Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-25 / 59. szám

CUBA SI,YANKEE NOI Battista uralma alatt céltudatosan elfojtottak minden törekvést arra néz­ve, hogy Kubának saját nemzeti ipa­ra lehessen. A forradalmi kormány részletes iparosí­tási tervet dolgo­zott ki, melynek megvalósításából a szocialista tábor országai is részt vállaltak. Képün­kön a Patrice Lu­mumba vegyi kom­binát igazgatója, A. Fernandez az üzem főmérnöké­vel J. Merlinnel. rikai pénzzel és fegyverekkel támo­gatott fasiszta diktátor, Battista uralmának. A sziget népének harcát 1959. január 1-én koronázta győze­lem. A terrorrendszer megbukott, Battista menekülni volt kénytelen az országból és Kubában független nem­zeti kormány vette át a hatalmat. A nép forradalmi mozgalma meg­törte a nagybirtokosok, cukorgyári mágnások és spekuláns bankárok ha-/ talmát, szétzúzta a népellenes rend­szer teljes politikai és katonai gépe­zetét. Az országban céltudatos ter­vezéssel és komoly feladatok kitűzé­sével és teljesítésével láttak munká­hoz, hogy végkép megszabaduljanak az amerikai nagytőke befolyásától. Jelszavuk azóta is a „Cuba si, yankee no!“ — azaz Kuba igen, de ameri­kaik nélkül! Hiábavaló volt tavaly az USA kísérlete is, amikor ellenforra­dalommal szerették volna szétzúzni a kubai szocializmust. A nép újra győzött. A legelső feladatok egyike volt az egészségügyi szolgálat megjavítása hiszen a szigeten 1000 újszülöttből 110 az első születésnapját sem élte meg. A népnevelés terén pedig Cast­­roék másfél év alatt felszámolták a* írástudatlanságot. Csere a bársonyszékben IX ilenc évvel ezelőtt, 1953. július 26-án fiatal forradalmároknak a Moncada-laktanya elleni halálraszánt támadásával kezdődött a kubai tör­ténelem legújabb és legdicsőségesebb fejezete. A Fidél Castro által vezetett kis csoport ezzel a rajtaütéssel in­dított a forradalmi Oriente tarto­mányban nyílt harcot a fasiszta dik­tatúra ellen. Kilencvenöt bátor fia­tal ember — diákok, munkások és értelmiségeik öreg puskákkal, pisz­tolyokkal törtek a moncadai helyőr­ség álig felfegyverzett legénységére. Közülük 83 az életével fizetet, tlzen­­ketten, élükön Fidél Castroval pedig a Sierra Maestre hegységbe mene­kültek, ahol később bekerítették és végül elfogták őket. A Moncada el­leni fegyveres támadás előjátéka volt a kubai nép győzelmes forradal­mának, amely véget vetett az ame-Ülésezett Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) David elvtárs nagy figyelmet szen­telt a szlovákiai kerületek mezőgaz­dasági, termelési és felvásárlási fela­datai teljesítésének. Hangsúlyozta, hogy a pártnak, a nemzeti bizottsá­goknak, tömeg- és társadalmi szer­vezeteknek fokozniuk kell a politikai és szervező munkát, főként az állat­­tenyésztési termékek felvásárlási feladatainak teljesítése érdekében. David elvtárs beszámolója végén megindokolta a CSKP új alapszabály­zatának tervezetét és elemezte a szlovákiai pártszervek és szervezetek feladatait a kongresszus előtti vitá­ban. A párt politikai munkájának jelen­legi helyzetéről az iparban, az épí­tészetben és a közlekedés szakaszán, valamint a pártszervezetekre háruló feladatokról Jozef Kríz elvtárs, az SZLKP KB titkára számolt be. Érté­kelte Szlovákia ipari fejlődésének ed­digi eredményeit és rámutatott a dolgozóknak növekvő kezdeményezé­sére a CSKP XII. kongresszusa tisz­teletére. Szlovákiában a XII. kong­resszus brigádja címért mintegy 4000 kollektíva, több mint 800 műhely- és üzemrészleg, 153 üzem és vállalat versenyez. Jelentősen megjavult a terv teljesítése a szén és vasérc bá­nyákban valamint egyes más üze­mekben. Végezetül hangsúlyozta, hogy fő feladatunk a dolgozók moz­gósítása a terv teljesítésére. A vita, amelyben 20 elvtárs szólalt fel, megerősítette a beszámolóban foglalt álláspontok helyességét. A CSKP kongresszusa időpontjának megváltoztatásával kapcsolatban az SZLKP KB jóváhagyta, hogy Szlová­kia Kommunista Pártjának kongresz­­szusát 1962. november 23-ra hívják össze. Új gép a mezőgazdaságban A komáromi Mezőgazdasági Gépfejlesztő Üzem ismét új géppel gazda­gította mezőgazdaságunkat. Az MO-20 csávázó avagy pácoló gép (képün­kön látható) nagy teljesítményű, óránként 10 — 23 mázsa gabonát pácol (a gabonanemű szerint) s önműködően adagolja a szükséges mennyiségű csávázószert. — A gép legna­gyobb előnye — tá­jékoztatott Vankó Lajos, az üzem ter­vezője —, hogy energia felhaszná­lás nélkül működik, udniillik a mag ön­súlyával hajtja a turbinát. A csávázógép az állami vizsgáló bi­zottság előtt kitű­nőnek bizonyult, s ágyszintén megelé­gedéssel használ­ják a járási felvá­sárlási üzemek, va­lamint a szenei traktorállomás, az őgyallai és az opo­­nicei állami gazda­ság. Az eddigi ta­pasztalatok az MO- 20 csávázógép leg­jobb ajánlólevele. (bsg) avagy egyik süllyedő hajóról a másikra? Nemzetközi politikai körökben nagy vissz­hangot váltott ki Mac­millan miniszterelnök kormányátalakítása. Jó­formán az egész angol kabinetet kicserélte. Egyesek szószerint az alsóház hátsó padsorai­ból kerültek a minisz­teri tárcához. Egy dolog azonban meglepő az új angol kormány névsorának ol­vasásakor. Nem találni közte a gyarmatügyi miniszter nevét. De ne essék félreértés, nem véletlenül maradt ki. A minisztériumok között sem található. Pillanatnyilag megté­veszthetné az olvasót: talán nincsenek Angliá­nak gyarmatai? Nem így van. Még jónéhány gyar­mata van. A kérdés csu­pán az, hogy Macmillan taktikai húzásnak' szán­ta-e a gyarmatügyi mi­nisztérium feloszlatását, amely évszázadokon ke­resztül Anglia uralmá­nak megtestesítője volt a gyarmatok felett, — avagy kénytelen az igaz­sággal szembenézni... Hiszen lényegében egy funkciőnélküli hivatal­ról lett volna szó. A hírhedt miniszté­rium utolsó főnöke, Mr. R. Maudling azonban nem vesztette el a mi­niszterelnök kegyeit. „Érdemei" közé sorol­ható többek között az, hogy ha mást nem is tett, de fékezni próbál­ta az angol gyarmatbiro­dalom szétesését, mely a második világháború után lavinaként indult meg. Ez a folyamat pe­dig Mr. Maudling aka­ratától függetlenül tör­tént ... Tehát bársonyszék ide, bársonyszék oda, Maud­ling nem maradt ki az új királyi kormány név­sorából. Különösen a Közös Piac körüli gaz­dasági-politikai huza­vona közepette súlyos pénzügyi nehézségekbe került Anglia pénzügy­­miniszterének, a külön­ben jól ismert Selwyn Lloyd menesztése után Macmillannak „az égből pottyant“ egy „alkal­mas" ember. Mr. Maud­ling lett az új angol pénzügyminiszter. Vajon Maudling „ta­pasztalatait“ akarja fel­használni a szigetország főnöke, hogy kihúzza a csávából Angliát. De mi lesz, ha Maudling új be­osztásának és tevékeny­ségének sorsát ugyan­csak „magasabb fóru­mok" szabják meg?-tg-nk***************** *** tctrkirk ******* ****** *************** **r******.-hicA-k-kiri'1r1'******i'i'ic** »♦***»★*★»★*****■»» ***** Kiállítás, amely a jövőt mutatja A *^z autóbusz az aranyosmaroti országút peremén fekvő Horná-Ma­­lántáig vitt — s minthogy jármű to­vább nem közlekedett — gyalog bandukoltam el a dolná-malántai kastélyba. Valaha a lengyel Zámojsky grófnőé volt, aki egy szakállas, térd­­szóknyás Buchmann nevű skót ten­geralattjáró-kapitányhoz ment férj­hez, s az idegen uraságok nagysze­rűen éltek a zoboralji dolgozók ve­rítékéből. Ma a kastély a népé, s fa­lai közt működik a Nyitrai Állandó Mezőgazdasági Kiállítás igazgatósága. Előttem a nyári napfényben ezüstö­sen csillogott az új országút, me­lyet távolabb a Zobor-zsibricai hegy­vonulat opálos színekben kísért. Ge­rencsér új, piros háztetői pedig egész a kastélyig integettek. Hátul a szur­­doki emelkedés, mely mögött egy népes, örökmeleg taváról híres köz­ség fekszik — Pográny. Kékzubbonyos mezőgazdasági dol­gozó vezetett el az igazgatói szobáig. Juraj Ostravsky elvtárs, az állandó mezőgazdasági kiállítás igazgatója nem volt otthon, de helyettese, Ig­nác Michina elvtárs készségesen szolgált felvilágosítással. — Mióta működik az állandó mező­­gazdasági kiállítás és mi a hivatása? —1962 január elseje óta létezünk és nemzeti vállalat vagyunk, amely­nek közvetlen felettese a Földműve­lésügyi Minisztérium. Ami pedig a 2 iííwúíyv 1962. július 25. kiállítás hivatását és feladatait illeti, erre vonatkozólag utalhatok az alap­szabályainkra. A kiállítás, amely 5-10 évvel jár majd az általános mezőgazdasági színvonal előtt, utat és módszert mutat a mezőgazdasági üzemeknek és dolgozóiknak, miként növelhetik a termelést, a munkatermelékenysé­get és miként csökkenthetik legjob­ban az önköltségeket. Rámutat majd arra, hogy lehet felhasználni a me­zőgazdaság tartalékait, miként nö­velhető a talaj hozama, milyen ered­ményeket mutat fel a gépesítés, ho­gyan kell helyesen alkalmazni a mű­trágyát, és mindazt, ami a hozam növelésére vezet. A kiállítás egyaránt felhasználja a tudomány, a gyakor­lat és a kutatás legújabb eredmé­nyeit. A legeredményesebb növény­­kultúrát és állattenyésztési fajokat mutatja be, szóval a kiállítás afféle szemléltető gyakorlati iskola lesz. — így tehát főként belföldi jelen­tősége lesz? — kérdezem. Michina elvtárs igenlőleg felelt, de hozzátette, hogy ez korántsem zárja ki a külföldi érdeklődést. De hát most még csak a kezdetén vannak. Az első évben főként a talajjavításra helyez­ték a súlyt, a víz le- vagy beveze­tésére és talajelrendezésre. Megtudtuk, hogy az állandó mező­­gazdasági kiállítás, amely ma 2976 hektár területet ölel fel (ebben 23 ha szőlő), 1965-ben már 3600 ha-on működik majd, és ebből 110 ha lesz a szőlő, 30 ha az eper, amely a csi­tári hegyek alatt már most is szép eredményeket mutat fel, továbbá 12 ha lesz a komló, 50 ha pedig a gyü­mölcsös. Másfél ha-t a speciális kul­túráknak tartalékoltak. Az állandó mezőgazdasági kiállítás alapját a Földművelésügyi Minisztérium 800 ha-os birtoka képezi (Horná Malanta és Mikov Dvor), ehhez járul hozzá a Chrenovai Állami Gazdaság 1100, a környékbeli szövetkezetek 1000 hek­tárja. így a kiállítás területileg Vei­ké és Maié Janíkovce, Lapás, Nitra­­ny, Horné Krskany, Gerencsér, Csi­­tár és Malánta területére terjed ki. Három termelési központja lesz: Horná Malanta, Janíkovce és Mikov Dvor. A kiállítás bejárata Nyitrán lesz, közvetlenül az épülő egyetemi negyed mögött, a folyó túloldalán, a tízemeletes mezőgazdasági főiskola internátusa tövében. A kiállítás vezetősége már most kidolgozta, hogyan fogják a terme­lési ágakat fokozatosan gépesíteni. A munkaerők (fizikai dolgozók) szá­ma ma 150-nel nagyobb, mint 1965- ben lesz, pedig addigra a terület megnagyobbodik. Az emberi munka­erő helyébe a gép kerül. Most 11 traktor dolgozik, de 1965-ben már 30 traktor lesz. Ma 74 igavonó van, de 1965-ben számuk 20-ra csökken. — Milyenek a kiállítás távlatai a gabonatermelés és az állattenyésztés terén? — Beszéljünk egyelőre az 1965-ig terjedő időszakról. Idén a búza hek­tárhozama 27 mázsa, 1965-ben 33 má­zsa lesz. Árpából 26 q helyett 32 q, kukoricából 34 helyett 44 q, cukor­répából 280 q helyett 370 q. A Vel'ké Janíkovce-i repülőtérről idén is star­toltak már gépeink, amelyek a föl­deket légi úton műtrágyázták. Nagyszabású az építkezés is. Jövő­re elkészül a 600 férőhelyes tehén­istálló, 1964-ben a másik, amelyben 560 szarvasmarha jut szabadistállóz­­tatáshoz. 1965-ben készül el a ba­romfifarm, amelynek befogadóképes­sége 36 000 lesz. A marhaállomány is növekszik. Ma 1330 darab az állo­mány, 1965-re 2346 darab lesz. Míg idén egy tehénre az évi tejhozam 3000 liter, 1965-re 3250 literre emel­kedik. 19f)2-ben darabonként 62 deka a napi súlygyarapodás, 1965-ben 74 dkg lesz. — Milyenek a kiállítás kapcsolatai a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolával? — Az állandó kiállítás nemcsak a mezőgazdasági főiskolával működik együtt, de a nyitrai és a piestany-i kutatóintézetekkel is. Az idén 70 fő­iskolás volt gyakorlatszerzésen a ki­állításon, Horná Malantán és Mikov Dvorban laktak. Tehát a bejárat, amely a főiskolai negyed mögött nyílik majd, nem lesz csupán jelkép. — A kiállítás persze az idén fog először aratni? — tettem fel a bú­csúkérdést, amelyhez Michina elvtárs azt fűzte hozzá, hogy bár az első aratáskor a kiállítás még nem mu­tathatja be azt, amit a közeljövőben, de a kukoricával együtt már így is 1503 ha-ról takarítják be a termést. Mártonvölgyí László (Nyitra) ! Takarékoskodjunk a fekete arannyal Ha hazamész a munkából, bekap­csolod a rádiót, avagy a televíziót, egy kézmozdulattal bevilágítod a szo­bákat s ma már anyagi és szellemi kultúránk ezen fokán, nehezen tud­nád elképzelni, másképpen is lehetett és volt, hogy villany helyett mécses pislákolta a fényt. Villanyáram. Mi­csoda vívmány! Mi mindent hoz moz­gásba, szinte gyáraink üzemeink, il­letve egész népgazdaságunk vérke­ringésének mondható. S mivel fejlett technikával rendelkező ipari állam vagyunk, nagyon nagy mennyiségre van szükségünk belőle. Ha villany­áramra, akkor elsősorban szénre, hi­szen ma még csak villanyáramunk egy harmadát termelik vízierőműve­ink. Tehát, alapforrása a szén marad, a fekete arany. Találó elnevezés, mert valóban aranyat ér, azért is, mert energia fejlesztésünk szíve, s azért is, mert csak korlátozott meny­­nyiséget nyújt a természet. Nem tudunk annyit fejteni, ameny­­nyit korszerű technikánk, az iparban, s ma már a mezőgazdaságban is megkövetel. Gondoljunk a létesített istállókra: fejőgép, takarmánykeverő, önitató és etető, vagy ott vannak a baromfikeltetők, a kertészetben a melegágyak, sőt sok helyütt már mű­­dohányszárítók is találhatók. Nem beszélve falusi kultúréletünk színvo­naláról, a mozikról, rádióról, a szá­mos televízió készülékről, mosógép­ről stb. hosszú ideid sorolhatnánk, amíg megnevezhetnénk mindazt, amit a villany azaz a szén „kelt életre“. Ha mindezt látjuk, tudatosítjuk ön­magunkban, akkor könnyen rátapin­tunk annak lényegére, miért kevés a szenünk, s miért hangzik napipa­rancsként: Takarékoskodjunk a szén­nel!, a szénnel, a villanyáram, az energia hőforrásával. Országszerte széleskörű takarékos­­kodási mozgalom indult népgazdasá­gunk összes termelési ágazatában. A szocialista munkaverseny, a szocia­lista munkabrigád címért versenyző kollektívák, valamint a CSKP XII. kongresszusára tett kötelezettségvál­lalások nagyon szép eredményeket mutatnak fel. Például csak a villany­hőerőművek dolgozói 110 000 tonna szenet spóroltak meg a megszabott normatívákból. A kelet-csehországi kerületben 262 üzem kapcsolódott be a mozgalomba, s fogyasztásukat eb­ben az évben 12 597 tonna fűtőanyag­gal és 873 235 kWh árammal csökken­tették. Hasonló eredményekről szá­molhatunk be köztársaságunk többi kerületéből is, csakhogy mindezeket nagyobb részt az iparban találjuk. Mezőgazdaságunkban, amely ma már szintén nagy fogyasztója ener­giatermelésünknek, kevés példát ta­lálunk arra, hogy üzemei bekapcso­lódtak volna ebbe az országos moz­galomba. Pedig nagyok a lehetőségek, nagyok a tartalékok. A sok közül íme egy konkrét példa. Ott jártunk Bá­­torkeszin és a következőt hallottuk Szabatka Jánostól, az EFSZ dohány­­termesztésének vezetőjétől. — Tíz, de legalább nyolc vagon szénre lenne szükségünk — mondot­ta— hogy a dohányszárítást szerző­dés szerint elvégezhessük. — De hiszen van elég természetes szárítójuk... — Van. De a lévai dohányüzem, amellyel szerződést kötöttünk, úgy kívánja, hogy minél gyorsabban szál­lítsuk el a dohányleveleket. — Pedig takarékoskodni kell a szénnel. — Hát mi nem is vagyunk hívei a pazarlásnak. Ha csak arról van szó, nálunk igazán van hol a dohánynak megszáradnia szén nélkül is ... Mi megértjük, hogy a dohányfel­dolgozó üzemnek biztosítania kell a munka folyamatosságát. De kérdez­zük, hogy valóban nem lehet-e úgy megszervezni a munkát (akkor ami­kor a fontosabb iparágakban nagy szükség van a szénre), hogy műszá­rítás nélkül se legyen fennakadás a gyár termelésében? Kérjük, gondol­kozzanak el fölötte az illetékesek. Hiszen csak ebben az egy faluban 8 — 10 vagon szén megtakarításáról van szó. S hány ilyen falut találunk? Ha tovább kutatnánk, ehhez hason­ló példákat találnánk mezőgazdasá­gunkban. Gondolkozzunk csak el e probléma felett és tárjuk fel a ta­karékoskodás tartalékait. Szükséges és megéri, hiszen saját életünk szín­vonalának emelését segíti elő. Ha nem pazaroljuk a fűtőanyagot több villanyáramot irányíthatunk újabb és újabb gépek beindítására, azaz nép­gazdaságunkban még nagyobb lehe­tőségeket nyitunk új értékek kiter­melésére. Szóval végeredményben ar­ra is, hogyha hazajösz a munkából, ne csak tizedik házban kapcsolhasd be a televíziókészüléket, hanem min­den egyesben. -bsg—:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents