Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-20 / 15. szám
A BUDAPESTI ÁLLATTENYÉSZTÉSI KUTATÓ INTÉZET MUNKÁJÁBÓL: Mezőgazdasági tudomány eredményei a gyakorlatnak Pillangós takarmányok silózása Keresztezési kísérletek jersey fajtával A zöld pillangós takarmányok silózási vesztesége igen nagy. Ezért szükséges volt kidolgozni olyan eljárást, amely a táplálóanyagveszteséget lényegesen csökkenti. Előfonnyasztással 35 — 45 % szárazanyagtartalomig, 3 — 5 % 50 %-osan hígított melasz vagy 8 ló kukoricadara hozzáadásával az erjedési táplálóanyagveszteségek 10 —15 °/o-ra csökkenthetők (szárazanyagra számolva). Nátrium-metabiszulfit alkalmazásával jelentős karotin és fehérje óvható meg. Pépesített szálastakarmányok etetésének hatása Használatos kocák, süldők, szopós malacok és hízósertések takarmányozásánál. Nagy teljesítményű (25 — 35 q/ha) pépesítő géppel a pépesítési költségek jelentősen csökkenthetők. A pépesítés előnyei: hízósertés abrakadagjához 1,7 kg pépesített lucernát adva ugyanaz a súlygyarapodás érhető el, mintha 1,4 lit. fölözött tejet adnánk. Pépesített pillangós zöldtakarmányból a napi fejadag 8 — 13% keményítőértékét etethetjük, vagiyis 20 kg-os súlytól minden további 10 kg-ra 0,3 —0,4 kg-ot. Süldők súlygyarapodása 8—11 %-kal, takarmányértékesítése 3 %-kal, hízósertések súlygyarapodása 6 %-kal, takarmányértékesítése 2 %-kal nő és emellett 6 % abrak takarítható meg, ha a pillangó' zöldtakarmányt pépesítve etetjük szecskázott szálas helyett. A magyartarka fajtának jersey fajtával történő keresztezése két irányú. Az egyik: ivarilag korán érő, koncentrált tejet termelő, gépi fejésre alkalmas tőgyberendezésű, borzderes jellegű állomány kialakítására megfelelő, melynek tejtermelése 4 %-ra standardizált tejre vonatkozóan élősúlyának 8 —10-szerese. Ez az ún. „tejelő magyar barnamarha“ 50 % jersey, 25 % magyartarka, 25 % borzderes vért tartalmaz. A keresztezés másik iránya: a magyartarka fajta modern fajtaváltozatának kialakítása koncentráltabb tejtermeléssel és a magyartarka hizodalmasságával. Ez az ún. „tejelő magyartarka marha“ 25 % jersey, 75 % magyartarka vérű állomány lesz. A kísérlet eddigi eredményei a következők: Tejtermelés I. lakt. Fi 141 db, 286 nap, 2986 kg tej, 150,4 kg 5,0 % zsír. Kontroll 224 db, 285 nap, 2555 kg tej, 97,3 kg 3,8 % zsír, II. lakt. F, 94 db, 285 nap, 3910 kg tej, 197,1 kg 5,0 % zsír. Kontroll 129 db, 282 nap, 3504 kg tej, 132,8 kg 3,8 % zsír. III. lakt. Fi 22 db, 284 nap, 4270 kg tej, 208,6 kg 4,9% zsír. Kontroll 22 db, 277 nap, 3798 kg tej, 140,0 kg 3.7% zsír. Fi tehenek tőgykapacitása 48,6 % fejhetősége 87 %. Kontroll tehenek tőgykapacitása 42,9 % fejhetősége 74 %. A keresztezési kísérleteket Horn Artur professzor akadémikus irányításával végzik. Tejzsíradagok csökkentése a borjúnevelésben Több évig tartó széleskörű kísérletek alapján megállapították, hogy a magyartarka fajtához tartozó üszőborjak sikeres felneveléséhez 7 — 7,5 kg tejzsírt tartalmazó tejadag már elegendő. Ezt a tejzsír-mennyiséget a gyakorlatban 300 liter 2 % zsírtartalmú tejjel és 300 — 350 liter fölözött tejjel, vagy a teljes tejadagok kisebb mértékű, megfelelően arányos elosztásával lehet biztosítani. A tejtáplálás időszakában a napi tejadagokban a teljes tej zsírtartalmának 2 %-ra történő csökkentése nem befolyásolja a táplálóanyagok felszívódását és a N-visszatartás mértéké*. A borjak részére 1000 kg élősúlyra vonatkoztatva a következő tejzsír-mennyiség elegendő: -1 hónapos korban 1,5 —1,2 kg, 2 hónapos korban 1,2-0,8 kg, 3 hónapos korban 0,8 —0,4 kg, 4 hónapos korban 0,4 —0,2 kg. Ilyen zsírmennyiségiek mellett a fehérjék, karotinok és mészsők kedvező mennyiségben és arányban felszívódnak. Növendékbikák és üszők abraktakarékos hizlalása A ceglédi Vörös Csillag TSZ Kati nevű tehene egy 300 napos laktációban 8620 kg tejet adott, melynek tejzsírtartalma átlag 4,08 % volt. — ku — A hizlalás és nevelés eredményeinek fokozása biológiai hatóanyagokkal Szarvasmarha-, sertés- és bárányhizlalásnál sytestrin helyes adagolásával lényegesen jobb eredmények érhetők el. Növendékbikáknak adagolva kb. 9 %-kal nagyobb súlyt értek el a kontrolhoz hasonlítva. Az állatok kevesebb faggyút tartalmaztak, a vágott áru minősége nem romlott. Hasonló eredményeket értek el pecsenyebárányok hizlalásakor. Sertéseknél nagyobb súlyra való hizlaláskor syntestrin injekcióval hormon-kasztrálás révén nagyobb súlygyarapodás érhető el. Zsírok adagolása malacoknak és süldőknek A takarmányok zsírtartalmának növelése elősegíti a fehérjéknek a bélből való felszívódását és ezáltal a malacok, illetve a süldők jobb takarmány-értékesítését. Ugyanolyan táplálóértéken, de egyik csopórtban 8 % zsírtartalmú takarmányon tartott süldők 5 %-kal több súlygyarapodást mutattak, mint a kontrollcsoport, amelynek 3 % zsírtartalmú takarmányt adtak, egyébként egyforma keményítőértékben. A keményítőérték hasznosítás 25,5 % voit, a kontroll 23,8 %-ával szemben. Kísérleteket végeztek annak megállapítására, hogy extrém minőségig történő hizlalás esetén mennyi abrakot lehet megtakarítani a hizlalásban a jelenleg szokásos mennyiséggel szemben. A 119 napig tartó hizlalásban kereken 524 kg abrakot felhasználó növendékbikákkal szemben 1200 g-os átlagos napi súlygyarapodást és extrém minőséget értek el azok a hízóbikák, amelyek csupán 149 kg abrakot fogyasztottak és az ezen felül eső abrakszükségletüket jó minőségű silókukorica szilázzsal helyettesítették. Az abrakmegtakarítás 375 kg abrakkeverék volt állatonként, 23 q szilázs ellenében. A silókukorica szilázs felhasználásával egy növendékbika hizlalásához kereken 24 Vokal kisebb takarmánytermő terület szükséges. Az abraktartalékos hizlalás! eljárással egiy üsző hizlalásához szükséges takarmánytermő terület mintegy 24-30 %-kal csökken, és állatonként 295 kg, illetve 395 kg abraktakarmány takarítható meg. Sertéshizlalási kísérletek nagy mennyiségű lucernaliszttel A szerzők a hízósertések napi fejadagjába 20 — 100, illetőleg 50 — 90 és 110 kg súlyhatárokban a szokásosnál nagyobb menynyiségű (15 — 40%) átlagos minőségű lucernalisztet kevertek. Megállapították, hogy a választás utáni fokozatos szoktatás révén az 50 kg-os hízóval, napi takarmányadagjában 45 % lucernaliszt is megetethető. Az ilyen táplálás a csak növényi eredetű fehérjékkel végzett hizlaláshoz viszonyítva az elkészülési időnek mintegy 2 hetes meghoszabbodása ellenére is gazdaságosnak mutatkozik mert lucernaliszt-etetés révén nagy mennyiségű abrak megtakarítása válik lehetségessé. A fokozott lucernaliszt-etetés a váaóáru minőségét is kedvezően befolyásolja, mérsékli annak zsírosságát. Fehér Gyula, (Budapest) 1953. február 20.
