Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-25 / 59. szám
Tarlókeverékek zöldtrágyázásra Ma már a mezőgazdasági üzemeik legnagyobb része tudja, hogy zöldtrágyázással juttathat legegyszerűbb és legolcsóbb módon szervestrágyát a talajba. A zöldtrágyázás legalább olyan értékű, mint a beérett istállótrágya szokványos adagja, főként ha a zöldtömeggel együtt kisebb mennyiségű trágyát (150 q/ha) vagy jó minőségű komposztot szántunk le és elegendő a csapadék. A zöldtrágyázás nagyobb arányú alkalmazása lehetővé tenné az összes kapásnövények és a kukorica alá készített talajterület trágyázását. Az országos tervben előirányzott 180 ezer hektárt ebben az évben a tavasziakba vetett alávetésekkel kellett volna zöldtrágyáznunk. A járási és a kerületi nemzeti bizottságok által a tavaszi időszakban beküldött hiányos jelentések szerint azonban megállapíthatjuk, hogy ezt a feladatot sok helyen nem teljesítették. Ezt a hiányosságot az előttünk álló aratás idején zöldtrágyázásra vetett tarlókeverékekkel kell helyrehoznunk. Az elmúlt években több mezőgazdasági üzemben meggyőződtek arról, hogy nehezebb körülmények között, amikor a gabonafélék aratása későbbi időpontra tolódik el, szintén sikeresen lehet tarlókeverékeket vetni zöldtrágyázás céljából hazánk összes termelési körzeteiben. Az a nézet, hogy a tarlókeverékek vetése nem jár mindig biztos eredménynyel, mivel a hozamok nagyságát nagyban befolyásolják az éghajlati viszonyok, nem a leghelyesebb. Nem mindig a száraz időjárás az egyedüli és legfőbb okozója az alacsony hektárhozamoknak. Hiszen például a Dél-Morvaországban végzett kísérletek szerint, amely a szárazabb éghajlatú kukoricatermesztési körzetbe tartozik, az 1 ha tarlókeverék hét évi átlagos hozama 165,5 mázsa volt, s csupán egyetlen évben, amikor nagyon száraz volt az ősz, takarítottak be ennél kisebb hektárhozamokat. A tarlótakarmányok termesztésében tapasztalható sikertelenség oka rendszerint a későn végzett talajelőkészítés és vetés. Ezért a tarlókeverékek termesztésének elsőrendű előfeltétele a helyes agrotechnika összes elveinek betartása. A gabonafélék betakarításának új technológiája jobb előfeltételeket teremt a tarlókeverékek termesztésére, mivel lehetővé teszi a szalma azonnali betakarítását, s ezzel egyidejűleg a tarlóhántás és a talajelőkészítés jókori elvégzését. Tehát ha tarlökeverékeket akarunk termeszteni, akkor a betakarítási munkálatokat gyors egymásutánban végezzük el, és a magot minél hamarabb juttassuk a talajba. A tarlóhántást mélyebben, körülbelül 8 — 15 cm-es mélyen olyan gépcsoporttal végezzük, amely ekéből és boronából tevődik össze (a nehéz, kötött talajokon csillagboronát használunk). A vetőmagot megfelelő mélységbe (az apró magvakat 2—3 centiméteres, a hüvelyeseket 5 — 8 cm-es mélységbe) juttatjuk, boronáljuk és hengereljük. Az elővetemény betakarítása után még egy fél napot sem szabad várnunk, mivel a szántó gyorsan kiszárad. Ezzel lényegesen nehezebbé válik a talaj megmunkálása. A sikertelen tarlótakarmánytermesztésnek leggyakoribb oka, hogy az elővetemény betakarítása után a tarlót néhány napig műveletlenül hagyják. 106 l ÍHfj/fjA«JAS/í/jl 1962. július 25. így a munka nehezebbé válik, sokkal kisebb eredményekkel jár és természetesen fölösleges költségeket von maga után. A talajt ezen kívül könnyen felszívódó tápanyagokat tartalmazó trágyafélékkel kell trágyázni. A főtermény betakarítása után, ha tarlőtakarmányként pillangós virágú takarmányfélét vetünk, akkor a talajt legelőnyösebb nitrogén trágyával trágyázni. Az istállótrágyák közül célszerűen felhasználhatják a trágyalevet, amelyet szuperfoszfáttal (1 hl tömény trágyalébe 1-2 kg szuperfoszfátot keverünk) egészítjük ki; a nitrogéntrágyák közül elsősorban a gyorsan ható salétromot. Ezzel meggyorsítjuk a zöldtrágyázásra vetett tarlótakarmányok fejlődését, miközben a póttrágyázásra felhasznált tápanyagok továbbra is a talajban maradnak és a másodnövény fejlődését serkentik. A lehetőségek szerint foszfor- és kálitrágyákkal kell trágyázni, amelyeket még a tarlóhántás elvégzése előtt a tarlóra szórunk. Előnyösebb azonban ezeket a trágyaféléket már a főtermény tenyészideje alatt adagolni, mivel így a tápanyagokat jobban kihasználhatjuk. A savanyú kémhatású talajokat meszezzük. A zöldtrágyázásra vetett tarlótakarmányok vetőmagjának csírázóképességét megvizsgáltatjuk és a vizsgálat eredményei szerint állapítjuk meg a vetőmag mennyiségét. A hüvelyesek vetőmagjába vetés előtt (éppen úgy, mint a herefélékébe) baktériumtrágyázás céljából Nitrazont keverünk. A vetést megfelelő mélységben (rendszerint 3 — 6 cm-es mélységben) végezzük el, mivel a sekélyebben vetett mag rosszul sorol. A vetés után ne feledkezzünk el a hengerelésről, hogy a földbe nyomott mag könnyebben magába szívhassa a csírázáshoz szükséges talajnedvességet, s ezen kívül könnyű boronálással megakadályozzuk a talajnedvesség elpárolgását. A zöldtrágyázásra vetett tarlókeverékek termesztése akkor sikeres, ha korán lekerülő főtermények után, vagyis őszi árpa, őszi repce és hüvelyesek után vetjük. Megfelelőek az olyan főnövények is, amelyek kezdetben gyorsan nőnek, rövid időn belül beborítják a talajt és elegendő szervesanyagot állítanak elő. Ilyenek elsősorban a pillangós virágúak, például homoki borsó (peluska), lóbab, takarmányborsó, továbbá a mustár, az őszi repce, a mézontófű, esetleg a napraforgó. Ezeket a növényeket augusztus közepéig vethetjük. Az összes említett tarlótakarmányokat lehetőleg keverékekben vetjük. A keverékek összetételét az egyes termelési körzetekben elsősorban a vetés időpontja és a tenyészidő hosszúsága határozza meg. Elegendő és megfelelő vetőmag biztosítása a zöldtrágyázás további gyors bővítésének az előfeltétele. Minden mezőgazdasági üzem igyekezzen a maga számára elegendő vetőmagot előállítani. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a legjobb akarat mellett sem sikerül saját forrásokból fedezni a vetőmagszükségletet. Ezért szükségessé válik, hogy a megfelelő minőségű, zöldtrágyázásra alkalmas tarlótakarmányok vetőmagjának termesztését a nemzeti bizottságok szervezzék a mezőgazdasági üzemekkel és az ellátó üzemekkel karöltve. Az aratás már megkezdődött. Tőlünk függ, hogy 1963-ik évre elegendő vetőmagot biztosítsunk, mivel jövőre a zöldtrágyázást 60 %-kal nagyobb területen kell elvégezni, mint ebben az évben. Mezőgazdasági üzemeink nagy része azonban még nem értette meg a zöldtrágyázás nagy fontosságát, ezért a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium országos versenyt hirdetett a szövetkezetek és az állami gazdaságok között a zöldtrágyázás minél nagyobb arányú alkalmazására. A versenyben részt vehetnek mindazok a mezőgazdasági üzemek, amelyek szántóterületüknek legalább a 8 %-át zöldtrágyázzák. A 10 legjobb mezőgazdasági üzemet összesen 100 000 korona értékben jutalomban részesítik. A jelentkezést ebbe a versenybe legkésőbb július 30-ig be kell nyújtani az illetékes járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán. Sobotka Oldíich mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója A Szomotori Állami Gazdaságban a tarló keverékek vetése előtt a megbántott talajt tárcsáshengerrel és boronával járatják meg. -ksz-
