Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-06 / 19. szám
Fokozzuk a hugyannyal kezelt takarmányra. Az hogyan lehet 12 nap alatt áttérni a teljes alábbi táblázatban példaképpen közöljük, adagokra: Napok 12 345678 9 10 11 12 Szarvasmarha (g) 15 20 30 40 55 70 80 90 100 100 110 120 Növendék szarvasmarha (g) 10 10 15 20 25 30 30 35 40 45 50 50 Juhok (g) 5 5 6 7 8 9 10 10 11 12 13 14 10 — 20 grammos hugyany-adagokat naponként egyszeri etetéssel adagoljuk. A 20 grammnál nagyobb adagokat naponta kétszeri etetéssel adjuk az állatoknak. Mivel a hugyany helytelen adagolása különféle emésztési és egészségi zavarokat okozhat, sőt az állatok bénulását is előidézheti, pontosan be kell tartani a hugyany takarmányozásának összes elveit. Az állatok mérgezését rendszerint az idézi elő, hogy az állatok bendőjében nagy mennyiségű ammóniák szabadul fel, amelyet a bendő mikroflórája nem haszná! fel, s ezért a vérbe kerül. A bendő erősen lúgos környezetű. A mérgezés ellensúlyozására a következő intézkedéseket javasoljuk: a) Az állatnak 2 liter 4 %-os (asztali) ecet és 4 liter víz keverékéből álló oldatot adunk. Az állat egészségi állapota rendszerint egy órán belül lényegesen javul. b) Ecet helyett az állattal 5 — 6 liter savanyú tejet is itathatunk. Ha egészségi állapota 3 — 4 órán belül nem javul, akkor ismételten savanyú tejjel itatjuk. c) Az alábbi oldattal is itathatjuk: 600 gramm étkezési ecet, 600 gramm víz és 600 — 700 gramm cukor vagy melasz. Ezt a keveréket az állat bendőjébe juttatjuk vagy pedig ezzel az oldattal a bendőt kimossuk. Egy óra múlva az állatnak 0,5 liter len- vagy napraforgó-olajat adunk inni, esetleg lenmagfőzetet vagy hashajtót itatunk vele. A Szovjetunióban használatos itt említett intézkedéseken kívül nálunk javasoljuk az állatok hígított tejsavval vagy sósavval való itatását. Az oldatot úgy készítjük elő, hogy 0,15-0,25 liter 1 — 3 %-os tejsavat, esetleg 0,5 — 1 %-os sósavat 1 liter vízzel hígítunk. A hugyanyt sohasem etetjük előrehaladott vemhességű tehenekkel, vemhes juhokkal és beteg állatokkal. Erős mérgezést okozhatna az is, ha hugyanyoldatot itatnánk az állatokkal. Az állatok megbetegedésének esetén a teljes adagok etetését meg kell szüntetni és ismét a minimális adagoktól kezdve 7 — 10 napon belül szoktatjuk rá az állatokat a teljes adagokra. A hazai és a külföldi kísérletek eredményei, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a hugyany adagolásával részben fedezni tudjuk (20 —30 %-ban) a takarmányadagok fehérjeszükségletét főként a fehérjeszegény téli hónapokban. A szénhidrátos takarmányok gazdagítása ammóniákos vízzel A szénhidrátos silótakarmányt ammóniákos vízzel keverve nem fehérjés természetű nitrogénnel gazdagítjuk. Az ammóniákos vizet a takarmányozás előtt 1963. március 6. adagoljuk a silótakarmányba. Az ammóniákos vizet a silótakarmányban levő szerves savak lekötik. A szerves savak egy részét semlegesíti és ammónsók keletkeznek. Egy tonna silótakarmány kezelésére 25 liter 10 %-os ammóniákos víz (1 q 2,5 liter) vagy 20 liter 12,5 %-os ammóniákos víz (1 q-ra 2 liter) szükséges. Az ammóniákos víz elkészítése Kisebb mezőgazdasági üzemekben, ahol kevés silótakarmányt kell ammóniákos oldattal kezelni, kész, 25 %-os töménységű ammóniákos oldatot vásárolhatnak a Chema vállalattól. Ezt az ammóniákos vizet használat előtt 1 :1 arányban vízzel hígítjuk. így 12,5 %-os töménységű ammóniákos oldatot kapunk. Nagyobb mezőgazdasági üzemekben azonban' előnyösebb az ammóniákos vizet folyékony ammóniákból (82 %) készíteni. Az ilyen koncentrált ammóniákos oldatot minden gépállomáson beszerezhetjük. A koncentrált oldatból legjobb 10 %-os oldatot készíteni. A megfelelő edénybe vagy tartályba először 9 rész vizet öntünk és csak azután öntjük bele az 1 rész tömény ammóniákot. Az oldatot készítő dolgozónak ismernie kell az ammóniák kezelésére vonatkozó előírásokat. Á silótakarmány ammóniákozása Legelőnyösebb a silótakarmányt kocsira rakás közben nedvesíteni az ammóniákos oldattal. A szállítóeszközre rakott silótakarmányt megfelelő mennyiségű ammóniákos oldattal permetezzük. Az ammóniákozást nem szabad zárt helyiségben végezni, mivel az ammóniákos víz egy része, amelyet a szerves savak nem kötnek le, felszabadul és az állatgondozók munkakörnyezete nem lenne megfelelő. Takarmányozás Az ammőniákozott silótakarmányt csak akkor etetjük az állatokkal, ha megfelelően összekevertük az ammóniákos vízzel és a fölösleges ammóniák a takarmányból már elillant. Ez annyit jelent, hogy a silótakarmány az etetés előtt ne legyen ammóniákos szagú. A hízó-szarvasmarhák takarmányadagját képező összes szénhidrátos silótakarmányt ammóniákozhatjuk A fejőstehenek takarmányadagjába állatonként és naponként csak 30 kg ammóniákozott szénhidrátos silótakarmányt adagolhatunk. S o m m e r Alexander mérnök és Pajtás Milan mérnök, a Nyitrai Állattenyésztési Kutató Intézet dolgozói Egységes földművesszövetkezeteink tagságának életszínvonala a közös gazdasági termelési hatékonyságának eredményeitől függ. A tagság munkája után az egyes években elért tiszta jövedelem elosztása során részesül jutalomban és ez lényegében nem változik akkor sem, ha a szövetkezet a szilárd pénzbeli jutalmazási forma alkalmazására tér át. A tiszta jövedelem fokozása ezért minden szövetkezetben egyike a legfontosabb feladatoknak, de ugyancsak ettől függ igen sok olyan probléma megoldása is, amely a szocialista mezőgazdaság gyors fejlődését segítené elő. Mihelyt a szövetkezeti mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozásával — a legfontosabb munkafolyamatok gépesítésén, a munka kultúrájának emelésén keresztül — elérjük a szövetkezeti tagság jövedelmében az egyéb nemzetgazdasági ágazatokban dolgozók keresetének szintjét, ezek a kérdések nagyrészt megoldást nyernek. Nem lesz munkaerőhiány még fiatal dolgozókból sem és a munkaerkölcs megjavul. A szövetkezet tiszta jövedelmének fokozásában lényegében két tényező hat közre: ■ 1. a termelés színvonalának emelése, H 2. a termelési költségek csökkenése. Az össztermelés fokozását úgy szükséges irányítani, hogy közben az árutermelés aránya, a termékek üzemi felhasználásával szemben, állandóan javuljon. Az árutermelés emelkedése biztosítja egyúttal a szövetkezet szerződéses kötelezettségének teljesítését az állammal szemben és a kiadások fedezésére szükséges pénzeszközöket. Az utóbbi időben a termelési költségek csökkentése egyre jobban az érdeklődés középpontjába kerül. Ennek fontosságát mindenki elismeri, azonban az elmúlt év gazdasági eredményei azt bizonyítják, hogy sok szövetkezet még - nem találta meg az utat olyan irányban, hogy a termelési költségek felhasználása minden esetben a gazdaságosság elvéből induljon ki. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a részletes és pontos önköitségszámítás fontosságára, amely nélkül lehetetlen a termelési költségek szervezett csökkenését és ezen keresztül a szövetkezeti tiszta jövedelem fokozását elképzelni. a tervteljesítés és az önköltség ALAKULÁSÁT HAVONTA ÉRTÉKELJÜK A szövetkezetek közgazdasági színvonalának fejlődése megköveteli, hogy áttérjünk az egyes termelési csoportok tervteljesítésének valamint az állattenyésztési termékek önköltségének havonkénti értékelésére. Ugyanis az eddig használt módszer, amely szerint ezen értékeléseket a növénytermesztés egyes növényfajtái termesztésének önköltségével együtt csak évente egyszer, év végén értékeljük, nem hozz?, meg a kívánt eredményt. Megfelel ugyan ez a módszer az évi statisztikai kimutatások céljainak és rámutat arra is, hogy az esetleges rossz gazdasági eredményeket mi okozta, de eltávolításukat már lehetetlen megoldani oly módon, miszerint az elmúlt gazdasági év eredményein bármit is javítani tudnánk. Ezért szükséges, hogy a szövetkezet úgy használja fel meglévő lehetőségeit, hogy már évközben, a kellő színvonalú nyilvántartás segítségével, módosítani tudjon az egyes termelési folyamatokon és a hiányosságok év végi tudomásul
