Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-24 / 16. szám
A szocialista mezőgozdosógén A MC Z 0 GAZDASÁGI DOLGOZÓK LAPJA '.I ■■ ‘ ...................... "■ ...... Bratislava, 1963. február 24. Ara 40 fillér XI(| évfolyam, 16. szám. TizenOt évvel ezelőtt, 1948 február 25-én szocialista társadalmunk építésének új szakaszához értünk. Csehszlovákia dolgozó népe pártunk vezetésével visszaverte a reakció támadását népi demokratikus rendszerének alapjai ellen. E győzelemmel államunk nemzetei történetének legragyogóbb lapjait irtuk. A dolgozók egysége, a munkás-paraszt szövetség, amely a győzelmes februári napokban oly kifejezően megnyilvánult, beszédesen igazolja népünk gazdag forradalmi hagyományait. A dolgozó tömegeknek ezt az egységét pártunk, Csehszlovákia kommunista pártja, a kapitalizmus, majd a fasizmus elleni hosszú éves kemény küzdelemben kovácsolta szilárddá. 15 évvel ezelőtt, február 25-én százezres tömegek tüntettek Prága és hazánk többi városaiban azzal az elszánt, harcos elhatározással, hogy mégvédik a köztársaságot és népünknek vérrel szerzett vívmányait az ellenforradalmi puccsistákkal szemben. A reakció azt hangoztatta, hogy a Gottwald-kormánynak, amelyből a reakciós miniszterek kiléptek, buknia kell. A kommunisták azt válaszolták, hogy az első forradalmi kormány államunkban, a Gottwaldkormány bukik-e vagy sem, azt a nép dönti el. Es a nép döntött... A nép egy emberként a kommunisták mellé állott. A harcos tömeg akarata ellen a reakció a legkisebb ellenállásra sem volt képes. Dolgozóink nemcsak helyeselték annak a néhány reakciós miniszternek a kilépését a kormányból, akik amúgy is kerékkötői voltak a szocializmus építésének, hanem sokkal többről döntöttek: arról, hogy maradéktalanul megvalósítják az ipar, a kereskedelem és a pénzintézetek államosítását, arról, hogy a falun az elmaradt, részekre tagolt kistermelést szocialista nagyüzemi termeléssé változtatják. Továbbá arról döntöttek, hogy hűen kitartanak a Szovjetunió és a szocialista tábor szövetsége mellett és hogy az iparilag fejlett Csehszlovákiában tényleges szocialista társadalmi rendszert építenek ki urak, kizsákmányolók, kapitalisták, nagybirtokosok és lánckereskedők nélkül, egy olyan rendszert, amelyben a legnagyobb elismerés a munkának jár, amelynek gyümölcsét egyedül dolgozó népünk élvezi. E napokban országunk népe immár tizenötödször ünnepli a burzsoázia feletti győzelmét. 1948 februárja igazolta, hogy a dolgozó nép és a párt együttesen olyan hatalmas erőt képvisel, amely legyőzhetetlen. Az utolsó 15 év legjobb bizonyítéka annak, hogy pártunk helyes úton vezette dolgozóinkat. Bizonyítéka egyúttal annak, hogy nemcsak a reakcióval sikerült leszámolnia, hanem határkövet jelentett népünk alkotó ereje kibontakoztatásánál az ipar, a mezőgazdaság és kultúra terén. Igaz, hogy ez az időszak nem volt zökkenőmentes sem a múltban, sem a jelenben, de ezeket az akadályokat szocialista hazánk gyors ütemű fejlődésének kell tulajdonítanunk. Az a párt, amely a szabadságért folyó harcban helytállt, az a párt, amely megállta helyét februárban, a dolgozók széles rétegeire támaszkodva és azok bizalmát élvezve leküzdi a nehézségeket és népünket szebb és gazdagabb holnap felé vezeti. A dicső Februári események 15. évfordulója arra az időszakra esik, amikor országunk dolgozói azon fáradoznak, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának határozatait valóra váltsák. Pártunk politikájának fő irányvonala, hogy mezőgazdaságunkat 1970- ig az ipar színvonalára emeljük. Egyes élenjáró földművesszövetkezetek, állami gazdaságok és szocialista munkabrigádok eredményei azt bizonyítják, hogy mezőgazdasági termelésünkben még számos lehetőségek és kihasználatlan tartalékok mutatkoznak. Ennek igazolására a következő példák tanúskodnak: a Dedina mládeíe a komáromi járásban 505 mázsa cukorrépát takarított be egy hektárról, míg másutt, többezer hektárnyi területen megelégedtek átlagos 200 mázsával. A paláriak a michalovcei járásban átlag 80 mázsa szemeskukoricát termeltek hektáronként, az ellenőrzött 5 hektáros parcellán pedig 132,4 mázsa volt az átlag. A lévai járásbeli Tekovské Luziany-i szövetkezet dolgozói átlag 43,4 mázsa gaboneneműt termeltek hektáronként. Sok helyen a szilázskukoricát „divatos“ takarmányterménynek tartják, jóllehet ez a jövő terméke. A michalovcei járásbeli stretávkyi EFSZ tagjai ezt magukévá tették. Szorgalmas munkájuk jutalma 738 mázsa volt hektáronként. A felsorolt eredmények nem a véletlen játékaként keletkeztek, hanem a helyes munkaszervezés és a föld szakszerű megművelése sikereit bizonyítják. Feladataink sikeres teljesítése érdekében meg kell teremtenünk azok alapvető feltételeit. Nevezetesen belterjesebben kell megmunkálnunk minden talpalatnyi mezőgazdasági területet mind a szövetkezetekben, mind pedig a ma még kisbirtokosok tulajdonában lévő földterületet a nagyüzemi mezőgazdasági termelés céljaira. Nagy súlyt kell fektetnünk a korszerű technika bevezetésére, amely lehetővé teszi az egész megművelhető földterület leghatékonyabb kihasználását. Ebben a törekvésünkben nagy szerepet játszanak a kemizálás és a talajjavítási munkálatok. Mezőgazdaságunkat szakképzett fiatal munkaerőkkel kell megerősítenünk. Még mindig megvalósításra várnak a biológiai és biokémiai ismeretek, a takarmányipar és a szárítás terén szerzett hasznos külföldi tapasztalatok. A pártunk XII. kongresszusán elhangzott beszámolók értelmében arra kell törekednünk, hogy megszilárdítsuk az állami tervet. El kell érnünk azt, hogy a tervteljesítés a mezőgazdaságban is a vezetés fő feladata legyen. „Minden irányban — a tervezésben, a beruházásban, a következetes központi irányításban és természetesen a pártmunkában is — minden feltételt meg kell teremtenünk az általános, széleskörű, tudományos műszaki fejlesztésre. A pártmunkában első helyen álljon a műszaki fejlesztésről való gondoskodás. Bármennyit is teszünk a tudományos műszaki fejlesztés biztosítására, sohasem elegendő.“ Ezeket a szavakat hangsúlyozta többek között Hendrych elvtárs, pártunk központi titkára kongresszusi beszámolójában. Egész társadalmunk legfontosabb feladata ma mezőgazdaságunknak gyors ütemű fejlesztése, amely nélkül nem tudjuk biztosítani népgazdaságunk haladását, sem életszínvonalunk általános emelkedését. A pártunk XII. kongresszusán a mezőgazdaság számára kitűzött feladatok és elfogadott határozatok hűen és következetesen tükrözik vissza Február harcos szellemét. Szlovákia, de különösen Dél-Szlovákia egykori kizsákmányolt zsellérei, béresei és gazdasági cselédjei gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkeznek. Élénken él még emlékezetünkben a mezőgazdasági munkások 1920, 1921, 1926, 1928, de főképpen az 1929. évi nagy, általánas sztrájkja, valamint az 1932- ben lezajlott véres pünkösd Kosuton. Akkor, amikor a föld kisemmizett robotosai forradalmi elszántsággal farkasszemet néztek a csendőrszuronyokkal és harcba kényszerítették őket a kollektív szerződés betartásának kivívásáért, a nagyobb falat kenyérért. Ez a dicső forradalmi múlt kötelez. Ugyancsak kezességet nyújt arra, hogy Szlovákia mezőgazdasági dolgozói Február harcos szellemében hiánytalanul teljesítsék mindakozot a feladatokat, amelyeket pártunk XII. kongresszusa kitűzött. R. J. JDemegett a keze és a sze-**' me könnyes volt, mikor átvette a piros könyvecskét. A szívében meglapuló öröm most szeretett volna kitörni és mindenkinek tudtára adni, hogy ö 81 éves korára boldog és elégedett. De nem szólt semmit, csak két könnycsepp gurult le az arcán — ami elég volt ahhoz, hogy mindenki megértse mit gondol. Ez évben is sikerült 161 munkaegységet ledolgoznia. Pedig nem azért ment munkába, hogy a munkaegysége szaporodjon —■ mert nyugdíjából jeleségével nyugodtan megélhetnének — de nem tudott otthon ülni, ha látta, hogy sürgős a munka. Szinte vérében van a „menni“ és nem tud tétlenül lenni egy percig sem. A szövetkezet meg-Februári nap j Havazik, s a havat hordja a szél. A Vencel téren eleven láva Hullámzik parázslón; — Gottwald beszél, S mert gyújtó a szó, tüzet jog Prága. Az égre csapnak a lángok, s a nap Felhőt repesztve tekint a jöldre, És látja; izzásban kelet s nyugat, S bíbort játszik a fenyvesek zöldje. Prága terén a Februári nap Évszázados tél jegét törte szét, S hozta a láva hullámainak Zúgásával a tavasz kezdetét. — Tudja azóta a jóid: a magot Ezerszeresen kell visszaadni! S tudja a kohó: a bérctől kapott Ércnek finomra kell olvadni! S tudja az ember: többé nem szolga. Birtokba vett mindent, sorsú nehéz. Megsokasodott a gondja, dolga, S a célja és terve nagy és merész. S tudja, ismeri nyomorult sorsát A még bilincsbe vert társainak, S hogy mit tegyen értük: visszhangozzák, Gottwald szavai, — s Februári nap! cs a Szovjetunióból • Hatalmas famegmunkáló kombinát épült a Volgán, Volgográd közelében. A Volga-Káma medencéből érkező faanyagból bányatámfákat, oszlopokat, deszkákat készítenek, amelyeket az ország déli vidékeire szállítanak. A tutajok befogadására külön öblöt építettek betonburkolatú lejtővel. • A szovjet vegyészek által kidolgozott új eljárás lehetővé teszi, hogy a cukorgyártási hulladékból folyamatosan állítsanak elő glutaminsavat. Az ionit gyanták alkalmazásán alapuló módszer nagy lehetőségeket ígér az ipar számára. • Az üzbegisztáni szűzföldek új lakúi mindig örömmel fogadják a krasinszki orvosegyetem kultúrgárdáját. A fiatal együttes sikeresen mutatta be a Szovjetunió és külföldi országok népeinek szebbnél szebb dalait és táncait. • A moszkvai gyerekek nagy gyönyörűséggel nézegették a csehszlovák játék- és ifjúsági könyvkiállítást, amelyen mintegy ötszáz kiállítási tárgyat mutattak be. Még a felnőtteknek is nagyon tetszettek a mulatságos állatok, a gyönyörű babák, a mágneses lapokon elhelyezett vidám figurák, a parányi mcsekönyvek, a kiállítás változatosnál változatosabb darabjai. Győztes Február vetkezet dolgozója büszkén vallja, hogy kommunista. Arcát felvidítja az öröm és szemében elégedettség ül, ahogy ezt kimondja. Olyan élete van, melyről fiatal korában még álmodni sem mert. A munkát szereti, s örül, hogy még segíthet a szövetkezetnek. Míg erejéből jutja, dolgozik. Remegő kezébe szorítja a pi- j ros könyvecskét, melyben ott lapul a tavalyi 1300 koronához i hozzásimulva a mostani 500 ko! róna évvégi osztalék is. Nézi, I i nézi a könyvecskét, s Ízlelgeti a jó érzést, ami szívét most el- | önti. —zs— alakulásától kezdve állandc dolgozója a közösnek. Ö raktc le 18 társával együtt a szövet kezet alapköveit. Először mim ács dolgozott az épülő közö: istállóknál — később a növénytermesztés dolgozójaként tévé kenykedett. Minden munkáná ott volt és szívvel-lélekkel dől gozott. Még az utóbbi évekbet is ő aratta körül a ringó búza táblát a gép előtt. Mindig fia talosan jár-kel — senkt sen mondaná, hogy 81 éves. Hogi 13 évig jó dolgozója volt < szövetkezetnek, azt bizonyít/ i a háromszori kitüntetés. Juhász István, a tubái sző
