előszöris ezek után vetünk másodnövényt. Persze előfordul, hogy másodnövényeket vetünk őszi búza után is. A második termés céljából legelőnyösebb kukoricát vetni még akkor is, ha beérésével nem számolhatunk. Mert a tejes-viaszos érésben silőzott kukorica értékes takarmánynak bizonyult. Ezekről a kérdésekről Ny. Sz. Hruscsov a példás mezőgazdasági dolgozók rosztovi értekezletén beszélt. Példákon keresztül bizonyította, hogy egy évben, 'egy és ugyanazon a területen előnyösebb a főterményt és másodnővényt termeszteni, mint takarmányozási célokra cukorrépát. íme a példák: ' I. Őszi árpa — 30 mázsa hektárhozam — 3600 takarmány egy ség; 45 mázsa szalma — 1620 takarmá'nyegység. Ez összesen 5220 takarmányegység. Ehhez hozzáadjuk a kukoricatermést mint másodnövényt: 25 mázsa hektárhozam — 3250 takarmányegység és 50 mázsa kukoricaszár — 1500 takarmányegység. A másodnövény tfehát 4750 takarmányegységet tesz ki. Ezek szerint az egy hektár két terméséből 9970 takarmányegységet nyerünk. II.-Őszi árpa — 5220 takarmányegység. Silókukorica mint másodnövény 300 mázsás hektárhozam mellett — 6300 takarmányegység. Összesen 11 520 takarmányegység. III. Takarmányozási célokra vetett cukorrépa. 270 mázsa répa és 135 mázsa répafej hektárhozam mellett 8775 takarmány egységet tesz ki. A fenti példák azt bizonyítják, hogy mésodnövényként leggazdaságosabb silókukoricát vetni. (Folytatjuk) Sokan, különösen a kezdő méhészek, aggódtak méhcsaládjaikért a kemény tél miatt Pedig az állandó hideget jobban bírják a méhek, mint a változó időjárást. Nem is gondoltam, hogy a méhek oly korán ébrednek, ha február első hetében még nem hallom zsongásukat. A fiatal anyával betelelt erős családok nyugtalanul viselkedtek. Ügy zúgtak, mintha egerek izgatták volna őket belülről. De nem ez történt. A téli hullákat mind a kijáróba tolták és ezzel megakadályozták a szükséges levegőcserét Óvatosan kihúztam a leesett méheket, vigyázva arra, hogy a család fel ne bőszüljön. Mert bizony a telelőfürtöt elhagyó méh ilyenkor könnyen életével fizet. / Hulla nem sok volt, csak annyi, mint más években szokott lenni. Ami pedig a legérdekesebb, kis méfí és kidobott álca is sok volt köztük. Ez már az ébredés jele. Ha a kijárót a méhek eltorlaszolták, a sok vízpára lecsapódik a lépekre és megderesedik. A fürtön kívüli lépekben van a legtöbb virágpor is, amihez a méhek nehezen, illetve nagy áldozatok árán juthatnak a lecsapódás miatt. A fiasítás megkezdése rendes körülmények között is a esalád kisebbnagyobb nyugtalanságában nyilvánul meg, és ha soká tart a hideg idő, a méhek kénytelenek a kaptárban űrítkezni. Jelenleg nincs nagy munka a méhek körül, csak a kijáró kitiszítása és ezt kirepülős előtt meg kell ismételni. De teljesen csak melegebb időben tisztítjuk a fenékdeszkákat.-k Komplexbrigádok létesülnek. A kelet-szlovákiai kerület számos mezőgazdasági üzemében létesítenek még a tél folyamán komplexbrigádokat. Tavaly mintegy 86 komplexbrigád működött a kerületben: idén ezeknek a brigádoknak a száma 180-ra bővül, s 75 ezer hektár földet művelnek majd, ami körülbelül egyharmada a kerület szántóföldterületének. A Keletszlovákiai Mezőgazdasági Műszaki Vállalat, a gépállomások és az EFSZ-ek vezetői azon igyekeznek, hogy a brigádok a tavalyinál jobban legyenek előkészítve. Iskoláztatják a brigádvezetőket és a brigádtagokat eyvnránt. (CTK) A kormány 1962. szeptember 28- án kiadott 919. számú határozata megállapítja, hogy a szövetkezetekben és állami gazdaságokban komoly hibák mutatkoznak az elsődleges nyilvántartásban. E hiányosságok oka többnyire az, hogy gyakorta váltogatják a vezetőket, valamint ezek szakképzettsége hiányos, beleértve a műszaki dolgozókat is, továbbá a szervezés, irányítás és ellenőrzés lebecsülése. Eddigi tapasztalatok bizonyítják, hpgy az új könyvelés — egyes hibák ellenére —, ha pontosan vezetik, nagy mértékben hozzájárulhat a szövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításához. Az új könyvelési mód kimutatja a termelőeszközök minden válfajának, természetbeni és érték szerinti állományát, illetve változását, magát az egész gazdálkodási folyamatot. Az így kapott adatok megbízható eszközei a szövetkezeti gazdálkodás ellenőrzésének, valamennyi részlegen. Xiindulva a fentiekből, kormányunk múlt évi 919. számú határozata lerögzíti, mi a teendője a Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériumnak, a Pénzügyminisztériumnak, az Állami Központi Ellenőrző ér Statisztikai Hivatalnak, valamint e kerületi és járási nemzeti bizottságoknak — a mezőgazdasági szakemberképzést illetően. Az említett minisztériumoknak, hivataloknak és nemzeti bizottsági szerveknek feladata, hogy biztosítsák az iskoláztatást a szövetkezeti vezetők, mindenekelőtt a zootechnikusok, agronömusnk, gépesítők, ökonómusok, könyvelők és az ellenőrző bizottságok elnökei részére, hogy megismerjék a szövetkezetek elsődleges nyilvántartását. Ez az Iskolázás képezze az 1982/63-as téli kampány egyik fő részét. Feladatuk az is, hogy biztosítsák azon szövetkezeti, állami gazdasági és nemzeti bizottsági dolmzők számára is az iskolázást, akik statisztikai munkát végeznek. Ezen az iskolá-Célravezetőbb szakoktatás 1963 március 10. zásan sajátítsák el a statisztikai kimutatások összeállításának módját, használatát, ismertessék meg a fent említett dolgozókkal a nyilvántartás jelentőségét, c) hasonlóképp iskolázzák az AG-ok ökonómusait, hogy megismerjék a belső gazdasági ügyvitelt, valamint az elsődleges nyilvántartást és a könyvelési nyilvántartást. Ezeknek a feladatoknak a biztosítására a kerületi nemzeti bizottságok — az SZNT pénzügyi- és mezőgazdasági osztályának segítségével — az 1962/B3-as téli időszakra ütemterveket (harmonogramokat) dolgoztak ki még a múlt év októberében és novemberében. Ezek alapján készítették el a harmonogramokat a járási nemzeti hl zottságok is. Hiba, hogy a szakoktatási ütemterveket néhány kerületben és járásban nem teljesítik kielégítően így például a közép-szlovákiai kerületben, ahol 172 EFSZ-ben nagyok a hiányosságok a könyvelés területén, csak 83 dolgozó jelentkezett a 2 hónapos (bentlakásos) könyvelési tanfolyamra. Viszont a kelet-szlovákiai kerületben ezt a feladatot két részre osztották. Első részét az EFSZ-ek kezdő könyvelői 19B2-ben elvégezték és így saját szövetkezeteikben már hathatós segítséget nyújtottak az évi mérleg elkészítésénél, valamint a termelésipénzügyi tervek összeállításánál. Ezzel elérték, hogy a hallgatók elméleti tudásukat kipróbálhatták a gyakorlatban is. Az iskoláztatás első részében, a jelentkezett 91 könyvelőből 65 vett részt; ugyanezeknek a hallgatóknak a részére az iskoláztatás folytatódik február közepétől március végéig. Már most bátran állíthatjuk, hogy az iskoláztatás első része színvonalas volt. Az EFSZ-ek azon könyvelői részére, akiknek munkája még hiányos, utólagos iskoláztatást biztosítottak a kelet-szlovákiai kerület minden járásában. Különösen jók voltak és megfelelő számú könyvelő vett részt a 6—14 napos iskoláztatáson a michalovcei, SpiSská Nová Ves-i, trebisovi és a bardejovi járásban. A közép-szlovákiai kerületben az iskolázásnak ezt a fajtáját 1962-ben egyetlen járás sem valósította meg. A kelet-szlovákiai kerület dolgozóinak az iskolázásokkal kapcsolatos igyekezetét pozitívan kell értékelnünk. Itt megszervezték az iskoláztatást az EFSZ-ek vezetői és műszaki dolgozói számára, amelyen mód nyílik az el“ sődleges nyilvántartás elsajátítására. Eddig 421 agronómust, 490 zootechnikust, 150 gépesítőt, 240 raktárnokot, 203 pénztárost és az ellenőrző bizottságok 258 tagját, iskoláztatták. Az iskoláztatások ilyen menetével elégedettek lehetünk. Lassan t»ár a tavasz kopogtat ajtónkon. A legtöbb járásban most fejezték be a mérlegek és az évi pénziigyi-lermelási tervek jóváhagyását, megvan tehát minden feltétele, hogy a járási nemzeti bizottságok behozzák a késedelmet. Értékeljék, mit tettek ezen a téren a feladatok teljesítése érdekében — és felhasználva a március hónapot — a jóváhagyott harmonogramok alapján — szervezzek meg az elmaradt iskolázásokat. Állandóan szem előtt kell tartanunk: a mezőgazdasági dolgozók fontos feladatainak egyikét, a szakismeretek elsajátítását. Jelenlegi feltételeink melleit egyetlen lépést sem tehetünk előbbre szakismeretek nélkül. Fontos ezeket az iskoláztatásokat úgy megszervezni, hogy a hallgatók betartsák a szocialista alapeiveket s ne legyen eltérés szavaik és tetteik között. A múltban is voltak évről évre iskolázások. Az emberek meghallgatták az előadásokat, résztvettek a szemináriumokon, de a gyakorlatban mégsem ehhez tartották magukat, hanem saját elavult módszereiket alkalmazták. Ezért a jövőben az iskolázásoknak alaposabbaknak kell lenniük. Meg kell teremteni az iskolázás olyan formáját, amelynek segítségével az emberek maradandóbb, a mindennapi életben felhasználható tudást szereznek. Nem elegendő, ha a mezőgazdasági kádereket csak számolni tanítsuk, hanem arra is, hogy helyes következtetéseket tudjanak levonni a gazdasági elemzésekből. Az EFSZ-ek és AG-ok vezetői iskolázásának eddigi formái nem felelnek meg a követelményeknek. Oj, hatékonyéból módszereket kell keresnünk. Például érdemes elgondolkodni azon a formán, amelyet a Szovjetunióban vezetett be a rjazáni körzet Michalovi Termelési Igazgatósága, önkéntes alapon— kétéves mezőgazdasági ökonómiai főiskolát iétesítettek állattenyésztési, növénytermesztési, gépesítési és nyilvántartási fakultással. Ezen a főiskolán tanultak a szovhozok igazgatói, a kolhozok elnökei, a pártszervezeti titkárok, brigádvezetők, agronómusok, zootechnikusok és könyvelők. Az előadások mellett csoportos látogatásokat is szerveznek — a főiskola hallgatói részére — az élenjáró mezőgazdasági üzemekbe, hogy a helyszínen ismerjék meg a munkaszervezést és a haladó technológiát. A most kezdődő gazdasági évben nagy lépéssel kell előrejutnunk. Hogy sikerrel jár-e majd ez az út, az a vezetés színvonalától, a mezőgazdasági káderek tudásától és képességétől függ. JOZEF KLACÍK, az SZNT pénzügyi osztályának dolgozója III. A kukorica kiegészítője a lóbab Egy szerény tudós jubileuma Minden növénynemesítö és a mezőgazdasági dolgozók nagy többsége jól Ismert Venény Lajos nevét. Munkássága közismert a szakkörökben, kísérleteit és eredményeit jól ismerik külföldön is. Örömtelfes kötelességet teljesítünk, amikor munkásságának 50. évfordulója alkalmával megemlékezünk. a mezőgazdaságtudomány e kiváló dolgozójáról. Venény Lajos 1888-ban született Cavoj községben. Szülei földművesek voltak. Már középiskolás korában rajongott a természetért. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia befejezése után, 1913-ban az ottani növénynemesítő Intézethez került. Az első világháborúban orosz . hadifogságba esett. Itt is hamarosan felhívta magára feletteseinek figyelmét kísérleteivel. Azzal foglalkozott ugyanis, hogyan lehetne tavaszt búzát nemesíteni Szibériában. Az általa ott kitermelt tavaszi búza fajta hozama vetekedett az ismert átlagokkal. Mikor hazakerült, egy kollekciót hozott magával abból a búzából, amellyel Szibériában kísérletezett. Itthon ezekkel folytatta kísérleteit, de az akllmattzálás nehezen ment. Más keresztezésekkel is foglalkozott és vörös-kalászú fehér magú tavaszt búzafaftáját be isr jelentette az akkori Mezőgazdasági Tanácsnak, de ez nem Ismerte el. Később őszi- és tavaszt búza keresztezésekkel kísérletezett, majd pedig az őszi fehér tarbúzának Földközitenger melléki Durumal való keresztezésével 1932-ben nyert egy formát őszt jelleggel, mely morfológiailag és élettanilag tettesen konstant maradt. Az új fajtákat Magyaroszágan próbálták kt és ott országos viszonylatban első helyre kerültek. Vörös kalászú búzája lóval túllépte az országos átlagot. A második világháború után Anyain pusztán /Nővé Zámky mellettj • folytatta tevékenységét. 1956-ban a A lóbab amellett, hogy 300—380 mázsa fehérjedús zöldanyagot ad hektáronként, előnyös abból a szempontból is, hogy a talajban hektáronként 80—90 kg nitrogént köt le. Ezért nagyon hasznos előveteménye például a búzának. A példás mezőgazdasági dolgozók novoszíbirszki konferenciáján Ny. Sz. Hruscsov a következőket mondotta: — Az altáji dolgozóknak a lóbab termesztésében szerzett tapasztalatai figyelemreméltóak. Figyelmesen meghallgattuk G. A. Nalivajkonak, az Altáji Mezőgazdasági Tudományos Kutató intézet Igazgatójának beszámolóját. A kollektív gyakorlatban bizonyította, hogyan lehet magas terméshozamot elérni lóbabból. Nalivajko elvtárs beszámolójában pedig érdekes, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a fehérjetermelés leggazdaságosabb módja a lóbab termesztése. Nagyon érdekesek azok a bizonyítékok is, amelyek a lóbab előnyeit tárják fel. Az Intézet dolgozói kiszámították, hogy egyes fehérjedús takarmányfélékből milyen mennyiségre van szükség 100 hektáron — 350 mázsás hektárhozam mellett termelt kukorica fehérje értékének kiegészítéséhez. S milyen következtetésre jutottak? Megállapították, hogy 100 hektár kukorica fehérjeértékének kiegészítésére — 20 mázsás hektárhozam mellett — 60 hektáron termelt lóbabra van szükség. Ha erre a célra nem lóbabot, hanem lucernát termesztünk, akkor 22 mázsás hektárhozam mellett 125 hektáron kell lucernát termesztenünk. Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy a kukorica legjobb kiegészítője a lób.ab. Kukorica és lóbab termesztése által lehetővé válik, fehérjében dús siló készítése. Az OFSZK élenjáró mezőgazdasági dolgozóinak egyik konferenciáján Hruscsov elvtárs foglalkozott a Iőbabtermesztés kérdésével és a következőket mondta: — Az elvtársak tudják, hogy a lóbab egyenlő a fehérjével és ezért nagyon értékes takarmány. Fontos ezt a növényt termesztenünk. Próbálkozzunk kukorica és lóbab-keverék vetésével olyképpen, hogy az egyik sor legyen kukorica, a másik pedig lóbab. A begyűjtését pedig silózás céljára egyszerre végezzük. Így a kolhozok és szovhozok magas tápértékű kukorica-lóbab silóhoz jutnak. Ami az említett keverék vetését és ápolását illeti, ezeket a munkákat gépesíthetjük. Uevanis a lóbah áonlását A kukorica — tekintettel rendkívüli előnyeire — nagy jelentőséggel bír .nemcsak a takarmánykérdés megoldása, hanem a mezőgazdaság fejlődésének szempontjából Is. Ezért nagyon fontos összhangot teremteni a kukorica és a többi növények termelése között — kiindulva a kolhozok és szovhozok természeti és gazdasági feltételeiből. Meg kell jegyezni, hogy a kapásnővények közül a kukorica mellett nagy jelentőséggel bír a cukorrépa takarmányozási célokra való termesztése is a Szovjetunió egész területén. Tekintettel arra, hogy a hüvelyesek nagymennyiségű fehérjét tartalmaznak, azok termesztésének kérdését a kukoricatermesztéssel szoros összefüggésben kell vizsgálni. A hüvelyesek termesztésének kiszélesítése lényegében egyik központi kérdésünk. Ugyanis a silókukorica, cukorrépa, burgonya és a többi nedvdús takarmányok kevés fehérjét tartalmaznak. A silókukorica takarmányegységenként 70 gramm emészthető fehérjét, a burgonya 54 grammot és a cukorrépa 49 gramm emészthető fehérjét tartalmaz, de ugyanakkor egy takarményegységben legalább 100— 110 gramm lenne szükséges. A hiányzó fehérjemennyiséget kiegészíthetjük hüvelyesekkel, valamint évelő takarmányokkal — lóherével és lucernával, a gazdaság konkrét lehetőségei alapján. Ebből a szempontból nagy jelentőséggel bír a takarmánybab, vagyis a lóbab. Az altáji kerület mezőgazdasági dolgozói néhány évvel ezelőtt kezdtek lóbabot termelni. Akkor vetődött föl először az a gondolat, hogy a lóbab a kukorica hasznos kiegészítője lehet a szilárd takarmányalap megteremtése és a gazdálkodás színvonalénak emelése céljából. Az altáji kolhozok és szovhozok a sikeres kísérletezések után, valamint a tudományos Intézetek tanácsai alapján hozzáláttak a lóbab nagyméretű termesztéséhez. A csisztyunszkt répatermesztésre specializált szqvhozban 19,8 mázsa hektárhozamot értek el, az alejszki szovhozban pedig 18,3 mázsát. A mamentovi fajtakísérletező gazdaságban pedig az alábbi terméseredményeket érték el: Fajta Hektárhozam (q) Német fajta 30,7 Lengyel fajta 27,7 Lila fajta 26,4 Orosz fekete nagyszemű 25,0 Felső-altáji fajta 20,5 Reméljük, nemsokára a tisztuló kirepülés ideje is eljön. Ehhez szükséges, hogy a hőmérő higanyszéla árnyékban elérje a 10 —12 C fokot. Ilyenkor a méhész a méhei körül legyen. Feladata a megfigyelés. Nagyobb beavatkozásra csak később a meleg állandulásakor kerül sor. Tisztuló kirepülés előtt a kaptárak előtti teret szórjuk be szalmával vagy náddal, esetleg kátránypapírral terítsük le, hogy a pihenő méhek meg ne dermedjenek. Cs. J. Ébredő méhcsaládok
