Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-07-18 / 57. szám
Ä leszerelési és béke-világkongresszus üzenete A VILÁG NÉPEIHEZ A világ minden tájáról gyűltünk össze Moszkvában. Különböző foglalkozású és különböző meggyőződésű emberek vagyunk. Egy héten át a legnagyobb nyíltsággal vitattuk meg azokat a kérdéseket, amelyek az emberiséget fenyegető atomháború veszélyéből erednek. Ez az őszinteség segített bennünket abban, hogy jobban megismerjük egymást, és így meggyőződjünk arról, hogy lehetséges kiutat találni a ma minden országot és népet fenyegető helyzetből. A fegyverkezési verseny fokozza a nemzetek közötti feszültséget és bizalmatlanságot, a feszültség és a bizalmatlanság pedig előmozdítja a fegyverkezési hajszát. Bűvös kör jött létre. A fegyverek pusztító ereje mind félelmetesebbé válik, mégis olyan hangok hallatszanak, amelyek egy megelőző háború kirobbantását követelik. Mi azonban szilárdan hisszük, hogy a leszerelés nemcsak parancsolóan szükséges, hanem lehetséges is. Ez ma már nem csupán az emberiség legkiválóbb elméinek álma, hanem a történelemben először gyakorlati feladattá vált, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie. Mindenki számára kedvező lenne, ha a fegyverkezési hajsza terhét levehetnék az emberiség válláról. A leszerelés olyan tartalékforrásokat szabadítana fel, amelyekkel minden ország életszínvonalát emelni le-Szombaton ért véget a moszkvai béke-világkongresszus, amely a világ népei békeóhajának az eddigi leghatalmasabb megnyilvánulása volt, hiszen 120 ország 2000 küldötte tanácskozott napjaink legégetőbb problémájáról, a világbéke és ennek alapvető feltétele: az általános és teljes leszerelés kérdéséről. Bátran elmondhatjuk, hogy a különböző fajú, nemzetiségű és vallású, valamint a különböző világszemléletű küldöttek megtalálták a barátság közös nyelvét és azt a világbéke egységéhez vezető közös utat, amely eredményesen hiúsíthatja meg a termonukleáris háború ámokfutóinak földünk népei ellen készülő halálos merényletét. A kongresszus felhívással fordult a világ népeihez. Ez a felhívás első helyen azt állapítja meg, hogy a leszerelés nemcsak szükséges, de megvalósítható is. A megvalósítása óriási gazdasági eszközöket szabadítana fel, amelyeket a világ népei életszínvonalának emelésére lehetne fordítani. A leszerelésnek teljesnek és általánosnak kell lennie és megvalósításában aktívan kell közreműködniük a legszélesebb tömegeknek, mivel a diplomaták, katonák és a halállal spekuláló fegyvergyárosok a saját jószántukból ezt sohasem valósítanák meg. £ppen ezért nagyon fontos a telhetne, és olyan anyagi eszközöket takarítana meg, amelyek révén meg lehetne gyorsítani az eddig gazdaságilag kevésbé fejlett államok fejlődésének ütemét. A leszerelés magában foglalná a katonai támaszpont felszámolását és a külföldi csapatok kivonását, így segítve a nemzeti függetlenségükért harcoló népeket. A leszerelés legyen általános és teljes, szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt. Leszerelés nem lehetséges ellenőrzés nélkül, ellenőrzés nem lehetséges leszerelés nélkül. Alaposan tanulmányoztuk a leszerelés akadályait és tudjuk, hogy nehéz lesz elérni. Vannak, akik még a tárgyalásokat is ellenzik, egyesek vakságból és közömbösségből, mások egyéni érdekből, vagy katonai becsvágyból. Mi azonban meggyőződtünk, hogy minden akadályt le lehet küzdeni. Minden leszerelési tervben ki lehet mutatni gyenge pontokat, de az a véleményünk, hogy jobb megegyezni mindenki számára elfogadható kompromisszumban, mint folytatni a fegyverkezési versenyt. A tapasztalat azt mutatja: veszélyes önámítás lenne azt hinni, hogy a leszerelés önmagától is létre jöhet. A leszerelést nem lehet kizárólag katonai szakértőkre és a diplomatákra bízni, akik évről-évre hűzzák-halasztják a vitát. Csak minden ország népének hívásnak az a megállapítása, hogy egy világot átfogó békeharcos szervezetre van szükség, mert a leszerelést és a nukleáris fegyverek felszámolását csupán ily módon lehet kiharcolni az atomhatalmakkal szemben. Ez a tétel viszont igazolja Hruscsov elvtárs szavait, hogy a nukleáris vihar előtti helyzet megköveteli a népek világméretű háborúellenes szövetségének létrejöttét, mivel ez kényszerzubbonyt húzhatna az atomkarddal fenyegető őrültekre. Sajnos, ezek az atomfantómok nagyon is létező s ható erők. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az amerikai tudósok, az emberiségnek szánt danaoszi ajándékai, amelyek éppen e napokban változtatták nappalokká a trópusi éjjeleket a Csendes-óceán távoli térségében. De felsorolhatjuk az Észak-Amerikai Egyesült Államok meghiúsult háborús próbálkozásait Kubában, Laoszban, és jelenleg a Kínai Népköztársaság ellen elkövetett provokációit, de úgyszintén de Gaulle tábornok veszedelmes törekvéseit is. A francia államfő ugyanis a jövő év végéig „húsz millió orosz elpusztításához elegendő“ nukleáris haderő megteremtését tervezi. S nem szabad elfeledkeznünk a bonni revansisztákról sem, akiknek fő céljuk a Bundeswehr atomfegyverekkel való felszerelése és egy harmadik világháború — erőfeszítése kényszerítheti az államférfiakat arra, hogy a tárgyalásokon megoldásra jussanak. Az elszigetelt tiltakozások, ha számosak is, nem elegendőek. Eljött az ideje annak, hogy hatalmas ellenállási mozgalom induljon a fegyverkezési verseny és minden háborús előkészület ellen. Az emberiség az elmúlt 17 év során nem sodródott nukleáris háborúba, s ezt elsősorban a békéért harcoló népek fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönheti. De nyíltan el kell ismernünk, hogy még mindig sokan távol tartják magukat a fegyverkezési verseny elleni aktív harctól. Sokan még nem ébredtek a veszély tudatára, sokan még nem ismerik fel a fenyegetés teljes komolyságát és a béke megmentésében rájuk háruló felelősséget. Mi azonban mindezeknek odakiáltjuk: „Ismerjétek fel korunk nagy veszélyét! Álljatok be azok közé, akik a leszerelésért és a békéért harcolnak!“ Szilárdan ellenzünk minden kísérletet atombombákkal és hasonló szerkezetekkel, elsősorban azért, mert fenyegetik a jelen és a jövő nemzedék életét és egészségét; másodsorban pedig azért, mert a fegyverkezési hajsza ütemét fokozzák. Komoly felhívással fordulunk valamennyi atomhatalom kormányához. Felszólítjuk őket, hogy haladéktalanul állapodjanak meg a ezúttal egy termonukleáris háború kirobbantása. Igaz, ezekben a háborúval való fenyegetőzésekben van bizonyos zsarolási szándék is, de a történelem bebizonyította, — s erre éppen Hitler a legjobb példa —, hogyha háborúval való zsarolás meddőnek bizonyul, a zsaroló „tüzelj“-t vezényelt. Bár az is igaz, hogy a jelenlegi helyzet lényegesen más, mint 1938 — 40 között volt, mégis léteznek veszélyesen téves nézetek, amelyeket azonnal meg kell cáfolnunk. Ilyen többek közt Walter Lippman nézete is, aki a New York Herald Tribune hasábjain azt írja, hogyha de Gaulle atomtámadást intézne a Szovjetunió ellen, a szovjetek nem ütnének vissza, tartván az USA atomerejétől. Ez téves számítás, mert Franciaország a NATO tagja és a francia atombomba — egyúttal NATO atombomba, tehát a varsói szerződés országai igenis visszaütnének — a NATO-államoknak! A szocialista tábor országainak békepolitikáját és a béke megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit nem a gyöngeség diktálja. A szovjet globális és az elhárító rakéta mindenkor kiverheti a megszállottak kezéből az atomkardot. Ez azonban nem történhetne meg tíz és százmilliók halála és szenvedése nélkül. £s ennek az apokalyptikus katasztrófának a megaakdályozása a jelen pillanat legfőbb feladata. Ezt pedig népeink proletár humanizmusa és kommunista erkölcse parancsolja. BARSI IMRE nükleSri* fegyverkísérletek megszűntetésében és kössenek egyezményt, amelyben mindörökre betiltják az összes atombomba-kísérletet, ideértve a légköri, a földalatti, a vízalatti és a világűrben folytatott kísérleteket. Ez lenne az első lépés minden nukleáris fegyver és azok szállítóeszközeinek teljes betiltása és megsemmisítése felé. Legfőbb és legsürgősebb feladatunk az, hogy a kormányok megkössék a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt álló általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezményt. Ezért követeljük, hogy az ügynek megfelelő és gyakorlati módon tárgyaljanak minden előterjesztett tervről, hogy így lehetővé váljék az egyezmény gyors megkötése. A közvélemény nyomására, valamint az el nem kötelezett országok akciói következtében, a fő tárgyaló felek álláspontja a leszerelés elveit illetően bizonyos mértékben közelebb került egymáshoz: a komoly véleménykülönbségek azonban még mindig helybentopogást eredményeznek. Csak ha a népek fokozzák nyomásukat, akkor lehet az egyezmény megkötését biztosítani. A béke híveinek nemes feladata, hogy példát mutassanak a jobb megértés megteremtésében és a bizalmatlanság eloszlatásában. Ügy hisszük: kongresszusunk jelentősen hozzájárult e feladat megvalósításához. Meg kell találnunk az utakat és módokat, amelyek minden országot és szervezetet képessé tesznek arra, hogy folytassák azt, amit elkezdtünk. Mindenféle passzivitás árt a béke ügyének. Rajtunk múlik, hogy felvirradjon a nap, emikor az emberiség megszabadul a nukleáris halál rémétől. Mi akik a békét akarjuk és sokan vagyunk. Ha mindannyian cselekszünk, és ha mindannyian barátságban együtt cselekszünk, megnyitjuk az utat közös célunk, a tartós béke felé. Moszkva, 1962. július 14. Frissítőket a Beérett a gabona. Sok a munka, sok a tennivaló ezekben a napokban. A fárasztó munka, jó kosztot, gondos ellátást követel. Ezért a sürgős nyári munkák idején az a fokozott feladat hárul a fogyasztási szövetkezetekre, hogy élelmiszerrel és frissítőkkel sokoldalúan, még gondosabban lássák el falusi dolgozóinkat. Ez nem könnyű feladat. Nem szabad élfeledkezni azonban arról, hogy a fogyasztási szövetkezetek mellett a helyi nemzeti bizottságok sokoldalú ellenőrző munkájától és törődésétől is sok függ. Nagyon fontos, hogy az állami gazdaságok és az EFSZ is szoros kapcsolatot tartanak fenn a fogyasztási szövetkezetekkel, és jól együttműködjenek. Ezek után nézzük, hogyan szervezték meg egyes falvakban a dolgozók frissítőkkel és élelemmel való ellátását: Farnadon Saláti Andrással, a HNB titkárával, és Krcsméri Gizellával, a vendéglátó-üzem dolgozójával beszélgetve megtudtuk, hogy falujukban jó! szervezték meg a dolgozók közellátását. A fogyasztási szövetkezetek alkalmazottai felváltva teljesítenek majd szolgálatot az aratásnál és a frissítők szállítására a szövetkezet Korunk parancsoló követelése Szajna és Rajna menti grimaszok Kibékülés a gyilkosokkal áldozataink kicsúfolását jelenti — ezt gondolhatták a párizsi munkások, amikor De Gaulle és „barátja“, Adenauer felé kiáltották: „Nem akarjuk a német militaristák szövetségét, nem feledkezünk meg az oswiecimi és az oradouri gyilkosokról!“ Adenauer első hivatalos párizsi látogatása előtt nagyon gyakran hangoztatta a már annyira elcsépelt jelszót „a német-francia kibékülés fennkölt művéről“, mert a legszívesebben kiirtaná a franciák minden gondolatát, ami a német militarizmussal kapcsolatos. De vajon ki is békült ki? De Gaulle, aki Franciaországnak azt a dicsőségét ígéri visszaszerezni, melytől két háború folyamán a történelem, az erősebb szövetségesek és az elhatalmasodó felszabadító mozgalmak fosztották meg. És Adenauer nyugat-német kormánya, mely ma tiltakozik minden külföldön készült iskolai atlasz kiadása ellen, ha abban a mai Németország tényleges határait tüntetik fel. Európa megbékélését, Európa egyesülését szolgálná a fran-2 8z.g*fL „ rtiiMifvif 1962. július 18. cia —nyugat-német kibékülés? ' Mert ezt a célt hangoztatják Párizsban és Bonnban; Nyugat-Európa, a „Kis- Európa“ integrálását, megszervezését katonai, politikai és gazdasági vonalon Kelet-Európa ellen, tehát Európa szakadásának elmélyítését, csak azért, hogy a két kormány a NATO-ban magasabbra licitálja közreműködésének az árát. A magát mostoha gyereknek érző két tagállam egyenjogosultságot követel a NATO-családban, mindenekelőtt az atomfelszerelés terén. Mert atomfegyverekkel könnyebben tárgyalhatnának egyéb ügyekről is: pl. a hatalom és a piacok új felosztásáról. Mindenesetre ma már tény, hogy Adenauer és De Gaulle az Európai EGY BARÁTSÁG TÁVLATAI... Gazdasági Közösség két legerősebb tagállamának vezetői a NATO keretében német —francia katonai szövetséget kötöttek, hogy egyenrangú partnerei lehessenek az USA-nak. A két állam a .„szabad verseny világában“ csak szövetséges konkurrens lehet. A francia monopóliumok Afrikában, - Algírtól Brazzeville-ig — ma már csak a nyugat-német nagytőke segítségével valósíthatják meg a neokolonialista kizsákmányolás politikáját. És hogy megakadályozzák az enyhülést Nyugat és Kelet között, ahhoz viszont a nyugat-német monopolistáknak még szükségük van a francia nagytőkére, mert ma még nem lenne időszerű a „német vezetésről" beszélni, bár Adenauerékat már jelenleg is ez a gondolat foglalkoztatja. Ebben a tökéletlen világban természetesen megvannak a határai a német-francia kibékülésnek is. Mégpedig ott, ahol a két partner közül az egyik azt hiszi, ő a kocsi és a másik a ló. Mindenesetre megegyeztek a „politikai integráció jövőjéről“ és „Nyugat-Európa politikai egységének“ szükségességéről és célszerűségéről — mégpedig Anglia nélkül is. Azonban eltérések mutatkoznak elképzelésükben a NATO megszervezése kérdéseiben. De Gaulle a NATO-ban önálló atom-stratégiájával szeretné kiharcolni nagyhatalmi pozícióját. Miért mondjon le' azonban Adenauer kedves barátja, de Gaulle kedvéért arról a kísérletről, hogy Amerika által ugyancsak atomfegyverekkel kenyereztesse le magát — esetleg egy kis, de Gaulle segítségével megszervezett zsarolás árán, vagy talán leereszkedő beleegyezéséért, hogy „na, nem bánom“, lépjen be Anglia is, a „közös piacba“. Ha Amerika ezáltal megszerezné a gazdasági ellenőrzést a brit államközösség országai felett, miért ne szerezhetné meg Nyugat-Németország az ellenőrzést az „integrált“ atomfegyverek fölött?! Amerikának eddig minden kísérlete csődöt mondott, hogy meghiúsítsa Nyugat-Európában az erők eltolódását és továbbra is maga irányíthassa a NATO politikáját. Az EGK a hideg háború terméke és az USA érdeke, hogy a hideg háború folytatódjék. Kennedy Adenauer párizsi tartózkodása idejében újra „veszélyesnek“ nyilvánította Franciaország önálló atomhatalmi pozícióját, de ugyanakkor nagy rokonszenvvel vélekedett egy „integrált NATO-atomhatalomról“. Kennedy szeretné szétrobbantani a Párizs — Bonn-i tengelyt, de ugyanakkor arra bíztatja Adenauert, csak kovácsolja ezt a tengelyt, hogy aztán kiadósabban zsarolhasson. Az „Európa politikai integrációjának nevezett folyamat a mai Európa egyik legveszélyesebb tünete. A német-francia kibékülés a két állam őskonzervatív reakciós egyedeinek együttműködését jelenti a leszerelés, a politikai légkör enyhülése, az afrikai felszabadító mozgalomnak fejlődése és az európai munkásmozgalmak ellen. S. M. A medvei nők munkájáról Bármelyik községbe vetődik ma az ember, mindenütt az aratás képezi a föproblémát. A medvei nőbizottság ülésén is arról tanácskoztak az asszonyok, hogyan vegyék ki részüket a gyors és veszteségnélküli aratásból. — Községünk lakosságának csak egy része dolgozik a szövetkezetben, sokan a közeli városokban vannak alkalmazásban — mondotta Márton Erzsébet, a nőbizottság elnöknője. — Ebből a tényből kiindulva, úgy határozunk, hogy a nőbizottság minden egyes tagja 15 személyt szervez be az aratási munkákba. Ezenkívül, mint ahogy a további beszélgetésből kitűnik, arra kötelezték magukat a nőbizottsági tagok, hogy a csúcsmunkák idején fejenként 60 órát dolgoznak le a határban. — A mi asszonyainkkal nincs baj — dicséri megelégedéssel a nőket Beke Lajos, a HNB titkára. — Nem túlzók, ha kijelentem, hogy a nőbizottság, a nemzeti bizottság igazi jobbkeze. A falu életének minden megmozdulásában nagy munkát fejtenek ki a nők. Vegyük csak a tervteljesítést. Például a tojásbeadást. A falu, (702 lakosú) a szövetkezeten kívül vállalta, hogy 36 000 tojást adnak az államnak. Ez ideig magasan túlteljesítette ezt a vállalást, mert 54 230 tojás adtak be a mai napig. — Ezt a szép eredményt — folytatta Beke elvtárs — nagyrészt a nők fáradságot nem ismerő szervezési és agitációs munkájának is köszönhetjük. Az elismerő szavak bizonyára jól esnek a nőbizottság tagjainak, s egyúttal kötelezik őket, hogy elősegítsék az olyan eredmények elérését a gabona betakarításánál is, mint amilyeneket a tojásbeadásnál elértek. — bsgdolgozóknak tehergépkocsit bocsátott rendelkezésükre'. Farnadon sörből 25 hl-t, málnából közel 10 000 üveggel szoktak eladni hetente. Ez bizony szép forgalom, de egyúttal problémát is okoz. Ugyanis a lévai fogyasztási szövetkezet nagyon kevés palackozott frissítőt szállít a faluba. A múltban volt egy szódagyáruk, melyet azonban teljesen érthetetlenül leállítottak. Jó lenne, ha ismét üzembe helyeznék, mivel a párkányi szódagyár nem tudja őket ellátni kellő mennyiségű szódával. Gélén és Medvén a helyi fogyasztási szövetkezetek feladata a dolgozók frissítőkkel való ellátása. Míg Gélén a szövetkezet motorkerékpárjához csatolt kocsival hordják ki a határba a frissítőt, addig Medvén baj van a szállítóeszköz és az elárusítók biztosításával. Míg az alkalmazottak a határban teljesítenek szolgálatot, addig a faluban az üzlethelyiséget zárva kellene tartani, mivel nincs aki kiszolgáljon. A medveieknek olyan megoldást kell találniok, hogy a közellátás biztosítása a határban, a faluban ne fékezze az elárusítást. Izsán nagyon okosan szervezték meg a közeilátást. A frissítők mellett a dolgozók egy részének az étkezését is megoldották. Izsák Andrásné, a vendéglátó-üzem dolgozója elmondotta, hogy az aratás idején a szokásos 50 ebéd helyett 150-et készítenek, mivel a szomszédos Bokrosi Állami Gazdaság dolgozóinak is szállítanak majd ebédet. (Az ebéd mindössze 3,70 koronába kerül). Az ebéd mellé a frissítőket mozgó büfék segítségével szállítják ki a határba. Topolovecen — nagyon helyesen és ügyesen — az idősebb pionírokat is bevonták a frissítők szállításába. A pionírok felváltva teljesítenek szolgálatot: egyik csoport délelőtt, a másik pedig délután. Ezt a célszerű megoldást más állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek is a figyelmébe ajánljuk. Podhoranyban olyan jó a szervezés, hogy az üzemi konyhájuk ellátja tízóraival, ebéddel és uzsonnával az öszszes dolgozót, mikor távolabb vannak a határban. Az élelemnek a munkahelyre való szállítása naponta két óra időmegtakarítást jelent, nem beszélve arról, hogy sok faluban az asszonyok is dolgoznak, s nincs idejük ebédet készíteni. Az idén már nem fordulhat elő az sem, hogy a kombájnosok haza járjanak gépeikkel ebédre vagy sörre. A frissítőkkel való ellátást ingyenesen oldották meg. Ugyanis a határban van egy tiszta, jóízű ásványvíz-forrás, mely igen üdítő hatású. Ezt szállítják a dolgozóknak. Csak néhány példát említettünk, de sorolhatnánk így tovább ... A legtöbb helyen ügyesen, jól oldják meg a dolgozók ellátását a nyári munkák idején. Ahol még hiányosságok mutatkoznak, a helyi nemzeti bizottságok a fogyasztási szövetkezetekkel karöltve tegyenek meg mindent a zavartalan, jó közellátás érdekében. Török Benedek
