Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-24 / 16. szám
Több gyümölcsöt termelnek Az tzdobal és besteri szövetkezet nemrég egyesült, összesen 850 hektáron gazdálkodnak. A gazdaságnak különleges sajátossága: nem kevesebb mint 220 hektáron termelnek gyümölcsöt és 1975-lg még 57 hektárral bővítik. Az üzemen belüli szakosítás felé most teszik az első lépéseket. Főleg a szarvasmarhatenyésztésre 1963. február 24. és a tejtermelésre veszik az Irányt. Az izdobai majorban a fiatal növendékállatokat nevelik, a besfcrlben pedig a teheneket. A gyümölcstermesztésnél vannak bizonyos nehézségek. Legkevesebb 50 hektáron fel kell újítani a gyümölcsöst. A telepítéskor elsősorban az alma, barack és körte kerül előtérbe. Cseresznyét most 140 hektáron termelnek és egyelőre nem szélesítik ezt a területet. Előreláthatólag a szövetkezet a 22 vagon gyümölcs helyett 28-at ad el és pénzügyi tervét 70 000 koronával lépi túl. Iván Sándor [KoSice] közvetlen, hanem csak közvetett, különben a gumók héja kizöldül, asszimilálódni kezd, ami a csírázás rovására megy. A gumókat szükség szerint forgatni kell, ás a ládák helyét is változtatni, esetleg ha egyes helyek árnyékosok. Ha ládák nincsenek, az ültetőanyagot a földre is öntögethetjük, de csak egy-két rétegben. Sok esetben a hajtatóhelyiségek nem felelnek meg az összes követelményeknek. Ezek közül is főleg a fényhiány okoz gondot termelőinknek. Ilyen esetben ajánlatos használni a megvilágításra alacsony feszültségű, 40—45 Wattos égőket, amelyek szprektumában sok a hasznos vörös fény. Megállapítást nyert, hogy a legjobb eredményeket napi 8 órás megvilágítással lehet elérni. Legújabb kísérleteink alapján ajánlhatjuk termelőinknek a csíráztatás mellett a gyökereztetést is, amely szintén a tenyészidő lerövidítését eredményezi. Ehhez szükséges a kiültetés előtt 7 nappal átrakni olyan ládákba, ahol tőzeg vagy termőföld van. A kiültetésig aztán 4—6 db 4—5 cm hosszúságú gyökérke fejlődik. A gyökereztetés alatt ajánlatos a tőzegbe rakott gumókat 3 %-os szuperfoszfát oldattal permetezni, ami által a csírák és a gyökérkék megerősödnek. Végezetül annyit, hogy az utóbbi évek burgonyaterméseivel nem lehetünk megelégedettek. A Dél-szlovákiai övezet éghajlati viszonya nem kedvező a kései burgonya termesztésére. Ezért szükséges a korai fajtákat előnybe részesíteni, hogy legyen elegendő jő minőségű burgonyánk. DANIS FERENC, mérnök (Sahy) tími Idywysté&öí StzjmßbjWi&k öd. Sz. S&v£senlco.: A Sz. Sevcsenko könyve részletesen foglalkozik azokkal a tapasztalatokkal és eredményekkel, amelyeket a Szovjetunió, a többi szocialista országok és a fejlett mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országok a kukoricatermesztésben elérnek. Megdönthetetlen tények felsorolásán keresztül bizonyítja a kukorica döntő szerepét az állattenyésztési termelés fejlesztése szempontjából. Ezért szükségesnek tartjuk részleteket közölni a könyvből. zik. A Jelenkori mezőgazdasági szakirodalom is sokat foglalkozik vele. Ez természetes és törvényszerű jelenség. Hiszen a kukorica egyike azoknak a mezőgazdaságban termesztett növényeknek, amelyek lényegesen befolyásolták az emberi társadalom fejlődését. W. Foster „Amerika politikai fejlődésének jellemvonásai“ című művében rendkívüli jelentőséget tulajdonít a kukoricának az amerikai civilizáció kibontakozása szempontjából. Míg Ázsiában a civilizáció alapja a rizs, Európában pedig a búza volt, addig a civilizáció alapját az amerikai őslakosság körében a kukorica Jelentette... Engels a kenyérgabonák közé sorolta a kukoricát, s a legjobbnak nevezte. A kukoricának mint kenyérgabonának magas hozama vezetett oda, hogy Amerikában a lakosság sűrűsége aránylag magas színvonalat ért el. Az a körülmény, hogy a kukorica hegyes vidéken Is termeszthető, maga után vonta a kukoricatermesztés széleskörű elterjedését; a kukoricát hasznosítani lehet, mind érett mind pedig éretlen állapotban; nagy termést hoz és nagyon tápláló. Ezért Járult hozzá az emberiség fejlődéséhez jobban, mint az összes többi kenyérgabona együttvéve. Ezzel lehet magyarázni az amerikai őslakosság figyelemreméltó fejlődését is ... A múltban tehát így értékelték a kukorica jelentőségét. De a kukoricának ma sincs kisebb szerepe. Ismert tény, hogy az USA-nak a kukoricatermesztés fejlesztése által sikerült megteremtenie az állattenyésztési termelés szilárd alapjait. (Folytatjuk) Az SZKP 1953 szeptemberi plénuma döntő fordulatot hozott a mezőgazdaság fejlődésében. A mezőgazdasági termelés gyors fejlődését szolgáló határozatok és N. Sz. Hruscsov javaslatai alapján megtalálták azt a döntő tényezőt, amely lehetővé tette a takarmánytermesztés gyorsütemfi fejlesztését és az állattenyésztési termelés fellendítését. Ez a döntő tényező pedig a kukorica. A kukoricatermesztés gyorsütemű fejlesztése által lehetővé vált a kolhozoknak és szovhozoknak pár év leforgása alatt olyan eredményeket elérni az állattenyésztési termelésben, amilyeneket azelőtt évtizedek alatt nem értek el. íme a bizonyítékok: Mutatók 1953 1960 Siló (millió tonnában) 32 186 Ebből kukorlcaslló (millió tonnában) — 153 Hústermelés (ezer tonnában) 5822 8705 Tejtermelés (ezer tonnában) 36 475 61596 Zsírtermelés (ezer tonnában) 497 848 Átlagtejhozam egy tehéntől egy év alatt (kg-ban) 1157 1945 Aki egy kicsit Is elgondolkodik a fenti számok felett, feltétlenül meglátja az összefüggéseket. Mint látjuk, 1953-ban nagyon kevés silót készítettek a Szovjetunióban. Ennek természetes következményeként a tej- és hústermelés színvonala Is alacsony volt. A további években azonban, amikor a kolhozok és szovhozok rátértek a silótakarmány s főleg a silókukorica termesztésére, sikerült létrehozniuk a szükséges takarmányalapot és ennek következtében növekedett a tejhozam és a többi állattenyésztési termékek mennyisége Is. Mindez a kukoricának köszönhető. Tehát a kukorica volt az a tényező, amely az állattenyésztési termelés fejlődésében ugrásszerű változást hozott. Ezek után a mezőgazdasági dolgozók többsége előtt világossá vált, hogy a tej és a hús szükségszerű növeléséhez vezető út a kukoricán keresztül vezet. Vajon a kukoricának takarmányozási célokra való termesztése valami új dolog? Nem. Ugyanis, ha a mezőgazdasági termelés vllágtapasztalataiból indulunk ki és mélyebben elemezzük a kukqricatermesztés történelmét, azt látjuk, hogy a kukorica takarmányozási célokra való termesztése nem új keletű. A kukorica a legrégibb mezőgazdasági ápolt növényeink közé tarto-A világ közgazdászait behatóan foglalkoztatja, hogy a Szovjetunió mezőgazdasága, s főleg állattenyésztési termelése — aránylag rövid idő alatt — hogyan tudott a jelenlegi magas színvonalra emelkedni. A Szovjetunió tejtermelése alig pár év alatt 70 Vokal, hústermelése egy és félszeresével emelkedett. Magától értetődik, hogy ezt a gyorsütemű fejlődést a kapitalista közgazdászok nem tudják megmagyarázni. Annál is inkább nem, mert ilyen gyorsütemű fejlődést a kapitalista mezőgazdaságban sohasem tapasztalhattunk. Mi a titka tehát annak, hogy az állattenyésztési termelés a Szovjetunióban Ilyen gyorsütemű fejlődésnek Indult? A siker alapját az SZKP KB- nak 1953 szeptemberében tartott plenáris ülése rakta le azzal, hogy kidolgozta a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű programját. Ha a statisztikai adatok tükrében értékeljük az SZKP szeptemberi plenáris ülése előtti helyzetet, akkor azt látjuk, hogy 1953-at megelőző 15—20 évben az állattenyésztési termelés szakaszán lényeges haladás nem volt. Egyik évben pár százalékkal emelkedett a hús- és tejtermelés, a másik évben viszont csökkent. A valóság az, hogy az egy tehénre számított évi átlag tejhozam hosszú éveken keresztül nem haladta meg az 1000 litert. Magától értetődik, hogyha szükséges mennyiségű húst és tejet akarunk termelni, úgy szükségünk van jó minőségű takarmányra. Az állattenyésztési termelés fejlesztéséhez szükséges takarmányalap létrehozásának kérdése azonban az említett években nem lett megoldva. A kolhozok és szovhozok a takarmányalap biztosítása céljából olyan növények termesztését szorgalmazták, amelyekkel nem tudták kielégíteni a növekvő takarmányszükségletet. Főleg nagy hiány mutatkozott- a nedvdús és szemestakarmányokban. A kolhozokkal és a szovhozokkal szemben azt a követelményt támasztották, hogy silőzásra minél több napraforgót termesszenek és nagyobb mértékben silőzzák a gyomnövényeket is. Felvethetjük a kérdést: vajon lehet-e szükségletnek megfelelő menynyiségű silót készíteni napraforgóból és gyomnövényekből? A kolhozok és szovhozok kiutat keresve a kritikus helyzetből a zab és a takarmányrépa termesztésének fejlesztésére vettek irányt. De ugyanakkor kiterjesztették a szántóföldi fűfélék vetésterületét is, függetlenül attól, hogy azok termesztése milyen eredménnyel Járt. Ennek termesztése következménye lett, hogy nagyon sok gazdaságbán még a minimális mennyiségű állatállományt sem tudták fenntartani. hogy csupán a leglényegesebbet érintjük, ami pillanatnyilag számunkra a legfontosabb. A beszélgetés során a továbbiakban megtudtuk, hogy az őszieken kívül a többéves takarmányok, a rétek és legelők tápa-nyagellátására is komoly gondot fordítottak. E területre hektáronként 300 kg Thomas lisztet adagoltak, míg az őszi vetésekre 60 kg lovosicei salétromot. Az őszi vetések tápanyagellátásának második szakaszát — tehát a nitratáció második részét — február 15-én kezdték. S mivel a gazdaság vetőmagtermesztéssel foglalkozik (mint a Viglasi Magnemesítő Állomás egyik részlege), érdemes megemlíteni a múlt évi eredményeket is, mert enélkül nem kapunk teljes képet a mostani tevékenységükről sem. Az elmúlt gazdasági évben a legmagasabb hektárhozamot a' kosúti búza adta: hektáronként 40 mázsát. A tervezett hektárhozam ezzel szemben 21,7 mázsa volt. A Kosúti búzafajtát összesen 20 hektáron termesztették. Ugyancsak 20 hektáron termeltek zabot (Ceská odroda fajtát), s a tervezett 18 mázsás hektárhozam helyett 32 mázsát takarítottak be hektáronként. Árpából 50 hektáron (Dunavásár fajta) 32 mázsás átlaghozamot értek el, ami pontosan 10 mázsával több a tervezettnél. A fenti pár adat a múlt év eredményeiből, ha körvonalazva is, de tükrözi a gazdaság helyes irányát. A mostani munkájuk még inkább amellett szól, hogy a szakértelem szorgalommal párosul, s igyekezetük eredményeként reális lehetőségeik vannak arra, hogy ez évben is elérjék a náluk megszokott közepes terméseredményeket.-gás-Néhány szó a nítratációról A hosszantartó tél erősen megviselte az őszi vetéseket és az évelő takarmányokat. Ha az adódó hiányokat ki akarjuk küszöbölni, akkor minden módot meg kell ragadnunk, s minden erőnket megfeszítve kell dolgoznunk. Az őszi vetések és az évelő takarmányok a tavaszi tenyészidő alatt nagymennyiségű tápanyagot, főleg nitrogénféléket igényelnek. A nitrogénben dús műtrágyák adagolása, főleg a szakaszos adagolás, vagyis nitratáció által érhetjük el azt, hogy a fagytól sokat szenvedett növénykék megerősödjenek. Az eszközökben nem nagyon lehet válogatni: fontos, hogiy a tápanyag idejében a talajba kerüljön. Ahol a hótakaró engedi gépi-, ahol a magas hóréteg akadályozza a gépeket, ott kézi erővel kell kiszórni a meghatározott mennyiségű műtrágyát. A Viglaái Állami Gazdaság dubovcei részlegén Czikó Pál agironómust és a részleg vezetőjét, Misurák Istvánt kérdeztük meg, mit tettek e téren. — Mennyi a gazdaság összterülete? — A mezőgazdasági terület 700 hektár, s ebből 551 a szántó. — Hány hektár őszi vetésük van? — összesen 186. — S ebből hány hektáron végezték el a nitratációt? — ' Az egész területen. A feleletek tömörségéből kitűnik, Tűzhányók okozzák a nagy hideget? L. D. Rubin, egy kedvtelésből meteorológiával foglalkozó amerikai, akinek az időjárásra vonatkozó Jóslatai eddig majdnem mindig valóra váltak, Földünk mintegy 600 működő tűzhányójának egy néhány át okolja az ezévi kemény télért. Szerinte a Tristan da Cunha tűzhányó tavalyi kitörése által kivetett hamu csökkenti a Nap sugarainak hatását, s ezért oly kemény az idei telünk. Amennyiben — Rubin szerint — ez évben sor kerül a Kilauea-tűzhányónak lHawat-sztgetek) a meteorológusok által jósolt kitörésére, a jövő év folyamán még sokkal keményebb téllel számolhatunk, mint az idén. A hivatásos meteorológusok egyelőre nem nagyon hajlandók elismerni amatőr szaktársuk nézetét. Teendők a szőlőben, borpincében, gyümölcsösben rügyfakadás korai is lehet, a permetezésnek pedig legalább két héttel meg kell előznie a rügyfakadást, mert ellenkeződ esetben megperzselheti a fejlődő rügyek finom szöveteit. Februárban rázzuk le a fákról az ólmos eső jégpáncélját és távolítsuk el a hóbuckákat. Gyakran vizsgáljuk át a rágcsálók elleni védőkötéseket és a kerítéseket. Folytassuk a gyümölcsfák trágyázását és koronaalakító metszését. A gyümölcsraktárakban szellőztessük, csíramentesítsük a gyümölcsöt és a rothadásnak indulót távolítsuk el. A borpincében az óbort fejtsük, az újat töltögessük fel. A borseprőt újra színeljük le, majd sajtoljuk ki. Az üres hordókat kénezzük és kívülről törölgessük. A pincehelyiséget szellőztessük, kénezzük és ne raktározzunk benne idegen szagot árasztó anyagokat. Kása Mihály (Zemianská Olőa) A szőlőben ebben a hónapban befejezzük a trágyahordást, terítést, a komposzt beszántását. Megfelelő időjárás esetén folytatjuk az utak, kerítések, permetező- és egyéb gépek, szerszámok javítását. A karókat he- , gyezzük és elkészítjük. Ha a föld fagya enged, máris a földbe verhetjük. Szükség esetén verjük le az ólmos eső burkolatát a szőlőtőkékről és lugasokról. Olvadáskor a völgyekben és hajlatokban összefutott hólevet vezessük le, nehogy a szemek és a tőkék megfulladjanak. Ha az időjárás kedvez, a hónap végefelé megkezdhetjük a szőlő pótlását, a könnyű talajszerkezetű melegebb vidéken, döntéssel, bújtatással, esetleg gyökeres ültetvényekkel. Folytatjuk a sima vesszők szedését iskolázásra. Kezdjük meg az angol nyelves párosításra való előkészületeket. Javítsuk ki a hajtóládákat. Már most be kell szerezni a szükséges fürészport és mohát. Ha sok oltanivalónk van, a hónap végefelé kezdjük meg az oltást. Az elkészített oltványokat a hajtatásig hűvös helyen raktározzuk. A gyümölcsösben februárban legfontosabb teendő a növényvédelem. Most harcolhatunk leghatásosabban a levéltetvek, araszolók, pajzstetvek, likasztó bogarak és más kártevők ellen, mert áttelelt tojásaik nagyon érzékenyek a vegyszerekre. A permetezést gondos mechanikus tisztogatás előzze meg. E művelettel párhuzamosan készítsük elő a permetezőgépeket, kádakat, kannákat, védőöltönyöket és más kellékeket. A permetezést végezzük fagymentes időben, s lehetőleg minél nagyobb teljesítményű gépekkel. A legjobb a PL — 900-as permetezőgép. A fák téli termetezésére általában a következő készítményeket használjuk: 20 — 30 %-os mészkénlé, 2 %-os Nitrosan, 5 %-os Aspergol, 4 —5 %-os Neodonal, Számítanunk kell azzal is, hogy a hét a tenyészidőt leröviditeni. A mi éghajlati viszonyaink mellett a hajtatási idő kezdetét kb. február második felére számíthatjuk, mivel szem előtt kell tartanunk, hogy kiültetéskor a talaj hőfoka 8—10 C legyen és a hajtási idő 6—8 hét. Sok üzemben nem fektetnek az előcsíráztatásra megfelelő gondot. A burgonyát későn szedik fel a prizmából, a válogatást nem végzik szakszerűen, vastagabb rétegekbe öntögetik le a padlóra, esetleg 4—5 soron rétegezve ládákba rakják. Ezekután ha a megvilágítás is egyenlőtlen vagy nem elég erős, a csíráztatással nem érjük el a kívánt célt: sok lesz a túl hosszú, „kiszaladt“ csíra, esetleg alvócsíra is. A helyes előcsíráztatás megköveteli az Ultetőanyag helyes kiválasztását. Legjobb, ha a gumók nagysága 60 gr. körül mozog. Ha csak 4—6 ha területen tenyésztünk korai burgonyát, akkor is 1—1,5 vagon üitetőanyagot kell elhelyeznünk. Egy ládára 12,5 kg ültetőanyagot számítunk (a ládákba kétsorosán rakhatjuk a gumókat), ez az említett területre 900—1000 ládát jelent, amelyek elhelyezésére 420—470 mz-es férőhely szükséges abban az esetben, ha 12 ládát teszünk egymás fölé. Az előcsíráztatáshoz szükséges, hogy minden egyes gumó elegendő fényt kapjon. Legmegfelelőbb erre a célra a füles zöld séges láda, ahol az egymásra helyezett ládák közé is jut elég világosság, így „fénycsírás“ gumókat kapunk. A fény különben ne legyen betakarítási időszakban ugyanis (körülbelül június utolsó negyedétől július közepéig) az árfolyam nagyon változik — néha 4—5 napos késés 40—50 korona árcsökkenést is jelent mázsánként. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink sajnos nem eléggé tudatosan végzik az ültetőanyag kiválasztását és előkészítését, amivel a tenyészidőt le lehetne rövidíteni. A fajtamegválasztásnál fontos a koraiság és plasztikusság (a fajta hozzáigazodási képessége a környezethez). Dél-szlovákiai viszonyok között 4 elismert fajta termesztése ajánlatos: a jara, Ambra, Bintje és a Rajka. A Jara legkoraibb fajtának. Termesztése ott ajánlatos, ahol speciális agrotechnikát (előcsíráztatás, öntözés) tudunk számára biztosítani, mivel nagyon érzékeny az agrotechnikára, raktározásra és hajlamos a burgonyavészre. Számára legjobbak a meleg, könnyű talajok. Az Ambra valamivel késeibb, de nem olyan érzékeny mint az előbbi. Egyedül a vírusbetegségekre hajlamos. Alkalmas minden termesztési övezetben, meghálálja az öntözést is. A Bintje már csak félkorai fajta, de nagyon jó minőségű. Érzékeny a burgonyarákkal és a vírusbe tegségekkel szemben. Éppen ezen rossz tulajdonságai miatt igyekezzünk helyette Rajkát termeszteni. Ez főleg a déli, aríd-éghajlatú vidékeken ad biztos hozamokat, északabbra veszélyes számára a burgonyarák. Helyes fajtamegválasztás mellett leghatékonyabb előcsíráztatással le-Hogy legyen elegendő burgonyánk Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben az utóbbi években lényegesen kiszélesedett a korai burgonya termesztése. Ennek több oka is van: könnyebb teljesíteni a felvásárlási tervben előírt mennyiséget, a mezei termesztés egyik legkoraibb pénzforrása, biztosabb hozamokat és több pénzt hoz, valamint idejében betakarítva még egy termést kaphatunk ugyanarról a területről. Nemzetgazdasági szempontból is fontos a termesztése: magas kalóriatartalma mellett jelentős C-vitamint is tartalmaz, amelyből főleg a tavaszi időszakban lényeges hiány mutatkozik. Ökonómiai szempontból igen fontos a tenyészidő lerövidítése és így a termés mielőbbi piacra szállítása. A
