Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-27 / 17. szám
nil korsnametszés is permetezés a nagyüzemi gyiimölcsészeiiien ■BBI * IBBBBBBBBBBBBBHSB!EaBBBBBÍIBBBSB A régi értelemben vett téli koronatisztítást — amely közben a megsűrűsödött ágazatú gyümölcsfák koronáját megritkították és arról sok gályát vágtak le, amit a fa alatt rőzsenyalábba kötöttek, — ma idejétmúlt koronaápolási munkának tartjuk. A sok levágott ággal a gyümölcsfa jelentős energiát veszít, amelylyel az ágakat s az azon levő termőrészeket kifejlesztette. A modern nagyüzemi gyümölcsösben a fák koronáját úgy kell kifejleszteni, hogy minél kevesebb ágat vágjunk le, s azt is a fa fiatal korában. Tehát a korona kialakítását fiatal korban kell kezdeni. A nagyüzemi gyümölcsös csak akkor váltja be a hozzáfűzött reményeket és hoz nevéhez méltó jövedelmet, ha azt gyakorlott szakember kezeli. Nagyüzemi gyümölcsöseink még nagyrészt vadalanyra oltott középmagas törzsű gyümölcsfákkal telepítettek, vagy továbbra is így telepítjük azokat. Itt most ezek téli kezelését ismertetjük. Elmélet szerint megkülönböztetünk koronaalakító metszést, ami ültetés után 3 — 8 évig tart, termőre metszést, ami már a koronaalakító metszéssel veszi kezdetét, s annak elválaszthatatlan folytatását képezi, továbbá koronaritkítást, ami legfeljebb néhány ág eltávolítására szorítkozik, melyek alkalmatlan irányban fejlődtek. KORONAALAKlTÄS A magára hagyott gyümölcsfa is nevel koronát, de az célunknak nem mindig megfelelő, azért már ültetés után kezdjük a korona alakítását. A vesszőket az ültetést követő tavaszon, a kifelé álló rügy meghagyásával egyharmad részére metsszük, csonthéjasok (cseresznye, meggy, szilva, kajszi és őszibarack esetén) még rövidebbre is. Mindig sudaras koronaalakításra törekedjünk, vagyis a természetes koronaalakra. Ennek kialakítására szükségünk van egy vezérveszszőre és legfeljebb 5 oldalvesszőre, mely a sudaras fa első ágcsoportját képezi majd. Ha az ültetett csemete vesszői elég erősek, a vezérvesszőt úgy metsszük, hogy az legalább egy méter legyen, s annak kihajtott felső rügyeiből kialakuljon a második ágcsoport. Ha az első ágcsoport hiányos, gyenge vesszőkből áll, vagy ha ezek fejletlenek, egy évvel elhalasztjuk az első ágcsoport kialaktíását. Ebben az esetben is 2 — 3 szemre visszavágjuk az oldalvesszőket, a vezérvesszőt pedig a felére, hogy a következő évre erős vesszőket neveljen. Az egyes ágcsoportok távolsága egymástól legalább 80 — 100 cm legyen, de ha ez több nem baj, sőt előnyt jelent a többtermelés szempontjából. Ezzel növekszik a termőterület, jobb a koronarészek megvilágítása, a napfény hatásának következtében színesebb a gyümölcs, könnyebb a fa kezelésé, permetezése és a gyümölcs szedése. Egyes fajtáknál könnyű kialakítani az ágcsoportokat, mert ezek szinte maguktól alakulnak, a gömbkoronát nevelő gyümölcsfák ágcsoportjainak kialakításánál már több alakító metszés szükséges, de ezt nem szabad elhanyagolni, mert később kárát valljuk, mivel a korona sűrűvé válik. Az alma, a körte, a cseresznye esetében az egyes fajtáktól függően 3-4 ágcsoportot is kialakíthatunk, míg a kaj1963. február 27. szibarack, és a szilva legfeljebb 2—3 ágcsoportot kíván. Fontos az ágcsoportok tartóágainak arányos elosztása, úgy hogy a felső ágcsoport illeszkedjen az alsó ágcsoport hézagaiba. Ezek az ágak alkotják majd a korona vázát, ezért legyenek kellően vastagok, erősek, mert a termés súlyának ágtörés nélküli viselése és a viharok kártevő hatásával szembeni ellenállás tőlük függ. Az ilyen ágrendszerben a vihar kevesebb kárt tehet. A napfény behatolása az ágcsoportok közé lehetővé teszi az eső és a harmat gyors felszáradását, s ezzel a gombabetegségek megelőzését. Az említett ágrendszer kialakítását nem szabad elsietni, ezt fokozatosan néhány év alatt kell elvégezni. Ha a gyümölcsfa megfelelő, táperőben gazdag talajon áll, szépen fejlődik, az ágakon előtörő hajtásokat is kezelni kell. A vezérvesszőt visszavágjuk, úgyhogy a rügyek a metszés alatt kihajtanak, s ezzel alakítjuk a további ágcsoportot. Ha mégi rövid a vezérvessző, a következő ágesoport kialakításához, azt a felére visszavágjuk és biztosító csaphoz történő kikötéssel, új, fiatal hajtással érjük el következő évben az új ágcsoport magasságát. A többi munka termővessző válogatásából és a ritkításból áll. Minden alkalmatlan irányban növő vesszőt tőben eltávolítunk. Ha sűrű a vesszők állása, tőben először a felfelé növő erősebb hajtásokat távolítjuk el. A termést vízszintes irányú gyenge vessző, a rövid termőnyársak, a termőtüskék és az átmeneti rügyek adják. Ha a tüskék oldalvesszőket nevelnek, a lefelé növő oldalhajtások felett vágjuk vissza ezeket. Ezek a termők a koronaalakítással kapcsolatban már kifejlődnek. Jő talajon, ha a fa kellően fejlett és lombos, vadalanyra oltott fa esetében sohase metsszük rövid csapra a termővesszőket. Ezzel ugyan igen rövid idő alatt tudunk némi termést elérni, de később a fa terméketlenné válik. A vezérvesszőt és a hajtást mindig úgy alakítsuk, hogy megközelítőleg a törzs vonalát kövesse függőleges irányban. Az ágcsoport egyes oldalágai részére legmegfelelőbb, ha a vezérvesszőhöz viszonyítva 45 fokra állnak. Ha növésük nem ilyen szabályos, vagyis nem egyforma szögben állnak az ágcsoportban, akkor a léfelé hajlókat fel kell kötni a vezérvesszőhöz, a közel hajlókat pedig keskeny lécdarabbal — melynek mindkét végét fecskefarok alakú- bevágással láttunk el - kitámasztjuk. A kajszibaracknál a túl hosszú hajtásokat kurtítjuk. TERMŐRE METSZÉS Ezzel a koronaalakítással elérjük, hogy vele együtt megtörténik a termőrészek kifejlődése is. A fiatal fák esetében a termés az öregebb törzs feletti ágrészeken, ahol a termők már kialakultak, előbb jelentkezik. A fa korosodása során mindjobban a korona felülete felé terjed a termők és a termés kialakulása. A korona alján, majd később a korona belsejében, az ágakon, a vesszőkön rövid nyársak, csapok, termők keletkeznek. Ezeket védjük, ápoljuk, s csak azokat vágjuk ki közülük tőben, amelyek kiteremték magukat és elszáradtak. Ha ezeknek a termőrészeknek alja még valami életet mutat, egy-két szemre metsszük vissza őket, hogy hajtást hozzanak és újból termővé váljanak, mert ha ezeket a rövid termőrészeket teljesen kivágjuk, a korona belseje üres marad, s ezzel nagy mértékben csökkentjük a fa termőfelületét, s azzal együtt az elérhető termés mennyiségiét is. Az öreg felkopaszodott fák esetében már nincsen módunkban rz öreg kérgen hajtásokat s ezzel termőket nevelni, ezért ilyenkor meg kell elégednünk a korona felületén a kisebb terméssel. Elvünk legyen, hogy csak kevés ágat vágjunk ki a koronából, de azokat is fiatalabb korban. Ezek vékonyabb felesleges ágak legyenek, de hogy pontosabban melyek azok, azt igen nehéz leírni, mert kiválasztásukhoz ösztönös megérzés és tapasztalat kell. Körtefáknál igen gyakran megtörténik, hogy 3-4 vagy több ág is felnyúlik és nem terebélyesedik. Ezeket fiatal kortól kezdve rosszul metszették meg, így azután alig hoznak termést, s amit hoznak, az a magasból leesve tönkremegy. A körtefa többéves ágát egymástól eltámasztani nem lehet, mert feszítéskor tőben megrepednek. Az ilyen fánál egy vezérágat kell kiválasztani és azt meghagyni, azon kiképezni a második ágcsoportot, a többi hajtást pedig, kertésznyelven szólva, vissza kell ejteni, még akkor is, ha azon termők vannak. Ez a visszavágás a kiindulási pontjuktól 50 — 80 cm magasan történjen, lehetőleg egyforma magasságban, kifelé álló hajtórügyre, vagy vékonyabb ágacskára, amit visszakurtítunk 2-3 hajtórügyre. A visszavágás következtében a rejtett rügyekből is hajtások törnek elő, melyekből ki lehet nevelni az alsó ágcsoportot, s gyümölcsfánk terebélyessé válik. MEGSÜRGETJÜK A TERMÉST Az utóbbi években sokban megváltozott a gyümölcstermesztés iránya, mert a fogyasztó közönség mindig több és jobb minőségű gyümölcsöt követel. Az ízlés is máról holnapra változik, ezt az ingadozást a régi típusú vadalanyra oltott gyümölcsfákkal, amelyek felneveléséhez 5-15 év szükséges, követni nem lehet. A gyümölcstermelő nagyüzemeknek alkalmazkoniuk kell a piachoz és a kialakult körülményekhez. Nagyüzemben súlyos terhet jelent, hogy a vadra oltott gyümölcsfák esetén 5-15 évet kell várni a haszonhajtó termésre, s addig nélkülözni a gyümölcsfákkal beültetett terület jövedelmét. Üj nagyüzemi gyümölcsöseinket a jövőben úgy kell telepíteni, hogy csökkentjük az ültetés utáni nem termő évek számát. Erre a lehetőségek megvannak. A bogyósok közül igen keresett az eper, a málna, a ribizli, a fekete ribizli és az egres is kezd keresetté válni. EM alanyra oltott alma és körte akár bokor alakban, akár termőnyársas alakra nevelve, őszi barack bokor alakban, kajszi barack alacsony törzsön néhány év alatt konjukturális hasznot ad. Igaz, hogy ezek telepítése több költséget okoz és nagyobb szakértelmet igényel, viszont ezek nem megoldhatatlan feltételek. TÉLI PERMETEZÉS A kártevők elleni védekezést télen semmiképpen sem szabad elmulasztani. Ez az alappermetezés a leghatékonyabb, mivel ekkor a fák levél nélkül állnak, s úgy a rovar, mint a gombakártevők ellen leghatásosabban tudunk fertőtleníteni. Lehetőleg fagymentes időben permetezzük a gyümölcsfákat. A nagyüzemben, ahol az idővel takarékoskodni kell, csakis magasnyomású motoros permete
