Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-24 / 16. szám

Az iraki események világszerte nagy felháborodást váltanak ki a ha­ladó emberek körében. A kommunisták és a többi haladó erők elleni kegyetlen hajsza bizonyítja, hogy milyen hamar lepattogott az imperia­lista érdekeket kiszolgáló iraki államcsíny végrehajtóiról a demokrácia vékony zománca. Az országban rendkívül feszült a helyzet s állandóan fokozódik a terrorhadjárat a haladás hívei ellen. A nyugati burzsoá sajtó természetesen mélyen hallgat az Irakban történtekről, ugyanakkor újból a hidegháborús politika folytatására ösztönzi az atlanti országok politikusait. Az USA--ban ismét feléledt a Kuba-ellenes hisztéria. Anglia viszont a politikai útkeresés nehéz pró­­•bája előtt áll. Betancourt parancsuralml rendszere kibírhatatlan a venezuelai dolgozók számára. Miközben a haladd világ a legna­gyobb megértéssel és szolidaritással kísérte a Brazíliába menekült hazafiak sorsát, a véres kezű diktátor, Betan­court Washingtonba repült, hogy Kennedytől újabb milliókat csikarjon ki a venezuelai dolgozó tömegek el­nyomására. A szovjet hadsereg napja A Fehér Ház „titkai“ l Vérfürdő Bagdadban Egy héttel ezelőtt éppen ezen a he­lyen tettük fel a kérdést: Quo vadis: (merre tart) Irak? Az azóta eltelt Idő [.választ adott kérdésünkre. Február .8-fin Kasszem kormányának megdön­tésével a demokrácia köntösében el­lenforradalmi erők ragadták maguk­hoz a hatalmat, akik azóta az iraki nép legjobbjainak ezreit küldték a halálba, vagy taszították a börtönök rácsai mögé. Mielőtt sorba vennénk az eseménye­ket, leszögezhetjük, hogy Kasszem tábornok következetlen politikai vo­nalvezetésének köszönheti halálát, mert a júliusi forradalom eszméit sárba tiporva, fokozatosan eltávolo­dott a tömegektől és főleg a kommu­nisták üldözésével végzetesen meg­­jjgyengítette a baloldali erőket. A jelen­legi iraki réndszer vezetői tevékeny­sége, sajnos, ugyancsak a demokra­tikus és haladó erők még kíméletle­nebb üldözésében nyilvánul meg. Egész Irakban rendkívül szigorú cenzúrát vezettek be. Még a külföldi tudósítókat is akadályozzák munká­jukban, így a világ közvéleménye nem tud teljes képet kapni az események­ről. A szórványos jelentésekből azon­ban kiderül, hogy a féktelen terror ellenére sem sikerült az új iraki kor­mánynak teljesen magához ragadnia a hatalmat. Különösen Basra városá­ban erős az ellenzék, ahol a haladó erők és a kommunistákkal az élen erős harcot vívnak a jelenlegi rend­szerrel. Külön fejezetet érdemelne a kurdok helyzete, akik továbbra is folytatják harcukat az önálló autonó­miáért, a függetlenségükért. A moszkvai Pravda egyik tudósítója beszámolójában leírja azokat a ször­nyű jeleneteket, amelyek az ország fővárosában eléje tárultak. Megálla­pítja, hogy az iraki kormány intézke­dései teljesen ellentmondanak szavai­nak. A hazafiak elleni hadjárat ost­romállapot utáni képet nyújt Bagdad­ról. A tudósító elmondja, hogy szét­rombolt kunyhók romjain holttestek, a külvárosi negyedekben kilőtt tan­kok alatt meggyilkolt nők és gyer­mekek testei hevernek. A hatalomra került erők kommu­nista-ellenes gyűlöletére jellemző, hogy felszólították a lakosságot: aki­ről tudja, hogy kommunista, írja fel a nevét egy darab papírra és jelentse a hadseregnek. A sok kivégzett kom­munista és hazafi neve között ott sze­repel Bustani, a kommunista párt lapjának volt főszerkesztője, Taufik Muzur, a Béke-Világtanftcs tagja, Aziz Serif, a Békevédők Iraki Bizottságának nemzetközi Lenin-békedíjas főtitkára. ^ Tiltakozások világszerte Érthető, hogy az iraki események jogos felháborodást váltanak ki a ha­ladó embermillióknál. Naponta szám­talan tiltakozás hangzik el a demokrá­cia csúfos meggyalázása miatt Irak­ban. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága az iraki helyzet­ről kiadott nyilatkozatában leszögezi: A történelem többször Is bebizonyí­totta, hogy akik a kommunista elle­­nesség álláspontjára helyezkedve jár­nak e! és lábbal tiporják a nép sza­badságát, azok a reakció ügyét szol­gálják és gyengítik a nemzet egységét az imperializmussal szemben. Hazánk dolgozóinak nevében Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága közzé tett nyilatkozata, többek között leszögezi, hogy a Kasz­­szem hívei elleni intézkedések ürügyül szolgálnak a hazafiak lemészárlására, akik mindig áldozatkészen szolgálták a nép érdekeit és akik hősiesen har­coltak az 1958-as nemzeti forrada­lomban. A többi szocialista és semleges álla­mok dolgozói is a tiltakozó nyilatko­zatok százait tették közzé, amelyekben részben aggodalmukat, másrészt pe­dig mély felháborodásukat fejezik ki az iraki események felett. Olvasóink bizonyára jól emlékeznek a Szanta Maria nevű portugál hajó esetére, amelyet két évvel ezelőtt a portugál hazafiak Galvao kapitánnyal az élen hatalmukba kerítettek és Brazília partjai felé haladva jelezték a világnak, hogy tarthatatlan az Ibé­riai-félsziget elnyomott millióinak helyzete. Az elmúlt napokban hasonló eset játszódott le. A venezuelai sza­badságharcosok birtokukba vették az Auzoategui nevű teherhajót és Bra­zília partjai felé irányították. Ezzel akarták felhívni a figyelmet arra, hogy Kennedy elnök többek között arról ismert, hogy óriási tanácsadó-testü­letet tart fenn. Van távol-keleti, nyu­gat-berlini, leszerelési, néger-ügyi és kitudja hányféle tanácsadója. Leg­utóbb a Kongresszus két házának ve­zetőin kívül kubai szakértőit rendelte magához, akiknek „tisztázniuk" kel­lett, hogy megalapozottak-e a köztár­sasági párt részéről hangoztatott „ku­bai veszély“ hírei. A szigorúan bizal­mas 40 perces tanácskozásról kiszi­várgott hírek azt bizonyítják, hogy az elnököt bíráló megnyilatkozások csu­pán a Kuba-ellenes hisztéria feléledé­sét szorgalmazzák. Egyes köztársa­ságpárti szenátorok annyira mennek, hogy Kennedyt újabb amerikai zárlat foganatosítására szólítják fel Kubával szemben. Fulbricht szenátor a „titkos" ta­nácskozásról távozva újságírók előtt nevetségesnek minősítette egyes köz­társaságpárti képviselők kijelentéseit, hogy „a Kubában levő oroszok meg akarják támadni az Amerikai Egyesült Államokat". MacMillan utóda lesz? Az Angol Munkáspárt elhunyt vezé­re, Gaitskell helyére a 46 éves Herold Wilson került. Polgári családból szár­mazik, előbb mint közgazdász tevé­kenykedett, majd a második világ­háború befejezése után bekapcsolódott a politikai életbe. Köztudomású, hogy a Közös Piac körüli huzavonában erősen csökkent a konzervatív MacMillan-kormány te­kintélye és könnyen lehetséges, hogy a jövő választásokból a Munkáspárt kerül ki győztesen. Ebben az esetben Wilson lehet Anglia új miniszterel­nöke. Az új munkáspárti vezér elejétől kezdve ellenezte az angolok csatlako­zását a Közös Piachoz, Nyugat-Né­­metország újrafelfegyverzését elveti és megválasztása után azt mondotta, hogy „az NDK elismerése ügyében reálisabb álláspontra kell helyezked­nie Angliának". A NATO-vai kapcso­latban azonban olyan elképzelései vannak, hogy ezt a támadó jellegű katonai tömböt tovább kell erősíteni. Kétségtelen, hogy az angol politikai helyzet nagyon váltakozó az utóbbi időben. A választók pillanatnyilag na­gyobb reményeket fűznek a Munkás­párt elképzeléseihez, de szükséges, hogy reményeikben ne csalódjanak, mint mér annyiszor a múltban. (tg) *rk-k1rir1ckirtrlck1fk1rk'k1rtr-k-k-k ****4rk**t.-k ******* ál áárárárárfHHlá k kit ki Nagyjelentőségű szovjet kezdeményezés Géniben A genfi 18-hatalmi leszerelési bizottság ülésén Kuznyecov a szovjet kor­mány megbízásából előterjesztette a Varsói Szerződésben részt vevő orszá­gok és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés javaslatát. Á javaslat értelmében a két fél kötelezettséget vállal, hogy kizárólagos békés eszközökkel és tárgyalások útján fog: minden vitás kérdést megoldani. A jelenlegi nemzetközi helyzet elodázhatatlanul megköveteli az olyan intézkedések foganatosítását, amelyek csökkenthetik egy új háború kirob­banásának veszélyét. Tudvalevő ugyanis, hogy ma rendkívül veszélyes a helyzet, mert az egyik érdekelt félnek csak saját területén vannak fegyve­res erői, de a másiknak úgyszólván világszerte mindenütt. Az USA kor­mánya beismerte, hogy más országok területén több mint 2000 haditá­­maszpontja van. • Közös szovjet - laoszi egyezményt Írtak alá. Moszkvában közzétették annak a hivatalos közleménynek a szövegét, amelyet Watthana laoszi király szovjetunióbeli látogatása után írtak alá. Mindkét fél örömmel álla­pítja meg, hogy a Szovjetunió és Laosz között jó kapcsolatok állnak fenn. • Hanzelka és Zikmund Japánba érkeztek. A két világhírű csehszlovák utazó a Frederic Joliot Curie nevű szovjet hajó fedélzetén érkezett Ja­pánba, ahol hat hónapot töltenek a távol-keleti szigetcsoportok népei éle­tének tanulmányozásával. • Willy Brandt újból főpolgármes­ter. A Nyugat-Berlinben lezajlott választások után, amelyek során Adenauer Kereszténydemokrata Párt­ja súlyos vereséget szenvedett, a szo­ciáldemokraták parlamenti csoportja ismét Willy Brandtot jelölte a „front­­város" főpolgármesteri tisztségére. • Genfben, a Nemzetek Palotájában véget ért az az ENSZ-konferencia, amelynek résztvevői február 4-től arról tárgyaltak, miként állítható a tudomány és a technika az elmaradt országok gazdasági fejlesztésének szolgálatába. Az értekezleten rendkí­vül sok javaslat hangzott el. A társadalmi szervezetek szerepe afejlett szocialista társadalom építésében Pártunk XII. kongresszusa hangsú­lyozta, hogy a fejlett szocialista tár­sadalom építésében előttünk álló nagy feladatok teljesítése elképzelhetetlen a társadalmi szervezetek jelentős hozzájárulása nélkül, amelyek egyrészt a szocialista öntudatosság elmélyíté­sében, másrészt a népgazdaság és az állam irányításában, a dolgozók akti­vitásának egységesítésében töltenek be fontos szerepet. A társadalmi szervezetekre főleg falun várnak nagy feladatok. Tudjuk, hogy 1970-ig a mezőgazdasági terme­lés színvonalát az ipar színvonalára kell felemelnünk. E feladat megvaló­sítása azonban nemcsak gazdasági kérdés, de a dolgozó tömegek politi­kai és szakmai nevelésének, a falu kulturális élete felemelkedésének kér­dése is. Ebben á munkában, a párt vezetésével, éppen a társadalmi szer­vezetekre vár nagy feladat. Ez meg­követeli, hogy falvainkon teljes egé­szében kibontakozzék a Nemzeti Front szervezeteinek gazdag tevékenysége és minden társadalmi szervezet be­csülettel töltse be küldetését, amit pártunk bizstt reá. Ennek a munkának jelentősen hozzá kell járulnia a fal­vak dolgozóinak politikai és kulturális neveléséhez, a marxizmus-leninizmus teljes győzelméhez az ember gondol­kodásában. Ennél a munkánál ki kell indulni Lenin elvtárs megállapításá­ból, hogy a proletáriátusnak nemcsak azért van szüksége a forradalomra, hogy megszabaduljon a kizsákmányo­lok uralmától, hanem azért is, hogy a forradalom folyamatában ő maga is megtisztul jón a burzsoá ideológia ma­radványaitól, a maradi előítéletektől, amelyek akadályozzák az objektív igaz­ság és a társadalom fejlődése törvény­­szerűségeinek felismerésénél. Másképp mondva: a tömegek csak a forradal­mi változásokban való aktív részvéte­len keresztül szabadulhatnak meg a burzsoázia ideológiai befolyásától. Ez a gondolat vezette Lenint abban a harcban, amelynek célja a tömegek forradalmi aktivitásának szüntelen növekedése és a bürokrácia elleni kí­méletlen harc volt. Ezek a lenini gon­dolatok segítenek megérteni, hogy miképpen a szocialista társadalom felépítése nem valósulhat meg a tö­megek aktív részvétele nélkül, úgy a tömegek tudata is csak annyiban vál­tozik, amennyiben és ahogyan azok részt vesznek a szocializmus építésé­nek megvalósításában. Munkásosztályunk Februári Győzel­me is bebizonyította ezt a tételt. A párt által egységbe kovácsolt tömeg­szervezetek a Nemzeti Front alkotó elemeivé váltak és a győzelem kiví­vása után szervezték a tömegeket a szocializmus építésére. A lenini tételből kiindulva tehát a társadalmi szervezetek egyik legfon­tosabb feladata, a tömegek aktív ön­tudatos részvételének szervezése a falu gazdasági és kulturális felemel­kedésének megvalósításánál. Ezért szükséges, hogy a szövetkezel) dolgo­zók szakmailag és politikailag fejlet­tek legyenek, tudatukban egyre in­kább tért hódítson az a meggyőződés, hogy munkájuk csak akkor lehet ered­ményes, ha azzal az egész társadalom érdekeit szolgálják. Pártunk XII. kongresszusa mint egyik legfontosabb feladatot a dolgo­zók iskolán kívüli szakmai nevelését tűzte ki célul, ami különösen falvain­kon aktuális kérdés, tekintettel a megfelelő szakképzettséggel rendel­kező mezőgazdasági dolgozók hiányá­ra. Pártunk ezen a téren elvárja min­den társadalmi szervezettől, hogy ak­tív szervezője legyen a népi akadé­miáknak, mint az iskolán kívüli állandó szakmai nevelés egyik legfontosabb eszközének, valamint a szövetkezeti munkaiskoláknak. Valljuk be őszintén, hogy a falun működő társadalmi szervezetek a múltban sokszor figyelmen kívül hagy­ták azt a tényt, hogy a szövetkezeti munkaiskolákat nem eléggé látogat­ják és semmit sem tettek azért, hogy meggyőzzék saját tagságukat ezeknek az iskoláknak a jelentőségéről. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a falun működő CSISZ, CSEMA­­DOK és a többi társadalmi szervezetek egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy állandóan napirenden tartsa a dolgozók szakmai nevelésének kérdé­sét, az új haladó munkamódszerek népszerűsítését, mert e nélkül elkép­zelhetetlen a mezőgazdasági terme­lésnek az ipar színvonalára való fel­emelése. Közös nagy cél ez, mely va­lamennyi társadalmi szervezet össze­fogását teszi szükségessé. Ugyanis közös szervező munkára van szükség, hogy falvainkon megjavítsuk az elő­adói munkát, főképp annak folyama­tosságét olyan központi kérdésekről, melyek a falu életében segítenek megoldani a napi problémákat. Az utóbbi időkben például nagy sikereket értek el az egyes falvakban olyan elő­adásokkal, .melyeket a témának meg­felelő filmmel kötöttek össze. Aján­latos ezt a munkaformát meghonosí­tani, minden községben ahol filmszín­házak működnek. Központi kérdés falvainkon különö­sen az ifjúság politikai nevelése, va­lamint az ifjúság kulturális élete elő­feltételeinek megteremtése. Ez meg­követeli, hogy falvainkban tovább fej­lesszük a kulturális és népnevelő munka minden formáját. A CSISZ és CSEMADOK mellett falvainkon ma Triár százával működnek a tánc-, ének-, zene- és színjátszőcsoportok, ezer és ezer fiú és leány találja meg ezekben a csoportokban szórakozását és a kulturális munka ezen különböző ágai összekapcsolják őket szilárd kol­lektívába és itt sajátítják el a szocia­lista együttélés alapvető szabályait. Nem egy olyan példánk van falvain­kon, ahol egy-egy tánccsoport meg­alakítása megszűntette az ifjúság kocsmázását, vagypedig az, hogy a tánccsoportban végzett kollektív élet jó hatással volt a szövetkezeti mun­­kakollektívák kialakítására is. A tár­sadalmi szervezetek egyik legfonto­sabb feladata tehát, hogy tovább fej­lesszék e kollektívák munkáját úgy, hogy azok az ifjúság és a dolgozók esztétikai és politikai nevelésének kis központjaivá váljanak. A XII. pártkongresszus hangsú­lyozta az irodalom népszerűsítésének szükségességét is, ami megköveteli, hogy falvainkon többet kell foglalkoz­ni az irodalmi vitaestek és a szerzői estek szervezésével, és főleg arra kell törekednünk, hogy ezek tartalmi szempontból olyanok legyenek, melye­ken keresztül segítséget nyújtunk fal­­vaink dolgozóinak a napi problémák megoldásában. A kulturális munka ezen különböző formái kell, hogy elő­segítsék a szövetkezeti termelés ál­landó növekedését, a szocialista mun­kabrigádok megalakítását és azt, hogy kulturális tevékenységünk és népne­velői munkánk nyomán olyan légkört teremtsünk az EFSZ-ben, amely lehe­tetlenné teszi, hogy egyes emberek mások rovására élősködjenek. A falun végzett népnevelő és kulturális munka további fejlődése nagyban függ attól, hogy a társadalmi szervezetek milyen támogatást fognak kapni a nemzeti bizottságoktól és az EFSZ-ek vezető­ségétől. Eddig sok EFSZ-ben keveset törődtek a kulturális és népnevelő munka kérdéseivel. A jövőben szük­séges lesz, hogy ebben gyökeres vál­tozás álljon be, elsősorban a szövet­kezeti klubok helyes felhasználásán keresztül. A szövetkezet vezetőségei­nek sohasem szabad elfelejtenie, hogy a dolgozók politikai és szakmai mű­veltségének emelése elválaszthatatlan a szövetkezet gazdasági megszilárdí­tásától és fordítva. Ezekből kiindulva tehát a falun működő társadalmi szer­vezeteknek tudatosítaniok kell, hogy a dolgozó tömegek bekapcsolása a kulturális és népnevelő munka kü­lönböző formáiba, nem egyéb, mint a dolgozó tömegek bekapcsolása a falu életének irányításába a szocialista kulturális forradalom végrehajtásába. Ezzel járulnak hozzá legjobban a szo­cialista demokrácia további efmélyí­­téséhez és népünk erkölcsi-politikai egységének megszilárdításához. Varga János Ez év február 23-án a szovjet hadsereg és hadi­­tengerészet napjá­ra emlékezünk. A* idei megemlékezés azért olyan jelen­tős, mert 45 évvel ezelőtt alakult meg a szovjet hadse­reg, amely azóta a világ legütőké­pesebb és politi­kailag legegysé­gesebb hadseregé­vé fejlődött. Konyev marsall a TASZSZ tudósí­tójának adott in­terjújában kije­lentette, hogy a szovjet hadsereg a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom szülöttje és főleg a Nagy Hon­védő Háborúban bi­zonyította be, hogy képes meghozni minden áldozatot a szabadságért, a szocializmusért és a békéért folyta­tott harcban. Szabadságot jelez a hajó. kürtje 19S3. február 24.

Next

/
Thumbnails
Contents