Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-12 / 64. szám
Telik a magtár • Teremtsünk önálló takarmányálápot • A Szabad Földműves Utak. A nap égeti a földet. Az utak a száguldó autók, traktorok nyomán porfelhőbe burkolóznak. Utak. Céltól célig, a gondolattól a megvalósulásig. Utak és száguldó autók, az autókon fehér- és szürkehasú zsákok. A szövetkezettől a felvásárló üzemig fehérhasú zsákokkal megrakott autók és traktorok szaladnak, A rimavszkászecsi terményfelvásárló üzem udvarán egymás hegyénhátán állnak a kocsik. Várják, hogy mikor kerül rájuk a sor, hogy mikor szabadulhatnak meg értékes terhűktől. Barnatestű, dagadó izmú munkások végeik a munkájukat. Az ember beleszédül ebbe a sürgés-forgásba. A raktár árnyékába húzódva egy síalonnázó embert pillantok meg. Nagy falatokat tesz a szájába. Amikor lenyeli, szinte megduzzad a nyaka. — Jó étvágyat! — köszöntök rá. — Köszönöm — mondja. — Maga ide tartozik — *kérdezem s máris mondom, hogy mi járatban vagyok, s hogy tudna-e f^vllágosítást adni. — Ide — eszik tovább. — Sujliarszky György, raktáros vagyok. Megnézem. „Centis" szakáll, a szeme köré s a szája szögletébe a fáradság ráncai ültek. — Ne haragudjon - mentegetődzik — de ma még nem ettem ... Az órámra sandítok. Fél kettő. — Hajnaltól talpon vagyok egészen késő éjszakáig. Már egy hete, hogy zsákokon alszom s haza sem járok, mert Hogyejovón lakom. A termény Poborl Marika termésmintát vesz a traktorokon egyre csák ömlik, alig győzöm mázsálni. No, de úgy jő. Naponta 12 — 15 vagonnal jön be... így ebédelek ... S még beszélne, de máris szólítják: — Gyuri bácsi, jöjjön, nézze meg a mázsát! — Látja Így van — s már Indul is, nehogy megvárakoztassa a szövetkezeteseket. Evésre sincs ideje. Tlzenkét-tlzenöt vagon terményt nyel el naponta a hatalmas raktárépület. A felvásárló üzem dolgozói állandóan ott vannak a helyükön ha hajnalban, hát hajnalban, ha éjfélkor, hát éjfélkor veszik át a szállítmányt. A magtisztítók is megállás nélkül dolgoznak. Mivel kevés a munkaerő, 12-12 órás műszakot szerveztek s ketten tisztítják a termést éjjelnappal. Fehér köppenyes lány sürgölődik a zsákokkal megrakott pótkocsik körül. Kezében kis fémcsövet s egy papírzacskót tart. — Pobori Marika az — mondja az egyik szövetkezetes mellettem. — Ügyes lány. A termés fajsúlyát, szárazságát méri. Közelebb lépek s kérdésemre Marika elmondja, hogy naponta körülbelül 32 — 35 mintát kel! megvizsgálnia. Nagy sokára (mivel éppen valamelyik közeli faluban volt) előkerült a felvásárló üzem vezetője Mezei János elvtárs is. — Ha még egy hétig kitart az . idő, teljesítjük a felvásárlási tervünket és akkor lőttek a martyiniaknak / — mondja és mosolyog hozzá. — Hogy-hogy — érdeklődöm. — Hát csak úgy, hogy versenyre hívtak bennünket. Augusztus 20-ig teljesíteni a felvásárlási tervet. Elfogadtuk a felhívást, s ha már egyszer valamit elfogadunk ... Nem fejezi be a mondatot, csak az arckifejezése s kezének egy rándulása mutatja, hogy mit is gondolt tulajdonképpen. — Gyönyörű nyár ez a gabonafélékre. Én már 1949-től dolgozom a szakmában, de soha még Ilyen előfeltétele nem volt egy' szövetkezetnek sem az eladási terv teljesítésére. Mindegyik eléri a tervezett hektárhozamokat. — Mit keresel te itt? Szervusz — köszönnek rám a most érkezett traktorról. Ismerősek, hanvaiak. Katona Aladár és Simon József búzát hoztak a felvásárló üzembe. — Csak ilyen vékonyan hordják? — szó! rájuk tréfálkozva Mezei elvtárs. — Hétfőtől kezdve elárasztjuk az üzemét - adja vissza Simon József a kihívást. — El volt romolva a tisztítónk, de most már éjjel, nappal működtetjük — teszi még hozzá. — Hát csak jöjjenek, szívesen látottak. c :o ■s :a C/5-w £ O) i-0) H • co •r»;-M '0> ■ä cg V) 0> > *3 £ 2 2 Ui-a 2 cg N C/5 <-w 1 C9 "cg C* <8 E 13 _z x ■M 2 1 :o X c :s iá 4-> £ 0) u © A Szakad Földműves ankétjének ÉRTÉKELÉSE Gyönyörű az idei termés... s akik gyönyörködnek benne (balról jobbra) Simon József, Mezei János és Katona Aladár A rimavszkászecsi felvásárló üzemhez 13 szövetkezet tartozik s a hrámecin kívül már mindenünnen hoztak be terményt. A munkától és a naptól piros emberek végzik a munkájukat. Olyan az udvar, mint a hangyaboly. Az elsőségért, az eladási terv teljesítésében Rimavszkászecs és Csíz versenyeznek. A vetőmag felvásárlása is jól halad. Hisz eddig a tervezett 35 vagonból már 10-et felvásároltak. — Csak hely dolgában útiunk egy kissé szűkiben, de jövőre már ilyen gondunk sem lesz, mert most kezdtük meg egy 70 vagon befogadóképességű magtár építését, s a jövő nyárig be is fejezzük — mondja Mezei elvtárs. Utak. Száguldó autók, pöfögő traktorok megrakva, fehér- vagy szürkehasú zsákokkal. Száguldó autók, pöfögő traktorok viszik az életet, a békét. TÖTH ELEMÉR Lapunk szerkesztőbizottsága június 30-ával lezárta és értékelte a „Teremtsünk önálló takarmányalapot“ címmel indított ankétunkat. Megállapította, hogy mezőgazdasági termelésünk e kulcskérdésének vita formájában történt megtárgyalása hasznosnak bizonyult. Mindenekelőtt azért, mert szövetkezeteink és szocialista mezőgazdaságunk más üzemei sok gyakorlati útmutatást és hasznos tanácsot nyertek a közölt hozzászólásokból. A beküldött írások többsége ugyan mindenütt a helyi viszonyokból indult ki és a különleges helyi- adottságok között kereste a takarmányalap biztosításának tartalékait, mégis a legtöbb üzem tanulságot meríthetett a közölt írásokból, mivel sok szövetkezet és állami gazdaság dolgozik hasonló termelési feltételek közt mint a cikkekben említett mezőgazdasági egységek. Hasznos volt az ankét az^ft is, mert a hozzászólók nagyrésze nem elméleti síkon nyúlt hozzá a kérdésekhez, hanem már kipróbált tapasztalatokat tett közzé, melyeknek gyakorlati megvalósítása ezáltal biztos sikerre számíthat. Eredményes volt ez az ankétünk a sajtópropagáció szempontjából is. Elsősorban azért, mert e közérdekű probléma megvitatásával felkeltette a figyelmet a mezőgazdasági sajtó munkája iránt. Nem lebecsülendő az az eredmény sem, hogy sok gyakorlati mezőgazdasági szakember ragadott tollat az ankét gazdagítására és ezzel külső munkatársaink hálózata is kiszélesedett. A dijak megítélésénél a szerkesztőbizottság tekintetbe vette azt a körülményt, hogy sok írás, köztük a legjobbak is, megközelítőleg egyenlő színvonalon mozogtak és ezért eltekintett az első díj megítélésétől. Ezzel szemben 9 helyett 11-re emelte a díjak számát, úgy hogy ezáltal több jó munkát jutalmazhattunk. Az értékelőbizottság döntése értelmében a tárgyi jutalmakat a következő résztvevők nyerték: Flexaret VI. fényképezőgépet Kása Mihály Zemianská Olca. Flexaret II. fényképezőgépeket Dévai Ferenc Hrhov, (kosicei járás), Kertész Pál Veiké Kapu§any (trebisovi járás), Zsebik Sarolta Hrusovo (kosicei járás), Iván Irén Slanec (koáieei járás). Prím védjegyű karórát Gáspár Imre Veiké Blahovo (Dun. stredai járás), Czita Béla Vei. Kosihy (komárnói járás), Kúcs Gyula Dolná SeS (levicei járás), Jakab Sándor Ptrukáa (trebiáovi járás). 5-5 értékes könyvet pedig Gutray Gyula, Horná Králová (nyitrai járás), Tóth Gy. István Vojka (trebiáovi járás) nyerték. A díjakat postán küldjük el a nyerteseknek. Végül köszönetét mondunk minden hozzászólónak fáradozásukért, értékes és hasznos írásaikért, melyek hozzájárultak mezőgazdaságunk e fontos kérdésének megoldásához, s ezzel szocialista népgazdaságunk erősödéséhez. A Szabad Földműves szerkesztősége :© ■a :2 •w g 0> •M cu H • CÖ •r-s 4-> 5 C8 Ifi 0) ► £ 2 £ ’S 1 N C/5 < •w 0 CL « 1 'CÜ 8 M B 4-» 2 c :© JX c :3 <n 4-é £ 0> u H Képes hívadó Kovács György gyei az ipolyviski nappal ezelőtt beszélgettünk a gabona kodva mosolygott. Most, amikor meg jött zavarba. '.Megelégedéssel nézett amerre a szem ellátott gazdag term Első utunk a kombájnokhoz vezetett. S imo n Sándor és Baltazár Károly kombájnosok egymással versenyezve aratták a búzát. A fényképezőgéppel megörökítettük, amint Kovács György (jobb oldalon) László János és Baltazár Károly az acélos búzaszemeket vizsgálták.- Nem tehetünk róla, minden évben magasabb hektár hozamok at érünk el - mondotta az agtonómus. - Tavaly a búza átlagos hektárhozama 30,60 mázsa volt, idén már 32 mázsás hektárhozamot könyvelhetünk el. Mi is kísérletezünk a különböző búzafajtákkal, de nézetem szerint a legjobb búza a Szlovák 200-as. Átlagosan 30 mázsán felül adott szövetkezet agronómusával egy hótérmésről. Akkor rejtélyesen, de bizalátogattuk, határjárás közbeá, sem szét a gabonarengetegben. Bizony, ést ígért a határ. »Teremtsünk önálló- takarmányalapot • A Szabad Földműves Emberek az aratásban N ekivágtam az útnak; még korán reggel volt, de a meleg leszedte rólam a szvettert. Az út két oldalán, Hideghéttől visszafelé learatott búzatáblák, félig-kész szalmakazlak s frissen szántott földek. Erre már befejezték az aratást. Én meg az emberekről akarok elbeszélni valamit; azokról az emberekről, akik még az aratásban dolgoznak. A termés egy része már a raktárakba került, de a nagyobbik felével még dolgoznak: tisztítják, szárítják és — szállítják. Tisztítják, szárítják és szállítják a moszti szövetkezetben a gabonát. A hatalmas, kétrészes raktár mellett néhány száz négyzetméter betonozott területen fajták szerint külön ömlesztve várja a búza és az árpa, hogy a szorgos emberkezek a gabonafúvók fényesrecsiszolf torkába öntsék. A bejárat mellett kis ház, előtte mázsa. Itt állnak tfaeg a telt pótkocsikat^ vontató traktorok, itt tudják meg leghamarabb, hogy milyen volt a hektárhozam, s hogy az eladási terv teljesítéséhez mennyi kell még. Ma már a traktorok kifelé gurulnak zsákokkal megrakodva, az aratást Ki bír többet? Versenyeznek a fiatalok Mire a második kép megjelenik a lapban a cséplés már befejeződött. Dicséretre méltó munkát végeztek a kazalrakó asszonyok. Az előtérben B a rt al Ilona, Báli Erzsébet és Tóth Gyuláné. Az asszonyok más munkában is megállták a helyüket. Kádasi Mária asszonycsoportja, ha a munka megkívánta, hajnali négy\ órakor is a határban volt. Harmadik képünk a szalma betakarítását ábrázolja. P él i Lajos traktoros a szalmapréssel azonnal megy a kombájnos után. Követheti a tarlóhántás. (Kép és szöveg: Bállá) befejezték, • cséplést is természetesen, s most még terven felül adnak jónéhány mázsát... Alacsony, szélesvállú ember áll az ajtóban, kezében sörösüveg, alig hiányzik a tartalmából egy decirevaló. Az embert Takács Zoltánnak hívják. Jobbkezén kötés fehérük, valahol megsértette. Nyugdíjas, nemrégen múlt hatvanhat... öreg szaki, gépész. Ezerkétszáz nyugdíjat kap, nem kellene dolgoznia, de az már valahogy úgy van, hogy aki egyszer megszokta a munkát, az nélküle talán nem is tudna élni. Belül két részre osztották a helyiséget, az egyik felében apró irodát retodeztek be, a másik fele pedig becsületbolt, önkiszolgálással, elárusító nélkül, egyedül az emberek becsületére bízva minden. Kapható konzerv, cukorka, sör, szódavíz, és persze cigaretta. Az íróasztal mögött fiatal ember ül, tenyérnyi téglalap alakú cédulákra a gabonafajták nevét írja. — Milan Pápay — mondja a nevét. A szövetkezet agronómusa, a nyitrai főiskolán végzett. Mérnök, s második éve dolgozik a mostani helyén. A raktárépület mellett három cséplőgép búg, a gabonarakásoktól a gabonafúvók csöve, mint valami óriáskígyó kanyarodik fel a dobra. A gépek körül fiatal fiúk, lányok, idős nénikék és katonák dplgoznak. Perzsel a nap és forró a szél is, a cséplőgépek irányából fúj, nem hűsít, csak az emberek arcába veri a port, amely rátapad az izzadságtól nedves bőrre. A nyolcadikos Bozenka Pagácovának se tetszik ez. — Most jobb volna a raktárban dolgozni. — Még dolgozhatsz ott is, — bíztatja Figel Simon. Az agronőmus is rábólint: még van elég tennivaló. A raktár megtelt, az udvaron is halomban a tisztításra váró gabona, van itt munka ... — Csak elmúlik a szünet, az a baj. — Dehogy baj. — De bizony baj — makacskodik a kis barnahajú. — És miért? — kérdi Verőn néni. — Csak! — Csak, csak... Mi az hogy csak? — Verőn néni elégedetlen. Nekem panaszkodik. — Látja? Még alig élt, és már hogy beszél. Hej, az én időmben...— Sóhajt egy mélyet, megigazítja kendőjét, és tovább seper. A gépek is tovább dohognak, az emberek is tovább dolgoznak; egyszóval minden megy tovább, az aratás lassan a végéhez ér Csallóközben, s az arató emberek nemsokára arról beszélnek majd, hogy milyen is volt az idei aratás; emlékeznek és újrakezdenek mindent. — gs — fÖlQMUiW 3 1962. augusztus 12. (4)
