Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-08-08 / 63. szám
Silózoií szalmával növeljük a takarmányalapot Még nem volt esztendő, hogy annyi szó esett volna az időjárásról, mint idén. Az idei télies tavasz és tavaszias nyár mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgált. A földművelőt nein is annyira az időjárás, mint inkább annak többnyire káros következményei érdekelték. A többhetes tavaszvárás alaposan megviselte a gyengén és későn begyökerezett és ezért részben kifagyott őszieket. Hatalmas területeket kellett kiszántani, s az igy keletkezett hiányokat részben árpával, részben kukoricával, cukorrépával vagy más terménnyel pótolni. A nyáreleji hideg időjárás káros hatása elsősorban a melegkedvelő kukoricán mutatkozott meg, amely két hónapon át alig növekedett. A gabonának ez az időjárás viszont kedvezett, a hideg idő késleltette a beérést és így jelentősen megnövekedett a szalma és a szem hektárhozama. A cukorrépa a hideg idő ellenére is kielégítően fejlődött és csapadékosabb nyárutó esetén jó-közepes hektárhozammal számolhatunk. A répa ugyanis mint kétéves növény, az első évben csak a terjedelmét növeli és amit májusban elmulasztott, behozhatja szeptemberben. A kukoricában azonban az egyes növény fejlődési folyamata megy szükségszerűen végbe, és tekintet nélkül a kialakított zöldtömeg mennyiségére, bekövetkezik a virágzás és a magérlelés szakasza. Tekintetbe véve azt a körülményt, hogy a szárazság is sürgeti a növény fejlődését, sietteti a virágzást és a magérlelést, a szárazság sújtotta területeken alacsony hektárhozamokkal számolhatunk. Nem kedvez az időjárás a szálastakarmányoknak sem. A réti szénák első kaszálása helyenként ugyan jól sikerült, a melegkedvelő lucernát azonban megviselte a hosszú tél és a hideg tavasz, általában gyengén fejlődött s a viszonylag száraz nyárban alig sarjadzik. A legelők korai kisülése következtében aránytalanul sok szántóföldi zöldtakarmány került feletetésre a silótakarmányok rovására és további fogyasztással kell számolnunk, mert a tarlóvetemények is gyengén mutatkoznak. Mérlegelve tehát a gazdasági év eddigi eredményeit, lassan kialakul már előttünk a kép a következő téli időszak takarmányalapjáról. Számolva azokkal az eltolódásokkal, amelyek a takarmányféleségek hektárhozamaiban bekövetkeztek vagy várhatók, arra a megállapításra jutunk, hogy állatállományunk produktív átteleltetéséhez most már mozgósítani kell minden rendelkezésre álló eszközt és lehetőséget. A takarmányalap sikeres biztosítását a rejtett tartalékokban is keresnünk kell. Rejtett tartalékok A veszteség nélküli betakarításon, a legtökéletesebb tároláson és kezelésen kívül ide tartozik az összes takarmányozásra ,alkalmas szántóföldi melléktermék hasznosítása is. Rejtett tartaléknak mondható a szalmaféleségek takarmányozása is. A szalma takarmányozására különösen tavasszal rendszeresen sor kerül ugyan, azonban különleges előkészítés nélkül szecskázás után keveréssel. Az ilyen szalma csupán halaszt anyag, az állatban csak a hamis jóllakottság érzését kelti, de tápértéke elenyésző. A szalma pácolásáról, füllesztéséről sok szó esik ugyan, de ez eléggé körülményes és sok munkát igénylő eljárás, ezért rendszerint elmarad. A füllesztés lényege az, hogy a szalmát langyos sós- vagy melaszos vízzel öntözik, rétegezik, majd ledöngölve állni hagyják. Ezalatt a szalma felmelegszik és enyhe tejsavas erjedés zajlik le benne, aminek következtében kellemes ízűvé és szagúvá válik, emészthetősége pedig javul. Hasonló folyamat a silózás is, ha tehát a szecskázott szalmát nedvdús anyaggal pl. silókukoricával keverve silózzuk, a szalma felveszi a silókukorica nedvességtartalmának egy részét és vele együtt erjed. A silótakarmány nedvességtartalmától függően az alapanyaghoz 10 — 20 % szecskázott szalmát keverhetünk. Legcélszerűbb a hüvelyesek szalmáját silózni, melyből a silózással értékes fehérjeanyagok is szabadulnak fel és silózással még a teljesen elfásult lóbab szalmája is feldolgozható. Silózhatjuk azonban a tavaszi gabonafélék szalmáját és pelyváját is, mert az árpa toklászai szintén teljesen megpuhulnak. Ugyancsak silózhatjuk az őszi gabonafélék szalmáját, bár ez már az alomszalma rovására megy. A Szovjetunióban a szalmafélék silózásával már két éve foglalkozik K. Lejman, a Csisztyunszki mintagazdaság főagronómusa. Tapasztalatai azt mutatják, hogy a takarmányalap növekedésén kívül a szalmával kevert siló minősége is jobb a tiszta kukoricasilóénál, mert a szalma magábaveszi és megőrzi a kukoricasiló nedvtartalmában levő tápanyagokat, ami különben kémiai bomlásnak és átalakulásnak lenne kitéve. A Szovjetunióban az idén már több gazdaság átveszi K. Lejman tapasztalatait és továbbfejleszti azokat. Ez érthető is, hiszen a szalma silózásáaak rendkívül nagy a jelentősége. A szalma silózhatő ugyanis más nedvdús anyagokkal keverve is, például takarmánynak termesztett cukorrépával, takarmánykáposztával, takarmánytökkel, cukorcirokkal, illetve ezek megfelelően összehangolt keverékével. Figyelembe kell venni természetesen a silózandó keverék cukortartalmát, ami cukorrépával és cukorcirokkal szabályozható. A silózandó anyagba természetesen melaszt is keverhetünk. A szalma silózásakor nem célszerű konzerváló anyagokat használni, mert a szalmát éppen a természetes erjedési folyamat teszi értékessé. Ha elegendő silózható nedvdús takarmány áll rendelkezésünkre, lesilózhatjuk a gazdaság összes takarmányszalma készletét, amivel lényeges mértékben növelhetjük a takarmányalapot. Egész éven át silótakarmányt A gabonafélék betakarításának új technológiája szintén kedvez a szalma silózásának, a két és fél, valamint a hárommenetes aratás módszere pedig egyenesen megnöveli azt. A hiba abban van, hogy még nem eléggé tudatosítottuk magunkban azt, hogy a krónikus takarmányhiányt csak a silótakarmányok egészévi etetésével tudjuk kiküszöbölni, és a takarmányok silózására nem fordítunk elég gondot. Az egész évi silótakarmányozásnak pedig a nagyüzemi gazdálkodásban rendkívül nagy a jelentősége, akár a termelés fokozása, akár a munkaszervezés szempontjából. Meg kell még említeni azt a körülményt is, hogy a szalma hozzáadásával csökken a silózandó keverék nedvtartalma és ezzel növekszik a penészesedés veszélye. A szalmát könnyebben átjárhatja a levegő, ezért nagyobb gondot kell fordítani annak ledöngölésére és szigetelésére. A silózásra legjobban a felszíni vagy az ároksilók felelnek meg. A silógödör, vagy a felszíni siló falát kiképezhetjük préselt szalmabálákból, ezzel csökkentjük a siló szennyeződését, esetleg romlását, a préselt szalmát pedig a siló feletetése után almozásra használhatjuk. Mindent egybevetve, helyes lenne a szalma silózásának kérdésével komolyan foglalkozni. Ez annál inkább fontos, mert szalma hozzáadásával biztosíthatjuk a tervezett silótakarmány mennyiségét, a silókukorica várható alacsony hektárhozama ellenére. Pl. 50 hektár árpa szalmáját lesilózhatjuk, ami kb. 3000 mázsa jóminőségű erjesztett takarmánynak felel meg. Párhuzamosan meg kell azonban oldani az almozás technikáját, különösen ha a búzaszalmát is silózzuk. Almozásra. ugyanis felhasználhatók egyéb, takarmányozásra nem alkalmas anyagok, mezőgazdasági és ipari melléktermékek, tőzeg stb. Nálunk a gabonafélék, különösen a sörárpa termesztése nagy jelentőséggel bír és a vetésforgóban jelentős helyet foglalnak el. A termelt szalma célszerű hasznosítása komoly segítséget jelenthetne a takarmányozási nehézségek leküzdésében és a tervezett termelési célkitűzések elérésében. Makrai Miklós mezőgazdasági mérnök, a Sahy-i Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója hagyjuk kárbaveszni a takarmányszalmát, hanem szalmahúzóval késedelem nélkül juttassuk el a silógödrök közelébe. A szecskázott szalmából, nedvdús anyaggal, pl. silókukoricával történő keverés, valamint a veremben végbemenő érlelés után, értékes takarmányt nyerünk. -ku-
