Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-31 / 104. szám
Ismét elmúlt egy hét és a krónikás, aki az év utolsó napjainak történetét jegyezgeti, kutatja a karácsonyi békéhez illő jeleket, vegyes érzésekkel rőjja a sorokat a papírra. Szeretne az olvasónak minél megnyugtatóbb híreket tolmácsolni, mert ez az ünnepi hangulatot még gondtalanabbá, vidámabbá varázsolhatná. Akad is jónéhány olyan, amit szívesen besorol a krónikába, de a békés hírek mellett akad nemegy, melyet nem szívesen tálal az ünnepi asztalra. Mindenek előtt arról a világszervezetről kell megemlékezni, amelynek tevékenységéhez oly sok reményt fűz a békeszerető emberiség. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének XVII.^közgyűlése az ünnepek kezdete előtt befejezte munkáját. Tárgyalásairól ugyanazt mondhatjuk, amit az előszóban már egyszer megjegyeztünk. Ebben is volt jó és biztató, de volt benne sok olyan, mely nem sok reményt ad arra, hogy az emberiség már a közeljövőben fellélegezhet és megszabadulhat a háború rémétől, mely Damokles kardjaként lebeg békés munkás életünk felett. A kubai kérdés megoldása példát mutat A karibi-válság megoldása jótékony májusi esőként hatott a világra és tagadhatatlan az, hogy elsősorban a szovjet kormánynak és Hruscsov elvtárs békére törekvő politikai aktivitásának köszönhető, hogy a végveszéllyel nukleáris háborúval fenyegető bonyodalom megoldódott. De nem szabad lebecsülnünk, sőt ki kell hangsúlyoznunk az ENSZ — főként U Thant főtitkárnak — kitartó munkáját, aki az álláspontok összeegyeztetésénél és a megegyezés részletes kidolgozásánál jelentékeny szerepet vállalt. A karibi kérdésben kötött megegyezés egyben előremutató, értékes tanulság is. Bizonyítja azt, hogy minden nemzetek közötti politikai ellentétet, még a legélesebbet is meg lehet oldani akjcor, ha a felelős kormányférfiak céltudatosan törekszenek erre, és szem előtt tartják az egész emberiség legfontosabb létérdekeit. Megnyugtató határozatok Általános felelősségérzetről az ENSZ-ben még korántsem lehet beszélni. Nyugati hatalmak még mindig igyekeznek megvalósítani a már annyiszor kudarcot vallott ,hidegháborús politikát tápláló irányvonalat. Ezzel szemben azonban a szocialista államok és a semleges országok, leginkább pedig a felszabadult gyarmati országok békére és zavartalan együttélésre törekvő tevékenysége, további reményekre jogosító sikereket hoz. V. A. Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ küldötte értékelve a XVII. közgyűlés munkáját, kijelentette, hogy a nyugati imperialista országok akadályozó politikája ellenére', sikerült számos, a békés fejlődést elősegítő és a békés egymás mellett élés politikáját Igazoló, az államok együtt-zrtrnagzrfriri»»» «enrmr-működését elősegítő határozatot tető alá hozni. A közgyűlés lényegében újból állást foglalt az általános és teljes leszerelés megvalósítása mellett. A közgyűlés felszólította a leszerelési bizottságot, hogy addig is, amig az általános leszerelésről szóló egyezmény valóra válik, tárgyaljon „a kölcsönös engedményekkel járó építő egyezkedés szellemében". Jól tudjuk, hogy az egyik oldalon, a szocialista tábor országainak részéről ez a szellem már régen ezen országok gyakorlati politikájának következetesen alkalmazott módszere. Számos intézkedést javasolt a közgyűlés a gyarmati rendszer felszámolása érdekében. Itt mutatta meg az imperialista országok együttese igazi arculatát azzal, hogy nem voit hajlandó elítélni a fasiszta Portugália népirtó módszeréit Angolában és a Dél-Afrikai Unió kormányának fajüldöző politikáját. Ennek ellenére, a közgyűlés elsöprő többsége megszavazta mindkét gyarmatosítás elleni határozatot, bebizonyítva azzal, hogy az óriási többség az emberiesség erkölcsi magaslatán állva mélységesen elítél minden megkülönböztetést és faji üldözést. A békés kereskedelmi kapcsolatok érdekében Egy másik javaslat, melyet a Szovjetunió terjesztett, be, a kapitalista országok makacs ellenkezése és halogató magatartása ellenére szintén túlnyomó többséggel került az elfogadott határozatok közé. A Szovjetunió javasolta egy olyan világértekezlet összehívását, mely a világkereskedelem kérdéseinek megoldásán tevékenykedne. Nem csoda az, hogy a kapitalista országok küldöttei foggal és körömmel harcoltak egy ilyen bizottság megalakulása ellen, hiszen ez teljes ellentétben van gazdaságipolitikai céljaikkal, az európai gazdasági tömb irányvonalával. Ez az irányvonal a neokolonializmust szolgálja és állandósítani akarja a gyarmati sorsból felszabadult országok függőségét a nagy kapitalista monopóliumoktól. A kapitalista gazdasági egyezmények arra is irányulnak, hogy megzavarják és késleltessék a szocialista országok gazdasági fejlődését. Halvány, de nem jelentéktelen jele a leszerelési egyezmény megvalósításának az a javaslat, melyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok ENSZ-küldöttei közösen dolgoztak ki a leszerelési program megvalósításához szükséges eszközök felhasználásáról. 'Nincs többé „magyar kérdés" Egy régi hidegháborús kérdés is lekerült végre az Egyesült Nemzetek Szövetségének napirendjéről. Ez az ún. „magyar kérdés“. A mondva csinált problémát a kapitalista országok elsősorban az Amerikai Egyesült Államok tartották napirenden annak ellenére, hogy ilyen kérdés soha sem létezett. Az USA és szövetségesei nem voltak hajlandók a magyar ellenforradalom után keletkezett helyzetet elismerni és meg akarták tagadni a szocialista magyar állam jogait a nemzetközi politikai fórumokon, elsősorban az ENSZ-ben. A közvélemény, valamint a szocialisia államok és a semleges országok állandóan növekvő befolyása következtében az USA küldöttje maga volt kénytelen javaslatot tenni az erre a célra kinevezett megbízott megbízatásának törlésére. Röviden ennyit az ENSZ XVII. ülésszakának eseményeiről. A szavak és a tettek ellentéte Határozott érdeklődést keltett Stevensonnak, az USA képviselőjének december 21-én tett nyilatkozata. Stevenson többek közt kijelentette, hogy ugyan még fennállnak olyan kérdések, melyekben az USA és a Szovjetunió nem képesek megegyezni, kormánya azonban fontosnak tartja, hogy fel kell végre hagyni az ellentétek hangsúlyozásával és azokat a kérdéseket kell előtérbe helyezni, amelyekben már megállapodtak. Ezek a szavak akaratot mutatnak a békülékenységhez és hasonlatos. ahhoz a fogalmazáshoz, amelyet a szocialista államférfiak sok esetben már nyilvánítottak. A világ népei minden esetre megelégedéssel nyugtázhatják ezt a békülékenyre változott hangot és jogosan várják a folytatást, mely majd konkrét formában igazolja a jóakaratú tárgyalási készséget. A békés szellemű nyilatkozatokkal azonban még nem lehet korunk égető kérdéseit dűlőre vinni. Ennek iskolapéldája az ún. tizennyolcas bizottság tárgyalásainak eredménytelensége. A szocialista országok minden igyekezete megdőlt a most befejeződött genfi értekezleten,hogy az atomháború elkerülésének kérdésében néhány lépéssel előre lehessen haladni. A nyugati hatalmak görcsösen ragaszkodnak a már régen megdöntött helyi ellenőrzéshez, melyre a tudományos szaktekintélyek véleménye szerint semmilyen szükség nincsen. Nem bizonyítja Stevenson szavainak őszinteségét Kennedy és Macmillan megegyezése sem a Skybolt rakéta ügyében. Megegyeztek abban, hogy a Skybolt helyett az USA Polaris rakétákat szállít Nagy-Britanniának és a két állam nukleáris eszközeit a NATO rendelkezésére bocsátja. Ez azt jelenti, hogy a támadó katonai tömb a legveszélyesebb fegyverekkel fog rendelkezni. Már nem meglepő, hogy az USA és szövetségesei évről évre emelik országaik katonai szükségletét is. Legújabban Kennedy javasolta az 1963 évi katonai kiadások 2 — 3 milliárd dollárral való fölemelését. Imperialista beavatkozás Kongóban A szavak és a tettek közti ellentét megnyilvánul abban is, hogy az USA katonai küldöttséget menesztett Kongóba, állítólag abból a célból, hogy az megvizsgálja az ENSZ-csapatoknak nyújtandó segítség lehetőségeit. Kongó népe és az egész világ közvéleménye a legnagyobb nyugtalansággal fogadta a hivatlan vendégeket. A küldöttséget a leopoldvillei repülőtéren csak az amerikai diplomaták fogadták. A katonai küldöttség kiküldetésének egyedüli oka csak az lehet, hogy az Imperialista körök félnek a kongói események fejlődésétől, amely arra mutat, hogy az Adoulakormány taktikázó politikájával szemben állandóan fokozódik a nép és a kongói parlament ellenállása. A kongói nép és a parlament többsége határozottan követeli Gizenga miniszterelnök helyettes szabadon bocsátását, valamint a gyarmatosítás és az imperialista-ellenes politikai vonal bevezetését. Ezért vált szükségessé a katonai beavatkozás előkészítése a katonai küldöttség látogatásának formájában. • Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy habár a nemzetközi politika eseményei némi reménnyel tölthetnek el minden békeszerető embert, de nem állíthatjuk, hogy az ellentétes erők hatása már ki lenne küszöbölve. Hosszú és fáradságos út vezet még az emberiség nyugalmának biztosításához és ehhez kevés csak az egyik oldal jóakarata és törekvése. A másik oldalon is erősödnie kell a béke gondolatának, hogy együttes, nehéz küzdelemben célhoz érjünk, megvalósulhasson a béke és a nyugalom az egész világon. P. E. Kárpátalja dolgozói 1962-ben ünnepelték a szovjet Ukrajnával való egyesülésük 17. évfordulóját. Kárpátalja azelőtt a nyugati imperializmus félgyarmata volt, s most a kommunista párt és a szovjet állam gondoskodása folytán virágzó kerületté vált, fejlett szocialista iparral, mezőgazdasággal és magas kultúrával rendelkezik. A nemzetgazdaság gyors ütemben fejlődik. Rövid idő alatt kiépítették a nemzetgazdaság, egyes ágait, mint pl. szénbányászatot, gépipart, papírgyártást, élelmiszeripart stb. Felépítettek több mint 200 különféle intézményt. Az 1946-os évvel összehasonlítván az ipari termelés tízszeresére növekedett. Legjelentősebb iparágak a fafeldolgozás és az erdőgazdaság. A régi kisipari üzemek helyett új üzemek épültek fel, a Mukacsevszkij, B8regovszkij és az Irsavszkij rajonokban, amelyeket a technika legújabb vívmányaival láttak el. 1955-től 60-ig a bútorgyártás is kétszeresére nőtt. A nemzetgazdaság minden ága még a hétéves terv folyamán jobban kifejlődik. Nagy változások történtek Kárpátalja mezőgazdaságában is. A tízezer keskeny földsáv helyén, amelyet még faekével műveltek, ma a kolhozok és szovhozok nagy földterületeit láthatjuk. A legújabb mezőgazdasági gépek és az agrobiológia új sikerei mind a mezőgazdaság felemelését segítették elő! A mezőgazdaságban elért eredményekért 1958-ban Kárpátalja dolgozói Lenín-díjat kaptak. Sok kolhoz gazdasága erős, magas színvonalúvá vált; gyorsan fejlődik az 2/«W Földműves 1962. december 31. Virágzik a szovjet Kárpátalja állattenyésztés is. A kolhozok szarvasmarha állománya tíz év alatt 2,4 szeresére növekedett, a sertéstenyésztés és juhállomány pedig kétszeresére, növekedik a gyümölcstermelés és szőlészet Jelentősége. A hétéves terv vége felé az erre a célra felhasznált földterület 100 000 hektáron növekszik. Kárpátalja legjelentősebb mezőgazdasági terménye a kukocira, amely a földterület 50 %-át foglalja el. A terméshozam hektáronként 50—80 mázsa, egyes példás munkacsoportok 100 mázsa szemtermést is elérnek egy hektárról. A kolhozok és szovhozok nagy súlyt fektetnek a cukorrépa, borsó és más értékes takarmány termesztésére. Nagy változások történtek a kultúra terén is. A szovjet kormány a 'tudomány és művészetet az egész nép száméra hozzáférhetővé tette. A fasiszták által megkínzott kárpátaljai költő, Dmltrij Vakarov írásából tudjuk, hogy azelőtt a faluban „két csendőr volt de írástudó egy sem“, orvos sem volt, kórház sem, a lakosságot a tuberkulózis pusztította. Több mint 80 %-a a kárpátaljai lakosságnak a szovjet kormány megalakulásáig írástudatlan volt, több fajta betegség, tífusz, pajzsmirigy nagyobbodás pusztított. Egész Európában itt haltak meg a legtöbben tüdővészben. Most mér a kapitalizmus minden sebe a szegénység, betegség, s műveletlenség a múlté. Kárpátalján a kórházok, egészségügyi központok, iskolák, könyvtárak sűrű hálózata épült ki, valamint más szociális és kulturális intézeteit. A kerületben 815 iskola működik, amelyekben 181 000 gyermek tanul, ukrán, orosz, magyar és román nyelven. Kárpátalja történetében a lányok és fiúk számára először állnak núitva az uzsgorodi egyetem és más szlovjet főiskolák kapui. Sok minden világosan mutatja azt a hatalmas változást, amely a nemzet életében történt. Például a rachovi kerületben a szovjet kormány megalakulása előtt csak néhány orvos volt, egy éves korig a gyermekek 35 %-a elhalálozott. Most, itt 10 kórház, két orvosi-rendelőintézet, 19 készültség van, ahol 37 orvos és 298 középiskolát végzett egészségügyi dolgozó dolgozik. Ebben az- évben a kerületi kórházban új belgyógyászati és gyógykezelő osztály lépett működésbe. Ezeket a legmodernebb felszereléssel látták el. Valamikor a puszta, elfelejtett Murcsavelikobereznyanszki kerületben egy embernek sem volt főiskolai műveltsége, a lakosság legnagyobb része sem olvasni, sem írni nem tudott. Most már, 24 lakós főiskolát végzett, 15 még nem fejezte be a főiskolát, 61 szakiskolát és 36 pedig általános műveltséget nyújtó középiskolát végzett. A dolgozók életszínvonala évről-évre emelkedik. Gyors ütemben folyik a lakásépítés. A kolhoz tagjai és a mezőgazdasági dolgozók számára az állam segítségével több mint 62 000 lakóházat építettek fel és rendeztek be. Ez azt jelenti, hogy Kárpátalján minden második épületet háború után építettek fel. Kárpátalján számos újító és kiváló dolgozó tevékenykedik. Több mint 3000 íuunkást, mérnököt, kolhoztagot és tanítót tiszteltek meg kitűnő munkájukért magas állami kitüntetéssel. A legjobbak a „Szocialista Munka Hőse“ díjat kapták. Az egész nemzet becsüli Anna Ladányit, a volt napszámosnőt, aki most a mukacsevói járásban a kukorica kitűnő termesztője, a Lenin-kolhoz munkacsoport vezetője, már kétszer kapta meg a Szocialista Munka Hőse címet. Az élmunkásmozgalom nemzeti mozgalommá vált. 2339 üzem 66 000 dolgozója vette fel a kommunista munkacsoport elmért a versenyt. Ezt a dicső címet már több üzem harcolta ki. Ma Kárpátalja dolgozói a szovjet néppel együtt a hétéves terv teljesítéséért harcolnak. A hétéves terv első három évének tervét túlteljesítették. A terven felül készített termékek értéke 27 millió rubelt tesz ki. A mezőgazdasági dolgozók szintén becsületesen teljesítették az állam iránti kötelességüket a gabona, hús, gyümölcs, burgonya és más mezőgazdasági termékek beadásában. A kárpátaljai kerület mintegy ajtaja a szovjetállamnak. Több kárpátaljai város és falu épületének ablakából lehet látni a szomszéd baráti államok széles rónáit. Napról napra erősödik a szovjet nép és a baráti szocialista országok dolgozóinak barátsága. Ennek a barátságnak egyik példája a Lvovtól Prágába vezető villamosvasút felépítése is, amely Kárpátalján keresztül halad, továbbá a Dobrotvor- Tisza-i vasútvonal és a Barátság Kőolajvezeték. Kárpátalja dolgozói, akik teljesen egyenjogúak a Szovjetunió többi népével, önfeláldozóan építik hazájukat és tántoríthatatlanul harcolnak a békéért. V. Ilnickij, Ukrajna Kommunista Pártja kárpátaljai kerületének első titkára. Békés, új esztendőt! A szovjet űrhajósok a szovjet népnek és mindenkinek az egész világon újévi üdvözletét küldtek. JuriJ Gagarin minden külföldi barátjának szívélyes üdvözletét küld. Szilárdan hiszi, hogy az 1963. és a szovjet népnek további új sikereket hoz az élet minden terén. German Tyitov azt írja, hogy békés égre akar tekinteni és hő vágya, az 1963. év a béke esztendeje legyen, hogy sehol a világon senki se hallja az atombomba robbanását. Andrijan Nyikolajev főképpen csuvas honfitársait köszönti és jóegészséget kíván nekik az újévben. Pavel Popovics valamennyi űrhajós nevében sok üdvözletét küld külföldi barátainak és köszöni szívélyes jókívánságaikat. Azt írja, hogy Nyikolajevvel együtt mintegy 30 000 üdvözlő levelet kapott. Az ENSZ főtitkárának újévi üzenete A Novoje Vremja című szovjet folyóirat közli U Thantnak, az ENSZ főtitkárának újévi üzenetét. „Az újév küszöbén ismét hangsúlyoznunk kell szilárd elhatározásunkat, hogy az emberiség közös művét — a békét, a haladást és a felvirágoztatást szolgáljuk“, — hangzik az újévi köszöntésben. „Ha meg akarjuk állni helyünket az atom- és kozmikus korszakban, úgy nagy és kis államok közötti kapcsolatoknak a bizalmon, a becsületességen és az igazságszereteten, nem pedig a félelmen, a bizalmatlanságon és a rosszakaraton kell alapulniuk. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a világ békéje és jóléte biztosítására irányuló törekvésben segítséget nyújt minden keleti, nyugati, északi és déli államnak, mint a bizalom, együttműködés és jóakarat megszilárdításának gyakorlati eszköze a nemzetközi kapcsolatok terén.“ (CTK) Adott szavuk jegyében A Szlovák Egyesült Szénbánya vállalat dolgozói a CSKP XII. kpngreszszusának tiszteletére több mint 500 kollektív szocialista kötelezettségvállalást tettek, melynek alapján 94 500 tonna barnaszén és lignit terven felüli fejtésére tettek .Ígéretet. Az évi terv feladatait december 19-én teljesítették s 8 napra rá, december 27-én közölték kötelezettségvállalásuk teljesítését is. A szlovákiai szénbányákban december 27-ig 446 000 tonnával több szenet fejtettek, mint az elmúlt évben. • F. Uglov, Lenin-díjas szovjet sebész-professzor kiszámította, hogy egy sebész három-négy óráig tartó súlyos műtét alatt átlagosan 750 grammot veszít súlyából. Tehát kb. ugyanannyit, mint egy kohómunkás a kohó mellett egy egész műszak alatt. • A modern, vad táncokat kedvelő francia ifjúság által rendezett különböző „fesztiválok“ és kongresszusok után szerzett tapasztalatok alapján a párizsi rendőrség azokat a mulatókat, ahol a megvadult „aranyifjúság“ ezeknek a táncoknak hódol, a következő feliratú táblákkal szándékszik ellátni: „Vigyázat, itt táncolnak!“ • Thorsager dán városka tanácsa a múlt napokban azzal fenyegette meg a lakosságot, hogy megvonják minden háztartástól a villanyvilágítást, amennyiben a legközelebbi községi választásokon újra olyan elenyésző kis számban járulnak az urnák elé, mint legutoljára. • A nyugat-németországi Würzburg város népi egyeteme hallgatóságát többek közt Berhard Dietsche dominikánus páter is boldogítja előadásaival. Nemrégiben „a polgárok ellenállásra való jogairól“ tartott előadást, s eközben hangsúlyozta, hogy a négy, Hitler ellen gondosan előkészített merénylet azért nem sikerülhetett, „mert Isten akarata a merényleteket nem helyesli“. • Lincoln Rockwell, az amerikai nácivezér kijelentette, hogy a nácik világmozgalmának élére áll és ezzel átveszi a vezetést Colin Jordan, angol nácivezértől. Elmondotta, hogy ezt a változást „technikai okok“ Indokolják. A valóság azonban az, hogy az angol hatóságok — akarva vagy nem — kénytelenek voltak Jordánt botrányos garázdálkodásai miatt lakat alá helyezni.
