Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-25 / 59. szám

Fordítsunk figyelmet a talaj újraművelésére és a meliorációs

berendezések karbantartására

A meliorációs berendezések építésé a talaj termékenységének állandó növelésére irányuló alapvető intézkedések egyikévé vált. A meliorációs építmények és berendezések technikai szempontból igényesek és költségesek, hatékonyságuknál fogva azonban a legjövedelmezőbb mezőgazdasági beruházások közé sorolhatjuk őket. Ezeknek a létesítményeknek a kihasználását a mezőgazdasági termelés egyenesen megköveteli, mert egyrészt a fölösleges víz elvezetésére, másrészt a talajnedvesség gazdaságos értékesítésére szolgálnak az egész év folyamán. *

A meliorációs berendezések egTM részét 20 — 30 évvel ezelőtt létesítették, de a jó karbantartás és javítások következtében még mindig használhatók. Sok ilyen berendezést azonban a vízgazdasági szövetkezetek megszüntetése után nem gondoztak megfelelően. Bár a vízgazdálkodásról szóló 11/1955 Zb. számú törvény szerint ezeknek a berendezéseknek a főjavításait 1958 végéig kellett befejezni, mégpedig úgy, hogy teljes mértékben megfeleljenek a [okozott mezőgazdasági termelés követelményeinek, néhány delimitáció, valamint a tulajdonosok hanyagsága következtében ezek nagy részét még mindig nem javították meg, de karbantartásukra sem fordítanak kellő gondot s így megrongálódásuk nagy károkat jelent évente nemcsak mezőgazdaságunknak, hanem népgazdaságunknak is. Ezért újabb határozattal ez év végére tűzték ki a karbantartási munkák befejezésének határidejét. Mindezeken kívül az elhanyagolt meliorációs berendezések károsan befolyásolják és lassítják áradás idején a nagy folyók vízelfolyását, rontják a felszíni és a föld alatti víz minőségét, elősegítik a fűzfa, éger és egyéb bokros fásnövények növekedését, a növényzetben túlsúlyba kerül a nád, a savanyú füvek és a gyom, a betegségek melegágyává válnak és rontják az egész táj esztétikai jellegét.

A meliorációs berendezések közvetlenül ki vannak téve az éghajlat és időjárás kedvezőtlen hatásainak. De sokszor maguk az emberek is kárt tesznek bennük az állatok legeltetésével a csatornatöltéseken stb. A meliorációs berendezések karbantartását az is nehezíti, hogy ezek a munkák eléggé fáradságosak és körülményesek és elvégzésükre még mindig nem áll rendelkezésünkre eltSj gépesítési eszköz, főként csatornatisztító. A csatornák fenekén apró hordalék rakódik le. A nagyobb

keresztszelvényű csatornákból a nádat és egyéb növényeket vízi kaszával távolítjuk el. Nehezebben távolítható el a hordalékos iszap. A nagyobb mértékű lerakódást kotrógéppel, a halastavakból tolólemezes talajegyengetővei emeljük ki. Ezek a munkák azonban gyakran megbontják az oldallejtőket és a csatorna hosszanti esését.

A meliorációs berendezések karbantartását és javítását tulajdonosaik végzik. A meliorációs vázról a járási vízgazdasági igazgatóságok (OVS) és a mezőgazdasági beruházások előkészítésének járási központjai (OSPPI) gondoskodnak, a részletes meliorációról viszont a meliorációs szövetkezetek vagy a mezőgazdasági üzemek (EFSZ, ÄG). A jelenlegi állapot igen kedvezőtlen, s elsősorban á meliorációs szövetkezeteknek áll módjukban, de kötelességük is, hogy e téren alapos munkát végezzenek. Hiszen éppen a csatornák és egyéb berendezések (hidak, vizkieresztők, zsilipek, vízáteresztők stb.) elhanyagolása következtében — amelyeket egyébként kézi erővel is rendbehozhatnánk — helyenként több hektárnyi vizenyős talaj fordul elő. A meliorációs szövetkezeteknek minden lehetőt meg kell tenniük, hogy alacsony vízállás, esetén minél több ilyen műtárgyat kitisztítsanak és megjavítsanak. Hiszen ez a fő munkakörük és nem holmiféle szolgáltatások. Ezenkívül a kitermelt anyagot komposztálhatják is. Ha a meliorációs szövetkezetek tevékenységüket ez irányba összpontosítják, munkájukban bizonyára alapvető fordulat áll be és a talaj termékenysége tartós növelésének, valamint az egész földalap további javításának úttörőivé válnak.

Lehetőségek, amelyek kihasználásra várnak

Szlovákiában évente jelentősen csökken a szántóföld területe, amit óriási

Az öntözőgazdálkodás Kutatóintézetének újvásári állomásán a 15 km hosszú csatornahálózat tisztításáról és a zsilipek valamint egyéb műtárgyak karbantartásáról példásan gondoskodnak, ezért az 510 hektáron termesztett gabona, cukorrépa, kukorica továbbá más növények öntözésében nincs fennakadás. A képünkön látható Ledec Miroslav mérnök és Szabó Lajos szivattyútelep-kezelő szerint legkönnyebb a helyben öntött ú. n. monolit csatornák karbantartása.

(Kúti Sz. felv.)

költségekkel, elsősorban vízgazdasági rendezések keretében új területek nyerésével igyekszünk pótolni. Am e téren sem használunk ki minden lehetőséget.

A legfőbb hibát abban látjuk, hogy szövetkezeteink és állami gazdaságaink nem fordítanak kellő gondot az agrotechnikai intézkedések utóműveleteire. A közeledő őszi és a kora tavaszi időszak a legalkalmasabb a talaj újraművelésére. Ezért jó munkaszervezés mellett a talaj felszíni rendezését még elvégezhetjük. A talajról elszállíthatjuk .a kidöntött fákat, fatönköket, s ha ezeket nem használjuk föl rögtön, egy helyre gyűjtjük össze, például a kitermelt földanyag gödrébe, szakadékokba, holtágakba. Ez az intézkedés azért fontos, mert a fásnövények szerteszórt részei és gyökerei akadályozzák a talajművelőt és gyakran jelentős területeket is kirekesztenek, mint például a Muranka folyó vízgyűjtő területén, a Lándori Állami Gazdaság földjein és másutt. A köveket és sziklákat is elszállíthatjuk és ezeket az erózió elleni harc keretében vízfelfogó sáncok és teraszok építésére használhatjuk föl.

Az újraművelési munkáknak agronómiái szempontból is nagy a jelentőségük. A terep elegyengetésével és a földanyag elteregetésével sok esetben a holt talajt is a felszínre hozzuk, amely összekeveredik a feltalajjal, s így felújul a hasznos mikroorganizmusok tevékenysége és az egész terület termőképessége. A talaj átnedvesedésével kitöltődnek a helyi mélyedések és kedvező feltételek alakulnak ki az intenzív talajművelésre. A feltört gyepréteg is annyira elbomlik, hogy könnyebben és jobban, de ami a legfontosabb, agrotechnikai határidőben végezhetjük el az őszi talajművelést.

A gépállomásokon, EFSZ-ekben, a meliorációs szövetkezetekben s esetleg a mezőgazdasági, erdőgazdasági és technikai meliorációk kerületi vállalataiban is ezeknek az egészévi munkáknak az elvégzésére elegendő nehéz gépesítési eszköz áll rendelkezésünkre. S e szempontból a munkaerők állandó foglalkoztatásának kérdése is kedvező a tenyésznyugalmi időszakban. Kiirthatjuk a magában álló fákat és bokrokat, elszállíthatjuk és feldolgozhatjuk a fásanyagokat és a köveket, elszállíthatjuk a földanyagot stb. Ezenkívül az alkalmas anyagokat komposztálhatjuk és tavaszszal humusszal gazdagíthatjuk a talajt.

A talaj újraművelése terén azonban még további lehetőségeink is vannak. Feltörhetjük a régi utakat, átjárókat és ösvényeket és a tavaszi talajmüvelés során egyesíthetjük a táblákat és következésképpen javíthatjuk a kultivációs munkákat. Igen behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel például az érsekújvári szövetkezetben, ahol ilyképpen több hektárnyi földet nyertek és javították a táblák alakját. Esztétikai szempontból is megváltozott a vidék tájképe. Hiszen csak természetes, hogy jobb hatást váltanak ki az emberben a termékeny táblák, mint a technikai szempontból akár a legcélszerűbben is lecsapolt, de rendezetlen, feltúrt földek. Ezért elsősorban az újraművelési intézkedések megvalósításától függ, mennyire használhatjuk ki már ez évben a vízgazdasági szempontból rendezett területeket. Csak rajtunk áll, hogy a fennmaradó időt célszerűen és teljes mértékben kihasználjuk.

Fojtík Stefan mérnök, az SZNT mezőgazdasági főosztályának dolgozója