Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-08 / 63. szám
A tarlótörés irányelvei (Befejezés a 113. oldalról.) veit eszközévé vált, a kombájnaratás elterjedésével mindinkább kiszorul a tarlóhántás munkájából, mert a magas szármaradványok és az aránylag sok szalma miatt nem végez elfogadható munkát, sem a lazításban, sem a gyomirtásban. Érdemes megemlíteni, hogy a tárcsásborona az őszi mélyszántások tavaszi elmunkálása során is veszít jelentőségéből és helyette inkább kultivátort használnak, amely kevésbé szárítja ki a talajt. Az elrontott nyári szántások helyrehozatalára, a kötött talajokon összetömődött őszi mélyszántások fellazítására azonban még mindig az egyedüli alkalmas eszköz. A tárcsásborona helyett tarlótörésre újabban a diszktillert használják, amely az igen kötött talajokon, valamint a magas kombájntarlókon és a gyomos táblákon is jó minőségű és gyors munkát végez, úgyhogy terjedése hasznos és indokolt. A sekélyen dolgozó hántóeke használata is háttérbe szorul. Egyrészt, mert teljesítménye kicsi, másrészt, mert mélységét a diszktiller eléri, sőt meg is haladja, emellett pedig az utóbbinak munkája jóval gyorsabb. A mélyművelés gondolata és ezzel az eke használata az utóbbi években ismét felmerült, Az aratás utáni azonnali mélyszántást Baross László vezette be a gyakorlatba, aki a század elejétől fogva a bánkúti igen száraz viszonyok közepette azokon a táblákon, ahová a nyár közepén lekerült elővetemények után őszi búzát szándékozott vetni, az aratást követően azonnal kb. 20 cm mélyen szántott gőzekével. A szántást nyomban elboronálta és nehéz hengerrel tömhette. A későbbiek során gyomosodás esetén fogasolt, majd azonnal tömörített. Közvetlenül vetés előtt fogasboronával készítette elő a magágyat. Az aratás utáni azonnali mélyművelés üzemileg előnyös, mert megtakarítható a tarlóhántás költsége. Agrotechnikailag pedig azért előnyös, mert a szárazságban közvetlenül az aratás után a mélyszántás sokszor minőségileg jobban sikerül, mint a későbbi nyárvégi időben a teljesen kiszáradt talaj szántása. Ezért indokolt és hasznos különösen az igen kötött agyagtalajokon és a domboldalakon. A lekopott domboldalakon és a sekélyebb rétegű talajokon azonban mélyszántás helyett mélyművelést kell végezni. Értem ez alatt a sekélyebb szántást-(-altalaj lazítást, mert ilyen módon nem kerül rossz minőségű talaj a felszínre, a kívánatos hézagtérfogat növekedés pedig jól elérhető. Mivel a kukorica utáni kukoricatermesztés maga után vonja a búza utáni búzatermesztést, ennek térhódításával a nyáron végzett mélyművelés is szükségszerűen terjed. Művelés nélkül egyetlen tábla sem maradhat. Ezért nyáron minél nagyobb területen kell mélyszántást végezni, mert ezzel az őszi szántás-vetésben, a kapások betakarításánál jelentkező nagy munkatorlódást csökkentjük, s ugyanakkor elérhető az, hogy az esős, kedvezőtlen időjárás és a téli fagyok beállta előtt szántatlan föld ne maradjon. Bármely eszközzel végezték is a tarlótörést, vele egyeidejűleg vagy egymenetben, feltétlenül nehéz gyűrűshengerrel tömöríteni kell a lazított talaj 114 ^%m'^AZÍASfUj 1962. augusztus 8. felszínét. A néhány cm-es tömörített talajréteg megakadályozza a talaj kiszáradását és megőrzi a nedvességkészletet, ezzel biztosítja a talaj beéredését. A nyitva hagyott tarlótörések éppoly károsak a vízgazdálkodásra, mint a töretlen tarlók. ■ IV. A feltört tarló további gondozásra szorul. Valahányszor kezd kizöldülni, lazító eszközzel irtani kell a gyomot, mert ez pazarolja el a víz- és tápanyagkészletet. Ha jól sikerült a tarlótörés, további lazításra igen alkalmas a kulíivátor. Amennyiben a tarlótörés rögös volt, az első lazításra alkalmasabb a tárcsásborona. Mindkét eszközzel egy A baromfikolerát hosszú idő óta olyan fertőző betegségnek tartották, melynek kórokozója minden baromfiállományban előfordul és az ellenállóképességet csökkentő tényezők (zsúfoltság, nedves ól, hiányos szellőztetés, hirtelen időjárás változás, vedlés, takarmányozási hibák, szállítás stb.) hatására bármelyik állományban felléphet. A baromfikolera okának ez a magyarázata szinte lehetetlenné tette a védekezést, mert olyan fertőző betegség ellen, amelynek okozója mindenütt előfordul, járványtani módszerekkel védekezni nem lehet. A legújabb vizsgálatok a baromfikolera keletkezését új megvilágításba helyezték és az új magyarázat egyúttal lehetőséget nyújt az eredményesebb védekezésre is, Kiderült, hogy az olyan baromfiállományokban előforduló kórokozók (pasteurellák), melyekben évek óta nem fordult elő baromfikolera, és fertőzött állományokkal nem is érintkeztek, megbctegítöképességüket teljesen elvesztették és ezért betegséget többé nem okozhatnak. Baromfikolera keletkezéséhez baromfit megbetegíteni képes, életképes kórokozó (virulens pasteurellák) szükséges. Ilyen kórokozó csak olyan baromfiállomány egyedeiben fordul elő, amelyben korábban baromfikolerás elhullás volt, vagy ilyennel érintkeztek. Az életképes kórokozó a fertőződés után nagy általánosságban az állomány felében okoz halálos megbetegedést, míg az állomány másik fele nem ritkán tünetmentesen átvészel. Egyes állományokban a kórokozó sokáig életben marad. Ezek olyan bacilusgazdák, amelyek járványok forrásává válnak. A baromfikolera fellépése után kifogástalanul tartott és takarmányozott baromfi egy része is megbetegedhet és elhullhat baromfikolerában. A baromfikolera tojás útján nem terjed, életképes kórokozók a szabadban nem fordulnak elő, tehát az öreg állatokról elkülönítve nevelt és tartott csibék baromfikolera mentesek, megbetegedésük baromfikolerában csak behurcolás útján történhet. A fertőzés ragályfogó tárgyak közvetítésével is bekövetkezhet. Mindezek ismeretében a baromfikolera elleni védekezés kétirányú: az egyik a betegség megelőzése, a másik: a betegség jelentkezése esetén helyhezkötése és a kár csökkentése. A megelőzés egyik alapvetően fontos követelménye, hogy az ólak kerítéssel legyenek körülvéve és az egyes állományok ne érintkezhessenek egymenetben azonban ismét tömöríteni kell a fellazított talaj felszínét. Ha a tarlótörés felszínét kéreg borítja, de nincs elgyomosodva, a kéreg feltörése nemcsak szükségtelen, hanem káros is. Erre már Manninger G. Adolf is felhívta a figyelmet. Ugyanis a kéreg védelmében, a kultúrnövénnyel nem borított táblán, a talaj jól beéred, mert a talajbaktériumok számára a repedéseken keresztül elegendő levegő jut. A tarlótörés és gondozása utáni teendők sorrendben: az őszi vetések alá talajelőkészítés, majd a tavaszi vetések alá a talaj átteleltetése. Mindnyájunknak tisztában kell lenni azzal, hogy az aratás utáni azonnali kifogástalan tarlótörés a jövő évi nagy termés egyik legbiztosabb alapja. Dr. Sipos Gábor egyetemi tanár mással. Azokat az állományokat, melyekben korábban baromfikolera fordult elő, ha azonnal nem selejtezhetök, úgy kell elhelyezni, hogy más baromfikolera mentes állományokkal, elsősorban a baromfikolera mentes növendékekkel ne érintkezhessenek. Letojatásuk, vagy értékes tenyészanyagnál megfelelő számú utód nevelése után ezeket selejtezni kell. Oj állatok beszerzésénél ellenőrizni kell a származási hely vészmentességét baromfikolera szempontjából legalább egy évre visszamenően, valamint azt, hogy az új állatok fertőzésre gyanús állatokkal érintkeztek-e. Behurcolás veszélye esetén gondoskodni kell a személyi forgalom korlátozásáról és a gyakori lábbeli fertőtlenítésről. Helyes, ha az illetékes állatorvosok közreműködésével a fertőzött udvarok baromfiállományát a nagyüzem baromfikolerás fertőzéstől mentes állatokkal cseréli ki, a fertőzött állományt pedig levágatja. Fontos a betegség gyors felismerése és terjedésének megakadályozása. A beavatkozás módja általában a fertőzött állomány tenyészértékétől, létszámától, elhelyezésétől, a megbetegedett állatok számától, elkülöníthetőségétől, az előre látható gyógykezelési költségtől függ. Az értékes állományt feltétlenül gyógykezelni kell, megfelelő számú utód nevelésével ezek tenyészértéke megmenthető. Ma már a baromfikolera okának helyes megismerése és ennek megfelelően alkalmazott intézkedések alapján legtöbb esetben megelőzhető, fellépés esetén pedig kártétele lényegesen csökkenthető. Dr. Szécsényi István Több éberséget (CXK) — Az aratás idején foganatosított intézkedések ellenére az utóbbi napokban néhány nagy tűzvész pusztított az érő gabonában. Ezek az esetek azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági üzemek nem védekeznek kellőképpen a tűzveszély ellen. A meleg, a száraz időjárás fokozza a tűzveszélyt, főként a mozdonyokból kipattanó szikrák veszélyesek. Ezért a Csehszlovák Tűzoltó Szövetség újból felhívja a mezőgazdasági dolgozók figyelmét a fokozott tűzveszélyre! Védekezzünk a baromfi kolera ellen
