Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-24 / 16. szám

Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld meg magad! • Milyen idő várható • Gyiimölcsészet-szőlészet • Méhészet 9 Szakkérdésekre válaszolunk «> Gyümölcsé szét- szőlészet * Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld Jó tenyésztojás a keltetés alapja Nagyüzemi baromfitenyésztésünk megkívánja, hogy a keltetőgépek úgyszólván egész éven át üzem­ben legyenek. Kora tavasztól kezd­ve a tenyészállatként keltetett csirkék, kacsák, libák és pulykák kelése után sor kerül a pecsenye­csirke és a vágóbaromfi kiscslbél­­nek keltetésére Is. Szükség is van erre, hiszen mai nagyüzemi barom­fitenyésztésünk már nem idény­jellegű. Hogy Jó eredményeket érjünk el, annak egyik fő követelménye a Jó minőségű tenyésztojás. Keltetésre lehetőleg az egy vagy kétéves, egészséges, Jól fejlett, helyesen takarmányozott tyúkok tojásait használjuk fel. JércetoJásokat lehe­tőleg egyáltalán ne, vagy csak na­gyon indokolt esetben keltessünk. A rossz kelésl eredmények okát sokszor nem a keltetőgépben, ha­nem a tyúkok, a kacsák és a puly­kák helytelen nevelésében, takar­mányozásában kell keresnünk. Hosszú tél és zárt nagyüzemi ba­romfitenyésztés esetén állataink részére okvetlenül biztosítanunk kell a vitaminszükséglet, vagyis szárított és darált lucernalisztet, jó minőségű sllótakarmányt, csu­kamájolajat, valamint a ma mér könnyen beszerezhető B>2 vitamin tartalmú takarmányt fogyasztó ál­lomány tenyésztojásaíból sok Jó mi­nőségű, egészséges csibét nyerhe­tünk. A tenyésztojást termelő állo­mánynak egészségesnek, háromszo­ri vérvizsgán átjutott baromfltí­fusz-mentesnek kell lennie. Fertő­ző baromfipestisben, baromfikole­rában, dlftériában, baromfihimlő­ben szenvedő tyúkoktól szintén nem szabad tenyésztojást keltetni. Fontos a tojások megfelelő ter­mékenységének biztosítása is. Ezért minden 12—15 tyúkra szá­mítsunk egy kakast. (Pulykáknál 10—12, kacsáknál 4—6 és libák­nál szintén 4—6 tojót számítsunk egy hímre). A tenyésztésre szánt tojás ne legyen 8—10 napnál öregebb. Ha átvilágítjuk a tojást, ügy annak Szakkérdésekre váBaszoluíii végén a „légkamra“ 7—8 mm-nél ne legyen nagyobb. A nagyobb légkamrájü tojások már 10 napnál öregebbek és ezek keltetése már nem ad Jó eredményt. A keltetett tenyésztojás legyen szabályos alakú. Hosszúkás vagy gömbölyű tojás, úgyszintén túl nagy vagy az apró tojás nem al­kalmas keltetésre. A kiválogatott tojások héja bármiféle töréstől és repedéstől mentes, sima felületű kell hogy legyen. Szennyezett to­jást ne tegyünk a keltetőgépbe, és ha kénytelenek vagyunk meg­mosni — ez főleg a kaqsatojások­­nál fordul elő —, úgy azt csak öblögetéssel végezzük, de nem dörzsöléssel vagy súrolással. Motorosoknak Tudjuk, hogy ha a bádogkanna tele van benzinnel, nehéz belőle önteni úgy, hogy a benzin egy része ki ne follyék. Jó szolgálatot tesz az alábbi segédeszköz: régi bicikllbelsőből levágunk egy da­rabot, az egyik vé­gét leferdítve. Az egyenes végen vissza­hajtjuk a gumi egy részét, mintegy man­­zsettát képezve, me­lyet aztán leragasz­tunk. A többit meg­magyarázza az ábra. Segédeszközünk hasz­nálata esetén nincs szükség tölcsérre. A Pionier tökéletesítése A népszerű Pionier moped kipu­fogócsöve végére szorltóbéka van szerelve, amely felső helyzetben tartja az állványt. Ez a szorltóbé­ka könnyen elreped, mert nem elég rugalmas, s ezért az állvány útközben gyakran leesik. 0) ka­pocs nehezen kapható, de egyéb­ként is rövid idő múlva szintén felmondja a szolgálatot. Az aláb­bi tartó teljesen kiküszöböli a fen­ti nehézségeket.-—.-T-'-rf'3-­A tenyésztésre szánt tojásokat naponta többször, két-három óránként szedjük össze és vigyük mielőbb a hűvös, 8—10 C fokú tiszta és szagmentes raktárba. Itt ezeket a tojástartó állványokon fekve helyezzük el. A tenyészto- Jásokat naponta forgassuk, hogy a sárgájuk ne ülepedjen le. A helytelenül kezelt és rosszul rak­tározott tenyésztojás sokat veszít minőségéből. A tenyésztojást ládákban, pré­selt papírtálcákon szállítjuk (ami­re legmegfelelőbbek a 360 tojás befogadására készült ládák). Ter­mészetesen a .nagyobb kacsa- és pulykatojásokból kevesebbet ra­kunk a tálcákra. A tojásokat mindig hegyes végükkel lefelé állítjuk szállítás előtt. A szállítást nagyobb távolságra Jó rúgőzású, zárt vagy ponyvával letakart autón végezzük. Ameny­­nyiben kocsin vagy traktoron rö­­videbb távolságra szállítanánk a tenyésztojást, úgy a ládák alá és azok oldalaihoz tegyünk bőven szalmát és lassan hajtsuk. Termé­szetesen az ilyen szállítás alkal­mával körültekintően kell a szál­lítmányt a hideg ellen védeni. A tojásokat csak 24—36 órai pihen­tetés után rakjuk a keltetőgépbe. Ha tenyészállatainkat helyesen takarmányozzuk és azok minden időben megkapják a szükséges A-, B- és D-vitaminokat, továbbá ha a termelt tenyésztojásokat szak­szerűen tároljuk, szállítjuk, úgy nagy mértékben javítjuk a kelésl arányt és a kikelt csibék, kacsák, pulykák erőnlétét. P. t. MIIOCAZPASAQI IC R $ I E I I k O Kemény cukorlepény hőmérő nélkül Néhány alátét vagy csődarabka a csapbetét számára s egy gumitöm-, lő darabka. • • • A Pionier nyerge billenő szer­kezetű, az alatta elhelyezett szfer­­számok nincsenek biztosítva eltu­lajdonítás ellen. Egyszerű beren­dezéssel kiküszöbölhetjük ezt a veszélyt. Szerelés: Szalagacélból az ábra szerint két alkatrészt készítünk. Az egyike az üléshez csavarozzuk, (az anya az ülés belső részére ke­rül) a másikat a karosszériához, éspedig két csavarral, hogy a b rész ne forogjon. A két alkatrészt úgy képezzük ki, hogy a lakat számára szolgáló nyílások egymás­sal szembe kerüljenek. A lakatot (hacsak nem kicsiny), tekerjük be gumival, nehogy megrongálja a lakkbevonatot. A biztosító beren­dezés szerelését elvégezhetjük a nyereg bal- vagy Jobboldalán. Leg­jobb kicsiny lakatot használni. A szükséges anyagok: Kb. 26 cm hosszú, 1,5 cm széles, 2 mm vas­tag szalagacél, 3 csavar, kis la­kat, egy darabka gumi régi kerék­pártömlőből. A méhek téli élelmét akkor kell pótolni, amikor még röpködnek. Cukorszörppel vagy mézzel ete­tünk. Mégis megeshetik, hogy az etetés későre marad, vagy év ele­jén az állandó röpködés megindulta előtt kell hozzá folyamodni. Folyé­kony eleség helyett kemény cukor­lepény kell olyankor. A kemény cukorlepény fehér kristálycukor sűrű szörpjének le­hűtésével készül. A mintába öntött szörp kemény táb­lává merevedik. Aszerint, hogy mennyi víz van benne, meddig fő­zik, milyen sűrűn öntik ki, a lepény puhább vagy ke­ményebb lesz. Ha nem elégi kemény, könnyen összeros­­kad a kaptár ned­ves levegőjében. Ha nagyon kemény, a méhek nehezen használják el. Igen fontos tehát, hogy a kellő sűrűséget eltalálják. A ször­pöt a kellettnél hi­­gabbra kell készí­teni, különben nem lehetne jól ol­dani a cukrot. Lassú főzéssel sű­rítik és különféle próbákkal vizs­gálják, hogy kiöntésre alkalmas-e már. Az látszik legegyszerűbbnek és legbiztosabbnak, hogy a szörp sú­lyát időnként megmérik. Ha már annyi főtt el, hogy a súly megha­tározottra csökken, a főzést abba lehet hagyni. Valóságban azonban terhes, kényelmetlen. Bajos a me-Érdekes tapasztalatok Szerelés: az ábrából kitűnik, ho­gyan kell ráerőslteni a tartót a motorkerékpár vázára. Azon a he­lyen, ahová a tartót szereljük, a vázt körültekerjük régi kerékpár­tömlőből származó gumidarabbal, hogy ne sértsék meg a lakkot. A berendezés kezelése nagyon egy­szerű. Jobblábukkal a tartót jobb­felé elmozdítva a felső helyzetbe állítjuk, a tartót aztán függőleges helyzetbe húzzuk, úgyhogy a tartó talprésze az állvány alá kerül, amely most súlyával fekszik rajta. A szükséges anyag: Kb. 25 cm hosszú szalagacél, 1,5 cm széles, 2 mm vastag, 4 mm átmérőjű, 3 cm hosszú csavar két anyával (az egyik mint ellenanya szolgál). Az emberek már régen tudják, hogy a savanyú tej nagyon jó ha­tással van a szervezetre, szilárdítja egészségünket, de ezt a tényt 1955-ig tudományosan nem erősí­tették meg. Amerikában nyolc év­vel ezelőtt kísérletképpen tejsavas sókat kezdtek adagolni a gazdasági állatok takarmányába. Az így ösz­­szeállított takarmány étrendi érté­ke teljes mértékben bebizonyoso­dott, növelte a termelést, s a leg­nagyobb eredményeket a tojáster­melésben hozta. Számtalan kísérletet végeztek a battériás és a mélyalmos baromfi­­telepeken. Bebizonyították, hogy a tej savas mész (a takarmányadag kevesebb mint 1%-át képezte) a takarmányszükséglet növelése nél­kül 15 %-kal fokozta a tojásterme­lést. Voltak olyan esetek is, amikor a tojástermelés növekedésével egy­idejűleg 20 %-kal csökkent a ta­karmányszükséglet is. A tojástermelés növekedésének és a takarmányszükséglet csökke­nésének nagysága a tojók fajtájá­tól és életkorától, a takarmányada­gok összeállításától stb. függ, mi­közben rendszerint alig észrevehe­tően csökken a tojások átlagos nagysága. A tejsavas mésszel gaz­dagított takarmánnyal etetett tyú­kok ( tojóév alatt nagyobb súly­­gyarapodást értek el m'nt az el­lenőrzött csoport, ló volt az erőn­létük és az egészségi állapotuk is, ami főként a battériás nevelés ese­tén volt szembetűnő. A tejsavas mész szerepe ebben az esetben úgy véljük, abban nyil-BRUCEtLÖZIS (Bang-féle betegség, járványos vagy fer­tőző elvetélés). Elsősorban a kérődzők és a sertések, ritkábban a lovak és kivételesen másfajú állatok fer­tőző betegsége, amelyben az ember is megbetegedhet. A brucella nemzetségbe tartozó baktériumok idézik elő. Az állatok és az ember is leginkább a fertőzött méhből kikerülő magzatburok, magzatvíz vagy magzat, ritkáb­ban fertőzött tej útján fertőződnek. A baktériumok a szájon, a bőrön vagy a nemiszervek nyálkahártyáján át kerülnek az egészséges egyedekbe. Elsősorban a vemhes méhben, a magzatban, a tőgyben és a herében szaporodnak el, s ezekben a szervekben gyulladást okoznak. Ha a gyulladás az anyai és magzati méhle­pényben fejlődik ki, a magzat táplálkozása hiányossá vagy lehetetlenné válik, s a vemhes állatok — ha az elváltozások eléggé súlyosak — elvetélnek. Ha pedig nem volt idő a bántalom teljes kifejlődésére, csökkent ellenállóképességű utódokat szülnek, amelyek köny­­nyen esnek áldozatul különböző betegségeknek. A fer­tőzött magzat magzatburka legtöbbször visszamarad. Egy-két elvetélés után az állatok immunisak lesznek. Az ember fertőződése esetén a vérbe tört brucellák hullámzó láz kíséretében fejfájást, éjjeli izzadást, gyengeséget okoznak, súlyosabb esetekben pedig kü­lönböző szervekben, (a herében, lépben, májban, cson­tokban) megtelepedve gyulladásos gócokat is létre­hoznak. A betegség ellen az egészséges állatok fertő­zésének megakadályozásával külön elvetéltető istállók használatával és egyéb szigorú állategészségügyi rend­szabályokkal védekezünk. DETERMINÄCIÖ. Az a folyamat, amelyben a fejlődés során az egymástól még nem különböző azonos sejtek fejlődési iránya, későbbi sorsa a determinánsok hatá­sára eldől. A determináns az a tényező, amely eldönti, meghatározza a fejlődés irányát. INICIÁLIS SEJT. A hajtásos növények tenyészőcsúcsának olyan osztódó sejtje, amely a növekedő csúcsot alkotó osztódó szöveteket hozza létre. Tágabb értelemben iniciális sejtnek tekinthető minden olyan osztódó sejt, amelyből valamely testrész vagy szövettáj fejlődése kiindul. Szerencsés véletlen, hogy amikor a szörpön úszó fémedényben a kén megolvad, a hőmérséklet éppen1 a kiöntésre szükséges 117-118 C°. A módszer a következő: 1. Elkészítjük a lepény-mintákat. Jó a kis országos kerethez hasonló, papirossal bélelt léckeret, vagy hasonló nagyságú papirossal bélelt lapos dobozfedél. A mintákat sor­ban egymás mellé rakjuk. 2. Minden kiló cukorra 2 — 3 deci vizet számítunk. A vizet forrásig hevítjük, kissé félrehúzzuk és foly­tonos kavargatással beleöntjük a cukrot. 3. Teljes feloldódása után for­raljuk. Tetejére hőmérőnek nem nagyon mély bádogdobozt helye­zünk. A doboz alja ne legyen for­rasztott, mert kiolvadna. Oldalát pereme közelében három helyen átfúrjuk, a lyukakba drótot vagy zsineget fűzünk és a dobozt a fa­zékon átvetett lécecskékre úgy függesztjük fel, hogy alja éppen belemerüljön a szörpbe. A füg­­gesztés inkább felborulás ellen véd, mert a sűrű szörpben nem szokott elmerülni. A dobozba kénlapről le­kapart és finomra szétdörzsölt kénport hintünk vékony rétegben. Minél jobban szét van szórva a por, annál jobban jelzi megolva­dása a kiöntés hőmérsékletét. 4. Mihelyt a kénpor olvadozni kezd, a cukorszörp elérte a kellő hőmérsékletet, vagyis a kellő sűrű­séget. A megolvadt szemcsék el­vesztik kénsárga színüket és fény­telenségüket. Sötétsárga fényes cseppecskékké változnak. A dobozt ekkor kivesszük a szörpből a lé­­cecskével együtt és 5. a szörpöt a mintákba öntjük. Nem szabad tétovázni, mert igen megsűrűsödnék. 6. A szörpöt a formákban lé­­cecskével kavargatjuk. Sorra vé­gigmegyünk mindegyiken, aztán élűiről kezdjük a kavargatást. A kavarást abbahagyjuk, mihelyt a cukor megtejesedik és ellenállást lehet érezni. 7. A lepényeket kihűlésig nyug­ton hagyjuk, hogy belsejük is jól megszilárduljon. 8. A kész lepényeket élükre ál­­lítgatva, egymáshoz támasztva le­het raktározni. A cukorlepényt a fészek felső léceire fektetjük, a méhcsomónál Jól betakarjuk. A kereteken nyug­szik, nem kell alája támaszték. A méhek a léputcákból elérik, oldják, fogyasztani kezdik. Később jobbra­­balra járatokat készítenek az ut­cák felől. A támaszték azért nem ajánlatos, mert a fogyasztáskor elvékonyodó lepény az alatta levő méhekre roskad. leg edényt levenni a tűzhelyről és mérlegre helyezni. Minél több ször­pöt főznek egyszerre, annál kö­rülményesebb a mérlegelés. Sze­rencsére hőmérővel is meg lehet állapítani, hogy mennyi víz van a szörpben. A kiváló hőmérős' módszernek nagy hibája, hogy különleges hő­mérő kell. A közönséges hőmérők csak 100 C°-ig mérnek. Legtöbb méhész nem juthat alkalmas mű­szerhez. Szükségből tehát kevésbé pontos próbákhoz folyamodik. A dróthurkos módszerrel pedig egymagában nem lehet biztosan eltalálni a kedvező sűrűséget. Könnyen puha, törékeny lepény készül vele. Vízcseppenéssel éppen ellenkező a veszély, mint dróthurkos mód­szerrel: könnyen kelleténél kemé­nyebb lepény készül. vánul meg — éppen úgy mint a gazdasági állatok takarmányozása esetén -, hogy megváltoztdtja a bél baktérium-flóráját, elősegíti a hasznos baktériumok szaporodását, továbbá a jobb emésztést és a ta­karmányadagban található tápanya­gok könnyebb asszimilációját. A tejsavas mész esetleges túladago­lása nem jár káros következmé­nyekkel és sikeresen adagolhatjuk a tenyész baromfiaknak is. A tejsavas meszet gyógyszertá­raink szabadon árusítják. Száz gramm ára 6,S0 Xcs. A tejsavas meszet nálunk is si­kerrel alkalmazhatnánk a baromfi­tenyészetek jövedelmezőségének növelésére. Ha egy tojóval 200 — 250 gramm tejsavas meszet ete­tünk, akkor a tojáshozama körül­belül 20 tojással emelkedik. ín 1 CDv a 0>v Co o> cs ftv Q co N O £ a: o »-«* 0 •s. ft ft* 2 £ <*> N 01 <ft Q N ft* ft CO Qv <Q 5! £j’ ÍJ. © 3 O C-5 S' — a. 3 © «Q 3 a <Q a a* • 5 $ Sí Ofc <2 ftv ft* ft Ov £ ft »'s* »■««* o »'S» ft ft* 2 ftv jdzsdiozs - )3zsdo ojoiunäQ c ojmjum opi uafipw • ipvßviu Bam pjvuisj « uoipxai sin lßpsopzoßozaw *> i-'-pui pnuoilVH m nuniozsaim aunasapuannnzs

Next

/
Thumbnails
Contents