Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-31 / 104. szám
Eredményes baromfitenyészet A dubníkí szövetkezet már 1958- ban működött és a tagság minden igyekezete a közös gazdálkodás alapjainak megszilárdítására irányult. Erre külön okot szolgáltatott az 1959- ben bevezetett a mezőgazdasági termelés irányítására és az egységes felvásárlási árakra vonatkozó rendelet. A 2000 hektáros szövetkezet 1961- ben egy hektár szántóterületről 5859 korona értékű piaci árut termelt. De a fejődésben nincs megállás. A jövő évben a szövetkezet a lehetőségekhez mérten további tartalékot tár fel, s az egy hektárra eső termelést a következőkben szabják meg: sertéshúsból 83 kg, marhahúsból 61 kg, tejből 321 liter és tojásból 346 darab. A tojástermeléshez — ilyen arányban — már szükséges a nagyüzemi technológia, ezért ebben az évben a szövetkezetben befejezték egy 6000 férőhelyes mélyalmos tojóház építését, amelynek 4/5 része m4r teljesen üzemben van. Az üzemrész vezetője Uhryn Ernő. Tőle tudtam meg, hogy már 4800 fiatal jércét összpontosítottak itt. A tervek szerint 8000- re szaporítják ezt a számot. A tapasztalataik azt bizonyítják, hogy a mélyalmon nevelt csirkék egészségesen fejlődtek és az elhullás mindössze 8 %-os volt; a 12 hetes kakasok átlagsúlya pedig elérte az 1,2 kg-ot. S ami a legfontosabb, a Július 7-őn hozott naposcsirkékből felnevelt 2400 darab már november elején tojni kezdett. A mélyalmos tartásnál szerzett tapasztalatokat a jövőben is hasznosítani fogják. A szabadon felnevelt Jércéknél is ugrásszerűen fokozódott a tojáshozam az összpontosítás után. A dubníki szövetlcezetesek az eddig Ki a hibás? A zlatnéi szövetkézét tagjai a kukoricaszedést december 12-én fejezték be, s ha szétnézünk az EFSZ szérűjén, bizony szomorú dolgokat tapasztalunk. Az egyik havas decemberi reggelen érdekes Jelenetnek lehettek tanúi a járókelők. A traktor, mely a tagokat szállította a kukoricafőidre, már készenlétben állott. Két fiatal lány néhány percet késett. A csoportvezető a legdurvább szavakkal illette őket. A lányok, akik hetek óta a rossz időben szorgalmasan dolgoztak a kukoricatáblán, meglepődtek, s a durva szavak zuhataga alatt visszafordultak. Valóban a fiatalokban van a hiba? Az idősebbek régi slágere még mindig divat: „Ezek a mai fiatalok!“ Ne felejtsék el azonban az idősebbek, hogy ha velük is így bánnának, ők Is megsértődnének. Pedagógusaink az emberek közötti helyes szocialista viszony kialakítására törekszenek. Vajon az iskolában felépült alapot nem rontják az ilyen durva csoportvezetők? Pedagógusaink azon fáradoznak, hogy meggyőzzék a falusi fiatalokat a mezőgazdasági munka szépségéről ős jövőjéről, ezek szerint hiába dolgoznak. E néhány perc alatt lezajlott eseményt két nyolcadik osztályos tanuló végighallgatva kijelentette: „Ezért menjek én a mezőgazdaságba dolgozni, ahol ez embert nem becsülik?“ Nem lehetne ezen változtatni!? J. J. (Zlatná) elért termelési tapasztalatok leszűrése után Jutottak el a tojástermelés fenti formájához. Az ez évi tojáseladási tervük 656 000 darab volt és már november második dekádjában 644 000 tojást adtak a közellátás számára. Az egy tyúkra eső évi tojáshozam ennek alapján körülbelül eléri a 125 darabot. A számításokból az is kitűnik, hogy egy tojás termelési költsége 0,67 korona, a terv szerint, azonban ők ennél 6 fillérrel olcsóbban termelnek. A lehetőségek azt mutatják, hogy a jövő évben a termelés még gazdaságosabbá válik, mert kisebb lesz a munkaráfordítás, s nagyobb a tojáshozam, mert a tyúkok tojóházi tartása csak egy évig tart, így több baromfihúst értékesítenek. Az anyagi befektetéshez a szaktudás és a parasztbecsülethez méltó hasznos kezdeményezés fűzi a dubnyíki szövetkezeteseket. Ha a közeljövőben az új tojatóban megoldják a vízszolgáltatás automatizálását is, akkor bevezetik a kétműszakos munkát. Ennek Jakab Jutka, Bartal Magda, Nágel Eszti és a szorgalmas kollektíva többi tagja már előre őrül. Gábris József (Novézámkl) 01 technolOgla a baromfitartásban A Gydblicet Allamt Gazdaság ba-x romfttelepén üzembe helyeztek egy mélyalmos ólad, amelyben 1200 tojóstyúk kapott férőhelyet. Az eleséget a rácsos bádogvályúba mozgó lánc továbbítja, s & vízellátás Is Önműködő. —ka— Az ellenőrzés új módszere avagy kettősök az ellenőrzésben Több száz kilométer utat tettem meg vonaton és autóbuszom. Ilyenkor sokat lehet látni, sokat lehet hallani az utasoktól. Engem leginkább azok érdekeltek, akik az EFSZ-ekről beszélgettek. Elmondták egymásnak ügyes-bajos dolgaikat, véleményüket. Igyekeztem az elejtett megjegyzésekből levonni a tanulságot, mindezt összegezve megállapítottam, hogy a veztőségben és az ellenőrzésben látják a hibát. Arról azonban nem beszélt senki, hogy mit tettek a hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Vannak szövetkezetek, ahol magam is az ellenőrzés helytelenségében és rendszertelenségében látom a gyengeséget. Azért az ellenőrzésnek olyan módját kell keresnünk, mely teljesen megfelel a céloknak és lehetővé teszi, hogy maguk a dolgozók végezzék az ellenőrzést. Két-három kisebb ellenőrzőcsoportot kellene kialakítani: állattenyésztés, növénytermelés, kertészet vagy baromfitenyésztés stb. Az egyes csoportokban aztán ismét tagolnák az ellenőrző szakaszokat. Például az állattenyésztésben: tehenészet, hfzómarhák, takarmányozás; anyasertések; növendékállatok stb. A növénytermelésben hasonlóan: talajelőkészítés; tápanyagellátás, kapálás, betakarítás, raktározás stb. Ezek után az állattenyésztésben dolgozókat elsősorban a növénytermelésben dolgozókhoz — kettősökként — osztjuk be, a növénytermelésben dolgozókat az állattenyésztésben dolgozókhoz. Például aki a talaj előkészítéséhez van beosztva, az ellenőrizné milyen munkát hogyan végeznek. A kettősök mindig együtt mennének ellenőrizni, a tapasztalatokról jegyzéket készítenének maguknak, helyszínen tanácsot adnának, majd a legközelebbi taggyűlésen jelentést tennének, milyen hiányosságok merültek fel ellenőrzésük alkalmával, milyen tanácsot adtak, tgy a tagság minden hónapban látná, hogy miben hibázott és milyen eredményeket ért el. Ezzel a módszerrel nemcsak a vezetőség munkája lenne könnyebb, de áttekinthetőbb lenne a szövetkezet közös élete. így a munkák minősége mindenütt jobb lenne, a munkaegységek értéke emelkedne, hiszen az ellenőrzést maguk a dolgozók végeznék. S így szilárdabbá válna az az alap, melyen a szövetkezet áll és fejlődik. Nagy József (Stúrová) A zootechnikusok figyelmébe! Az állategészségügyi és |z állattenyésztési dolgozóknak egyaránt nagy gondot okoz az állatállomány sikeres átteleltetése. Ezen nagy feladatok sikeres megoldásában igyekszik segíteni többek közt a mezőgazdasági dolgozók lapja, a „Szabad Földműves“ is. Éppen ezért tartsák kötelességüknek a zootechnikusok, hogy a Szabad Földműves minden száma eljusson in) állattenyésztésben dolgozók kezébe. Az a zootechnikus, aki szívügyének tartja az állattenyésztés színvonalának emelését, azon felül, hogy gondoskodik a földművesújságok terjesztéséről, a Jótanácsokat tartalmazó cikkeket fel is olvassa az állatgondozóknak. Ezt a csekélységet igazán megteheti valamennyi zootechnikus, mert ehhez csak egy kis akaratra van szükség. Remélem, hogy minden zootechnikus figyelemmel kísérte a CSKP XII. kongresszusának tanácskozásait, valamint áttanulmteyozta annak határozatát, s a megadott irányelvek szellemében igyekszik majd ránevelni az állattenyésztési dolgozókat arra, hogy meglegyen a munkához való szocialista viszonyuk, vagyis, szfvvel-lélekkel, jó kedvvel végezzék teendőjüket. Ha ezt megteszik, akkor majd nem megy veszendőbe azoknak az állatorvosoknak és mezőgazdasági mérnököknek a fáradsága, akik a pihenő idejüket áldozzák fel a szakcikkek megírására. Akkor majd megszívelik az állatgondozók, az állatorvosok szaktanácsait Minél többet valósítunk meg az állatorvosi tanácsokból és minél többet küszöbölünk ki a fennálló hiányosságokból, annál hamarabb érjük el a CSKP XII. kongresszusának célkitűzését, vagyis az állattenyésztés, s ezzel az egész mezőgazdaság színvonalának az ipar színvonalára való emelését. Dr. Patus Sándor, járási epizootológus (Komárno) Bevágta maga mögött a szövetkezeti iroda ajtaját. „Fukar alak“ — morogta,. begombßlta a bundáját és nekivágott a sötétségnek. „Nincs esze a mi könyvelőnknek“. Galamb elvtársat, a szövetkezet mindig kedélyesnek ismert agronómusát a bosszúság rágta. Egyenesen a kultúrházba tartott, a televízióban igyekezett enyhülést találni. Ez hiányzott csak neki. Pont Búslakiba ütközött. \ — Mit rontod itt a levegőt, te malacdajka — mondta mogorván. — Lemalacozott már az a koca? — Nézzük csak, Galamb sógor. Hát már te is a kultúrába szagolsz? Valami bajod lehet, ha nem ülsz a két decid társaságában. Mi történt? —Hogy mi történt? A legszívesebben megfojtanám azt a könyvelőt. Képzeld Búslaki, nem akarja kifizetni a prémiumot. — Nem akarja? — Nem hát. Azt mondja, hogy kü-Szélessorközű és termőíves gyümölcstermesztés Az állami gazdaságok termő gyümölcseinek egy része — a koronák fejlettsége miatt — sűrű állományú. Ez fokozatosabban érvényes a régebben — 25—30 évvel ezelőtt — telepített gyümölcsösökre. A sűrű állomány azt eredményezi, hogy a sorok között a fák alatt a nagyobb nedvességű, nagyobb páratartalmú levegő jelenléte miatt gyorsan nőnek a gyomok s így nedvességet és tápanyagot vonnak el a gyümölcsfáktól. A túl sűrű állományból fakadó másik kár az, hogy a napfény nem tud eléggé besütni a sorközökbe, a fák lombja közé, az érés így lelassul, nem lesz egyenletes, a gyümölcsök cukorfoka nagy ingadozást mutat. Mindezek következtében az exportminőségű áru százaléka csökken. Az almástermésű nagyüzemi gyümölcsösökben már az elmúlt években is ügy igyekeztek segíteni ezen az állapoton, hogy elsősorban Díkonirtos permetezéssel irtották ki a sorközökből és a fák alól a gyomokat. Ez azonban mégsem oldotta meg a kérdést teljesen. A kidolgozott tervek 1962. december 31. és korábbi kísérletek alapján már 1960-ban — Zala, Győr és Szabolcs megye '— néhány sűrű állományú nagyüzemi gyümölcsösben rátérnek a szélessorközű gyümölcstermelésre, olyképpen, hogy a gyümölcsös minden második sorát kivágták. A kiritkított és széles sorközűvé vált gyümölcsösökben ugrásszerűen javult az áruhányad százaléka és csökkent az önköltség, hiszen egy hektár permetezésre kevesebb hatóanyagot használtak fel, mint annak előtte. Igaz ugyan, hogy a faaállomány és így a termés mennyisége kevesebb lett, — területegységre vonatkoztatva mintegy 20—30 százalékkal csökkent — de az exportra alkalmas termés hányada pl. Győr megye néhány gyümölcsösében 30—50 %-kal növekedett. Végeredményben az exportárú Jobb hányada és nagyobb ára miatt, a szélessorközűvé vált gyümölcsösökben gazdaságosabbá vált a termelés. De azért is jobb ez a termelési mód, mert kevesebb permetanyagra van szükség, a gyomok irtása egyszerűbb és gazdaságosabb, a széles sorközök miatt a talajművelés, valamint a gyümölcsbetakarítás is könnyebb, egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb. A másik „újdonság“, amely már évek óta egyre szélesebb körű gyakorlattá válik Magyarországon, a termőlves orsós gyümölcsösök létesítése. Népszerű nyelven „törpések"-nek is nevezik a termőíves orsós gyümölcsösöket, almásokat. Ennek a lényege a következő. Az ősszel elültetett almacsemeték oldalágait raffia és kis qövekek segítségével íekötözik, hogy vízszintesen álljanak. Ezzel termésre kényszerítik a fát, amely az első nyáron hoz is néhány gyümölcsöt. A második nyáron egy-egy fa már 15 kg-ot, harmadikon 25—30 kg-ot, a negyedik nyáron 50 kg körül almatermést hoz. Tulajdonképpen az ötödik évben fordul az orsófa termőre, amikor már meghozza a 80—100 kg-ot. A termőíves fák 25—30 évig teremnek. E módszernek több előnye van. 1. A hagyományos 10—12—15 évi termőrefordulás helyett már a 2., 3., 4. évben is hoz termést a fa, az 5., 6. évtől kezdődően pedig teljes termést ad. 2. A művelése, ápolása egyszerű és olcsó, a nagyüzemi ápolás költségei felére, harmadára csökkennek. 3. Az alma szedéséhez nem kell létrát használni, hiszen a fák két méternél nem magasabbak. A betakarítás költsége ezáltal 80 %-kal kevesebb. A módszer kidolgozóját, Fejes Sándort 1961-ben Kossuth-díjjal tüntette ki a Magyar Népköztársaság kormánya. Bíró András lönben nem felel a tervezett 18 koronás munkaegység elszámolásáért. — Akkor igaza van. A terv az terv és az osztalékot mindenki várja. Túl lösz a célon, Galamb elvtárs. Az alapjutalmazásban nem tsmerünk^tréfát! — Nem látsz tovább az orrodnál. Mit szól majd Kulcsáráé? — Mit szólhat. Száztizenhat malaccal többet választott el, majd megszavazunk neki egy dicsérő oklevelet. Megbeszélem még a dolgot a csoportvezetővel. — Kulcsáráé fütyül az oklevélre. Szobabútort készült venni a prémiumból; nem érdemelte meg talán? Gondolj csak vissza, hányszor szaladt éjnek idején, hogy megnézze, nem nyomja-e agyon malacait az a koca. Aztán addig járt a nyakunkra az a nagyszájú asszony, amíg meg nem vettük azokat a villanyfütéses fiaztató ketreceket; hogy fokozza az eredményt. No látod, most pedig a bútorok helyett berámázott oklevelet kapjon? — A'megbecsülés és az elismerés több mint a pénz, erről ne feledkezz meg. Majd meglátod, milyen büszke lesz rá Kulcsárné. — Marhaság. Szinte hallom, hogyan vélekedik Kulcsérné erről a taggyűlésünkön. Már most vattát dughatsz a füledbe, hogy aztán meg ne üssön a guta. — Aztán mit javasolnál te, nagyfejű agronómus? — Hogy mit javasolnék? Az világos; kifizetni a prémiumot maradéktalanul. Az adott szót nem szabad megszegni. Ezt majd az idén tapasztalhatod. Próbálj csak aztán beszélni az emberekkel kötelezettségekről, versedről meg túlteljesítésekről. Mézes madzag — azt mondják majd neked. Fizettétek volna a prémiumokat. — No, no, akkor aztán osztalék fejében nem kilenc, hanem csak hat koronát kapnának Kiszámította azt a könyvelő pontosan! — Az lehet. Senkinek sem garantáltunk kilenc koronás osztalékot, azt a gazdasági eredmények határozzák meg. De kijelentettük, hogy prémium lesz. Most meg oklevelekkel akarod az emberek szemét kitörülni? — Üres beszédek ezek, Galamb komám. Azt kapják meg, ami jár nekik. Persze, ha az év elején kijelentettük volna, hogy — a jutalmazási alapot felosztjuk alapdíjazásra és prémiumokra, mondjuk 85 %-ot a munkaegységekre és 15 %-ot prémiumokra, mint a szilárd jutalmazásban, az más volna. — Látod, Búslaki, erről van szó. Ahol rend van, ott jó barátság fészkel. Erre az évre mindenütt meg kellene valósítanunk ezt a felosztást, még. A prémiumnak tekintélye legyen, mégpedig alapos tekintélye, különben elveszti a hatását. Az emberek érzékenyek — pénzdolgokban csakúgy, mint nyilvános elismerés terén, többé-kevésbé mind. De ebben mind egyetértenek. — Hiszen akkor ml is megegyeztünk ... — No nem egészen; ide hallgass! Hiszen megtörténhet — belekotnyeleskedhet a természet is —, hogy a szövetkezet egészben véve néhány százalékban lemarad a tervteljesítésről, de mondjuk a sertésnevelök saját munkakörükben 15 százalékos túlteljesítményt értek el, anélkül, hogy a költségeik emelkedtek volna. Mi történjék ilyen esetben? Kifizessük a prémiumot? — Várj egy kicsit. En így adnám fel a kérdést; az egész prémiumot kifizessük-e? Mondjuk 3000 koronát? — Hm. Ez érdekes kérdés. Azt akarod ntondaijt, hogy amennyiben a tervezett alapjutalmazás 5 százalékkal csökkent, ugyanannyival csökkenjen a prémium is? — Ez az! Nézd Galamb barátom, ml, szövetkezetesek kölcsönösen szavatolunk és részesedünk Tudom, pontosabban is kifejezhetném magamat, de nem a szavak lényegesek; értesz engem? Ha az eredmények a vártnál rosszabbak, az megnyilvánulhat a prémiumban is — azonban csak bizonyos mértékben. Mit gondolsz? — Kezet rá, Búslaki komám. Ez konkrét ajánlat, igazságos megoldás ebben a helyzetben. Kulcsárnénak is betömnénk a száját. A magam részéről a dolgot így magyaráznám; a prémium mindenesetre kifizetendő. Az összegről azonban tárgyalni lehessen, de ne túl sokat. Ezt arra az eshetőségre gondolom, ha gazdálkodásunk a tervezettnél rosszabbul végződne. — Helyes. Máskülönben tehát a prémium kérdése tisztázva lenne, azaz rendkívüli teljesítményért rendkívüli jutalom jár. Ezzel azonban számolnunk kell az évi tervben ts. Ne nyúljunk ehhez a pénzhez más célok fedezésére. Érvényesülnie kell az elvnek; ha a premizálást megszavazták, igényt ts tarthatunk rá. Punktum ... — ... a megfelelő arányban, Búslaki komám, hiszen így állapodtunk meg, nem igaz ...? Tekintetüket mindketten a képernyőre szegezték és figyelmüket a szép hangú csinos nő kötötte le. Megfeledkeztek Kulcsúméról és közgazdasági leleményességükről. Eszre sem vették, hogy vitájukat valaki végighallgatta. ' RUBlK ( Vita a prémiumról \
