Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-22 / 58. szám
Állattenyésztésünk mérlege Gallo Gusztáv mérnökkel, a szőgyéni szövetkezet zootechnikusával az állattenyésztésben elért félévi eredményekről beszélgetünk. Leszögezi, hogy a szűkös takarmányadagolás mellett is figyelemreméltó eredményeket értek el az első félévben. Sertés- és marhahúsból a tervezettnél több mint 260 mázsával adtak el többet. így pártunk XII. kongresszusára tett kötelezettségvállalásukból 290 000 koronát már teljesítettek. Mindez az állattenyésztésben dolgozó szövetkezeti tagok odaadó és szorgos munkájának köszönhető. A szarvasmarha hizlalásnál meg kell említeni Nágel István és Moncz György csoportját, akik 82 dkg átlagos súlygyarapodást értek el naponta. A sertéshizlaldában Vavrecky József, aki egyedül 200 sertést gondoz, annak ellenére, hogy a tervezett napi 2,5 kg abrak helyett csak 1,80 kg-ot kap, mégis 46 dkg-os súlygyarapodással dicsekedhet. A hiányzó abrakot zöldtakarmánnyal és speciális burgonyasilóval igyekszik pótolni. A malacelválasztásnál még szebbek az eredményeik, mert az -egész évre tervezett 13 malacból eddig már átlagosan 7,5 darabot választottak el. Minden előfeltétel megvan arra, hogy ez év végéig anyasertésenként 14 — 14,3 darab lesz a malacszaporulat, Az anyasertés-gondozók közül Benye Rozália 7,3, Jónás Eszter 8,3 és Kanozsai Teréz 8,1 malacot választott el eddig átlagosan anyakocánként. Galló mérnök dicsérőleg emlékszik meg Kunyik Balázs csoportvezetőről, aki a Kisfarm vezetője. Balázs bácsi amellett, hogy teendőit az istállókban igen odaadóan végzi, nagy gondot fordít még az istállók környékének rendbentartására, továbbá a begyűjtött takarmány helyes kazalozására. Az állattenyésztésben elért szép eredményekhez nagyban hozzájárult a szövetkezet takarmányos-csoportja is. ; A takarmányos-csoport vezetőjének szavai szerint külön dicséretet érdemelnek Metz Pál és Dékány Béla kocsisok, akik már több mint 12 éve a takarmánybekészitésnél dolgoznak, és a mai napig még egyetlen igazolatlan hiányzásuk sem volt. Amellett, hogy naponta sokszor — különösen ünnepek előtt - 14-16 órát is dolgoznak, munkájukkal mint a csoportvezetők, mind pedig az állatgondozók nagyon elégedettek. Pék László (Szőgyén) Ilyen probléma is van A megnagyobodott csallóközaranyosi szövetkezetben több jó ismerőssel találkoztam. Hajtott a kívnácsiság, hogy egyről-másról kérdezősködjék.- Tavasszal jártak itt az újságírók — mondják. Az idény — gondolom magamban. Olyankor nagy halat lehet fogni. De hét ez is hozzátartozik a szakmához. Szabadkoznak többen is, hogy most csínján a dicsérő szóval. Azt hittem, sereghajtók a járásban, pedig nem így áll a bál. Martin Medvedik, agronómus azt mondja, csak már aratni lehetne. Türelmetlenkednek az emberek. Rátapintok egy-két dologra.- Hát a kapások? Ismétli a kérdést.- Semmi baj. Pedig négyszázhatvan hektár kapásunk van, ebből a kukorica háromszáztizenhárom hektár. — Felsorolja a többit is. Ha nagy számot hall az ember, önkénytelenül is a gépekre gondol, különösen, ha munkaerőigényes növényekről van szó. Azt mondja az agronómus, meg Horváth Géza csoportvezető, hogy a répa és a kukorica erősen várják a kombájnt. Mivel most a kapálás idényét is éljük, ez iránt érdeklődünk. — Mindent kézzel kapáltunk meg, a kukoricát már kétszer, a cukorrépát meg háromszor. — Győzték? — Győztük hát. Három munkacsoport van, a kapásokat egyénekre osztottuk ki. Mintha csak a gondolatomat találná ki, azt mondja a csoportvezető: — Csak azt ne írja meg, hogy melyik csoport jobb, mert akkor engem vesznek elő. Pedig az első csoportból Szűcs Károly, Horváth Ferenc, Farkas Sándor, Erős Vendel; a másodikból Vaskó Ferenc meg Vörös Dénes a legjobbak. A harmadik csoportban Jozefa Jakubecová és Gizela Akserová neve kerül előtérbe. Aztán az agronómus veszi át a szót. — Nyugodtan megírhatja, gyommentesek a kapások, jól dolgozunk! — Es aratás alatt lesz-e ember, aki kapál? — Micsoda?! Már alig várjuk az aratást, hogy az embereknek tudjunk munkát adni. Akkor már szó sem lesz a kapálásról. (-d) Burgonyaszüret ZSÉLYEN JÁRTAM a múltkoriban. A határban sok ember szorgoskodott. Az új burgonyát szedték. E munkára külön brigádot szerveztek, amelybe a szövetkezet négyszáz tagján kívül a helybéli mezőgazdasági szakiskola 34 tanulója is bekapcsolódott. A mintegy két hektárnyi területről 240 mázsa kitűnő minőségű burgonyát szüreteltek. — Miért olyan sürgős a burgonyaszedés, hogy -szinte minden épkézláb embert ide mozgósítottak? — kérdeztem Becskei Józseftől, a szövetkezet kertészétől. — Ha előbb értékesítjük, több pénz kerül a közösség pénztárába. No meg Becskei József, többszörösen kitüntetett kertész az új burgonya termésében gyönyörködik. Földműves 1962. július 22. azért, hogy a burgonya helyébe mihamarabb késői káposzta kerüljön. Ebből ugyancsak szép jövedelemre számítunk. Ezekután azt is megtudtam, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére elégedett az idei korai burgonya termésével Becskei kertész. Mint ahogy mondotta, közel 50 ezer korona jövedelem futott be a szövetkezet pénztárába. S HOGYAN GAZDÁLKODOTT a kertészet az elmúlt évben? Jól! Az előirányzott 380 ezer korona bevételi tervet 160 százalékra teljesítették a kertészeti dolgozók. — Ennek ellenében kaptak-e prémiumot ? — Minden ledolgozott munkaegységre a tervezett 18 koronán felül még 1,50 koronát kaptak különjutalomként. — Tehát közvetlenül érdekeltek voltak a kertészeti csoport tagjai a termelés növelésében? — Igen! Ezenkívül... — sóhajt nagyot a kertész — e kertészet három legjobb nődolgozójának a HNB tanácsa, valamint a szövetkezet vezetősége 300—300 korona különjutalmat hagyott jóvá. Sajnos, az érdekeltek ezt az összeget még a mai napig sem kapták meg. Vajon miért? Az ilyen eljárással nem mozgósitunk, ellenkezőleg a jutalmazás mozgósító hatását fékezzük, aláássuk. Ennek tudható be, hogy idén a szocialista munkaverseny nem tud meggyökerezni a kertészeti dolgozók között, elidegenültek tőle. — Mégis, kiket említhetnénk meg az újság hasábjain, akik a kertészet legjobb dolgozói? — Erre nem könnyű felelni. Ások közül mégis Kajtor Erzsébet, Gyurek Anna, Becskei Margit, Bállá Ilona, Sztruhárszki Márta és még jónéhány nő érdemel dicséretet. AZ EREDMÉNYEK ELÉRÉSÉHEZ sokban hozzájárult Becskei József, a szövetkezet kiváló kertésze is, aki szaktudással rendelkezik. Ezt a munkakört már 11 éve tölti be a zsélyi EFSZ-ben. Sikeres zöldségtermesztési munkájáért már több ízben kitüntették. Tavaly például megkapta „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“ címet. Csák István (Losonc) «Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankét ja «Teremtsünk önálló 'CO s :o J£ C :3 fi 4-> £ © u © H cb •r-a '© CB fi © > *3 £ 2 lo fa T3 CB JO CB N (SÍ < O Q-2 1b >a c 'CB £ u CB X CB ■W 2 '2 c :© ■a ■W £ © u © H CB •fa-w '© X C CB fi © > £ 2 3 fa ©3 CB .fi CBW (SÍ < 4-» © Cu 2 7b >a C 'CB CB CB •M 2 73 c :© ■a +■> E © u © H CB •fa '© fi CB fi © ► »3 £ 2 3 fa »3 CB J© CB N (Sl <-M © a-2 73 >> fi 'CB £ u CB s* CB •W 2 '73 fi :© X c :3 cn ■w E s-Eddig a körtvélyesi szövetkeTM zetben is nagy gondot okozott a takarmány biztosítása. A vezetőségnek, de főleg a zootechnikusnak fájt a feje már jóelőre, mikor látta, hogy a takarmány nem tart ki újig. Ilyenkor nincs más megoldás, mint szűkíteni a napi takarmányadagot. Ezt a nagy hiányt főleg tavasszal megsínylik az állatok, meg is láthatjuk minden darabon a takarmányszűkítést, mert amit esetleg nyáron és őszszel felszedek magukra, azt tavasszal le is adják a kevés takarmány következtében. A vezetőség már sokat törte a fejét, hogyan lehetne azt a nagy ingadozást csökkenteni, esetleg teljesen megszüntetni, vagyis az állatokat egész éven át jó takarmánnyal ellátni. Most én is megpróbálom összeállítani és javaslatot tenni, hogyan lehetne elérni azt, hogy a körtvélyesi szövetkezet a takarmányozás terén önellátó legyen. Mi az első tennivaló? A takarmányalap fejlesztése és szilárdítása érdekében előszöris az alábbi feladatokat kell megvalósítani.: Helyesen meghatározni a takarmányalap terjedelmét az állattenyésztés szükségletei alapján. Jól megszervezni a saját takarmány termelést. A megtermelt takarmányokat gondosan tárolni és jól előkészíteni a takarmányozásra. A takarmányt célszerűen a takarmányozási terv szerint etetni. És megfelelő tartalékról gondoskodni. Ha ismerjük a takarmányszükségletet, legfontosabb feladatunk biztosítani a termelést, főként a szántóföldi és takarmányos vetésforgó keretében. A takarmányszükségletnek azt a részét, amelyet a szövetkezet nem tud sem vásárlással, sem a növénytermesztés melléktermékeiből biztosítani, a szántóföldi vetésforgóban kell megtermelni. Hogy a szántóföldi vetésforgóban maradjon hely más fontos ipari növények részére is, a következő intézkedéseket kell elvégezni: Vetni a lehető legnagyobb területen őszi takarmányféléket. Ki kell terjeszteni az alávetéseket. Be kell vezetni a nagy térfogatú takarmánynöyényeket,, például kukorica, takarmánykáposzta, csicsóka, takarmánytök stb/ termesz^ tését. Ki kell terjeszteni a takarmánykeverékek vetését (kukorica, napraforgó). Különféle állványokon és ventillátoros szárítással, valamint silózással csökkenteni a veszteséget. Ha nincs elegendő takarmányszalmánk, ízesítsük az alomszalmát pácolással vagy erjesztéssel. Milyenek a feladatok A takarmánytermelés helyes megszervezésének első feladata a természetes növényállományok, — mégpedig a legelők és rétek minél jobb hasznosítása. Ahhoz, hogy megfelelő takarmánybázist biztosítsunk, egész sor fontos feladatot kell megoldani a szövetkezetnek. Ezek a feladatok főleg a legelő és rét javítására irányulnak, mely feladatok megvalósításával nagyobb hektárhozam elérését való-Hogy önellátók legyünk sítjuk meg. A körtvélyesi szövetkezet legelőinek legnagyobb része javításra szorul, amit főleg a legelő fekvése tesz indokolttá. így a legelőket meg kell szabadítani a határokat jelző bokroktól. Ahhoz, hogy a fű idejében kinőjjön és tovább fejlődjön, levegőre és napsugárra van szüksége, márpedig, ha a legelő tele van falevéllel, ez lehetetlenné válik. Meg kell adni a kellő táplálékot is a növénynek. Nemcsak venni, hanem adni is kell a talajnak. Ezért ősszel műtrágyázzuk Thomas-salakkal, melyből 1 ha-ra 100—150 kg-ot adjunk, tavasszal pedig osztravai salétrommal, melyből 100 kg-ot adagolunk hektáronként. Több helyen, így a „Keringő“ oldalon és a „Kovácslázon“ is vízerózió ellen kell védekezni, mert az állatok legelés közben veszélyeztetve vannak. A legelőket úgy kell beosztani, hogy azok állandóan biztosítsák a kellő takarmányt. írre a célra legjobban megfelel a szakaszos legeltetés. Nálunk tavaly már be is vezették a 130 ha-os hegyi legelőn a szakaszos legeltetést — ami nagyon jól bevált és örömmel alkalmazzák. Sajnos, a többi legelőn, fekvése miatt nem lehet bevezetni ezt a legeltetési formát. Nem kevésbé fontos takarmányforrást jelentenek a rétek is. Helyes rétápolási és trágyázási rendszer alkalmazásával a réti széna hozamát kétszeresre növelhetjük, s a minőségét javíthatjuk. A ligeti rét, ami kitesz 25 ha-t, eddig 20 — 25 q takarmányt ad hektáronként. A rét nagyon nedves, savanyú szénát terem, így a hektárhozam emelését csak lecsapolással tudjuk biztosítani. Ezért jó volna, ha a szövetkezet ezt a területet minél előbb lecsapolná, s utána felszántaná és bevetné silókukoricával. így 20—25 q hektárhozam helyett elérhetne 400 — 450 q hozamot' is. Fel kell még szántani a Keresztúti rétet, valamint a Csénél is el kell tüntetni a bokrokat a rétről. Nagyon nedves még a-gyürei és az egerkúti rét is, amelyről a fölösleges vizet alagcsövezéssel lehetne elvezetni, így emelkedne a hektárhozam is, és a betakarítás könnyebb volna, mert nedves időben nehezebb traktorral nem lehet egyáltalán a rétre menni. Az Almási bércet és a Maikócit is jó volna, ha a szövetkezet felszántaná, mert a rajta termő takarmány nem adja meg a kívánt tápanyagot. Felszántás után lucernát kell bele vetni, mely nagyobb tápanyaggal rendelkező takarmány. A lucernát minden kaszálás után hígított trágyalével öntözzük, és boronáljuk, csak az utolsó kaszálás után (ősszel) ne boronáljuk, hogy szabaddá ne tegyük a gyökereket, mert akkor a növényzet rosszul telelne. A szőlőhegyen levő kisebb parcellákat is szántani kell, letrágyázni és újból bevetni — ide nagyon jól megfelelne a baltacím. A természetes növényállomány minden jelentősége mellett nem képes fedezni a takarmányszükségletet. A takarmányok túlnyomó részét a szántóföldről nyerjük, mégpedig egyrészt egyéb termékek hulladékaiból (szalma, levélzet, ocsú), másrészt egyéb ipari melléktermékekből (cukorgyári répaszelet), végül a'takarmánynövények közvetlen szántóföldi termesztésével. A szántóföldi takarmánytermelés fontos előfeltétele az egyes takarmánynövények gongos megválasztása. Olyan takarmánynövényeket termesszünk, melyek hozama és takarmányértéke nagy, s amelyeknél a terménymennyiségre fordított költség alacsony. Ez annyit jelent, hogy a kapás növények megválasztásánál a takarmányrépát részben cukorrépával helyettesíthetjük, mivel a cukorrépa termesztésével ugyanolyan költségek mellett, még valamivel kisebb hektárhozam esetén is több tápanyagot nyerünk. A zöldtakarmányozásra szánt keverék után jobban megfelel a kukorica kisebb mennyiségű hüvelyes hozzávetésével, mint a gabona hüvelyes keverékek. Nem elég csak kitermelni a takarmányt. Fontos a helyes betakarítás is, és még fontosabb feladat a helyes raktározás és takarmányozás. Kaszálás után ne hagyjuk renden a szénát, hanem rakjuk állványokra, vagy legjobb a hideglevegős szárítás. A lucernát virágzáskor kaszáljuk és kaszálás után azonnal MPZ 140 típusú lucernazúzóval átzúzatjuk, és ha 30 százalékos nedvességet tartalmaz, kazalba rakjuk, és hideglevegővel utánszárítjuk. Kaszálásnál a menynyiséget és a minőséget nézzük, mert hiába van nekünk mennyiségre sok, ha kevés benne a tápérték. Amikor kitermeltük és biztosítottuk az elegendő takarmánymennyiséget — most már csak a helyes etetési technikán múlik, hogy a takarmányokból teljesen önellátók legyünk. Nálunk legmegfelelőbb takarmányozási módszer volna a csoportos etetés. Itt az állatokat csoportokra kellene osztani élősúly, fajta és kor szerint. Ez a leggazdaságosabb etetési forma, mert itt minden állat annyi takarmányt kapna, amennyi szükséges a létfenntartáshoz, és a súlygyarapodáshoz, vagy a tejtermeléshez. Ha ez szövetkezetünkben nemcsak terv lesz, hanem valóság is, szövetkezetünk eléri, hogy a takarmányozás terén önellátóvá válik s egyidejűleg egy probléma megoldását is kiküszöböli, mivel a takarmányalap biztosításában elért jó eredmények az állattenyésztés sikeres fejlesztését jelentik. Zsebik Sarolta Akkor takarékoskodjunk, amikor van miből A nagykaposi EFSZ állattenyésztésének előfeltétele a megfelelő mennyiségű, jó minőségű takarmány, amely a gazdasági állataink tápanyagellátásának fő forrása. Mindezeket hogy elérhessük, lényeges javulásnak kell beállni a takarmánytermesztés, tervezés, szervezés és a takarmányok gazdaságos felhasználásában. E tényezők bármelyike is, ha hiányos, takarmánytermelésünk valamely szakaszán érezteti a hatását. A takarmánytermesztés és szervezés terén nem állunk rosszul. Csupán az erre előírt irányelveket, amennyire a helyi viszonyok megengedik, igyekezzünk teljesíteni. Évelő takarmányokat a szántóterület 20 %-án termesztünk. A pillangósokból pedig, ahol azt az éghajlati és a talajviszonyok megengedik, és kedvezőbbek a lucerna termesztésére, ott termeljünk lucernát, nem lóherét, mint ahogyan az EFSZ-ek V. kongresszusán is utaltak erre, mivel a lucerna több tápanyagban gazdag és jóval nagyobb zöldtömeget biztosít. A korán lekerülő tarlóba vessünk silókukoricát, amely lehetővé teszi a zöld-futószalag folyamatosságának biztosítását. Ez maga után vonja azt a lehetőséget, mely szerint minden számosállat részére 10—20 köbméter silót tudunk biztosítani. Ha pedig télen van bőséges silókukoricánk, ez olcsóbbá teszi a tej kitermelését. Eziel párhuzamosan a nyári takarmányozás idején helyezzük előtérbe a legeltetés új technológiáját, a „villanypásztoros szakaszos legeltetést“. Törekedjünk a legelő célszerű kihasználására. Tartsuk szem előtt a szakaszos legeltetés előnyét a rendszertelen legeltetéssel szemben. Egy számosállat tíz liter napi tejhozam mellett a szakaszos legeltetéssel naponta 13 kg szénára átszámított füvet legel le, és ebben az esetben csak némi abrakkiegészítésre van szükség, míg a rendszertelen legeltetési formával összehasonlítva ebben az esetben csak 8 — 10 kg szénára átszámított zöldanyaghoz jut. Természetesen nem beszélve arról, hogy mennyi fümennyiség marad kihasználatlanul és milyen hátrányai vannak, s mennyi ábrakkiegészítésre van szükség. Az önköltség csökkentésére legnagyobb mértékben a nyári zöldtakarmányokkal való gazdaságos bánásmód hat. Ebben az időszakban úgyszólván nyakló nélkül takarmányozunk. Éppen ebben az időszakban kellene figyelembe venni azt a jelszót, hogy „akkor takarékoskodj, amikor a legtöbb van“. Ilyenkor nem gondolnak az elkövetkezőkre, csak télen jön aztán a meglepetés, amikor nincs takarmány. Keresik, hogy tulajdonképpen hol történt a hiba. Sajnos, e fogyatékosságok még fennállnak, de mezőgazdasági üzemeink szakemberei okulva a hibákból, a jövőben igyekeznek majd mindezt kiküszöbölni. Pogány István (Nagykapos) °ff 3 » s: 3 r o: 3 SLV «V SD ** I ©v 3 VJ £L 5T r4 > (Sl N fi cr fi a ©: s 3 fi« < © fi fi 3 PT s fi ff 3 3 ef % c: ft o: | ©V e* fi pr fi fix 3 m fi fi* i C4 > (Sl N fi cr fi fi©: fi« 3 fi* © fi © 3 pr ©' rt- •—a. fi H © 3 3 rífi fi: 3 5r ©: I S nfi PT fi n 3 fiv <3 © 5T "O © rítt > (SÍ N fi cr © fi« ©: a 3 fit < © fi fi 3 PT ©V Cl'S* ff 3 3 rí| ft £ Teremtsünk önálló takarmányalapot • A Szabad Földműves ankét ja «Teremtsünk önálló
