Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-12 / 64. szám
Az elmúlt héten leginkább olyan diplomáciai és gazdasági jellegű nemzetközi események vonták magukra a figyelmet, amelyek már sok esetben és régebb idők óta szerepelnek napirenden. Ezek közül'; különösen az algériai helyzet fejleményei, Anglia Közös Piachoz való csatlakozásának egyre bonyolultabb problémái és a legújabb kongói fejlemények érdemelnek figyelmet. E mellett a genfi leszerelési tárgyalások eseményei is fontos helyet foglalnak el. Az algériai kézfogás jelentősége Már többször rámutattunk arra, hogy az algériai nép függetlenségének kivívására egy bizonyos időre árnyat borítottak az algériai ideiglenes kormány vezetői közt támadt nézeteltérések. Annál örvendetesebb az a tény, hogy alig egy hónap alatt szerte foszlottak ezek a vésztjósló felhők. Megtörtént a megegyezés Ben Bella és Ben Khedda, illetve hívei között. A béke és a haladás valamennyi híve a világon megkönnyebüléssel fogadta az Algériában létrejött megegyezés hírét. Természetesen a jelenlegi „politikai fegyverletétel“ a két tábor hívei között egy csapásra nem oldja meg azokat a problémákat, amelyek a viszályt kirobbantották. Távolról sem szüntetheti meg azt a tényt, hogy a szabadságharc vezetői más és más véleményt képviselnek Algéria jövőjét illetően. A két párt közt támadt nézeteltérések áthidalása azt bizonyltja, hogy mindkét tél felismerte: ma a legdöntőbb fontosságú kérdés az egység. Jelenleg az Algériai Nemzeti Felszabadító Tanács politikai bizottsága vette át az ország politikai és gazdasági irányításét. A szeptember 2-án sorrakerülö algériai választásokig ez az egyedüli végrehajtó szerv Algériában. Tovább idomítják a brit oroszlánt? A Nyugat-Európai Gazdasági Közösséghez, illetve a Közös Piachoz csatlakozni óhajtó Anglia belépése körüli huzavona tovább bonyolódik. Az elmúlt napokban Brüsszelben újabb megbeszélésekre került sor, a „hatok", vagyis a Közös Piac képviselői és a szigetország megbízottjai között. A hosszan tartó megbeszéléseken jóformán semmi megegyezés sem jött létre. Spaak belga külügyminiszter az ülés befejezése után közölte, hogy az angol csatlakozási tárgyalásokat sieptember végén, vagy október elején folytatják. A zátonyra futott brüsszeli vita hátterében tulajdonképpen Anglia belépési „feltételei" és a Közös Piac tagállamainak ezzel kapcsolatos mezőgazdasági politikája húzódik meg. London számára ugyanis döntő jelentőségű kérdés, hogy a brit Nemzetközösség olcsó agrártermékekkel rendelkező tagállamai részesülnek-e Anglia csatlakozása után bizonyos kedvezményekben a Közös Piac részéről. Ellenkező esetben/ ugyanis London Európa legdrágább élelmiszerpiacát kapná cserébe a lényegesen olcsóbb új-zélandi, ausztráliai, vagy kanadai export helyett. Ennél még nagyobb jelentőségű az a tény, hogy a Bonn —Párizs tengely együttműködése már a Közös Piac kérdésénél is érezhető. Adenauer és de Gaulle ugyanis azt akarják elérni, hogy 'a francia hidrogénbomba előállítását Nagy-Britannia anyagilag és tudományosan is segítse. Ebből már természetesen következik, hogy ez újabb hidat jelentene a bonni atomfegyverkezéshez is. Mondjuk ki kerekebben: a terv tulajdonképpen csupán újabb változata annak a ravasz nyugat-német koncepciónak-, hogy Bonn Franciaország segítségével akar a tömegpusztító fegyverek birtoklásához jutni. Kongó ismét az előtérben Nemrégiben Walter Llpmann, a neves amerikai publicista azt fejtegette a New fork Herald Tribune hasábjain, hogy a kongói válság megoldásának kulcsát nem Elisabethvillében és Leopoldvillében kell keresni, hanem Washingtonban, Londonban és Brüsszelben. Bár nem mondott túl nagy újdonságot, de abban mégis „fején találta a szöget", hogy a kongói kérdés végleges rendezésének kerékkötői a legnagyobb imperialista hatalmak, amelyek külön-külön, az „egyéni“ megoldásokat keresnek. Törekvéseiknek ebben az esetben megvan a közös nevezője: egyaránt azon fáradoznak, hogy miként biztosítsák befolyásukat Katanga, esetleg egész Kongó felmérhetetlen természeti kincseinek kiaknázásában. Az utóbbi napokban különösen Anglia és az USA között valóságos gazdasági „hidegháború“ kezdődött a kongói befolyások megerősítéséért. Közismert, hogy Washington támogatja Adoula központi miniszterelnök törekvéseit az elszakadt Katanga visszaszerzésére. Bizonyára abban bizik, hogy ezáltal majd sikerül kiterjesztenie befolyását az egész Kongóra. London viszont Csomóét támogatja, aki változatlanul Katanga önállóságát védelmezi. A kérdés az, hogy az imperialista körök gazdasági csatájából melyik csoport kerül ki győztesen. Mindkettőre hideg zuhanyként hatott az a bejelentés, hogy Adoula miniszterelnök kormánya a Katangában működő idegen vállalatokra is kiterjeszti adófizetési kötelezettségét.-tg-A Nemzetgyűlés elnöksége ezután nyilatkozatot hagyott jóvá a Koreai Népidemokratikus Köztársaság Legfelső Népgyűlésének felhívásával kap- 1 csolatban, amelyben kéréssel fordul ; a világ valamennyi parlamentjéhez, i hogy támogassák a Dél-Korea terű- i létén állomásozó külföldi katonai : egységek kivonásának igazságos kérését. i Korea déli részét ugyanis továbbra • Sztrájkhullám Ausztriában Híva- ! talos osztrák jelentések szerint az ] osztrák rendőrség, a határőrség és a ; vámhivatalnokok többnapos sztrájkot j kezdtek béreik felemeléséért. ( • Szabadságot Gizengánakl A Gha- ] naynan Times című ghanai lap cikkében követeli Antoine Gizenga szabadon bocsátását. A lap megjegyzi: az afrikai kontinens népe nem tűr újabb gaztettet. Az új gyarmatos!-§ tóknak tudniuk kell, hogy abba a “ sírba, amit Gizenga számára készíte- | nek, Kongóra vonatkozó terveiket - temetik el. részét keresi, az élelmiszerárak vi- I szont kétszer olyan magasak mint j Angliában. A szigeten több mint 100 i ezer munkanélkülit tartanak számon. . Jamaica politikai függetlenné válása r tehát megköveteli, hogy gazdasági , függőségét is minél előbb telszámol- , is külföldi csapatok tartják megszállva. E csapatok kivonása nélkül nem érhető el, hogy • a már régen ketté osztott ország két része tárgyalások útján közeledjék egymáshoz és fokozatosan sor kerüljön egész Korea demokratikus egyesülésére, az állandó háborús tűzfészek felszámolására és a tartós béke megteremtésére Koreában és a Távol-Keleten. Csehszlovákia népe maradéktalanul támogatja a Szovjetunió kormányának a külföldi csapatok Dél-Koreáből való kivonására tett javaslatait, amelyeket az ENSZ XVII. közgyűlése elé terjesztett. Bízik abban, hogy az USA Dél-Korea megszállásét nem fogja továbbra is az ENSZ zászlajával leplezni. (CTK) Cmcm-uk. ont/ □ „fekete földrész“ legszomorúbb történelmi szakaszában, a rabszolgakereskedelem és a gyarmatosítás korában az egyház különös szerepet játszott. Érdekes adatokat közöl e korszak kezdetéről Cuvelier, volt szentszéki elnök és a Belga Királyi Gyarmati Intézet tagja, kissé túlméretezett művében, az „Ancien Royaume de Congo“-ban (Az egykori kongói királyság). A szerző akarva, nem akarva megemlékezik a rabszolgakereskedelem borzalmairól: „X. Leo pápa 1516-ban állást foglalt a pénzhajhászás e szerencsétlen áldozatai érdekében. Arra kérte a feketéket szállító hajók kapitányait, gondoskodjanak arról, hogy rendesen megkereszteljék a rabszolgákat, akiknek élete az áthajózás alatt veszélyben forog. A pápa azonkívül felhatalmaz a lisszaboni Szent Szűz szeplőtlen fogantatásáról elnevezett székesegyház papját, hogy gondoskodjék a rabszolgák „lelki üdvéről“, amint Portugáliába érkeztek... Felkérte a királyt, ügyeljen arra, hogy a hajótulajdonosok minden rabszolga után egy tallért fizessenek a Szerit Szűz székesegyháza javára...“ * * * A keresztény missziók még a múlt században is szerves részét képezték a „klasszikus“ gyarmatosító politikának. Nagyban hozzájárultak' Afrika felosztásához és kizsákmányolásához a trónok javára, és természetesen közben saját érdekükről sem feledkeztek'meg. Bár a Vatikán a miszsziók részére formálisan megtiltotta a kereskedelmi tevékenységet, mégis alaposan kivették részüket a jó üzletekben Máig is fennmaradt pl. a Benedek-rendiek missziójának keletafrikai kereskedelmi hálózata, amely azonban jelenleg már pápai áldással űzi a kereskedelmet, s erre még nem fizetett rá... Ez esetben a világi érdekek összeegyeztethetők az egyház szent szándékaival. A missziók további tartozékai vol2 fiííimtfvw 1962. augusztus 12 AFRIKA ÉS A KERESZT tak a múlt században a többszázezer, sőt gyakran húszezer^hektárnyi latifundiumok is. Éppen Belga-Kongó esetében tipikusak ezek az egyházi nagybirtokok és az egyháznak itt elég alkalma nyílt erős befolyásának demonstrálására. A Szentszék 1906-ban szerződést kötött az akkori „Független Kongó“ képviseletével, mely alapján „a katolikus missziók részére földterületek bocsátandök rendelkezésre, hogy vallásos küldetésüknek eleget tehessenek“ (missziónként 100 — 200 hektárnyi termőföldet). Az egyház ötvenéves tevékenysége után nem csekély eredményekkel büszkélkedhetett: Hivatalos feljegyzések szerint 4 millió néger vette fel a keresztséget és — 216 000 hektár kiterjedésű termőföldet vallhatott magáénak. Tehát 4 millió fekete lelket nyertek meg az egyháznak. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltók egy katolikus írónő, a francia Éva Desar „Afrique noire chrétienne“ (A keresztény fekete Afrika) c. könyvében olvasható következő sorok: „Az európaiak, de különösen a hittérítők lázasan erőlködtek, hogy gyökerestől kiirtsák és eltiltsák az afrikai bennszülöttek életének minden tipikus megnyilvánulását, a táncokat, a népművészeti tevékenységet — mindenekelőtt az annyira jellegzetes szobrocskák készítését, amelyeket egyszerűen pogány bálványoknak bélyegeztek ... S Így az afrikaiakat mondhatnánk lelki gettóba zárták. * * * Miután a keresztény egyházak ebben a században már kénytelenek voltak a falánkabb ragadozók, a monopoltőke javára feladni a gyarmati rendszerben elfoglalt gazdasági helyzetüket, anélkül, hogy, saját anyagi érdekükről elfeledkeztek volna, minden igyekezetükkel azon fáradoztak, hogy világi uraikat szolgálják, azt hangoztatva a bennszülöttek előtt: „Adjátok meg mindig a császárnak, ami a császáré“ Napjainkban azonban, amikor a gyarmati uralom az utolsó napokat éli, megváltozott az egyház taktikája is. „Ha Franciaországnak és egész Nyugatnak távoznia kell Afrikából — írta 1956-ban a franciaországi katolikusok lapja, a La Croix — az egyháznak ott kell maradnia. Ezt azonban csak úgy tehetjük meg, ha nem ellenezzük a nép reménykedését“. Azaz nem ellenezhetik a függetlenségi mozgalmakat. Oj szelek támadtak Afrikában és az egyház, mely erőnek erejével a kormányrúdnál szeretne maradni, igyekszik úgy állítani a vitorlákat, hogy hajója a kívánt irányban haladhasson. Madagaszkárban, ahol még 1947- ben és 1948-ban a szörnyű megtorló intézkedések folyamán egyes egyházi személyek is részt vettek a függetlenségéért küzdő őslakosság gyilkolásában, a szentszéki helynökök 1953. novemberében írásban is elismerték Madagaszkár népének függetlenségre való jogát. Ugyanez történt Kamerunban is, miután Douale kikötőben a bennszülöttek elleni véres megtorlásokban egyházi körök bűnössége is igazolást nyert, de 1955-bfen ugyancsak elismerte a szentszéki helynök, hogy ,a kameruniak függetlenség iránti buzgalma jogos és indokolt“. * * * S ezzel megkezdődött az egyházi káderek „afrikanizálódásának“ korszaka. Csak az 1954 — 57 években az egykori Francia-Afrikában 2000 bennszülöttet szenteltek fel. Nem véletlenül idézte 1954-ben a „Documentation catolique“ azokat az irányelveket, amelyeket 1878-ban La Vigérie bíboros küldött meg az Afrikában működő hittérítőknek: „A legfontosabb a törzsfőnökök nézete... Ha megnyerünk egy törzsfőnököt, többet teszünk a missziók ügyéért, mintha nélküle a nincstelen négerek százait győznénk meg. Ha a törzsfőnök áttért, magéval hozza mindnyájukat. Mindig hangsúlyozzuk előttük, hogy a keresztény doktrína az ő hatalmukat támogatja, mert azt tanítja, hogy ők Isten tényleges képviselői e földön." Ma is megfigyelhető még az egyház arra irányuló görcsös igyekezete, hogy megnyerje az afrikai .„államférfiak“, politikusok, szakszervezeti tényezők és egyáltalában minden bennszülött bizalmát* aki írni, olvasni tud. Ennek tudható be az a tény is, hogy még nem régen a fekete világrész iskoláinak 70 —90 %-a az egyházak kezében volt. Kevésbé ismeretes azonban, hogy a nyomdák nagy ré&ét ma is uralják. így pl. Togo állam eggedüli nyomdája is az egyházé és ennek következtében az állam hivatalos lapja meg sem jelenhet a Lomé-j főegyházmegye engedélye nélkül. * 4 * „Nagy reményekkel fogadta az egyház a hírt, miszerint Kongó és Ruanda-Urundi függetlenséget nyer — olvashattuk a két volt gyarmat apostoli helynökeinek szózatában. — Az egyház azáltal kívánja a függetlenség elérését megkönnyíteni, hogy a keresztény doktrína fényével világosítja fel azokat, akiknek majd az új állam ügyét a nemzetközi kérdések, a politikai demokrácia-, a társadalmi kapcsolatok és a gazdasági élet szervezésében kell végezniük.“ És a gyakorlati tapasztalatok? A jezsuita iskolát végzett Kaszavubu júdáspénzéat eladta honfitársát, Lumumbát Csombének és Munongonak, a gyilkosoknak. Egy belga pap, Van Cauwelaert a Société Générale, az Union Miniere és más kereskedelmi vállalatok hathatós támogatásával egyik legfontosabb szervezője volt az egységes Kongó állam szétforgácsolásának. * * * A keresztény egyházak fokozottabb tevékenysége jellemzi a gyarmatosítás új' arculatának, a neo-kolonializmusnak kialakulását, ^melynek legaktívabb szárnybontogatői az USA és a Német Szövetséqi Köztársaság. 1958-ban J. D. Rockefeller 2 millió dollárt adományozott az afrikai miszsziőknak az „Afrikai elite“ nevelési céljaira. Méltó követője volt A. Krupp is, aki öt éven belül 625 000 márkát ajándékozott missziós célokra. A németek nem is titkolják a támogatások célját. „A missziós körzetek hittérítőiben a kommunizmus elleni harc bástyáit látjuk“. Mit sem változtat ezen a tényen az a néhány egyenes gondolkodású papocska Angolában, vagy Albert Schweitzer, a nagy humanista, meg azok a francia lelkészek sem, akik honfitársaik algériai fortéiméin felháborodva a nyilvánosság előtt is ostorozták a francia generálisoknak a huszadik századra nem méltó embertelen módszereit. ford SM. Sajtóügynökségek jelentései szerint Csőmbe „elégedett“ Adoula miniszterelnök kompromisszumos tervével, amelyet a washingtoni körök közvetlen védnöksége alatt dolgoztak ki. Ezzel egyidejűleg Csőmbe kijelentette, hogy üdvözli „a'rugalmas szövetségi alkotmány tervezetét, amely reális autonómiát biztosít a különböző szövetségi államoknak“. Ugyanakkor Brüsszelben az Union Miniére társaság évi közgyűlésén, amelyet az első félév végén tartottak, Paul Ciliét, az igazgatótanács elnöke kijelentette, hogy a társaság „meg van elégedve" Csofnbéval. .- Mindketten „elégedettek"... (Nicolescu rajza) [ A csehszlovák Nemzetgyűlés nyilatkozata Külföldi csapatok gátolják Korea egyesítését A Nemzetgyűlés elnöksége szerdán, augusztus 8-án tartotta rendes ülését. Az ülés kezdete előtt kegyelettel adózott Rudolf Strechaj, a Nemzetgyűlés elhunyt képviselője, az SZNT elnöke, miniszterelnök-helyettei emlékének. Az elnökség elhatározta, hogy a Nemzetgyűlés pótválasztását a keletszlovákiai kerület 290 számú válaszló körzetében október 21-én larfiák • Újságíró-világtalálkozó Budapesten. Több mint 50 országból, mintegy 150 újságíró jelenlétével kezdődött meg Budapesten a Nemzetközi Újságíró Szövetség tanácskozása. Az értekezleten megvitatták a sajtó és a hírügynökségek feladatát a haladás és a béke szolgálatában, valamint a nemzetek közötti barátság megszilárdításában. Aj mezőgazdasági gépek EMEZINÄROONl VEIETRH«. Csupán néhány : BRNO I hét választ el ben> § nünket a brnói Í nemzetközi minta('®8T jf »V M g vásártól. NemsoxLjlJr 2*95 kára megnyílnak ■ Jyg kapui, s úgy mint < 2 minden évben na■ 1 9 D d. i§ gyón sok újdonsá- ÍNTERNATIONAIF MESSE? got tekinthet meg a látogató. Földműveseinket bizonyára nagyon érdekelni fogja a 36 gépújdonság amelyeket mezőgazdaságunk szamára konstruáltak gyáraink. Egyikük a Zetor 4011, az unifikált traktorok legnagyobb teljesítményű típusa, amelyet nehéz mezei munkákra és. szállításra használnak fel. E gépet,a brnói hengercsapágy- és traktorüzem gyártja. Egy másik újdonság a dobruskai járási iparvállalatban készített mozgó baromfietető automata, amely baromfi- nagytenyészetekben - a takarmánykeverékek készítésére szolgál. Az automata segítségével egy dolgozó 6000 tyúkot etet még. Az új burgonya osztályozó 40 q burgonyát egy óra alatt négy nagyság szerint osztályoz. A prosztyejovi Agrostroj cukorréparakodója egy óra alatt 110 q cukorrépát rak a kocsikra. Mezőgazdasági gépkiállításon a 36 csehszlovák gépújdonságon kívül számos külföldi újdonság .is várható. " " (CTK) Jamaica független A világimperializmus gyarmat rendszeréből egy újabb láncszen esett ki — a háromszázéves ango gyarmati uralom után a Kubától dél re eső Jamaica elnyerte függetlenségét. Hétfőre virradó éjjel a főváros központi épületének homlokzatáról ünnepélyes keretek között bevonták az angol zászlót és helyére a nemzeti lobogót tűzték ki. Jamaica 11 420 km2 területű ország. Lakossága meghaladja a 1,5 milliót, amelynek 77 %-a néger, 19 °/q-a mulatt és 1 % európai A lakosság többsége a mezőgazdaságban dolgozik. A jamaicai munkás az angol munkás bérének töredék ja Angliával, amely egyelőre majdnem az egész nemzeti vagyont birtokolja. Jamaica kormánya benyújtotta tagfelvételi kérvényét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe is.
