Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-04 / 1. szám

A szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava 1963 január 4. Ara 30 fillér X1IJ évfolyam, 1. szám. Szilárd egységben a XII. kongresszus határozatainak megvalósításáért! Antonín Novotny elvtársnak, a CSKP KB első titkárának, köztársaságunk elnökének újévi beszéde Kedves polgártársak, elvtársak! Az 1965-as évbe lépünk, amely szá­munkra azért is jelentős, mert az idén előkészítjük az 1964 — 1970 évi hétéves népgazdaságfejlesztési ter­vet. Mielőtt az előttünk álló feladatok­ról beszélnénk, azt hiszem, helyes, ha visszatekintünk az elmúlt évre. Há­rom héttel ezelőtt fejezte be tanács­kozását Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa, amely­nek eredményei és határozatai több évre alapot adnak kommunista pár­tunk, a Nemzeti Front, a kormány, az összes szervek, és az egész nép munkájának. E munka célja olyan anyagi-technikai bázis építése, olyan gazdasági,' kulturális és politikai fel­tételek megteremtése, amelyek ké­sőbb lehetővé teszik az átmenetet a kommunista társadalomba, amint azt a XII. kongresszus egyértelműen meg­állapította. Népgazdaságunk tavaly tovább fej­lődött, növekedett közös nemzeti va­gyonunk. Az elmúlt évben felmerült komoly fogyatékosságok ellenére — előzetes számítások szerint — a tel­jes termelés tervét az iparban 99 százalékra, ebből a kohóiparban 97,5 %-ra, a vegyiparban 101 %-ra, a ne­héz gépiparban 97,5, az általános gépiparban 99,5 %-ra, a közszükség­leti cikkeke* gyártó iparban 101 “/«-re teljesítettük. Mint a kongresszus is megállapította, a részleges eredmé­nyek ellenére a mezőgazdaságban nem érjük el a tervezett szintet. A mezőgazdaságban a teljes termelés tervét tavaly kb. 88 °/o-ra teljesítet­tük, ebből a szemes termények beta­karítását 95,3, a cukorrépáét 81,6, a burgonyáét 73,2, a tej termelési ter­vét 83,6, a húsfelvásárlás tervét pe­dig 99,5 “/o-ra. Annak ellenére, hogy az 1962. évi tervet nem teljesítettük, az ipari ter­melés a tavalyelőtti évhez képest mintegy 6,2 “/o-al növekedett. A me­zőgazdaság természetesen kisebb ará­nyú fejlődést ért el. A kongresszus tanácskozásain már sok szó esett arról, miért nem fej­lődik a mezőgazdasági termelés úgy, ahogyan az kívánatos volna. Tavaly egy további ok is közrejátszott: a múlt évben kedvezőtlen volt az idő­járás, a nagy aszály a kapásnövények csekély hozamában is éreztette ked­vezőtlen hatását, s ez nagyon meg­nehezítette a takarmányellátást. Azt hiszem, a mezőgazdaságban a múlt év a legrosszabbak egyike volt. A vízhiány a vízierőművek teljesítmé­nyére is kihatott, mert teljesítőké­pességüket csak 92 °/o-ban használ­tuk ki. Ezért nagyon ésszerűen gazdálkod­junk a betakarított terményekkel, főként a takarmánnyal, hogy kitart­son az új zöldtakarmányig. Annak ellenére, hogy mindenki tisztában volt a növénytermesztés helyzetével, a cukorrépa és a kukorica betakarí­tásának lefolyása nem azt bizonyí­totta, hogy a járási és a helyi nem­zeti bizottságok számos dolgozója sok szövetkezeti elnök és állami gazda­sági vezető felelőségteljesen kezelte volna a feladatokat és igyekezett vol­na a termelés mielőbbi betakarítá­sára. A cukorrépa esetében arra szá­mítottak, hogy talán még jobban meg­nő. A kukorica betakarítását viszont valószínűleg azért halogatták, hogyha majd még december elején megérik kinn a földeken, sok lesz az „önkén­tes“ betakarító, akik így látják el saját szükségletüket. Az egész társadalom érdeke, hogy minden termést betakarítsunk. A tár­sadalom azért hozta létre a nemzeti bizottságokat, a szövetkezeti vezető­ségeket, a mezőgazdasági üzemigaz­gatóságokat, hogy törődjenek a mező­­gazdasági termeléssel. Ők kötelesek vele törődni, felelősségüket senki sem vállalja magára. Elvtársak! Ha majd a mezőgazda­ságban megszervezzük az új, egysé­ges irányítást, nem a régi úton fo­gunk haladni, hanem a munkaered­mények, a rátermettség, a felelős­ségérzet szerint kell kialakítanunk az irányító szerveket. A névleges bérek emelkedése, va­lamint a járadék- és betegbiztosítás, elsősorban a földművesszövetkezeti tagok járadékbiztosítása terén élet­beléptetett különféle szociális intéz­kedések alapján tavaly tovább emel­kedett az átlag életszínvonal. A múlt évet értékelve tehát lát­nunk kell, hogy nagymértékben az idei évtől függ, hogyan fog fejlődni gazdaságunk és vele együtt szocia­lista társadalmunk a következő évek­ben. Ezért kommunista pártunk mun­kájában a legfőbb és alapvető feladat a gazdasági fejlődés elősegítése. Jelentős nemzetközi események történtek az elmúlt évben. A békéért, a nukleáris katasztró­fától fenyegetett nagy békeharc idő­szakát éltük át. Az amerikai imperia­listák betörni készültek Kubába, hogy erőszakosan megállítsák a kubai szo­cialista forradalom fejlődését, ismét érdekeknek rendeljék alá Kubát. önök bizonyára figyelemmel követ­ték a békéért, a kubai nép szabad­ságáért vívott küzdelmet. A Szovjet­unióval, a szocialista országok népé­vel, a békeszerető emberekkel egye­temben, a kubai nép mellett állot­tunk. A Szovjetunió következetes bé­kepolitikájának, a kubai nép, a béke erői szilárd elszántságának köszön­hető a háború elhárítása. Tudjuk, hogy egyes nyugati poli­tikusok a Karib-tengeri válság idején képviselt szovjet álláspontból olyan következtetést vonnak le, mintha az eröpolitika meghátrálásra kényszerí­tette volna a Szovjetuniót, tehát azért folytatniuk, illetve fokozniuk kell az erőpolitikát. E veszélyes politikai irányzat hir­detői között ismét Adenauer nyugat­német kancellár a hangadó. Mint lát­juk, Adenauer egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy szítsa a revansiszta, háborús uszítást. így csak az gondol­kozhat, aki revansra, háborúra gon­dol. Mi a béke következetes hívei va­gyunk, s ezért lelkünk mélyéről be­szélt Hruscsov elvtárs, amikor né­hány nap előtt kijelentette: ......győ­zött az ész, győzött a béke és a né­pek biztonsága.“ Az egész emberiség, tehát Kuba népe is, a Szovjetunió bölcs és meg­fontolt lépésének köszönheti, hogy békében élhette át az elmúlt évet. A Szovjetunió bölcs és megfontolt lépése az események veszélyes ala­kulását, s Kuba népének lehr-övé tette, hogy folytassa szab£>'v jcia­­lista hazája építését. Az it ^^rialista agresszió nem érte el célját — a ku­bai forradalom leverését. A világimperializmus agresszív kö­rei meggyőződtek arról, hogy a szo­cialista államok — köztük a mi ha­zánk is — a béke megőrzése érde­kében jól gondoskodtak védelmi ké­pességük megerősítéséről. A világ ismét meggyőződött arról, hogy a bé­ke biztosításáról hangoztatott sza­vaink összhangban vannak tetteink­kel. A Szovjetunió oldalán továbbra is ezen az úton fogunk haladni, se­gíteni fogunk mindenkit, aki a szo­cializmus és a béke elveire akarja építeni életét. * * * A XII. kongresszus világosan be­szélt ezekről a kérdésekről, s bizo­nyára mindnyájan gondosan tanul­mányozták a kongresszus megállapí­tásait. Ma már elmondhatjuk, hogy a XII. kongresszusnak nagyon pozitív visszhangja volt a dolgozók körében, akik magukévá tették a kongresszus határozatait. Nagyon fontos, hogy a dolgozók egyrészt helyesen fogják fel a szocialista haza további fejlődésé­nek biztosítására tett intézkedések jelentőségét és munkájukkal részt vegyenek ez intézkedések végrehaj­tásában, másrészt közvetlenül ve­gyenek részt a szocialista társadalom fejlesztésének szervezésében és irá­nyításában. Ez a XII. kongresszus határozatai­nak fontos vonása. Számítunk arra, hogy a szocializmus iránt odaadó em­berek magukévá teszik és teljesíteni fogják a kitűzött feladatokat, s ugyan­akkor törődni fognak azzal is, hogy ezeket mindenütt következetesen végrehajtsák. Ezért újra visszatérek a XII. kongresszuson elhangzott zár­szóhoz és újra ismétlem: Most ta­pasztalatainkból kiindulva ki kell iga­zítanunk mindent, ami nem felelt meg, ki kell küszöbölnünk azt, ami rossz volt, hogy szilárdan előreha­ladjunk, munkánkkal biztosítsuk a köztársaság fejlődését, a dolgozók gazdag életét. Most minden attól függ, hogyan hajtja végre a gyakor­latban a XII. kongresszus határoza­tait a kommunista párt — a Központi Bizottságtól valamennyi alapszerveze­tig —, a kormány, valamennyi állami és gazdasági szerv. Igen, elvtársak, most az a fontos, hogy a kongresszus következtetései az egész népgazdaságban, az irányító munkában és mindenütt érvényesül­jenek. A szép szavak még nem adnak több acélt, sem több gabonát és egyebet. A nap feladata: a tárgy­­ismeretre támaszkodó szilárd, rend­szeres s-erv'y, *s ijényíté munka, a következetes felelősségérzet alulról felfelé és felülről lefelé. Megkövetel­jük, hogy azok, akikre döntés van bízva, tárgyismerettel döntsenek. A pártszervek dolgozóitól az állami és társadalmi szervek dolgozóig minden­kinek hasznára lesz, ha a munkahe­lyen szerzett tapasztalataira fog tá­maszkodni munkájában, ha a fontos ügyekben hozott döntés előtt köte­lességének fogja tartani a határozatot és a döntést végrehajtó elvtársak véleményének kikérését egyik-másik kérdésben. Az irányító munka nem jelent és nem jelenthet csak üldögélést a hi­vatali szobában és parancsolgatást. A problémák helyes megoldása, az elintézendő ügy ismeretét jelenti. Azt hiszem, ezért bizonyára nagyon szí­vesen látják maguk között a minisz­ter elvtársakat, a miniszter helyette­seket és minisztériumi, nemzeti bi­zottsági vezető elvtársakat, a párt­szervek vezetőit, és tapasztalataikkal, szakismereteikkel szívesen segítenek nekik sok mindent megoldani. Ez is egyik formája annak, hogyan telje­sítsük a XII. kongresszus határozatá­nak ezt a pontját, mely megállapí­totta, hogy társadalmunk a proletár­­diktatúrából egyetemes népi állammá fog fejlődni. Egyre többet és többet fogunk követelni és ragaszkodni fo­gunk ahhoz, hogy a dolgozók felelős­ségérzettel döntsenek munkaterveik­ről, a gazdasági feladatokról, stb. A felelősségérzetről szólva nem csupán a vezetők egyoldalú felelős­ségére gondolunk. Ez minden egyes dolgozó esetében a munkateljesítmé­nyért, a termékek minőségéért, a munkafegyelem betartásáért érzett felelősséget is jelenti. A felelősség­­érzetet mindenki magában nevelje ki, hogy így részt vegyen a munka­tervről, az üzem, a részleg, a szö­vetkezet stb. gazdálkodásáról való döntésben. Újra kiemelem, hogy nagyon sok ember így értelmezte a XII. kong­resszust. Meggyőződésünk, hogy min­den erejüket latba vetik a kongresz­­szusi határozatok végrehajtásáért. Méltán érte bírálat a központi szer­veket a sok fogyatékosságért, méltán érte bírálat az állami és gazdasági szervek számos dolgozóját azért, hogy nem eléggé felelősségteljesek és előrelátóak, közömbösek az emberek­hez és tevékenységük zavarta a gaz­daság helyes menetét, munkáját, ke­serűséget és bizalmatlanságot idézett elő. Ez a tapasztalat sok mindenre megtanított bennünket, arra is, hogy kritikusabbak legyünk magunkhoz és másokhoz, s ne tűrjünk olyasmit, ami zavarja a társadalom harmonikus fej­lődését. Az ilyen bírálat állandóan szükséges, mint egy falat kenyér, mert életünk egyik kiegyenlítő té­nyezője és az egészséges fejlődés alapja. Persze, akadnak egyesek — ez mindig előfordul —, akik másként néznek a kongresszusra. Ezek rend­szerint olyan emberek, akik eltemet­keztek irodájukban, vagy csak önző szűk érdekeiket látják, amelyek sok­szor magas életszínvonalukból követ­keznek. Mi mindent vártak ezek az emberek a XII. pártkongresszustól. Azt hitték, hogy szűk, egyéni vagy csoportérdekeiket fogja megoldani, azért jöhet akár az özönvíz is. Aztán vannak olyan egyének is, akik osz­tályszempontokból nem értenek egyet a XII. kongresszus tanácskozásával, és határozataival, mert tudják, hogy a kongresszus tárgyalásai végleg meghiúsították azt a reményüket, hogy valaha is megváltozhatna a rend­szer n Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban. E két csoport lényegé­ben azonos platformon állott, mivel szűk, önző, egyéni érdekek fűzik őket egymáshoz. Lényegében nincs köztük különbség. Ma ezek az emberek meg­lepődve látják népünk és kommunista párt nagy egységét, a nép teljes bi­zalmának megnyilatkozását a párt és Központi Bizottsága iránt. Nem értet­ték meg, hogy a helyzet nyílt elem­zésének, valamint a párt Központi Bizottsága részéről a kongresszusi dokumentumban és a kongresszuson kifejtett bírálatnak értelme a prob­lémák helyes megoldásának megta­lálása volt, mert csak így haladhatunk előre. Bizonyára elnézik, hogy Újévkor is ezekről a dolgokról beszélek, de úgy vélem, nem árt. Ma minden dolgos kézre szükség van, ma minden pozi­tív erőt össze kell tömöríteni, hogy szilárd kapcsolatban és egységben végrehajtsuk a XII. kongresszus ha­tározatait. Aki továbbra is kivonja magát az egységből, az élet peremére kerül és így fog ránézni népünk. Elvtársak! Nagy távlatok állnak előttünk, melyeknek megvalósításával eljutunk a kommunista társadalomig. Lépésről lépésre tovább fognak egye­sülni és formálódni a szocializmus világerői, főként a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsába tömörült szocialista országok erői. Az a fel­adatunk, hogy keressük és erősítsük azt, ami pozitív, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz és küszöböljük ki azt, ami bennünket elválaszt. Ez az út vezet a szocializmus lehetősé­geinek és erőinek megsokszorozására. Ez másként nem is lehetséges. Ha marxisták, kommunisták vagyunk, lát­nunk kell, hogy - főként a gazda­ságban — egyszer át kell lépnünk nemzeti határainkat, hogy lehetővé tegyük a tudomány és a technika tel­jes kibontakozását az egész szocia­lista tábor keretében. Ez kaput nyit az egész szocializmus előtt az egész világba és megmutatja a szocialista társadalom nagy távlatait és lehető­ségeit a tőkés világgal szemben. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság, mi mindnyájan mindent meg­teszünk, hogy lépésről lépésre követ­kezetesen megvalósítsuk ezeket a nagy gondolatokat, amelyek döntően befolyásolják majd az emberiség sor­sát és az emberi társadalom fejlő­dését az egész világon. Nemcsak mi gondolkozunk és cselekszünk így Csehszlovákiában. Velünk együtt így gondolkoznak és cselekszenek a szov­jet, a lengyel, a román, a bolgár, a német, a magyar és a mongol elvtár­sak. Ök is e nagy eszmék és szándé­kok megvalósításának szentelik min­den erejüket. Az ő céljuk is a nagy politikai és gazdasági egység és a nagy társadalmi gazdaság megterem­tése. Elvtársak és polgártársak!Ezért dolgozzunk mindnyájunk megelége­désére, teljesítsük következetesen a XII. kongresszuson jóváhagyott fel­adatokat, hogy fejlődjék az ország, a szocialista társadalom. A marxizmus-leninizmus, az elv­­társiasság szellemében igyekezzünk magas fokú politikai öntudatot vinni az egész életünkbe és minden cselek­vésünkbe és így elősegíteni társadal­munk további szilárdulását. Ezzel já­rulunk hozzá legjobban a szocialista országok egysége nagy eszméjének érvényesítéséhez. Drága polgártársak és elvtársak! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának, a köztársaság kormá­nyának nevében és személyesen min­den jót kívánjak önöknek az új év­ben, hogy életünk elégedettebb és gazdagabb legyen, hogy jövőre is békében éljünk. Békét és szabadságot kívánunk a világon minden embernek! A szabadság útján Négy év telt el azóta, hogy a kubai forradalmi erők Fidél Castro vezeté­sével megdöntötték Battista diktatú­ráját és hazájuk egész területén ma­gasra emelték a szabadság zászlaját. Ezzel a nyugati féltekén megalakult az első ország, amelynek népe a szo­cializmushoz vezető útra lépett. Kuba népe jogosan büszke lehet az eddigi vívmányaira, mivel az eltelt négy év alatt győzelmesen birkózott a legna­gyobb nehézségekkel is. Tántorítha­tatlan testvéri barátsága a Szovjet­unióval és a többi szocialista orszá­gokkal megvédte szabadságát, bár az ellenséges erők minden módon meg­kísérelték, hogy visszaforgassák a történelem kerekét. Kuba népe Fidél Castro vezetésével mindent megtesz, hogy békességben építse a szocializmust, A világ a leg­utóbbi napokban ismét tanúja lehe­tett annak, hogy a kubai forradalmi kormány a Karibi-tenger térségében fennálló helyzet rendezését szorgal­mazza. Például beleegyezését Playa Gírónon foglyul ejtett 1113 ellenfor­radalmár szabadonbocsájtására, ter­mészetesen ezt az elhatározását jo­gosan igénnyelt kártérítésekhez kötve. A kubai kormány ezzel is bebizonyí­totta az USA kormányával szembeni — bár kölcsönös előnyökön alapuló — engedékenységét. Antonin Novotny, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Vi­liam Siroky, a csehszlovák kormány elnöke, a kubai forradalom 4. évfor­dulója alkalmából üdvözlő táviratot küldtek dr. Osvaldo Dorticosnak, a Kubai Köztársaság elnökének, és Fi­dél Castro miniszterelnöknek.

Next

/
Thumbnails
Contents