Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-27 / 17. szám
zőgépet használjunk, melyekből elegendő áll rendelkezésünkre a gépállomásokon. A téli permetezés lemosásszerű legyen, hogy a permetlé a fa minden részét biztosan érje. Sokan ajánlják, hogy a tökéletesebb permetezés érdekében télen minden anyaggal kétszer permetezzünk, de ez szerintem felesleges anyagpazarlás. A magasnyomású permetezőgépekkel 6 fa felületét majdnem teljesen le lehet permetezni, legtöbbször az ágak hónaljában marad egy kevés permetezetlen rész, amit kettős létráról a korona belsejében végzett utóvizsgálattal — amint a permetezés után azonnal kell foganatosítani — meg lehet állapítani. Ezeket a foltokat legcélszerűbb a vizsgálónak háti permetezőgép segítségével azonnal pótpermetezésben részesíteni. A téli permetezéshez használatos csehszlovák gyártmányú permetezőanyagok elsőrendűek. Rovarkártevők ellen — a diófát kivéve — minden gyümölcsfát és gyümölcsbokrot lemosásszerűen 2 %-os NITROSAN oldattal kell permetezni. Ez a kaliforniai pajzstetű ellen is védelmet nyújt. Gombabetegségek ellen a régi rézgálicos keverék, a bordóilé helyett a KUPR1KOL 2 %-os oldatát használjuk. Ez is réztartalmú vegyület, amellyel az öszszes gyümölcsfát és bokrot — a diófát is — lemosásszerűen kell permetezni. A két permetléfélét összekeverni nem szabad, külön menetben kell mindkettőt permetezni. A két permetezés között legalább kétheti időköz legyen. Ruttkay Béla mérnök, a Samoríni Állami Gazdaság gyümölcsésze Talajporhanyítás kormány|emez nélkal Ha a „tavasz' búza ravasz búza" amint azt a régi magyar közmondás tartja, akkor nem kevésbé jogosan lehet állítani azt is, hogy a „tavaszi szántás rossz szántás“. Sajnos ott, ahol a szakemberek által annyiszor hangoztatott és követelt őszi szántás elmaradt, nincs más megoldás, mint a mulasztottat pótolni és a legkisebb hiba elve alapján olyan agrotechnikai beavatkozást alkalmazni, amely a lehető legjobban biztosítja a magágy létesítéséhez szükséges porhanyó talajt. Na, de ne évődjünk azon ami már elmúlt és amit pótolni nem lehet, de igyekezzünk olyan megoldást találni, amellyel legjobban biztosíthatjuk a termelés egyik alapvető feltételét. _ Ha az őszi mélyszántást vagy annak hatását részben pótló téli szántást (a fagymentes téli napokon) elmulasztottuk, idegesen lessük azt a pillanatot, amikor a földre léphetünk, hogy azt megszántsuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a télen át szántatlan föld vízkészlete felét sem teszi ki az ősszel szántott föld vízkészletének, s ha késlekedünk, a víz elpárolgása révén a tartalék állandóan csökken. A megkésett őszi igyekezet következtében megtörténhet, hogy tavasszal idő előtt végezzük el a talaj szántását, s a nedves szántás nemcsak hantos földet eredményez, de annak szerkezetét több évre elronthatja. A homokos talajokon ez a veszély természetesen nem áll fenn, de a nehéz, kötött, s főleg az agyagos talajokon sok gondot okozhat az eljövendő években a gazdálkodás. Mi tehát a teendő, hogy ez ne következzék be? Szántsunk, vagy ne szántsunk? Ha igen, mikor? Az éjjeli faggyal és a nappali felmelegedéssel váltakozó napokat tél végén használjuk ki éjjel-nappal a szántásra. A gyengébb 4 — 5 fokos fagyok ugyanis nagyban elősegítik az éjjeli szántást, s egyben a keletkező hantok porhanyulását is. A szántással egyidejűleg fogasuljunk is, mert a tavaszi szántást enélkül végezni nem szabad. Á szántást célszerű ekéből és fogasból álló gépcsoporttal végezni, vagyis egymenetes üzemeltetéssel. A TAVASZI SZÄNTÄS MÉLYSÉGE Sokat vitatott kérdés a szántás mélysége. Sajnos, e téren a gyakorlat igen sok hibát követ el és rendszerint tavasszal mélyebben szántunk, mint azt az agrotechnikai követelmények megengednék. Tavaszi szántást csak sekélyen szabad végezni, mert a mélyszántás hantos és mélyebb talajrétegig kiszárítja a talajt. Azáltal, hogy a talaj mélyéből felhozott nedves barázdaszelet a légkörrel érintkezve elveszti nedvességét és kicserélődik, a felső rétegében száraz és aláforgatott talajszelvénynyel, mélyebb rétegig kiszárítja a talajt. A télen szántatlanul maradt föld vízmennyisége különben is csekély és a benne levő víz mennyisége semmi esetre sem tudja majd fedezni a tenyészidő „kritikus időszakában" hiányzó vízkészletet. így csakis az időnként jelentkező esők vízmennyiségére számíthatunk. A sekély mélységű tavaszi szántás kevésbé szárítja ki a talaj vízkészletét, mint a középmély tavaszi szántás, de magában rejti azt a- veszélyt, hogy nem tudja biztosítani a szükséges mélységű porhanyított műveleti réteget, melybe a növényzet gyökerei kevés ellenállással tudnak behatolni. TAVASZI TALAJELÖKÉSZlTÉS SZÄNTÄS NÉLKÜL A cél érdekében új utakon kell tehát haladnunk és jobb megoldást keresnünk, ha nem akarjuk elveszíteni a réven, amit megnyertünk a vámon. Saját több évtizedes tapasztalattal alátámasztott gyakorlat alapján a tavaszi szántás helyett úgynevezett kormánylemez nélküli ekével történő talajporhanyítást javasolhatok. Az ekéről leszerelt kormánylemez nélkül végzett szántás csakis az ekevas által létesített talajporhanyításből áll, amely művelettel sokkal mélyebb rétegű talajporhanyítást végezhetünk, mint a tavaszi szántással. Természetesen a porhanyós magágy elkészítése érdekében egyben talajfelületi porhanyítást végző tárcsázást is alkalmazunk. Az így elkészített talaj jó vetőágyat létesít, talajszerkezeti védelmet nyújt és a nedvesség konzerválásával jár. Sokan idegenkednek e megoldástól, pedig hatásában messze felülmúlja a tavaszi szántás eredményét. Sikerrel alkalmazható a tárcsás talajművelő eszközökkel történő vetőágy létesítés is, habár ennek mélysége sem haladja meg a tavaszi szántás előírt mélységét, mégis kevésbé szárítja ki a talajt és kevésbé káros a talaj apró élőlényeinek (mikroorganizmusainak) életére, melyek ebben az időben találhatók legnagyobb mennyiségben a talajban, ahol a növényi tápanyagok hasznos feltárási munkáját végzik. Tavaszi szántással ezeket a baktériumokat megsemmisítjük és újbóli elszaporodásuk idejéig a talaj biológiai tevékenysége hiányos. Ha talajaink kellőképp tiszták, nem szennyezettek az elmúlt évben termesztett növények maradványaitól vagy a gyomnövények hulladékaitól, úgy sikeresen alkalmazhatók a merev szárú lúdtalpas lazító kapák is a porhanyó magágy létesítésére. A kapálógép (kultivátor) használatának azonban együtt kell járnia a felületi porhanyítás és csekély talajelőkészítést biztosító tárcsás boronák használatával. E módszer szintén mélyebben művelt réteget, jó nedvességtárolást eredményez és elősegíti a termelés sikerét. Mindhárom módszer tehát nem nélkülözheti az aránylag tisztább talajt. Ezalatt olyan talajt értünk, amelyről a kukorica vagy egyéb kapásnövény (pl. napraforgó) kóróját eltávolították. A kukorica gyökere nem okoz nehézséget a kormánylemez nélküli ekék használata során, mert azokat az ekevas elvagdossa, a tárcsás borona pedig bekeveri. A csupán tárcsás műveléskor viszont a sok gyökér nehézséget okoz. Feltétlenül szükséges a tavaszi szántás idején minden olyan talaj nitrogéntrágyával történő ellátása, amelyben sok az előző évben termesztett növényekből származó gyökérmaradvány. Nitrogén trágyázás nélkül ugyanis beáll az úgynevezett nitrogén depresszió, ami a termesztett kultúrnövény fejlődésének és terméshozamának rovására megy. Ezt semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az itt felsorolt módszerek igen lényegesek, habár tudjuk, hogy termelőink konzervativizmusuk miatt sok esetben idegenkednek majd ezektől és inkább választják a megszokott, több hátránnyal járó hagyományos tavaszi szántást Ez pedig hiba. Üj utakon kell járni, ha jobb eredményt akarunk elérni. Aki egyszer meggyőződik az ajánlott módszer előnyeiről, az többé annak alkalmazásától el nem áll, vagy ha igen, csak olyan esetben, ha ennél még előnyösebbre bukkan. Minden esetre a jövőben igyekezzünk az őszi mélyszántást elvégezni, mert a legrosszabb őszi, vagy téli mélyszántás is előnyösebb, mint a legjobb tavaszi szántás. Végezetül még annyit, minthogy a télen szántatlanul maradt földek vízkészlete csekély, azokra a tenyészidő alatt igen nagy gondot kell fordítanunk, minden csepp eső, harmat vagy egyéb csapadék felfogása és megőrzése érdekében. A növények ápolása egyben vízkonzerválás is. Ne bízzunk gyomirtáskor mindent a vegyszerekre, de járjon a kapa, a saraboló és egyéb porhanyító s hajszálcsöveket megrongáló gazdasági eszköz is. A sűrű vetésű növényzetben fogasolással, a ritka sorban vetett kapásaink esetében pedig részben fogasolással, részben kapálással és sarabolással akadályozzuk meg a talaj vízelpárolgását. Növényeink vízszükséglete ugyanis rendkívül magas, s a termés nagysága rendszerint attól függ, hogy a „kritikus időszakban", például kalászhányás idején, vagy magkötéskor lesz-e a talajban elegendő mennyiségű víz vagy sem. Ezen időpontban ugyanis összpontosított támadás indul a talaj vízkészlete ellen, amit egyrészt a növény fokozott vízigénye, másrészt az uralkodó meleg, szeles időjárás idéz elő. Tavasszal rendszerint a talajban elég a víz, ami az eső formájában hulló csapadékból származik. A növények vízigénye ez időben aránylag csekély. Az esők viszont gyakoriak, s így a növények vízellátása bőséges. A döntő időben szükséges vízkészletet ezért idejében kell megmenteni és tárolni, aminek egyik fontos eszköze a tavaszi szántás, helyesebben a tavaszi talajporhanyítás. Legyünk tehát résen, s helytelen agrotechnikával ne veszítsük el a talaj amúgyis szűkös vízkészletét. Dr. Frldeczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára
