Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-07-22 / 58. szám

Kifizetődik a jó szervezés A szímői szövetkezetben, amely tudvalevőleg a járás egyik legjobb szövetkezete? az elmúlt években fájó pont volt a baromfitenyésztés. Bár­mennyire is törték a fejüket a veze­tőségi tagok, hogyan tegyék jövedel­mezőbbé a baromfifarmot, ez soha­sem akart sikerülni. Sok vezetőnek az volt a véleménye, hogy az egész baromfitelep fertőzött, át kell he­lyezni máshová, hogy elkerüljék a nagy csirkeelhullást. Ez volt tehát a helyzet a múltban. S most nézzük meg, hogyan oldották meg a szímőiek ezt a megoldhatat­lannak látszó kérdést. A baromfitelep dolgozóit elsősor­ban is két csoportba osztották. Mind-: két csoport versenyez a szocialista munkabrigád címért. Kötelezettséget vállaltak, hogy idén az elhullást 5,8 százalékra csökkentik, holott a szö­vetkezet vezetősége az évi tervben 15 %-os elhullással számol. A cso­portok állják szavukat. Az első fél­évi mérleg szerint az egyik csoport, amelynek tagjai: Kollár Gyula, Illés Hermann stb. 3 %-ra, a másik cso­port pedig 6 %-ra csökkentette a csirkeelhullást. Jó munkájáért meg kell említeni Královics Gyulánét, Ma­darász Elemérnét és Gyeszat József­nél Ezzel a jó eredménnyel nemcsak a szövetkezetesek elégedettek, hanem a csoportok tagjai is jól járnak, mi­vel a 15 %-os elhullás lecsökkenté­séért pótjutalmat kapnak az elhullás arányában. A januári 2000 csirkéből 855-el növekedett a tyúkállomány. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet az évi 400 000 tojásból az első félév végére 295 000-et már eladott. S mint örvendetes tényt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a mai napig a mintegy 6000 csirke felét már féregtelenítették. A baromfiállo­mány egészségi állapota kifogástalan. Nagy József (Szímő) Bevált az új A haladó tudomány a mezőgazda- Ságban is új és új lehetősége­ket tár fel, az új módszereket a ter­melés aztán átveszi a gyakorlatba. E téren élenjár a karvai szövetke­zet is, ahol a lucernát szintén hideg levegővel szárítják. Nemcsak mi nézzük meg, a szövet­kezetesek is nagy örömmel veszik, milyen könnyedén végzik az ember helyett az eddig olyan fárasztó beta­karítási munkát a gépek. Ugyanis a kaszálástól kezdve egészen a kazalo­zásig alig kerül sor az emberi mun­kára. Kaszálógép végzi az egykor oly végtelenül nehéz kaszálást, gép vonja össze a félszáraz szénát, a gép fel­szedi és pótkocsira szállítja, gép viszi a kazalhoz, gép szállítja a kazalra és végül gép végzi a szárítást is. Persze az eredmény itt sem jött létre önmagától. Bálint elvtárs, a szö­vetkezet gépesítöje és csoportja so­kat törte a fejét, hogyan lehetne megvalósítani az egyetemes gépesí­tést a takarmány betakarításánál. Az idén aztán kaptak rendsodrógépeket. A ventillátoros hideglevegős szárítást már ismerték, de a gépi munkák folyamatából még mindig kiesett a takarmánynak a pótkocsira feljutta­tása emberi erő nélkül. A sok fejtö­rés, vita és az ide vonatkozó szak­­irodalom tanulmányozásának ered-A másfélezer hektáros kéméndi szövetkezet gazdasági eredmé­nyei szegényesnek mondhatók. Az el­múlt években ugyan a munkaegység elszámolási értéke 3 koronával emel­kedett — minden esztendőben 1 ko­ronával —, de közelről sem merítik ki azokat a lehetőségeket, amelyekkel ez a szövetkezet rendelkezik. Némely dologra rávilágítok, ame­lyek a lassú előrehaladás okai. 90 hektárnyi háztáji szőlő A kétszázötven tagnak 90 hektár­nyi a háztáji szőleje. Ez mindenkor elvonta a tagság érdeklődését a kö­zöstől. De a Garamon-túli földek nyilvántartása is nagy problémának számított minden időben. Azóta bi­zonyos javulás mutatkozott a szőlők dolgában. A szövetkezet kiszántott 5 hektárnyi szőlőt. Ez a probléma rendezésének kezdete. Továbbá hatá­rozatot hoztak, hogy a tagok kötele­sek a 10 árnál nagyobb szőlő ter­mését leadni a szövetkezetnek. A ki­szántott szőlő helyett 3 hektárt 1961 őszén rigoliroztak, de ez év tavaszán a többi megmunkálása késett, és kel­lő időben nem volt alkalmas a talaj a szőlővesszők kiültetésére. Pedig a szövetkezet a másik oldalon felké­szült a szőlők pótlására; van kéthek­tárnyi anyaszőlőtelepe és tavasszal a 12 000 db nemes vesszőt is be tud­ta volna szerezni. Kéméndi gondok Bátrabban a kibontakozás útjára! Az eddigi intézkedés csak részlet­­megoldás, mert nem a szőlőből eredő jövedelem itt az elsődleges probléma, hanem a 90 ha-on lekötött munka­erő. Ha már hozzálátott a szövetke­zet a rendcsináláshoz, az első me­netben legalábh a szőlők felét kellett volna kiszántani, a még megmaradó rész bőségesen ki tudta volna elégí­teni a tagság jogos igényeit a tíz árnyi szőlőt illetően. Másodsorban a szövetkezeti új szőlő telepítésében sokkal következetesebben és szak­mailag kifogástalanul kellett volna eljárni. Huza-vonával, késlekedéssel nem lehet csatát nyerni. Márpedig itt arról van sző, hogy a munkaerők szétforgácsolását megakadályozzuk és megerősítsük a tagság viszonyát a szövetkezethez. Az idei év feladatait összevetve — hacsak egyszeri kapá­lást számítunk is — egy tagra közel 4 hektárnyi kapásnövény jut. Az ara­tás kezdete ugyan kitolódott, mégis félő, hogy ez az időnyerés nem lesz elegendő a növényápolás elvégzésére. Hiszen a közösben müveit háztáji kukoricával együtt 400 hektárról van szó. S amellett az évelőtakarmányok és a 115 hektár silókukorica ápolása is több munkaerőt igényel. A korai burgonya és a prémium A szövetkezet a terv szerint két hektáron termel korai burgonyát. Az első ültetvényt tönkretette a Garam áradása, de még pótolni tudták a kárt. Az új ültetés jó eredménnyel ke­csegtet. A kertészeti csoporton belül pre­mizálni kell a burgonya időben való felszedését. Erre dolgoztáig ki a pré­mium feltételeit. A további kérdések során kiderült, hogy a prémiumról vallott nézetük nem éppen megnyug­tató. „Miért és miből adjunk prémiumot, amikor az előlegek kifizetése is nagy gondot okoz“ — mondogatták. Még a tavaszi munkák első szakaszában kiérdemelt idényprémiumokat sem fizették ki. Rugalmasabb elemző és szervező munkát A helyzet mérlegelésénél le kell szögezni a kulcsfontosságú feladatok végzését, s premizálni azt. Inkább számbelileg kevesebb feladat elvég­zését premizáljuk, de valóban a leg­fontosabbakat. Gábris József technológia ményeképpen megszületett az ötlet. Addig-addig kísérleteztek, míg több­fajta kombájn alkatrészeiből meg­szerkesztették a rendfelszedőgépet, ezt a gépaggregátot, amely egy nap alatt — csupán 3 ember irányításával — felszed és pótkocsira szállít 250— 320 mázsa lucernaszénát, minimális üzemköltséggel és maximális emberi munkaerő megtakarítással. A szövetkezetesek a hideglevegős szárításnál is igyekeztek újítani. Okultak abból, hogy több helyen bal­eset keletkezett, a ventillátor-moto­rok kiégtek, stb. Ezért a ventillátort befelé helyezték, ellátták dróthálóval, a villanymotorhoz pedig csillagkap­­csolőt alkalmaztak. Ezzel az előbbi hátrányokat eltávolították. Most to­vább kísérleteznek, hogy eltávolítsák a nehézséget, amely a szárítás befe­jezése után a ventillátor kiszerelésé­vel jár. KUKEL IMRE (Karva) Levelekből röviden Vághosszúfalu. Kétmenetesen taka­rítják be csaknem 300 hektár gabo­nájukat a vághosszúfalusi szövetke­zetesek. Mészáros Árpád traktoros és Molnár József gépkezelő az első napon 13 hektáron vágta rendre az árpát, amely előreláthatólag megadja a 33-34 mázsát hektáronként. (Vadovics József, Galánta.) Búcs. Palántázzák, 10 hektárba a takarmánykáposztát a búcsiak, azzal a tudattal, hogy a silókeverékekkel együtt vitamindús takarmányt bizto­sítsanak a közös állatállománynak.' (Mikié Erzsébet, Búcs.) • • • HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 57. számában a „Frissítőket a dolgozóknak“ c. cikkünkbe sajtó­hiba csúszott be. Toporec helyett tévedésből Topolovecet Irtunk. Kér­jük ezért olvasóink szíves elnézését. Szerkesztőség Anni az élet útján Pár hete, hogy bezá­rultak az iskolák kapui. Egyesek számára csak a nyári vakáció idejére, másokéra végleg. Pár hete búcsúzott el Morvái Anni.ebe­­di kislány az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskolától, ahol i, élményekben gazdag esztendő után lépett az élet útjára. Anni az érettségi vizsgákon kitüntetett lett. Aktív kulturális munkát is fejtett ki, az iskola irodalmi kö­rének volt a vezetője. Továbbra is hű marad a kulturális munkához, és a munkahelyén is odaadó híve akar lenni minden kulturális meg­mozdulásnak. — Kicsit félek az élet­től — mondja — mert a nehézségekkel ma­gamnak kell megküzde­ni, de bízom erős aka­ratomban. Bízom abban, hogy helyt tudok állni. Bízom, hogy munka­helyemen a szövetke­zet vezetői segítsé­gemre lesznek'. Szöveg és kép: Kajtor Pál (Zsély) Gépjavítók a búzamezőn Az összes gabonát kétmenetesen • 12 nap alatt végeznek • A legjobbak 15 000 korona jutalmat kapnak • A versenyt na­ponta értékelik A jó előkészület fél siker — tartja a közmondás. Ez a véleménye Boros Józsefnek, a tósnyárasdi szövetkezet elnökének is. Ellenben mégsem elég a jó előkészület, ha később rossz lenne a szervezés. Nézzük csak, mi­lyen újdonságot vezetnek be a tós­­nyárasdiak. Többször előfordul, hogy kint a föl­deken elromlik a kombájn, vagy más gép. Ilyen esetben a kombájnvezető és segítőtársa bemegy a műhelybe, és kezdődik a javítás. Tósnyárasdon ez nem így lesz. A gépjavító-csoport dolgozói, akik a szocialista munka­brigád címért versenyeznek, úgy ha­tároztak, hogy munkahelyeiket a nyár folyamán áthelyezik a földekre, és ott, a helyszínen javítják a gépeket. Ezt azért csinálják, hogy a kombájn mielőbb üzemképes legyen, s ne te­gyen fölösleges kilométereket. A szövetkezetnek elég kombájnosa van. Ha a szükség úgy kívánja, két váltásban dolgoznak. A kiváló ered­ményeket elért gépkezelők összesen 15 000 koronát kapnak a szövetkezet­től jutalomként. A versenyt naponta értékelik. A kombájnosok és gépjavítók jó összmunkája és az új technológia segítségével a szövetkezet 12 nap alatt elvégzi az aratást. Az összes gabonát kétmenetesen vágják. Krajcsovics Ferdinánd (Galánta) Kihalt a tanya. Sem embert, sem állatot nem észlel az emberi szem. Az ósdi istálló ajtaja tárva nyitva, valahol legelhet a jó­szág. Hogy a tehenek szálláshelye a rozzant épület, egy ócska szekrény­ben beakasztott két fehér köppeny árulja el. Igaz, hogy a köppenyek csak messziről fehérlenek egy kicsit. Közelebbről nézve térkép színük van. Régen láthattak mosóteknőt. De ha egyszer előírás a fehér köppeny, miért ne tartanák be a Leszenyei Állami Gazdaság apátújfalusi részle­gének fejői is? A major udvara egy kissé Pató-Pál gazdaságához hasonló. Szétszórt trá­gyadomb közepén égnek meredő ta­licska fogantyúja látszik. Odébb a fé­szer alatt műtrágyakupacok emelked­nek. Régen rakhatták ide — alaposan megkövesedtek. Vannak gazdaságok, ahol műtrágyahiányról panaszkodnak. Ügy látszik néhol fölösleges is van. De talán mégis tévedtünk? Mintha emberek mozgolód­nának a tanya túl­só végén. Ügy van. Egy szerelőruhás csoport van a trak­torok sokasága kö­zött. Traktoristák. Ar­ról tanácskoznak, hogyan lássanak hozzá a mélyaimo­­zású szabadistálló­ból a trágya kihor­dásához. Csupa pi­rospozsgás arcú fiatalok. Egy 16 ta­gú komplex brigád tagjai. Tavasszal alakultak. A hiva­talos formák sze­rint szerződést is kötöttek. A brigád nagy lendülettel látott a munkához. A cudar időjárás ellenére határidőn belül végezték el a tavaszi munkála­tokat. A széna betakarításnál is je­leskedtek a fiúk. Még az ipolykeszi részleg kisegítésére is jutott idejük­ből. Bánjunk az emberrel emberségesen Az eltelt néhány hónap elég volt arra, hogy Trencs Vince vezetésével jó kollektíva kovácsolódjon össze. A keresettel is elégedettek. Mégis van panaszuk. — Amikor megalakultunk, azt ígér­te az állami gazdaság vezetősége, hogy kéthetenként értékelik majd a brigád munkáját — panaszolja sérel­müket egy zömök szőke traktorista. Már közel három hónap telt el és a értékelésre eddig még nem hívták. Az idényprémiumról is szó esett az alakulásnál. Ha azt már nem is ka­punk, legalább azt mondaná meg va­laki, hogyan vannak megelégedve a munkákkal, jól vagy rosszul dolgo­­zunk-e. „ígéret szép sző, ha megtartják, úgy jó". Ügy látszik az állami gazda­ság vezetői nem ismerik ezt a köz-Tanácskoznak a brigád tagjai mondást. Megfeledkeznek arról, hogy a komplex-brigádban húsból és vér­ből való, gondolkodó fiatalemberek vannak, akik tudni szeretnék, hogyan néznek elvégzett munkájukra. Tapo­gatődzók, kezdők ők ebben az új munkaszervezési formában. Jó volna, ha valaki megfogná a kezüket, bíztat­ná őket, elvinnék egy tanulmányi ki­rándulásra, egy olyan mezőgazdasági üzembe, ahol már régebben működik komplex-brigád. Ezt kérik, várják a lelkes fiatalok. De mintha megelevenedett volna a gazdasági udvar. Innen-onnan ebédre sietnek a gazdaság dolgozói. Móc János is a békétlenkedö gyom­rát sietne kielégíteni. De ha már ve­lünk találkozott, van sürgősebb, fon­tosabb is mint az ebéd. Az éhség is kellemetlen érzés, de a gazdaság szorgalmas kocsisának van ettől még sokkal fájóbb, bántóbb érzése, mely éjjel-nappal marcangolja. Már elég régen megsebezték az érzékeny be­csületes munkás lelkét és sebzik napról-napra. Közel három éve a Szabad Föld­műves felkérte, hogy küldjön tudósí­tásokat az állami gazdaság életéből. Móc elvtárs örömmel vállalta ezt a feladatot. Hogy pontos legyen a kül­dött tudósítás a gazdaság egyik veze­tőjéhez fordult adatokért. Szerette volna megnézni a termelési terveket. Nem gondolta, hogy ilyen kellemet­len fogadtatásban részesül. — Még mit nem akarnál! „Torony­órát aranylánccal?“ — Vedd tudomá­sul, hogy a terv, az titok. Azt nem kötjük a te orrodra! (Sajnos, még ma sem ismerik jól a dolgozók a kitűzött feladatokat.) No, ezt megírhatod - adtak neki aztán egynéhány sor ada­tot, s közben valaki gúnyosan meg­jegyezte: „Móc már nem lesz kocsis, hanem újságíró!“ Móc, aki úgy ismerte a gazdaságot, mint a tenyerét, látta, hogy a kapott adatok nem felelnek meg a valóság­nak. összegyűrte hát és eldobta, majd ceruzát kotort elő az asztalfiókból és megírta az igazságot, akkor is és később is. Az igazság néha fáj. Egyes veze­tőknek fájt, hogy Móc az újságnak írt levelében nemcsak a jót, hanem a hibákat is megírta. Azóta szálka lett egyesek szemében. A sovány, középkorú férfi elfáradt az örökös harcban s azért panaszko­dik. Móc elvtárs nagyon jól látja azo­kat a kivételezéseket, amely a rész­legükön történik, hiszen 1956 óta ő vezeti a ledolgozott órákról a nyil­vántartást. Vérig bosszantja, amikor saját szemével látja, hogy valaki a saját kukoricáját kapálja és ugyan arra az időre trágyahordásért van neki nyolc óra beírva. Vannak olyan esetek is, hogy ugyan az a tizen­kilenc mázsa széna négyszer is fel lett adva kocsira. Fekete fuvar is meg van engedve azoknak, akik gyak­ran koccintanak a részlegvezetővel. Ezek a munkában Is válogathatnak. Részükre egy-két órával többet írni, nem a világ. Miért ne? Hiszen „kéz kezet mos“. Előfordult olyasmi is, hogy többet raktak le 7 mázsa dará­val az előírt mennyiségnél az egyik sertésgondozóhoz, aki „véletlenül“ a részlegvezető felesége volt. Sok, ami sok. Az embertelenség teteje csak most következik. A mun­kás, a dolgozó ember legbecstelenebb megalázása. A részlegvezető néha a kakastolla­sok módszerét is alkalmazza. Két év­vel ezelőtt az éjjeli őr ismerkedett meg kemény öklével. Ez év májusá­ban Sladovník Pált rugdosta össze és lökte fel. Pali bácsit, a gazdaság egyik legöregebb dolgozóját, aki 1925-ben mint béres kezdte itt. Min­dig megbecsülték jó munkájáért. Most is a gazdaság növénytermesz­tési technikusa. Restelkedik Pali bácsi. Nem is akar az esetről beszélni, ö talán jobban szégyenli, mint aki csinálta. Felforr az ember vére, ahogy el­nézi cserzett arcú őszeshajú embert. Nekem talán jobban fáj, amit hallok, mint Pali bácsinak az Utleg. Minden­féle rossz vezetési módszerről hal­lottam már, de ilyenről... Felhábo­rító! Fekete — fehér? Igen - nem? Kicsi tanyavilág. Néhány család él itt szépen berendezett új házakban. Móc Jánosba is négy kedves gyerek csimpaszkodik. Olyanok mint a viruló pipacsok. A boldogság tanyája lehet­ne ez a major. Talán sehol nincsenek úgy egymásra utalva az emberek, mint ilyen kis tanyavilágban. Mégis a lakásokat elválasztó közfal úgy emelkedik emberek, családok közé, mint valamilyen bevehetetlen erőd. Nincs jóakaró, jóbarát, aki segítsé­gükre sietne az erőd bevételéhez. Az igazgatóság kastélya alig másfél kilométerre van az emberi lelkeket marcangoló harctól. Mégis alig tör­ténik valami a nézeteltérések meg­szüntetésére. Talán egy népdal két verssorával jellemezhetnénk az -igaz­gatóság magatartását: „Vagy alusznak, vagy nem hallják, Vagy talán nem is akarják!“ Tóth Dezső ffömfor 5 1962. július 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents