Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-16 / 100. szám
KJ a a közelmúltban valamelyik *■ járási székhelyünk szegény volt iskolahelyiségekben, akkor talán Moldava n/'Bodvou (Szepsi) volt a legszegényebb. Látástól vakulásig folyt a tanítás, mégis kevésnek bizonyultak a szétszórt tantermek. Napjainkban a helyzet lényegesen megváltozott. Egy korszerűen berendezett, általános műveltséget nyújtó középiskolát építettek a közelmúltban. A volt járási nemzeti bizottság funkcionáriusai is addig „kilincseltek“, amíg a közigazgatás átszervezésének alkonyán felépült az új JNB épülete. Az átszervezés, illetve az épület kapóra jött a mezőgazdasági gépészeti technikum igazgatóságának és „befészkelte“ magát az új épületbe, amely ha nem is iskolának épült, megfelel a követelményeknek. Ezzel lényegében megoldódott az iskola kérdése Moldavában, sőt még a diákszálló részére is vannak megfelelő helyiségek. Tóth János, a technikum igazgatója is azt vallja, hogy tanított már roszszabb körülmények között is. Pedig a Moldavai Mezőgazdasági Technikum irányítása összetételénél fogva nehéz és sokoldalú, jó szervezőt kíván. Az iskolában a gépészeti szakon kívül más jellegű mezőgazdasági szakiskolák is helyet kaptak. A gépészeti szakon a rendes hallgatókon kívül még a többéves gyakorlattal rendelkező traktorosok, gépkezelők egyéves tanfolyam keretében a mechanizátorok ezeroldalú mesterségét sajátítják el. Szlovák nyelven működik az általános mezőgazdasági technikum, amelynek szintén van egyéves tagozata, a többéves gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági mesteriskolát végzett szövetkezeti dolgozók, vezetők számára. Az egy év sikeres elvégzése után éppúgy, mint a gépészetin, érettségit is szereznek a hallgatók. Ezeken kívül kétéves mesteriskolát is irányítanak, amelyben a növénytermesztés és az állattenyésztés alapjait sajátítják el. Főleg a gépészeti szakon hosszabb-rövidebb lejáratú tanfolyamot szervez az iskola igazgatósága, hogy a néhány évvel ezelőtt végzett tanulók, mechanizátorok elsajátítsák a legújabb mezőgazdasági gépek kezelését. Az elmúlt évben a kombájnosok számára is szerveztek tanfolyamot. Komoly gondot okoz az is, hogy az iskolának nincs tangazdasága és a helyi EFSZ-ben kell végezni a tanterv gyakorlati részét. így sok esetben nem könnyű összeegyeztetni a szövetkezet termelési érdekeit a tanítási irányzattal. Ami még rosszabb, hogy a Bódva partján meghúzódó műhelye sem épület, sem felszerelés szempontjából nem a legideálisabb. A különböző mezőgazdasági gépek (főleg a legújabb típusúak) beszerzése is komoly gondot okoz és nem találnak minden esetben támogatásra, mivel egyes „bakafántoskodók“ azzal érvelnek, hogy nincsenek a gépek kihasználva a termelésben. Nem csoda hát, ha Tóth elvtárs szeme körül egyre több a szarkaláb és homlokán mélyülnek a barázdák. Igaz, ő ezt nem is veszi észre! A mezőgazdaság szeretete, az iskola iránt érzett felelősség ad erőt neki és tanártársainak. NEMCSAK AZ ISKOLÁBAN TEVÉKENYKEDNEK Az igazgató, aki tagja a kosicei Járási Pártbizottságnak, egyben szervezője a moldavai körzet újszerű, magasabb fokú pártiskolázásnak, ötvenhat vezető falusi funkcionárius politikai és egyben szakmai továbbképzésének az irányítója. Bárány István a biológia tanára már hét faluban megkezdte ez előadássorozatot a szövetkezeti dolgozók téli iskolázásán. Büszkén emlegeti, hogy az iskolázásokon szaporodott a hallgatók száma. Hárman a tanárok közül éppen indulóban vannak, hogy Novocsaniban befejezzék az évi mérleg készítését. így sorolhatnánk tovább, mert legtöbbjük kiveszi részét az iskolánkívüli munkából, szívesen járnak előadásokat tartani vagy tanácsadásra hívják őket VAJON MIT CSINÁLNAK? A tanári kar gondja az is, hogy hogyan érvényesülnek a gyakorlatban az előző években végzett hallgatók. Most is Bárány István tanár jelentést készít a délutáni gyűlésre, ahol megvitatják a kérdőívre beküldött válaszokat, hogy levonva a tanulságot erősítsék azon tantárgyaknak a tanítását, ahol gyengeségek mutatkoznak a gyakorlati életben vagy a főiskolán. Érdekes dokumentum-anyag a volt hallgatókkal történt levelezés és a kérdőívekre befutott sok válasz. A mechanizáciős főiskolából Prágából pl. azt válaszolták, hogy Híves és Verebes másodikos, Gots, Rustwan, Polák, Táncos, harmadik osztályos tanulók a praktikus tantárgyakban jól megállják a helyüket. Nehézségeik vannak a matematikában és a fizikában. Horváth Györgyről Bakáról írnak véleményt. „A nevezett a gépesített műhelyben kiválóan dolgozik. A szövetkezet vezetősége elégedett az önök munkájával“. Csenke Tibor hat hónapig a gabcsíkovói szövetkezetben a gépesítés minden szakaszán dolgozik. „Ha jól végzi munkáját, felelősebb munkát kap“ — írják. Viszont bírálják Jakaba Ödönt, aki az iskola elvégzése után a Slovnaftba ment dolgozni. O. Frigmansky munkáját a Kosicei Járási Nemzeti Bizottság dicséri. Király József, technikust viszont bírálja az állami gazdaság igaz. gatósága, hogy a gépi munka helyett a kézinek a támogatója. A vélemények túlnyomó többsége pozitív. A kapcsolatokat nemcsak írásban tartják fenn. Időnként összehívják a végzett hallgatókat tanácskozásra s ami még fontosabb, rövidebb, hoszszabb lejáratú tanfolyamokat rendeznek a legújabb technológia elsajátítására. MEGSZŰNIK A LEMORZSOLÖDÄS A negyedikesek gondterhelten tanácskoznak. Nem kisebb a gondjuk, mint a szalagavató előkészítése. — Szeretnénk ha nagyon szépen sikerülne — árulja el tervüket egy magas, nyúlánk csallóközi fiú, Prinzik Vendel. A szélrózsa minden irányából kerültek a technikumba a fiúk. Érdekes, és részben talán érthető is, hogy BEMUTATOM BALUJEVET A moldavai népkönyvtár élenjár az irodalmi estek rendezésében. A szovjet barátsági hónapban Kozsevnyíkov regényét vitatták meg. Benkő tanár elvtárs könyvismertető előadását telt ház előtt tartotta. Az író Balujevet, a szovjet vezetőt, munkásokat és fiatalokat mutatja be erényeikkel és hibáikkal együtt. Szlovákok, magyarok, fiatalok, idősebbek szóltak hozzá az utóbbi időszak egyik legérdekesebb regényéhez. A szovjet embereknek az egymáshoz való elvtársi viszonyát, emberségét és szocialista öntudatát fedezték fel a vitázók a gázvezetéket irányító, építő vezetőkben, szerelőkben. Grossz Benő bácsi, aki már túl van a hetvenen, hozzászólásában ezt vallja: semmi sem igazolja a szocializmust építő ember hőstettét jobban, mint a Szovjetunió gyors fejlődése. A fiatal hozzászólók arról beszélnek, hogy a szovjet ifjúságban sokszor több a lelki erő, mint bennük és jobb a viszonyuk egymáshoz, tudatában vannak, hogy nem szabad egymás kárára élni. Lóbei elvtárs nagyon érdekes összehasonlítást tesz: „Amikor a fiatalok elolvassák a János Vitézt, olyan hősök akarnak lenni, mint Petőfi „Kukorica Jancsija“. Amikor Arany Toldiját olvassák, akkor erejükkel akarnak kitűnni. Bemutatom Balejevet olvasása után biztos, hogy a fiatalok olyan hős építők akarnak lenni, mint itt a regényben szereplő szovjet emberek, fiatalok. Ez a nagy értéke a könyvnek.“ Rácz Olivér író mélyen boncolgatta, elemezte a regényt, és a hozzászólásokat. Nagyra értékelte azt is, hogy Moldaván, ahol a múltban nemzetiségi súrlódások voltak, a proletár internacionalizmus szellemében közös magyar-szlovák irodalmi estéket szerveznek. Boros Katalin és Gladisné, a könyvtár dolgozói jó munkájának a bizonyítéka, hogy 900 olvasója van a népkönyvtárnak. Az olvasók számának ez emelkedéséhez nagyban hozzájárult, hogy irodalmi esteket, könyvismertetéseket rendeztek. Hogy csak egy példával éljek: amióta megrendezték a költészet estjét ugrásszerűen nőtt a verses kötetek kölcsönzőinek a száma. Több mint tízezer könyv sorakozik rendben a boltíves helyiségekben elhelyezett polcokon, sok száz ember kellemes óráinak szerzői, műveltségének, tudásának gyarapítói. Négy évvel ezelőtt Csallóköztől Bodrogközig minden tájegységről fiatal legénykék érkeztek a Moldavai Mezőgazdasági Gépészeti Technikumba. Azóta eltelt időben testileg, szellemileg és szakmailag megerősödve kész emberként búcsúzkodnak egymástól, a tanároktól, • ismerősöktől és a már megszokott tájtól. Képünk a tanítás szünetében készült a negyedikesekről. Háttérben az óra anyaga, a kombájn. Nyugat-Szlovákiából vannak a legtöbben. Prinzik barátunk, az okocsi, Pavlo László a hornészemerovcei, Molnár Tibor a velkéulani, Ágoston József Középtúrról került a technikumba. Negyvenketten kezdték és most 27-en készülnek a szalagavatásra, illetve' az érettségire. Hogy miért csak 27-en? A fiúk közül egyesek azt állítják, hogy közülük jónéhányat akaratuk ellenére osztották be a gépészeti technikumra. A negyedikesek már a jövőt tervezgetik. Kilencen a főiskolára szeretnének beiratkozni, továbbtanulni. Már most izgulnak, hogy sikerül-e a felvételi. A többiek azon törik a fejüket, hogy milyen lesz a fogadtatás a szövetkezetben. Bizalommal lesznek-e irántuk. Persze, addig még sok a tennivaló, hátra van az érettségi. Az elsősöknek még nincsenek pályaválasztási gondjaik. Őket a szorgalmas tanulásban zavarom meg. A tanulószoba vezetője, Sánta József fogad. Sok eső eshetett, hogy így megnyúlt 15-éves korára -, mérem végig a legényt. — Régen múltam én már 15! - nevet a fiú. - Itt a segédlevelem, ha nem hiszi. Nemcsak ő, hanem Szejbert László, Csengd Lajos és Fülöp Sándor is elvégezték már a szaktanintézetet és így segédlevéllel és hajtási engedéllyel a kezükben kerültek a moldavai technikumba. Ezek a fiúk szerződést kötöttek a szövetkezetükkel, s így anyagi támogatást is kapnak az iskolázás ideje alatt. — Ők az apáink — nevet egy szöszke fiú. — És tanulásban is kitűnik ez...? — A gyakorlati tantárgyakban otthon vagyunk. De más tantárgyakban van mit behozni nekünk is - ismerik el az „öregek“. Negyvennégy fiatal pirospozsgás fiú szorongat különböző kérdésekkel az egyik sarokban. Végül én is szóhoz jutok. — Aztán nem únja-e még valamelyikük a tanulást? — Dehogy únjuk — kiabálják innen-onnan a fiúk. — Ez azt is jelenti, hogy senkit nem tuszkoltak közületek a mezőgazdasági iskolába? — Tuszkoltak? Örültünk, hogy felvettek! — hangzik az egyöntetű válasz. Az elsősök dicsekednek, hogy már hárman játszanak közülük az iskolai zenekarban, no meg a négy öregebb diák irányítására tánccsoportot is szerveznek és a konyhatáncot tanulják be. A lányokat a szlovák növény- és állattenyésztési szakról szereztek. Panaszuk is van. Többet szeretnének sportolni. Azt is mondogatták néhányan, hogy nem tudni mi az oka, a levegőváltozás, vagy valami más, de kegyetlenül jó az étvágyuk. Ügy .látszik csak a negyedik osztályban volt komolyabb lemorzsolódás. A második és a harmadik osztályban ez elenyésző. GONDTALANUL TANULNAK Reggel fél hétkor kezdenek szállingózni az „egyévesek“ a műhely felé. Csütörtökön az első órát a műhelyben töltik. Seregély István, aki elsőnek érkezett, azok közé a szerencsések közé tartozik, akik minden nap hazalátogathatnak családjukhoz. Méhészke mindössze 17 kilométer. — Sok a tanulnivalójuk? — Abból van bőség! Dehát egy évig csak ez a gondunk. Igaz, Gyurka — bizonyítja most érkező barátjával. Szepesi György (nem a Magyar Rádió riportere), egyetértőén bólint. — Anyagiakkal hogy jönnek ki? — Nem panaszkodhatunk. 1230 koronát kapok havonta, ebben benn van egy gyerekre a családi pótlék is. Mezei Sándor és Váradi Béla Szilicéről már nem olyan szerencsések, mint az előbbiek. Ők bennlakók. De azért nem panaszkodnak. Tudják, hogy szükség van Szilicén is a jó mechanizátorokra. Mielőtt munkához látnának sajtótízpercet tartanak. Van miről beszélni, vitatkozni, hiszen a XII. kongresszus beszámolója a mezőgazdaság gépesítését is az elsőrendű feladatok közé sorolta. Tamás Béla bevezetője után tíz perc helyett több mint fél óráig vitatkoznak. Bár ez is kevés, hogy mindenki kifejtse véleményét. A ködös decemberi reggelen hármasban igyekszünk az állomás felé. Bene Lajos, a CSISZ pénztárosa, gépészeti szakos és Pikla József, a növényi- és az állattenyésztési szak másodéves hallgatója. A peréhyi szlovák fiú még csak . 16 éves, de már levelezője a Rol'nícke noviny-nak. Most háromnapos levelező konferenciára hívták meg őket Trnavára. Hosszú az út, sokat mesélnek az iskola életéből. A beszédjük végső kicsengése az, hogy ezek a fiatalok már szívvel-lélekkel, szaktudássál és ha kell a toli-fegyverével is harcolnak a mezőgazdaság felvirágoztatásáért. Tóth Dezső A kapitalizmus jármának nyomására, apáink és nagyapáink irtóztak már a szó hallatára is: tanulni. Inkább az életüktől váltak volna meg, mint a földtől, melyet keserves munkával szereztek és műveltek meg. Hűek maradtak a szólásmondáshoz: „a paraszt maradjon csak parasztnak“, vagyis ragaszkodjon őseihez híven a nehéz földmunkához. A felszabadulás után megváltozott a helyzet, nem csak módos családok gyerekei járhatnak iskolába. Szocialista társadalmi rendszerünk mindenki számára lehetővé teszi, hogy fokozza szakképzettségét, hogy nagyobb tudásával jobban hozzájárulhasson a termelés emeléséhez. A szövetkezetek alakulásával sok földműveléssel foglalkozó falusi dolgozó hagyta el a földet és az iparba ment dolgozni. Nem tudták még akkor, hogy a szövetkezet is biztosítja számukra a jó kereseti lehetőségeket, a magasabb életszínvonalat. Ám szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot fiatal munkaerők nélkül el sem lehet képzelni. Fontos, hogy fiataljaink ismét megszeressék a földet. Sajnos, nagyon kevés az a szövetkezet, ahol a fiatalok túlsúlyban dolgoznának a mezőgazdaságban. Hogy miért van ez így? Egyszerűen csak azért, mert a szövetkezet nem biztosítja az ifjúság számára a kellő feltételeket. De nemcsak a feltételekről van itt szó. Tudjuk, hogy csak az olyan gazdaság lehet szilárd, ahol mind a tagság, mind a vezetőség szervezett és fejlett. Nem lehet elképzelni olyan vezetőséget, amely tagjainak nincs szakmai képzettsége. Bizonyára szívesen dolgozik olyan szövetkezetben a fiatalság, ahol látja, hogy törődnek vele, segítenek problémái megoldásában, biztosítják á kulturális lehetőségeket számára. Ne gondoljuk, hogy ifjúságunknak nagyok az igényei. Nem! A mai fiatalok már kommunistákhoz méltóan gondolkodnak és nem kívánnak lehetetlenségeket. A szövetkezettől csak a minimálisát kívánják. Ezeket az igényeket a szövetkezeti vezetőknek feltétlenül el kell fogadniok. Kedve lesz a fiatalságnak a szövetkezetben dolgozni, ha meg lesznek számára a kereseti lehetőségek, szórakozás, sport stb. Nem fognak félni az ún. parasztmunkától, ha látják, hogy fölösleges elmenni az iparba dolgozni, ha ugyanazt megkeresi a szövetkezetben is, mint az iparban megkeresne. Bízzon a szövetkezet a fiatalokra minél több felelősségteljes munkát Ne féljenek attól, hogy a fiatal vezetők felelőtlenek és nem teljesítik a rájuk háruló kötelességeket. Ne vegyük el a fiatalok munkakedvét és önbizalmát. Az idősebbek segítsenek a még gyakorlattal nem rendelkező fiataloknak és ne gúnyolják ki őket. Mert ha elméletileg a fiatal vezető érti is szakmáját, még nincs meg hozzá a kellő tapasztalata, helyi ismeretei, és ezért talán úgy is mondhatjuk, várja, hogy az idősebbek figyelmeztessék, felhívják a figyelmét az elkövetett hibákra, s mutassák meg neki a helyes utat. Ma mind nagyobb teret hódít a gépesítés a növénytermelésben, de az állattenyésztésben is. Amikor azt hangoztatjuk, hogy az új technológiát foganatosítani kell a termelésben és bevezetjük a gépesítést, gondoljunk arra, hogy ezekhez a gépekhez kellő szakértelem és tudás szükséges. Rendezzen a szövetkezet tanfolyamokat a fiatalok részére, amely előadásokat valamely szakiskola tanára adná elő, vagy küldjük a fiatalokat iskoláztatásra, hogyha elvégzik az iskolát. Az ilyen szövetkezetből aztán nem menekül majd az ifjúság. Ilyen helyeken a fiatalság képezi a szövetkezet gerincét. De hiába vannak meg a szórakozási, valamint a sportolási lehetőségek a moldavai szövetkezetben, ha itt még a nyomát sem látni a fiataloknak. Igaz, a szövetkezet nem tartozik a kosicei járás legjobb szövetkezetei közé. De vegyük csak ugyanebből a járásból a períni szövetkezetét. Itt aztán nem hiányzik az ifjúság. Van ifjúsági komplexbrigádjuk, amely tőle lehetően a legjobb teljesítményt nyújtja és sikeresen teljesíti a vállalt kötelezettségeket. Van olyan eset, amikor a szövetkezet megadja a lehetőségeket ;akkor aztán a fiatalokon van a sor, hogy bebizonyítsák szorgalmukat és dolgozni akarásukat. A falusi CSISZ szervezet működjön együtt a falusi pártszervezettel, valamint a szövetkezet vezetőségével. Alapítsanak ifjúsági munkacsapatokat. Pártunk XII. kongresszusának vitaanyagából kitűnt az a fontos tényező és célkitűzés, hogy 1970-ig a mezőgazdaságot az iparral egy szintre kell emelni. Ez csak úgy valósulhat meg, ha minél nagyobb teret hódít a gépesítés és állandóan gondoskodunk a fiatal munkaerők utánpótlásáról szocialista mezőgazdasági üzemeinkben. NAGY ISTVÁN (Moldava nad Bodvou) Nyerjük meg a fiatalokat a mezőgazdaságnak
