Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-06 / 19. szám

a szövetkezeti önköltség-számítás és tervezés színvonalát vétele helyett ezeket időben orvosolhas­sa, s ezzel megvalósíthatóvá tegye a tiszta jövedelem fokozásának feltételeit. A gbelcei EFSZ-ben nyert tapasztala­tok alapján az említett feladatot az egyes termelési csoportok tervteljesítése és a termelési költségek havonkénti értéke­lése terén többek között a következő módon oldhatjuk meg: TERVKIDOLGOZÁS Az évi tervek összeállításakor figye­lembe kell venni azt, hogy a szövetkezet közgazdasági feladatai a legkönnyebben úgy oldhatók megi, ha sikerül eredmé­nyesen egybehangolni a tagság egyéni anyagi érdekeit a szövetkezet és a tár­sadalom közös érdekeivel. Erre a legal­kalmasabb mód az, ha megfelelő formá­ban bevezetjük szövetkezeten belüli ön­álló gazdaságos elszámolás módszerét (hozrascsotot) és a szövetkezet terveit ennek alapján részletezzük. Ez a fejlett közgazdasági módszer azonban csak ak­kor eredményes, ha hatékony prémium­­rendszerrel kapcsoljuk egybe, amit főleg a szilárd pénzbeli jutalmazás bevezetése után és a Szlovák Nemzeti Tanács által 1962-ben kiadott minta prémiumrend elveinek figyelembevételével és a helyi adottságoknak megfelelően állítjuk össze. Ilymódon minden önálló termelési egy­ség (csoport) részletes termelési és pénzügyi tervet készít, amely a szövet­kezet össztervének kiegészítő része. A csoportok tervében feltüntetett termelési feladatokat ahol ez lehetséges, kapcsol­juk egybe az árutermeléssel. Kivételt ez alól csak az egyetemesen gépesített bri­gád (munkacsoport) képez, amely ter­melési tervfeladatait össztermelésben ál­lapítjuk meg. Az állattenyésztésben, ahol az állomány kiegészítése már befejező­dött, szintén ajánlatos árutermelésben megállapítani a termelési feladatot, kötve ezt az állomány értékének meg­tartásához. Ahol azonban számolunk az állomány fejlesztésével, ott szükséges ezt a termelési feladatokba foglalni. A termelési egységek számára az ön­költségek közül, a szövetkezetek jelen­legi közgazdasági színvonalának megfe­lelően, a szövetkezeten belüli önálló el­számolás módszerének bevezetése után csak a közvetlen költségek tervezése ajánlatos. Ezek felhasználására ugyanis a munkacsoport közvetlen hatást gya­korolhat, ami elősegítheti csökkentésü­ket. A növénytermesztési csoportok szá­mára, mint közvetlen termelési önkölt­séget tervezzük: • 1. a teljcsítménynormák számát, pénz­értéküket, illetve a munkaegységek számát (a használt jutalmazási formának megfelelően), valamint a tervek teljesítésére tervezett pré­miumokat, « 2. a saját és vásárolt vetőmag és ülte­tőanyag fogyasztását, • 3. a műtrágyák, a vegyszerek és egyéb anyagok felhasználását, • 4. az Agrolet valamint a gép- és trak­torállomás segítségének költségeit. Az állattenyésztésben a tervezett ta­karmányfogyasztás helyettesíti a vető­magot és a műtrágyákat, egyetemesen gépesített brigád esetében pedig számí­tásba vesszük az üzemanyagfogyasztást és az alkatrész felhasználást is. Ezek ugyan nem közvetlen költségek a szövet­kezet könyvvitelének szempontjából, azonban igen jelentősek, ezért érdemes rájuk fokozott figyelmet fordítani. Az így összeállított terveket minden önálló termelési egység számára hónapok szerint részletezzük, illetve tüntessük fel előbb egy tételben egy negyedévre vo­natkozóan, majd pedig külön-külön hó­napok szerint. A termelési egységek helyesen össze­állított évi termelési és pénzügyi terve, s ezeknek teljesítése minden esetben biztosítja, hogy elérjük a kívánt ered­ményeket. Szükséges természetesen ösz­­szegezni a csoport számára tervezett személyi és tárgyi . költségeket, ezeket összehasonlítani a termelési tervek pénz­értékével és megállapítani a tervezett teljes (bruttó) jövedelmet és feltüntetni, hogy a csoport egy korona közvetlen költségre a terv szerint milyen termelési értéket ér el; Lényegében ez a legfon­tosabb termelékenységi mutató, amely­nek teljesítéséért minden csoport egész éven át mindent meg kell, hogy tegyen. NYILVÁNTARTÁS Rendkívül fontos feladat hárul a ha­sonló elvek alapján összeállított tervek teljesítésének nyilvántartására. Ezt úgy szükséges megszerveznünk, hogy havon­ta pontos képet adjon az egyes csopor­tok tervezett termelési feladatainak tel­jesítéséről és arról, miképp gazdálkodtak közvetlen termelési költségeikkel. A nyilvántartás problémáit erre a célra a raktár-könyvvitelben (eszköz­számla), a kereset-elszámolásban (pénz­ügyi eredményszámla) és az egyetemesen gépesített brigád könyvvitelében (műve­lési számla) oldjuk meg. A raktár-könyvvitelt úgy módosítjuk, hogy az egyes készleteket szilárd árak­ban könyveljük, ami főleg a 263-as és a 265-ös számlák készleteinél előnyös. így ugyan folyamatosan árkülönbségeket szükséges könyvelni a gyűjtőszámlán, azonban a könyvelés áttekinthetővé és egyszerűbbé válik, továbbá lehetőséget nyújt pontos önköltségszámításokra. A kiadást önálló naplón szükséges vezet­nünk, ahol a kiadásba kerülő tételek pénzértékét a költséggyűjtő lapokon is átvezetjük. Költséggyűjtő lapot nyitunk év elején minden növényfajta és állatfaj számára, amelyeknek költségeit önállóan kívánjuk figyelemmel kísérni, azonkívül a külön­féle közvetett költségcsoportok számára is. A költséggyűjtő lapokat csoporton­ként soroljuk be és havonta végzett összegezésük után pontos áttekintést nyerünk arról, hogy az egyes növények, tenyésztési ágazatok számára az anyag­költségek felhasználása pontosan meny­nyit tett ki. Amennyiben több csoport dolgozik ha­sonló termelési irányzattal, például na­gyobb szövetkezetben több egyetemesen gépesített brigád, esetleg más munka­csoport működik, és hasonló növényeket termeszt, akkor ezen növényekre több anyag-gyűjtő lapot szükséges nyitni. Ha a könyvvitelt az Optimátic (NDK) gyártmányú könyvelőgépen végezzük, ak­kor ez nem okoz különösebb problémát, a kézi könyvelésnél azonban ez szintén megoldható ebben a formában. Ezeket a költségigyűjtő lapokat (zber­­né listy nákladov) kézi raktár-könyvvitel esetén is eredménnyel felhasználhatjuk. (Megrendelhetők: Svépomoc, Brno 162 — 50). Szövetkezetünkben ezeket a követ­kező módon állítottuk össze: a A kiadott anyag értéke j c 1 ! Költséggyűjtőlap § L H- Hl. i 1V- g ^ 3 S ,5 t >> n '« g 05“ Q (Oszlopszá m) W A. a növényekre — raktárszámla 241 242 261 265 — költségszámla 311 321 322 i 323 B. a tenyészetekre — raktárszámla 251 252 22 X — költségszámla 314 327 315 X C. a gépekre — raktárszámla 263 j X 265 X — költségszámla 364 j X 364 X Ä havonta kifizetett szilárd jutalmat a nyilvántartásban szintén termelési egységek szerint tüntetjük fel a .fizetés­­könyv egyes oszlopaiban. Erre a gépi könyvelés esetén 11 oszlop, a fizetés­könyv kézi összeállításakor pedig még ennél is több áll rendelkezésre. Ajánlatos a szövetkezetben termelt összes növény, illetve tenyészet (te­nyésztési ágazat jelölését) megszámozni és az elsődleges nyilvántartásban ezek­nek nevét számokkal helyettesíteni. A havonta kifizetett pénzjutalom vagy munkaegységszám különféle módon ösz­­szesíthető növények és tenyészetek sze­rint. Az általunk használt módszer 270 szövetkezeti tag számára kifizetett egy hónapi kereset növények és tenyészetek, illetve egyéb költségek szerinti pontos összegezését 7 — 8 óra alatt teszi lehetővé. Ezen említett nyilvántartási beosztás, valamint az egyetemesen gépesített bri­gád könyvelése segítségével havonta ellenőrizni tudjuk az egyes termelési csoportok tervteljesítését, főleg ami a termelés önköltségére fordított összeget illeti. Az állattenyésztésben havonta pontos eredményeket kapunk a különféle termékek önköltségi áráról és időben közbeléphetünk ha eltávolítható hiányos­ságok mutatkoznak. Szövetkezeteink tagsága életszínvona­lának emelkedése és az ezzel kapcsolatos feladatok fokozottabb követelményeket támasztanak a tervezéssel, valamint a nyilvántartással szemben, szükséges te­hát, hogy a jobb eredmények érdekében ezeknek minél előbb eleget tegyünk. Kovács Ferenc, a gbelcei EFSZ ökonómusa

Next

/
Thumbnails
Contents