Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-25 / 59. szám
Hogyan növelhetjük a tejtermelést Nem szabad megengednünk, hogy ebben az évben is ismétlődjék az elmúlt években rendszeresen jelentkező téli takarmányhiány, amikor a teheneknek nyújtott takarmányadag nem tartalmazta még a létfenntartáshoz szükséges menynyiségú tápanyagokat sem. Ugyanis az elmúlt években a tehenek a téli hónapokban 30 — 40 kg-ot-vesztettek súlyukból, és ennek az élősúly-csökkenésnek a behozása a tavaszi hónapokban minden kg súlygyarapodás esetén annyi tápanyagot kívánt, amennyi 13 — 14 liter tej előállításához elegendő. Ez azt jelenti, hogy minden tehén esetében 500 liter tejveszteség állt be a téli takarmányhiány következtében. Ezenkívül azt is tudatosítanunk kell, hogy az alacsony tejelékenység mellett a tehén a fenntartó takarmányadagban több fehérjetartalmat emészt fel, mint amennyire a tejtermeléshez szükség van. A 6 literen aluli tejelékenység esetén a tej termelése igen drága, mivel a meghatározott mennyiség előállításához több tehénre van szükségünk. Több tehén esetén viszont több félőhellyel, több takarmánynyal, több munkával és állatgondozóval kell számolnunk. Minél nagyobb tejtermelést ért :k el, annál alacsonyabbak az 1 liter tejre eső termelési költségek. A tömegtakarmányokban található emészthető fehérje 1 kg-jának termelési költségei sokkal alacsonyabbak, mint az abrakban foglalt emészthető fehérje 1 kg-jának termelési költségei. A fejőstehenek takarmányadagját ezért nálunk többnyire a tömegtakarmányoknak kell képezniük, mivel a tehén tudja a leggazdaságosabban kihasználni ezeket a takarmányokat (tej és hús). A kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok eredményei szerint a jő minőségű tömegtakarmányok még a 3500 literes átlagos évi tejelékenységú tehenek takarmányadagjának 82 %-át is képezhetik, mivel biztosítani tudják a tehén termelőképességét. A többi 18 %-ot más takarmányokkal (abrakkal) fedezzük. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a tervezett 2350 — 2500 literes átlagos tejelékenységet jó minőségű tömegtakarmányokkal is elérhetjük. így például a Novy Tekov-i Állami Fajtenyészeti Intézetben 130 tehén tejelékenységét 7,7 literről 9,1 literre növelték csupán a rétek és az évelő takarmányok legeltetésének helyes technikájával. A takarmányok legeltetésének helyes szervezésével jelentősen növelték a tejtermelést a luborcai, trstíni, Vycapy Opatovce-i, zbrojníky, vysokái. zohori, kuchynai, dolanyi, pezinoki és gabcikovoi szövetkezetekben, valamint a Veiké U!'any-i Állami Gazdaságban is. Tehát a napjainkban tapasztalható alacsony tejelékenységet a nyári hónapokban a legeltetés helyes szervezésével növelhetjük, mint amilyen a karámos, szakaszos és a sávos legeltetés. A zöldtakarmány termesztésének és felhasználásának két módját ismerjük: a természetes legelőket, amelyeket rendszerint legeltetünk és a réti növényzet, valamint a szántóföldi takarmányokat, amelyeket betakarítunk, tárolunk és csak azután takarmányozzuk. A nyugat-szlovákiai kerületben található legelők 55175 hektáron terülnek el, s ha rendesen gondoznánk őket, akkor 55 000 számosállat ellátását biztosíthatnák. 1962. július 25. 108 Tudjuk azonban, hogy a legelők nagy részének növényzete igen gyenge és száraz években a fü már júniusban tel-, jesen kiszárad. A jó minőségű fű sok értékes tápanyagot tartalmaz: 4 kg legelői fű annyi tápanyagot tartalmaz, mint 1 kg gabonakorpa. A legelők füvének tápanyagaránya azonban sokkal szűkebb (1:3) mint a korpáé és megközelíti a teljes tej tápanyagarányát. A jó legelőn legelésző tehéntől naponta 15 — 20 liter tejet is kifejhetünk. A legelő képezi az állatok legolcsóbb táplálási módját, mivel nem kívánja meg a fű kaszálását és betakarítását. A számosállatok legeltetése csökkenti a tej és a hús termelési költségeit, mivel fölöslegessé teszi a gépi eszközök használatát, a takarmány szállítását, a tömegtakarmányok előkészítését. Ezek a munkálatok ugyanis nagy költségekkel járnak. A legelő állatok ezen kívül friss levegőn tartózkodnak, élvezik a nap sugarainak jótékony hatását, s mindez az állatok fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen. A legelők füve sok tápanyagot, nitrogént, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. A legelők zöldanyag-termésének nagyságát nagy mértékben befolyásolja a legeltetés módja és szervezése. A legeltetés legprimitívebb módja az állatok szabad legeltetése. Az állatok ilyenkor kikeresik az édesebb és ízletesebb fűféléket, s azokat a helyeket, ahol az édes füvek nőnek, teljesen lelegelik és összetapossák. Az értékesebb fűfélék rovására elszaporodnak a savanyú füvek és növények. A teljesen lelegelt és összetaposott részeken gyorsan párolog a talaj nedvessége és a legelő kiszárad. A kevésbé értékes fűfélék elöregednek, veszítenek ízükből és értéktelenekké válnak. A hegyaljai termelési körzetekben ajánlatos bevezetni a karámos legeltetést. A karámos legeltetés lehetővé teszi a legelők jobb kihasználását és 25 — 45% - kai növeli a legelők fühozamát. A karámos legeltetés lényege, hogy az egész legelőterületet részekre osztjuk, amelyet fokozatosan legeltetünk le. A karámos legeltetés esetében igen fontos a legelő helyes megterhelésének kérdése. Egy fejlett 500 kg élősúlyú fejőstehénre 50 — 60 kg zöldtakarmányt számítunk naponként. A nagyon jó legelő 200-400 q, a jó legelő 130-160 q és a kishozamú legelő 60 — 120 q zöldtömeget ad hektáronként. A legeltetési időszak alatt, amely körülbelül 150 napig tart, egy tehén 75 q zöldtömeget emészt fel, 100 tehén tehát összesen 7500 q zöldtömeget. Tehát 100 tehén számára egy legeltetési időszakra 50 ha legelőt kell biztosítanunk. Legcélszerűbb a legelőt 10 részre osztani. Mindegyik 5 ha kiterjedésű területen 3 napon át legeltetünk, hogy az egész legelőt 30 nap alatt lelegeltessük. A lelegeltetett részeket azonnal ápolásban részesítjük, a megszáradt trágyát boronával szétdolgozzuk és a növényzetet trágyalével vagy salétrommal trágyázzuk. Az így kezelt legelők növényzete gyorsan fejlődésnek indul és az egész nyári időszakban biztosítani tudja az állatok magas termelőképességét. A szarvasmarhák legeltetésekor nem szabad elfeledkeznünk az ásványi anyagok pótlásáról sem, amelyek főként nátriumot és kalciumot tartalmaznak. Az ásványi anyagokat takarmánysó és iszapolt kréta alakjában adagoljuk. A napi ásványianyag-adag (takarmánysó. iszápolt kréta), egy fejőstehén számára körülbelül 150 gramm. A kerület legészakibb (hegyaljai) termelési körzeteiben sikeresen alkalmazhatjuk a szakaszos legeltetést. A szakaszos legeltetés lényege, hogy az állatoknak minden nap olyan területet kerítünk el villanypásztorral, amely a kívánt termelőképesség biztosítására elegendő tápanyagot nyújt. A szükséges legelőterületet a következőképpen számíthatjuk ki: Ha a csordában 50 fejőstehén van és egy fejőstehén napi adagja 50 kg zöldtömeg, akkor az egész tehéncsordára 2500 kg zöldtömeget kell számítanunk. Ehhez a mennyiséghez hozzá kell számítani a Ielegeletlenül maradt füvet, amely a lelegelt mennyiségnek körülbelül a 10—> 15 %-át képezi, tehát a napi zöldtömeg szükséglet 2875 kg. Ha a legelő termése 1 m2-en 0,67 kg, akkor az említett tehéncsorda számára 2875:0,67 = 4790 ma legelőterületet kell biztosítani. A répatermesztési és a kukoricatermesztési körzetekben az évelő vagy az egyéves takarmányféléket legeltetjük. Ezeket a takarmányféléket nem lehet szakaszosan vagy karámosán legeltetni, mivel a szántóföldi takarmányok (hüvelyesek, gabonakeverékek, herefélék, kukorica-csalamádé stb.) igen gyorsan nőnek és némelyikük eléri a 80 cm-es, sőt még az ennél is nagyobb magasságot. Ezeket a takarmányféléket nem legeltethejük akkor, amikor 15 — 20 cm magasak, mivel ilyen esetben alacsony terméshozamokat érnénk el. Tehát ezekben a termelési körzetekben a sávos legeltetést kell bevezetnünk, amelynek lényege, hogy a friss, kaszálatlan takarmányokat Vs — 1 m széles sávokban fokozatosan legeltetjük. Minél magasabb a takarmány, annál keskenyebb a villanypásztorral kijelölt sáv. A tehenek állandóan friss és jóízű takarmányt kapnak, s így termelőképességük sokkal nagyobb, mint az istállóban végzett takarmányozás -esetén. A sávos legeltetéskor a szarvasmarhák két hordozható villanypásztor között mozognak. Az egyik villanypásztor elválasztja a legeltetésre szánt sávot a többi takarmánytól, a másik korlátozza a szarvasmarhák mozgását a két nappal azelőtt lelegeltetett területen. A szarvasmarhákat 2 — 2,5 óra hosszat legeltetjük, aszerint, milyen a legeltetésre szánt takarmány minősége. A legeltetés után az állatokat a kifutókba tereljük. A hereféléket akkor a legajánlatosabb legeltetni, amikor elérik a 40 — 50 cm-es magasságot. A teheneket száraz tömegtakarmánnyal etetjük mielőtt kihajtjuk a hereföldekre, hogy így megelőzzük az állatok felfúvódását. A hüvelyes gabonakeverékeket a gabona teljes kikalászosodásáig legeltethetjük. Akkor érjük el a legkisebb veszteségeket, ha keverékek alávetése 70—’ 80 %-ban hüvelyest tartalmaz. A kukoricát a tehenek nagyon szívesen legelik, mert édes. Mivel a kukorica szénhidrátos takarmány, ajánlatos hüvelyesekkel együtt keverékként vetni. Ha a kukoricát egymagában legeltetjük, akkor az állatokat fehérje tartalmú zöld takarmánnyal póttakarmányozzuk. V. Cunderlík, J. Kubán (Bratislava)
