Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-27 / 17. szám

Felhívás A CSKP XII. kongresszusának fel­adatait mezőgazdasági üzemeinkben kellő mennyiségű szakkáder nélkül nehezen valósíthatjuk meg. Rohamo­san fejlődő mezőgazdaságunk megkö­veteli a szaktudás állandó gyarapítá­sát. Az alábbiakban felhívást közlünk, amely az érdeklődőknek iránymutatóul szolgálhat, hogy milyen feltételek mellett nyerhetnek szakképesítést az 1963/64-es iskolaévben. * * * A Salai Mezőgazdasági Mesteriskola hív minden tanulnivágyó fiatal nőt és férfit egyaránt, 17 — 45 évig, akik a 2 éves tanfolyam letelte után mester­levéllel a kezükben, mint kertész­mesterek kerülhetnek ki a mezőgaz­dasági üzemekbe. A tanítási nyelv magyar. Fóbb tan­tárgyak: gyümölcs-, zöldség- és vi­rágtermesztés, díszkertészet, szerve­zéstan és nyelvek. Az iskola mellett tanulóotthon van. Az ellátás ingyenes. A tanulók tanulmányi segélyben ré­szesülnek. A szövetkezetek által ki­küldött nőtlen növendékek havi 200. — , a családosok havi 400.— koronát és a családi pótlékon kívül minden ellátat­lan gyermekre 60.— koronát kapnak. Állami gazdaságoktól küldött nőtlenek havonta 100.— koronát, nősök havonta 500. - koronát kapnak és a családi pótlékon kívül minden ellátatlan csa­ládtagra 100.— korona segélyben ré­szesülnek. Az állami gazdaságoktól kiküldött nős és nőtlen tanulók két év alatt még 600.— ruházati díjat is kapnak. A növendékek hazautazási költségeit az iskola havonta egyszer megtéríti. Az iskolában lehetőség van sport- és kulturális tevékenységre. Jelent­kezni lehet írásban az igazgatóságnál március ,31-igi. Cím: Pofnohospodárska majstrovská skola, odbor záhradnicky, Sal'a, okr. Galanta. Köszöntik a CSISZ IT. konpesszusát A komárnoi Állami Gazdaság CSISZ- szervezetci a XII. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatainak megvitatása ntán kötelezettség-válla­lásokkal készülnek a CSISZ IV. or­szágos kongresszusára. • Münchenben (NSZK) a bíróság kormánysértés miatt 100 márkás pénz­bírságra ítélte Schmidt hentes­mestert, mivel vevői előtt azt állította, hogy egy szalámi-fajtáját maga Ade­nauer által jóváhagyott recept szerint készíti. Az okoliőnái fiatalok felajánlották, hogy növénytermesztő csoportjuk 302 q-val túlszárnyalja a közellátás részé­re tervezett zöldségmennyiséget és 400 m3 komposztot készítenek. Fokoz­zák szaktudásukat és mindent elkö­vetnek, hogy minél több és jobb mi­nőségű zöldség kerüljön a dolgozók asztalára. A Nová Osada fiataljai vállalták, hogy ebben az évben terven felül 50 800 darab tojást adnak el és 3 Vo­kal csökkentik a tyúkok elhullását. Az egyéni vállalások közül figye­lemre méltó Monozlóy Mária, a pál­­pusztai farm baromfi-gondozójának felajánlása, mely szerint 10 000 tojás­sal túlszárnyalja a tervezett hozamot. Szükséges lesz, hogy az itt neve­zettek példája nyomán a többi CsISZ- szervezet is kötelezettség-vállalások­kal köszöntse a CSISZ IV. országos kongresszusát. MARTINCSEK RUDOLF Pál puszta • A tisztelendő úr gondjai. Egy angol katolikus pap prédikációja fo­lyamán női híveit arra kérte, nagyon szívhez szólón, hogy az áldozáshoz járuljanak festetlen szájjal, vagy pedig használjanak aznap csókálló rúzst. A különös kérést higiénikus okokkal indokolta. Így ugyanis nem maradnak rúzsnyomok a kehely peremén. ■ • New Yorkban október óta nem jelennek meg az újságok. Sztrájkolnak a nyomdászok és egyelőre még min­dig semmit sem engednek eredeti kö­vetelésükből. Art Buchwald, Ame­rika ismert publicistája az újsághiányt mérlegelve a következő nézetének adott kifejezést: „Miért hiányolja a newyorki olvasó az újságot? Ha szín­házba megy és előzőleg nem olvas kritikát a megnézendő darabról, ott ül a nézőtéren és nem tudja, tét szik -e neki amit a színpadon lát vagy nem. Űjság híján az emberek borzasztó za­varban vannak. Még arról sem érte­sülhetnek, milyen új toiletteket vásá­rolt magának elnökük csinos felesége és mit csinál a kedvenc filmcsillag Londonban. M • A belgiumi Lüttich városában az utóbbi hetek kemény tele számos gáz­vezetéket megrepesztett. Egy ilyen vezeték javítása közben hirtelen rob­banás történt, miután egy munkás cigarettára gyújtott. A városi tanács erre dohányzási tilalmat hirdetett ki az egész város területére. Ez az intéz­kedés addig marad érvényben, amíg az egész városban ki nem javították a kártszenvedett gázcsöveket. Ha megálló, legyen megálló! Mérges, metsző északkeleti szél fúj, csak úgy marja az ember arcát. Dideregve, topogva várjuk a kiskéri megállónál a menetrend szerint 18.10 órakor érkező autóbuszt. Fel is vil­lannak már a fényszórói az esti sö­tétségben. Jön végre és mi örülünk. Nem kell tovább fagyoskodni. Már a falu első házainál robog. Mindenki lép egyet-kettőt, felszállásra készülődünk. Itt is van! De mi. történt? Nem las­sít, elrohan mellettünk, mi meg tá­­tott szájjal nézünk utána, amint el­tűnik a sötétségben. Azon a hideg januári napon a me­netrend szerint közlekedő autóbusz vezetője egyszerűen fittyet hányt a menetrendnél» és a megálló előtt fa­­gyoskodó utasoknak és teljes sebes­séggel tovább hajtott. Miért? Annak csak ő a megmondhatója. Szerintünk a kocsivezetőnek köte­lessége megállni az állomáson és re­méljük, hogy az illetékesek azóta már felelősségre is vonták e köteles­sége elmulasztása miatt, hogy a jö­vőben hasonló eset ne forduljon elő. 1 —Pi— Gomba a lakásban A falusi házakban gyakran előfor­dul a könnyező redősgomba az ún. padlőgomba. Legtöbbször a padlót, aj­tóragasztót vagy a padlásdeszkát tá­madja meg, de előfordulhat más fá­ból készült tárgyakon is. Gombafona­laival behálózza a megtámadott részt és mindaddig élősködik rajta, amíg azt a bizonyos részt tönkre nem te­szi. A megtámadott rész legelrejtp­­tebb helyein telepedik meg. Innen bo­­csájtja ki szétágazó fonalait, amelyik végén megjelenik a termötest, a köz­ismert gomba. Jelenlétére már abból következtethetünk, hogy a deszka meg­reped. Végül a rések között, leg­többször a küszöb vagy fal mellett megjelennek a szivacs-szerű termő­testek. Sokan úgy próbálnak védekezni el­lene, hogy a termőtestet eltávolítják és sokat szellőztetnek. Ez nem gá­tolja meg a gomba szaporodását és további kártevését. A gomba igazi teste, a gombafonalak hálózata to­vábbra is ott marad a padló alatt és újabb termőtesteket fejleszt. A szakkönvvek fertőtlenítő szerül, a nátriumflorid három százalékos ol­datát vagy a pentaklórfenolnátriumot ajánlják. A permetezés az előbb em­lített okok miatt teljesen hatástalan. Hiába permetezzük a padló felületét, ha a gomba alatta helyezkedik el. Legfontosabb a gombától fertőzött részeket kicserélni. Nagyon ügyeljünk a következőkre: A felszedett padló­részeket vagy egyéb deszkadarabokat gyűjtsünk össze és égessük el. A padlóalatti gombamaradványokat úgy­szintén és a padló alatt lévő sala­kot vagy homokot is távolítsuk el. A gombával érintkezett falat pár centiméter vastagságban kaparjuk le. Ajánlatos a padló helyett parkettet alkalmazni. A parkettet ugyanis be­ton alapra helyezzük, amely kátrány­nyal van szigetelve és ez teljesen kizárja a fertőzés lehetőségét. Felvetődik a kérdés, vajon miért kell-e túlzott óvatosság? Elsősorban azért, mert a gomba képes tovább­szaporodni még évek múlva is. Elég, ha gombafonSlból csak egy parányi részecske jut megfelelő táptalajra, így a leendő lakástulajdonosok az építkezésnél ne használjanak eldobott deszkadarabokat vagy gomba-gyanús épületanyagot még segédanyagnak sem! Csicsay Alajos [MuzlaJ Épül a vágdunai Sri szített hidak egyike nagy híd --------~ Komárno és környéke többek közt arról is nevezetes, hogy sok arra a folyó és a csatorna, s ezek fölött számtalan híd köti össze a partokat. A második világháború folyamán ezen a vidéken hosszantartó, súlyos har­cok folytak, amelyek következtében igen sok híd tönkrement. A háború után a hidak újjáépítése volt egyike a legsürgősebb feladatok­nak; a munkálatok legnagyobb részé­vel a Doprastav n. v.-t bízták meg. De adjuk át itt a szót Kocsis Fe­renc mérnök elvtársnak, a vállalat komáromi vezetőjének: „A Doprastav komáromi csoportja 1951-ben kezdte meg tevékenységét az itteni Vág-híd újjáépítésével. A 112,5 m fesztávolságú és minden te­kintetben korszerű konstrukció egész Európában páratlan a maga nemé­ben. Felépítése igen sok nehézségbe ütközött és sok áldozatot követelt. A háborús roncsok eltakarítása után az 1954-évi árvízzel is meg kellett birkóznunk. A híd elkészülte után a Doprastav Komáromban hídelemek ké­szítésére is berendezkedett, felhasz­nálva az ottani olcsó és igen jő minő­ségű kavicsot.. Jelenleg évente 50 kisebb, nagyobb hidat gyártanak Szlo­vákia minden vidékére. A legfontosabb feladatunk jelenleg a kolárovoi híd építése a Vág és a Kis-Duna összefolyásánál. Mostanáig ott egy katonai szükségmegoldású híd bonyolítja le a forgalmat, de csak egy irányban. Hátráltatja a mezőgaz­dasági munkát, tekintve azt, hogy Ko­­lárovóban működik hazánk legna­gyobb szövetkezete és a közeli Ifjú­ság Falva ugyancsak egyike a legna­gyobb mezőgazdasági üzemeknek. Az új híd előrefeszített vasbeton­szerkezetből készül. Hossza 256 mé­ter, szélessége 11,30 m, vízfölötti ma­gassága pedig — tekintettel a hajózá­si tervekre — 12,5 m lesz. Építéséhez több mint 5000 kbm beton és 150 000' kg betonvas lesz szükséges. Az egész építmény két parti és két vízben ál­ló pillérre támaszkodik majd. A vízi pillérek nagy betonkeszónokra tá­maszkodnak, ezeket kotrógépek fel­­használásával 15 méteres mélységbe süllyesztették. A híd felső része a ha­zánkban jelenleg használatos legkor­szerűbb eljárással készül el.“ A kolárovoi hídépítők 1962-évi tervüket sikerrel teljesítették — hangsúlyozta Kocsis elvtárs — és meggyőződésem, hogy hasonló jó munkát végeznek az idén és 1964- ben is. Szeretnénk a kész hidat idő­re, sőt ha csak lehet, a tervezett ha­táridőn belül átadni a forgalomnak. Az utóbbi hetek folyamán mindenek­előtt a nagy hidegek és a kisebb­­nagyobb anyaghiány hátráltatták az építést, de ezt a késést a jó idő be­álltával minden bizonnyal hamarosan behozzuk.“ Az új kolárovoi híd gazdasági Je­lentősége igen nagy. Felszámolhatjuk majd végre a háború óta szolgáló szükségmegoldást és jelentős mérték­ben meggyorsíthatjuk mind a teher-, mind a személyforgalmat ezen a me­zőgazdasági szempontokból annyira fontos vidéken. Holczer László Minél több mezőgazdasági szakkönyvet! Követlenül a festői szépségű nyitrai vár alatt, az egykori szeminárium épületében, kékes tábla hirdeti a fa­lon, hogy itt, a Vár utca 9. számú épületében van a Központi Mezőgaz­dasági Könyvtár. Reklámokat itt nem találunk, mégis a könyvtárnak sok ol­vasója van. Nem is csoda, hiszen a mai mezőgazdasági életet el sem képzelhetjük a legjobb barát, a szak­könyv nélkül. A könyvtárban különösen ősszel nagy a forgalom, amikor a mezőgaz­dasági dolgozók elvégezték az őszi munkálatokat és a mezőgazdasági fő­iskolán megkezdődött a téli szemesz­ter. A könyvtárból sok könyvet vidék­re is kölcsönöznek, sok mezőgazda­­sági szakkönyvet kérnek a járási könyvtárba is. A szövetkezetben fel­merülő problémák megoldásában szükség van szakkönyvekre, s a még meg nem oldott problémákat sok esetben vitaestek keretében oldják meg. Ilyen hasznos vitaest volt a ste­­fanoviéovói EFSZ-ben is, ahol a mun­kadíj kifizetésének kérdését oldották meg; vagy a beladicei EFSZ-ben. A magyar mezőgazdasági dolgozók Vita az új munkatörvényről A Járási Szakszervezeti Tanács Nitrán Pavel Llpták elvtárs irányí­tásával gondoskodik arról, hogy a szakszervezetekbe tömörülő dolgozók megismerkedjenek a tervezett, új munkatőrvénybe foglalt elvekkel. Február 7-én Nitrán a HNB nagy­termében megtartott ülésen nagy számban vettek részt a járás mező­­gazdasági dolgozói is figyelemmel hallgatták végig a nitrai ügyvédi ta­nácsadó szakelőadójának beszámoló­ját az új törvénykönyv-tervezetről, különös tekintettel a mezőgazdasági dolgozók feladatkörére és arra, mi­lyen előírások vonatkoznak majd a szövetkezeti tagokra, akiknek jogai és kötelességeit egyébként az EFSZ- alapszabályok írják elő. A beszámo­lót követő vita folyamán számos fel­szólalás hangzott el. A járási bizottság az új munka­törvénykönyvről a járás több mező­­gazdasági üzemében is ismertető elő­adásokat rendez, hogy alkalmat ad­jon a dolgozók minél nagyobb tö­megeinek az új törvénykönyvben fog­lalt elvek megvitatására. —völgyi— számára szintén vannak magyar szak­könyvek a központi könyvtárban. Kü­lönösen sok magyar szakkönyvet köl­csönöznek a lévai járás szövetkezeti dolgozói. A lehetőség meg van, csak a dolgozóktól függ, hogy kihasznál­ják. Mártonvölgyi László Úiító-mozgalom a hajógyárban Az előttünk álló időszak nagy kö­vetelményeket támaszt mezőgazdasá­gunkkal és iparunkkal szemben. A jö­vő évvel kezdődő hétéves terv előké­szítő szakaszában vagyunk és a XII. pártkongresszus is kiemelte, hogy az előttünk álló feladatok teljesítését a tudomány és technika fejlesztésével, új munkamódszerek alkalmazásával kell biztosítanunk. A komáromi hajógyár dolgozói az elmúlt évben szép eredményeket ér­tek el az újító mozgalom terén és ez most a kiértékeléskor hűen tükröző­dik 1474 benyújtott újítási javaslat­ban. Ezekből 404-et már alkalmaznak is a gyártásban, s ennek következté­ben eddig már 2 440 797 koronát ta­karítottak meg. A hajóépítők az 1961. évhez viszonyítva tavaly 42 újítási javaslattal többet nyújtottak be. Szénássy János (Komárno) lói gazdálkodtak idejükkel A vinicai mezőgazdasági szakisko­lában az elmúlt hetekben adtak ta­lálkozót egymásnak á környék agro­­nómusai és állattenyésztői, hogy az időt jól kihasználva kicseréljék egy­más munkatapasztalatait és a ré­szükre előkészített szakelőadások meghallgatásával jól felkészüljenek a tavaszi munkákra. A tanfolyam a luceneci JNB nép­művelési osztálya kezdeményezésére indult, Bódi István igazgató elvtárs vezetésével. Az előadók Farkas Ernő mérnök, Molnár László és Mézes Pé­ter elvtársak voltak. A hallgatók az állattenyésztési sza­kon a helyes takarmányozással vala­mint a tápanyagok elemzésével és ki­számításával foglalkoztak; a növény­­termesztés legfontosabb témái a mi­nél nagyobb hektárhozamok lehető­ségei és a talaj televénytartalmának jelentősége voltak. Az előadásokat 20 szakember láto­gatta. Dimik Tibor, (Vinica) Mezőgazdasági szöveiségeseink ünnepére Igaz ugyan, hogy az idei ke­gyetlent tél után a szokottnál to­vább várat magára a tavasz hőn óhajtott ébredése. Az is igaz vi­szont, hogy a naptári előírások szerint csak március 21-én kell a kikeletnek ,Jcikelnie“. Ezzel szem­ben biztató előjelnek tekinthető, hogy „ű medve“,. amely február 2-án kikémlelt vackából, általános vélemény szerint nem tért többé vissza barlangjába. A szomorúfűz törzsében és vesszőiben bizsergő nedvek, a tavasz csalhatatlan hír­nökei, szemmel láthatóan sárgálla-. nak-zöldülnek. De akár így, akár amúgy, március 1-ét tollas ének­művészeink „hivatalos“ ünnepének nyilvánította a földkerekség leg­több nemzete. Álljunk meg mi ts egy szóra ezen a kedves ünnepen! Emlékez­zünk meg hálával azokról az igénytelen, százszínű kis pihe­­pamacsokról, amelyek felbecsülhe­tetlen hasznot hajtanak a mező­­gazdaságnak. De azok, amelyek nemsokára holtfáradtan, visszatér­nek messzi délvidékről éppenúgy, mint azok a szerencsétlen te­remtmények amelyek keservesen átvészelték a zord telet, most még segítségünkre szorulnak. Mert hiába piros betűs ünnep már­cius elseje madárország számá­éi, a mostoha természet még konokul kullog a naptár szabta időpontok mögött. Csalóka a nap­fény is még, nem érlel ropogós rügyet, nem hizlal kövér kukacot, hernyót, rovart dalnokaink „asz­talára“. Kártevő- és rovarirtó éneklő ma­daraink csak akkor válnak „önel­látókká“, ha erdő-mező felébred, tetszhalott dermedtségéből. Ha a természet, ez a nagyszerű szabad­téri színpadi rendező, szétszedi a téli világ színfalait, átcsoportosít­ja a hátteret és ragyogó színű díszletekkel helyettesíti be az ócs­ka kulisszákat. És ha a Nap teljes lángra gyújtja a sugárzó mennye­zetvilágítást. De mielőtt a tavasz egész pom­pájában kibontakozna, amikor a lombozat még az enyvesbarna rü­gyeket feszegeti, a pintyőke máris zengő dallal köszönti a bimbóduz­zadást. Versenyt énekel vele a lég­tornász cinege, este felé pedig a feketerigó fuvalázik a jegenye­nyárfa tetején. Ha elindulnak a szántó-vető gépek, fölöttük a pa­csirta dalol a kéken zengő levegő­ben és nyomukban a barázdabille­gető csipegeti szorgalmasan a sok kártékony rovart. Vele csaknem egyidejűleg érkezik meg a sere­gély, hogy elfogdossa a csorda kö­rül rajzó legyeket. Március közepe táján csendül fel erdeinkben az éneklő rigó trillázása, utána a csaláncsúcs vonul ki csattogva­­csicseregve a földekre. Mire virág­ba borulnak a gyümölcsfák, cik­kázva megjönnek a fecskék, meg­szólalnak a bánatos hangú fülemü­lék. Azután rendre benépesítik a határt a rozsdafarkok, nyakteker­csek, légykapók és nádi rigók, amíg egyetlen fenséges áriaegyve­leggé olvad a mesterdalnokok éneke. Ha szívet-lelket gyönyörködtető dalárdájuk egymagában véve elis­merést érdemel, zenei tehetsé­gük“ mégis eltörpül hasznot hajtó „érdemeik“ mellett. Nincs az a rovarirtó "vegyszer, amely haté­konyság tekintetében túltenne éneklő madaraink falánkságán, valamint zenei tehetséggel kevés­bé megáldott társaik farkasétvá­gyán. így például fogolyállomá­nyunk évente sokezer kocsirako­mányra való burgonyabogarat és egyéb kártékony rovart fogyaszt — ingyen és bérmentve. A pöttöm­nyi cinkék éhes hada a gyümölcs­fáinkat pusztító levéltetveket ka­szabolja rendre. Egyetlen cinke­­család napi átlagfogyasztása csak­nem egy kilogramm rovareledelre tehető. Azokból a rágcsálókból pe­dig, amelyek szemesterményeinket tizedelik, ezernél több példányt is bevedel évente minden egyes „rút“ bagoly. Es a baglyok nagyon is hosszú eletűek! Amit eddig elmulasztottunk, pó­toljuk legalább a Madarak Napján, március 1-én és az azt követő át-1 meneti időben: készítsünk madár­etetőket, védjük, oltalmazzuk, etessük azokat a hasznos szövet­ségeseinket, amelyeknek sikerült az idei gonosz telet át dideregniük! Busásan meghálálják. K. E. 1963. február 27.

Next

/
Thumbnails
Contents