Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-12-31 / 104. szám

Megvalósítják a kongresszus határozatát brigádot. A párt­­szervezet elnöke szerint szállító bri­gádot is akarnak szervezni. Szmolka elvtárs, aki egyben a szövetkezet agro­­nómusa is, a be­szélgetés végén összeszámolgatja a takarmánykészletet és felvidulva mond­ja: A következő ta- Szmoika János, a karmányozásí év­falusi pártszerve- ben, mivel sok ku­­zet elnöke koricát és silót ter­meltünk, még tar­talékunk is marad. Reméljük, az új év sem lesz rosszabb. Gombos elv­társsai még alaposabban meghány­­juk-vetjük a lehetőségeket. Én azt mondom, mindennek az alapja a bő takarmányalap. Az 1962-es eladási tervünket a tejen kívül túlteljesítet­tük. Az új évben sem akarunk rosz­­szabbak lenni. Elgondolkozunk majd a határozat minden pontján. Ügyes a mi elnökünk, jó javaslatokkal jön. Nem hiába járt Prágában. B. J. Elsők A rozsnyavai járásban először kap­tak mezőgazdasági kollektívák „szo­cialista munkabrigád“ címet. A XII. pártkongresszus időszakában jutott e büszke cím birtokába a szilicai szö­vetkezet 3 munkaközössége — Máté Sarolta, Magyar József és Várady Je­nő vezetésével —, valamint a berzé­­tei szövetkezet traktorosai, a szlabosi EFSZ fejőnői, s a csiernálehotai fejő­nek. Ezek a munkaközösségek jó pél­dát mutatnak a járás többi szövetke­zetének dolgozói számára is. Farkas István (Rozsnyava) A szövetkezetek fejlődésével pár­huzamosan új, szocialista faluk alakulnak ki. A központi faluk már fel lesznek szerelve a leg­korszerűbb berendezésekkel, épületekkel. A napokban fölkerestük Koczkás Zsigmond elvtársat, a Zlat­­nánaosztrovi Helyi Nemzeti Bizottság titkárát, hogy elbeszélgessünk a falu fejlődéséről. A jövővel kapcsolatban néhány kérdést in­téztünk hozzá. — Titkár elvtárs, a szövetkezet ho­gyan zárja a gaz­dasági évet és ho­gyan indulnak az évbe? — Szövetkezetünk 1960-ban egyesült a hornázlatnáival és azóta 1434 hektá­ron gazdálkodik. Persze, a kibonta­kozás nem megy könnyen. A XII. kongresszus határozatának értelmé­ben felfrissítjük a szarvasmarhaállo­mányt. Kiselejteztük a bangos tehene­ket és körülbelül három év múlva megszüntetjük a TBC-t is. Megvan rá minden lehetőség, hogy az új évben rendszeresen teljesítsük eladási kö­telezettségeinket. Idén 2439 mázsa húst kellett volna eladnunk, de 2545 mázsát adtunk el. Sajnos, a tejeladás­sal lemaradtunk, mivel szálastakar­mánnyal kissé szűkén állunk. — A kongresszusi határozatban szó van az öntözéses gazdálkodásról is. Mit tesznek ezen a téren? — Minden lehetőség megvan arra, hogy az új évben legalább 300 hek­tárt öntözzünk, ahol lényegesen emel­kedik majd a termelés. — Mennyit fejlődött községük • a két kongresszus között? — Örömmel mondhatom, hogy majd minden második családra jut egy te­levízió és több mint 200 új lakás épült. — Központi falujukban milyen épít­kezések valósulnak meg? Isi!@r|ú a «a wr a jov® falujából — Elsősorban is befejezzük az épí­tés alatt álló nagy befogadó képessé­gű kultúrházat. Sajnos, most az ifjú­ságnak nincs megfelelő szórakozóhe­lye. A távlati tervek szerint vízvezeté­ket létesítünk, korszerű mozit, strand- és kádfürdőt, aggok házát, gyógy­szertárt. A faluszépítési akcióba szép parkot létesítünk. — A dolgozók életét még milyen módon igyeksze­nek megkönnyíte­ni? — Berendezzük a szolgáltatások házát, ahol az ifjú párok a korszerű követelményeknek megfelelően tarthatják meg esküvő­jüket. Nem kell otthon szoroskodni a családi házban. — Gondoltak a családanyákra is? — Igen. Felépítjük és berendezzük a bölcsődét, ahová a szövetkezetben dolgozó asszonyok beadhatják gyer­mekeiket. A másfélmillió korona költ­séggel épült iskola diákotthonában több mint 200 gyermeket helyezünk el. — A szövetkezeti tagok keresete megfelelő? — Volt olyan hónapunk is, amikor 843 000 koronát fizettünk ki a to­­goknak. A szilárd bérezéses munka­norma értéke 22 korona. Nemegy szövetkezeti tagunk 2000 koronát is keres. Amint már említettem a be­szélgetés elején, az új évben lénye­gesen jobban teljesítik majd eladási kötelezettségüket, ami nagyobb be­vételt eredményez és így a tagok jö­vedelme is évről évre emelkedik. Bi­zony, amíg központi falunk az el­képzelésnek megfelelően kiépül, so­kat kell még dolgozni; de megéri, mert ha megvalósítjuk a terveket, si­kerül falunk életét a város színvona­lára eipelni. —b— Levicei Állami Gazdaság dobogói részlege annyira félreeső helyen van, hogy azt szokták mondani: „Itt még a madár se jár.“ Mindamellett a részleg tehenészeinek tejtermelési eredményei újságba kívánkoznak. Tejátlag - 10 literen felül Lényegében akkor kezdtünk a tehe­nészettel komolyabban foglalkozni, amikor az újságok, a rádió, s úgy­szólván valamennyi hivatalos közle­mény, de nem utolsósorban ar tej­üzem kiküldöttje és a járási pártbi­zottság is a téli tejtermelés kérdését az élre állította. Szeptemberben, amikor a zöld fu­tószalag háromnegyedrészénél tartot­tunk, megállapítottuk, hogy ha aka­runk, ha nem, át kell térnünk a téli takarmányozásra. Kissé időelőtti do­lognak tartottuk, de így történt... Mit volt mit tenni, összehívtuk a fe­jőket, s a munkaértekezleten kitűztük a tejtermelés megjavítását. Mégpedig olyanképpen, hogy bevezessük az Minőségi változást a szarvasmarha-tenyésztésben élesztősített moslék itatását, a te­heneknél. Ennek csakhamar meg is lett az eredménye: A szeptemberi fejési átlag 10,45 liter volt, októberben már 11,20 liter­re sikerült emelni, novemberben 11,10 és decemberben pedig 10 liter tejet fejtünk átlagosan tehenenként. Ehhe^ csak annyit, hogy ezekután bátran merjük ajánlani minden mező­gazdasági üzemnek az élesztősített ivós adagolását a tehenek részére. Az élesztősített ivóst a következő­képpen csináljuk: Tehenenként, naponta 10 litert szá­mítva (kétszer ötlitert 28—30 C° hő­fokon) adagolunk. Fakádakban tehenenként 2 kg da­rált heremurvát, 2 kg abrakkeveréket és 4 deka élesztőt teszünk. A szük­séges vízmennyiség felét 40—60 C°-on az etetés előtt hat órával a keverékre öntjük. A víz második részét közvet­len itatás előtt juttatjuk a kádba. Ezután alapos keverés, majd az itatás következik. Az itatást mindig megelő­zi az etetés. A tehenek az ivóst jó étvággyal fogyasztják. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a téli időszakban is magas tejátlagot érünk el tehenenként. JUHÁSZ GYULA, a levicei ÁG dobogói részlegének zootechnikusa Mivel lofllalloznak j Michalik elvtársat, a szövetkezet elnökét az irodában találtuk. A szö­vetkezet idei termelési tervét tanulmányozta és jegyzeteket készített. Az asztalon ott feküdt a kongresszusi beszámoló. Az egyik oldalon piros ceruzával a következő mondat volt aláhúzva: „A növénytermesztés lényeges emelése, a takarmányszükséglet teljes fedezése és a fehérjék nagyméretű termelése lehetővé teszi a gabonabeho­zatal csökkentését, ami hozzájárulna takarmánymérlegünk kiegyensúlyozá­sához és így az állattenyésztési feltételek is megjavulnának, vagyis a lakos­ságot jobban elláthatnánk hússal, tejjel és más mezőgazdasági termékek­kel. 1970-ben el kell érnünk, hogy minden hektárról 180 kg húst, 340 tojást és 630 liter tejet nyerjünk!“ — Éppen azt számolom, hogy ez évi eredményeinkkel hogyan közelí­tettük meg ezt a célt — mondja Michalik elvtárs. — Habár eladási ter­vünket teljesítjük, még sem vagyok megelégedve. Tejtermelésünk maga­sabb is lehetne. A XII. kongresszus eredményei mutatják, hogy a lehető­ségek nagyok. Minden az emberek becsületes munkájától függ! A javorinkai szövetkezetnek általában olyan termelési feltételei van­nak, mint járásunk többi szövetkezetének és mégis többet termelnek, mint máshol. A cukorrépán és a kukoricán kívül minden mezőgazdasági munkát gépesítettek. Ez az egyjk oka annak, hogy a szövetkezet jó gazdasági eredményeket ér el. A gépesítés a fiatalokat is vonzza a szövetkezetbe. A XII. kongresszus újra kiemelte a kukoricát, mint a legelőnyösebb takarmánynövényt. A szövetkezetben már hosszú évek folyamán jó eredmé­nyeket éritek el a termesztésijén. Az idén például kukoricából 50 mázsát értek el hektáronként. Krajcsovics Ferdinand (Galánta) Pártunk XII. kongresszusa kiemel­te, hogy „egész társadalmunk fő fel­adatának ma a mezőgazdasági terme­lés fejlesztését kell tekinteni, amely­nek lényeges növelése nélkül nem biztosítható sem a népgazdaság ará­nyos fejlődése, sem a lakosság élet­­színvonalának emelése.“ A kongresz­­szus hangsúlyozta, hogy a növény­­termesztés elsődleges fejlesztése mel­lett fokozott figyelmet kell fordítani az állattenyésztés, s azon belül mindenekelőtt a szarvasmarhatenyész­tés intenzitásának növelésére. Ezzel a jelentős kérdéssel foglalkozott az elmúlt napokban a Dunajszkásztredai Járási Pártbizottság plénumának ülé­se is. Elemezték a jelenlegi helyzetet és nyíltan rámutattak a fennálló hiá­nyosságokra és azokra a lehetőségek­re, amelyek a megoldást adják. Az 1960-as évtől a dunajszkásztre­dai járás jelentős eredményeket ért el a szarvasmarhaállomány egészsé­gi állapotának megjavításában. Sike­rült elérni, hogy minden mezőgazda­­sági üzemben a borjakat egészséges környezetben válasszák elf s egész­séges tejjel és takarmánnyal etetik. Ezzel egyidőben sok mezőgazdasági üzemben lényegesen megjavították a takarmányalapot is, ami megkönnyíti a tej, és húseladásban mutatkozó hiá­nyosság eltávolítását. Az eredmények mellett járási viszonylatban jelentős hiányok is mutatkoznak e szakaszon. Ezek elsősorban a rossz tenyészmun­­kában mutatkoznak meg. A plénum­­ülés rámutatott arra, hogy a mező­gazdasági üzemek többsége az állat­­tenyésztési újratermelésben nem vég­zett semminemű (vagy csak nagyon hiányos) tenyésztőmunkát. Ennek kö­­vetkezetében jelenleg a tejtermelés nagyon alacsony a járásban. Számos szövetkezet van, ahol magas terme­lési költségek mellett kevés tejet ter­melnek. így például Jurován, az egy tehénre eső évi átlagos tejtermelés 800 liter. Trnávkán 720, Janíkin 1000, stb. Természetesen az alacsony tejter­melés nem kifizetődő. Egyes szövet­kezetekben és állami gazdaságokban jó eredményeket érnek el ezen a té­ren. Például Topolnyíkiban az egy tehénre eső átlagos tejtermelés 1900 liter, s az egy literre eső termelési költség 1,25 korona. A plénumülés beszámolója és a vita igazolta, hogy az elegendő takarmány és a kisbor­­jak egészséges környezetben való ne­velése, nagyon lényeges, de nem egyedülálló tényező a tejtermelés nö­velésének s a hatékonyság fokozásá­nak szempontjából. Fontos a tenyész­­munka, s ezen a téren járásunkban nagy tartalékokkal rendelkezünk. Mi igazolja ezt? Elsősorban az, hogy egyenlő takarmányadagolás mellett vannak olyan tehenek, ame­lyek -1000 liter tejet adnak, és van­nak olyanok, amelyek 2800—3500 li­tert egy laktáció alatt. Az EFáZ-ék többségében végzett elemzés azt mu­tatja, hogy a 7 literes tejhozamra adagolt takarmány etetésénél olyan tehenek mellett, amelyek 10—15 li­tert adnak, vannak olyanok is, ame­lyek csak 1—2 litert termelnek. Ez azt bizonyítja, hogy nem minden esetben a takarmányozás okozza az alacsony tejhozamot. A helyzet az, hogy sok kishozamú tehenünk van, mégpedig azért, mert az évek során a tenyésztőmunkára nem fordítottunk kellő figyelmet. A tehenek selejtezése az utóbbi években magas százalékú volt; 1960- ban 18, 1961-ben 14, s 1962-ben elérte a 20 °/o-ot. Ezidáig ez a magasfokú selejtezés a tuberkulózissal és a ta­karmányhiánnyal indokolható. A vita folyamán arra a megállapításra ju­tottunk, hogy a magasfokú selejtezés sok esetben abból adódik, hogy a tehénállományban már olyan üsző­ket soroltunk be, amelyeket ki kel­lett volna -selejtezni. A valóság az, hogy a mezőgazdasági üzemek a bor­jakat továbbtenyésztésre gépiesen választják ki, tekintet nélkül arra, hogy milyen hasznosságú tulajdonsá­gokkal rendelkezett az elődje. A szö­vetkezetekben elhanyagolták az állat­hasznossági nyilvántartás vezetését, például a fejősről, a tej zsírtartal­máról stb. Ez azután ahhoz vezetett, hogy a zootechnikusok többsége, ha akarná is, nem tudja megkülönböztet­ve előkészíteni a hasznos egyedektől származó' borjakat és besorolni a te­hénállományba. Ezért sok tehenet már a második vagy a harmadik lak­táció után kiselejteznek. Sok esetben a fejők nem engednek 15—20 éves teheneket selejtezni csak azért, mert lényegesen több tejet adnak, mint azok a tehenek, amelyek 3—4 évesek, s melyeket a zootechnikus felelőtle­nül a tehénállományba sorolt. Nem ritka az az eset, hogy fiatal tehenek csak annyi tejet termelnek, amennyi saját borjaiknak sem elegendő. Alap­vető hiányosság tehát, hogy azok az EFSZ-ek és állami gazdaságok, ame­lyek nem vezetnek hasznossági nyil­vántartást, nem ismerik az elődök termelőképességét, örökítőképességét így a tehénállományban végeredmény­ben gyenge tulajdonságokkal rendel­kező egyedeket sorolnak be, amelye­ket két-három évig nagy költséggel feleslegesen tartottak. Valamennyi üzemben pontos nyil­vántartást kell vezetni a tehenek hasznosságáról. A nyilvántartás és az eddigi tapasztalatok alapján 1963 június 30-ig ki kell választani a 2006 liternél magasabb tejhozamú tehene­ket. Ezeknek az utódai fogják az ala­pot képezni a tehénállomány feltöl­tésére. Ott, ahol a törzsállomány fel­újítása nem lehetséges 2000 liternél töjjbet adó tehenektől származó utó­dokká), ott a járási nemzeti bizott­ság engedélyezi az alacsonyabb ho­zamú tehenek utódainak a tenyészet­be vételét is. Ha évenként csak 20 borjút választunk ki továbbtartásra, minden 100 tehén után, akkor öt év alatt felújítjuk a tehénállományt. Az eddigi eredmények szerint járásunk­ban 100 tehéntől 40 üszőt és 40 bi­kát nyertünk. Ez azt jelenti, hogy a legjobb 20 üszőborjút besoroljuk a tehénállományba, a többi pedig hiz­lalásra kerül. Fokozott figyelmet fogunk fordíta­ni a vemhes tehenekre, főként arra, hogy megkapják a szükséges takar­mányadagot. Nem szabad megtörténni annak, hogy a vemhes tehenek a fe­jőstehenek között legyenek. Az ed­digi tapasztalatok ugyanis azt bizo­nyítják, hogy ezekben az esetekben az etetők és fejők nincsenek anyagi­lag érdekelve, a tehenek jó előkészí­tésében. A tenyészállatok részére külön ta­karmányadagokat kell összeállítani, tekintetbe véve az állatok termelő­­képességét. Rendkívüli figyelmet kell forc^tani a szárazon álló tehenekre, mert ennek az időszaknak van leg­nagyobb hatása a következő laktá­­cióra. Az ellést követő három napon belül a zootechnikusok biztosítani fogják a borjak tetoválását. Az állat­orvosi szolgálat negyedévenként el­lenőrzést tart az üszőknél és kivá­lasztja azokat az üszőket, amelyek a következő negyedévben tenyésztésre kerülnek, s azokat is, amelyek to­vábbtenyésztésre pem alkalmasak. Ha­sonló ellenőrzést kell végezni a te­heneknél is évente legalább kétszer. 1963 január 1-től járásunkban beve­zetjük Bajburtejan szovjet professzor új ivartalanítá?i módszerét. Az eddi­gi módszerek mellett zavar állt be a hormonok tevékenységében. Bajburte­jan professzor módszere azon alap­szik, hogy megszakad a magképződés a hormonok további tevékenységének megőrzése mellett. Tekintettel a Szovjetunióban elért jó eredmények­re» ezt a módszert kísérletileg beve­zettük. Előzetesen 3 mezőgazdasági Üzemben a bikáknál próbáljuk ki ezt a módszert,és később, ha beválik, ki­szélesítjük. Meg vagyunk győződve, hogy ezen intézkedések következetes megvalósítása lényeges minőségi vál­tozást hoz az állattenyésztésben. Öllé Gyula, a Dunajszkásztredai Járási . Pártbizottság dolgozója föíiitfaif 3 196?. december 31. Nem hiába járt Práoában probléma a rétek hektárhozamának emelése sem, hisz 350 hektárról ta­karítottak be szénát. A hektárhoza­mot főleg műtrágyázással akarják emelni. A herefélék rendkívüli szá­razság miatt nem sikerültek, de a szövetkezet vezetősége nem ül kar­­batett kezekkel. 70 hektár őszi keve­rékük szépen kikelt és tavasszal még megtoldják 30 hektár borsós keverék-3ár a határ elnéptelensdett, az ipelszkészokoleci szövetkezeti tagok mindkét keze tele van munkával. Az 1260 hektáros szövetkezetben (ebből 865 hektár szántó) nem kis gondot rd a napi takarmányadag szállítása. Casparik István és Ozsvald Sándor már épp az egyik silógödör aljára ér­tek. Elmondják, hogy télidőben nyolc takarmányos is dolgozik naponta, sok a siló, van mivel dol­gozni. Szmolka János, a j pártszervezet elnöke is ^ elégedetten jár-kel a gaz- j dasági udvaron. i Gombos György-gyel, a ■ szövetkezet elnökével ; akartunk beszélni, aki ! résztvett a XII. kong­­resszuson, de épp járási ! plénumon volt. A kong­resszusról már beszélget­tek a pártszervezet elnö- j kével. Amikor Gombos j hazaérkezett, pártiskolá- ! zást tartottak és frissi- ; ben beszámolt a nagy j adatokról, élményekről. , A szövetkezetben a ha­tározat nem maradt pa- í píron, máris irányt vet­tek a takarmányalap megteremtésére. Idén 145 ] hektáron termeltek sze- ; meskukoricát és csövesen j 50 mázsás hektárhozamot ■ értek el. De legjobban bevált a siló­­kukorica. Átlagosan 560 mázsát ter­meltek hektáronként, s azon a terü­leten, ahol több vizet kapott, 1000 mázsát is elértek. A kongresszus ha­tározatának értelmében kibővítik a silókukorica vetésterületét. Az új év­ben 100 hektáron termelnek silókuko­ricát és legalább 80 %-át öntözik, összesen 250 hektár földet akarnak öntözni. A szövetkezetben nem kis Kei. a zoiütaKarmanyozasi meny ti hát nem éri őket váratlanul. Persze, a végső szót még ne: mondták ki.. A kongresszus határoz, tát még több gyűlésen megvitatja Még jobban tökéletesítik a komple Gasparik István és Ozsvald Sándor fakormányosok kiürítik az egyik silógödröt

Next

/
Thumbnails
Contents