Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-16 / 100. szám
Barátságunk megbonthatatlan Népünk minden évben megünnepli a már hagyományossá vált csehszlovák-szovjet barátság hónapját. Szimbolikus ez a hónap, hiszen népünknek a Szovjetunió népei iránt táplált őszinte szeretetét és barátságát nem lehet leszűkíteni egy hónapra, a barátság egész életre szól, amelynek gyakorlati példáit megtaláljuk az év minden napján és minden órájában. Ennek ellenére a csehszlovák-szovjet barátsági hónapnak minden évben megvan a maga varázsa, az emberek még közelebb érzik magukat a Szovjetunióhoz, még jobban tudatosítják, hogy boldog békés életünk záloga Csehszlovákia és Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barátságában rejlik. A szovjet barátság hónapja minden évben hozzájárul a két nép barátságának elmélyítéséhez, százezrek látogatják a szovjet filmeket, s az orosz nyelvtanfolyamokon tanulják a béke és haladás nyelvét. Ennek a hónapnak a keretében indul el a békestaféta, mely elviszi a szovjet népnek a falvaink, városaink és üzemeink szívből fakadó elvtársi üdvözletét, kötelezettségvállalás vagy ajándék formájában. Ennek a hónapnak keretében rendez a Szovjetunióban is a Szovjet- Csehszlovák Barátsági Szövetség különböző kiállításokat, előadásokat és kulturális rendezvényeket, amelyek segítségével viszont a Szovjetunió dolgozói ismerkednek meg Csehszlovákia népeivel, életével, kultúrájával és a szocializmus építésében elért sikereivel. Ebben az évben a barátsági hónap ismét nagy sikerekkel zárul, elég ha csupán azt említjük meg, hogy egy hónap alatt egyedül a nyugat-szlovákiai kerületben közel egymillió dolgozó látogatta a szovjet filmeket és megcsodálják a szovjet filmgyártás legújabb termékeit, mint pl. az Egy év kilenc napja, Barátom Kolja és a Holt-tenger hajótöröttjei című filmeket. Közel 60 ezer előfizető lépett a szovjet sajtó olvasóinak táborába, ugyanakkor a Béke és Barátság Stafétája az üzemek és EFSZ-ek dolgozóinak több százezer egyéni és kollektív kötelezettségvállalását vitte magával a szovjet határra, amellyel dolgozóink kifejezték határtalan szemetüket a Szovjetunió iránt. Hasonlóan szép, eseménydús volt a barátság hónapja Szlovákia többi kerületeiben is, és nagyban hozzájárult a szocialista internacionalizmus ,és hazafiság elmélyítéséhez. A barátsági hónap minden esztendőben hozzájárul ahhoz, hogy Csehszlovákia népei még mélyebben megismerjék a békéért harcoló szovjet kultúrát, mely nagy példakép a haladó erők harcában az egész világon. Azt a kultúrát, mely teljes egészében az embert szolgálja, melyből a nagy proletár író és humanista Maxim Gorkij szavai csengenek: „Ember, milyen büszkén hangzik ez!“ A csehszlovák és a szovjet népek között ma fejlődő kulturális kapcsolatoknak gazdag hagyományai vannak. Hisz már 1886 júniusában előadták nálunk Glinka: Arszlán és Ludmilla című operáját, viszont a másik oldalon Smetana Eladott menyasszonya már 1870-ben került bemutatásra Pétervárott. A gazdag zenei kapcsolatokat Rjepin festményeiben .aláljuk megörökítve, ahol egymás mellett látjuk Rimszkij Korszakov, Glinka, Bendl és Smetana alakjait, A csehszlovák-szovjet kulturális kapcsolatok természetesen különösen a felszabadulás után mélyültek el a leginkább. Az elmúlt évek alatt dolgozóink megismerkedtek a szovjet kultúra legkiválóbb képviselőivel, sportolókkal, művészi együttesekkel. Dolgozóink sohasem felejtik el a szovjet hadsereg Alexandrov együttesének fellépéseit, sohasem felejtik el dalait, amelyekből a szovjet nép optimizmusa és forró hazaszeretete árad. Emlékezünk a grúz együttesre, mely több mint 33-szor lépett fel országunkban 70 ezer néző előtt A prágai tavasz, mely minden évben a legjobb zeneszerzők seregszemléje, közelebb hozza hozzánk a szovjet művészeket, amelyeken nem kisebb zeneművészek léptek fel, mind David Ojstrach, Rihter, s akik méltóan reprezentálták a nagy hagyományokkal rendelkező szovjet zeneművészetet. Ahogy mi megismerkedtünk a szovjet kultúrával, melyekből gazdag tapasztalatokat merítettünk, ugyanúgy a szovjet nép Is mélyebben megismerkedett Csehszlovákia népeinek kultúrájával. A szovjet dolgozók megszerették Neruda, Jirááek műveit, olvassák Majerová, Pujmanová és Drda könyveit, forró szeretetet tanúsítanak Július Fuéík iránt, kinek hősi élete példaképül szolgál a szovjet ifjúságnak. Fucík Üzenet az élőknek című könyvét több millió példányban adták ki a Szovjetunióban és lefordították azt a Szovjetunióban élő majdnem minden nép nyelvére. A csehszlovák nép életéből és történelméből vett példák nemcsak a szovjet művészetbe, hanem a szovjet tudományba is behatolnak, mely mindjobban foglalkozik a Csehszlovákiával és állandóan emelkedik azoknak a disszertációs munkáknak a száma, melyekben történelmünkkel, gazdasági és irodalmi életünkkel a csehszlovák tudománnyal és művészettel foglalkoznak. A szovjet tudomány, amely a szovjet ember szívét a legnemesebb célokért és • legnagyobb feladatokért lelkesíti, nagy példaképünk és segít még gyorsabban elérni célunkat a fejlett szocialista társadalom felépítésében. Ez a tudomány megszilárdítja boldog jövőnk győzelmében vetett hitünket, segít felnevelni az új embert, a szocializmus büszke építőjét és alkotóját. Segít egyesíteni népünk erőit a békéért és a szocializmusért folyó harcban. A szovjet művészet, regények, dalok, képek és zene a boldog jövő, a szabadság és demokrácia nevében szólnak hozzánk. A szovjet embertől tanuljuk meg azt, hogyan kell határtalanul szeretni szocialista hazánkat, és azért, ha kell áldozatokat Is hozni. A szovjet embertől tanuljuk meg a proletár nemzetköziséget, melynek zászlaját a szovjet népek ma is magasra emelik a béke, a haladás, a szocializmus védelmének érdekében. Ezért egész népünk mint ahogy azt a XII. pártkongresszus is kihangsúlyozta, továbbra is egységesen és szilárdan foglal állást a Szovjetunió békepolitikája mellett és visszautasít minden olyan kísérletet, mely arra irányul, hogy kétségbe vonják a szovjet békepolitika helyességét. A Szovjetunióra mi mindig úgy tekintünk és tekintettünk, mint a szocialista világrendszer vezető erejére, melyet méltán megillet ez a vezető hely. A Szovjetunió az, melynek évtizedes tapasztalataiból merítünk mi is és a többi szocialista ország is a szocializmus építésében. Hálásak vagyunk Csehszlovákia Kommunista Pártjának, mely a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája nyomán megtanított bennünket hinni népünk hatalmas alkotóerejében és megmutatta nekünk a boldog jövőbe vezető utat, mely útnak egyik mérföldköve és alapja a Csehszlovákia és Szovjetunió népei közötti megbonthatatlan őszinte barátság. VARGA JÄNOS BORISZ SZLUCKIJ: Peremváros A konstruktivisták építése, Gyáras peremváros gyöngyei, Mutasd, Moszkva-környék, bárki nézze: Első ötéves terv tömbjei! Szürke, tisztes épületek százai, Mint katonán posztóköpenyeg, Gépkezelő munkások lakásai, Egész kerületben híresek. Mutass fényes, óriás ablakokat, Nézik napps délt és keletet. Délceg iskolákat, sima utakat. Sok gyárat, üzemet, üzletet. Az ésszerű gazdálkodás rendszere Nevében egyszerűség honol: Elválik az új lakás, fénnyel tele, Az ódonság oszlopaitól! Mint beteljesített nagy fogalom. Könnyű pazarlást megtagadőan, Tisztasággal, napsugárral gazdagon Állj, én kedves peremvárosom! Weöres Sándor fordítása) JEVGENYIJ JEVTUSENKO: Fejüket rázva mondanak ... Fejüket rázva mondanak higgadt szavakat: „Csillapodj le .,. Rossz tanácsadó a harag!" Én szelíd voltam. De nem sokáig, mert e vad élet összezúzott, fogaimat kiverte. Akár egy ostoba kutyakölyök, úgy éltem: ütöttek, s én még odatoltam a képem. De azután, mivel haragos szívre vágytam, • béketűrés farkát egy csapással levágtam! S elmondom, mi gyújtott még nagyobb haragra. Mikor gyűlés előtt suttogták: „Hagyja abba! Maga még fiatal — a legfőbb kötelesség: írni, írni. Csak írjon hát, ne kötekedjék!“ De szándékomból én nem engedek egy jottát. Tudom: haragudni a hazugokra — jóság! Kommunista vagyok minden ízemben. A kommunizmus, az irányít engem, hogy haragudjam arra, ami útját állja s utamról le nem térít jóakarók tanácsa. Nincs bennem félelem, csak elszánt és makacs hit, és — érdekes élni, ha az ember haragszik. (Képes Géza fordítása) SZEMJON KIRSZANOV: Eső Zajdult a kert, gombakeltö eső ömölt, édenien üde-tiszta megint a {öld. ősz felhőkből kikandikál a napsugár: nő a fenyő? dong a poszméh? gylk mit csinál? Gombakeltő kristály eső csordulj, itasd a bokrokat, virágokat, öntsd a vigaszt. Minden cseppen, mint nagyító üvegen át, hass a mélybe, nézz a létbe, hü napvilág! Nézz bele az én mély-sötét szívembe is, bontsd a homályt, űzd ami fájt, taníts, deríts! ...Fut a felhő, erdőben dörg már a vihar, bámul házam csupa-könny ablakaival. (Illyés Gyula fordítása) Fejlesszük a művészet és a kulturális munka valamennyi ágát, a szocialista társadalom érdekeinek, a kommunista nevelés szükségleteinek megfelelően. (A CSKP XII. kongreszszusa határozatából.) Ealvaink kulturális életét ele■ mezve, már a múltban is, gyakran rádöbbentünk arra, hogy tömegszervezeteink, műkedvelő együtteseink kulturális, illetve népművészeti tevékenysége sokszor öncélúvá válik. A falusi kulturális élet irányítói sok esetben nem tudtak világos választ adni arra, mit miért tettek, ezt vagy azt a színmüvet, műsoros estet, irodalmi vitát stb. miért rendezték meg. Tehát kulturális tevékenységünk nem mindig követett bizonyos célt, illetve magát a tevékenységet, az eszközt tekintette célnak. Pártunk XII. kongresszusának Vitaanyaga ezen a téren is forrásba hozta a nézeteket, véleményeket, felkavarta a már bevált gyakorlatot míg végül falvaink kulturális életének az Irányítói maguktól jöttek rá: kulturális tevékenységünk eredménye a legtöbbször azért maradt el, mert azt koncepció, előre átgondolt terv és cél nélkül, a legtöbbször ösztönösen végeztük. , Ismeretes az is, hogy tömcgszervezeteink vezetői meg akarván nyugtatni saját lelkiismeretüké, s nem egyszer a „kecske is jóllaLjon és a káposzta is megmaradjon" elv alapCél és eszköz ján, „hát bedobunk egy jó kis darabot“ avagy „nehogy a fejesek nyavalyogjanak" jelszó alatt tényleg „bedobtak“ egy darabot, melyből aztán a legjobb esetben is csak egy közepe« színvonalú előadás sült ki, de semmi esetre sem céltudatos kulturális tevékenység. így volt az irodalmi vitaestek és különböző előadások szervezésénél is gyakran, összecsaptuk az egészet, az emberek felkészületlenül jöttek el ezekre az estekre s pláne még ha az előadót is csak az utolsó pillanatban „szervezték be", akkor keserű szájízzel és egy unalomban eltöltött este boszszantó gondolatával tértek haza. Mindezt amit eddig elmondtunk nem akarjuk általánosítani, nincs szándékunkban az öncélúság és a formalizmus vádjával illetni a becsületes népnevelők és népművelők ezreit, ám tény az, hogy bizony kulturális munkánk - bár eredményeink nem jelentéktelenek és nem vitathatóak el - stagnál,, egy helyben topog és mint már az előbbiek folyamán is említettük, gyakran az öncélúság langyos takarójába burkolózik. Pártunk, miután felmérte a helyzetet az egész ország színe előtt s az egész nép részvételével oldotta meg a kérdést, pontosabban megadta az irányvonalat: minden nemű kulturális és művészeti tevékenységünkkel a szocialista társadalom érdekeit kell szolgálnunk a kommunista nevelés szükségleteinek megfelelően. Miként fest ez a gyakorlatban? Az ország legnagyobb szövetkezetét, a kolárovóit kerestük fel, hogy közvetlenül a pártkongresszust követő időszakban nyerjünk képet a falu kulturális életéről. Kolárovóban nyomon követhettük mindazt, amit másutt olyan gyakran hiányoltunk: a kulturális munka pontos tervezését. Az illetékes szervek egy évre előre dolgozzák ki a tervet, amelyet aztán még külön • minden negyedévre szétdolgoznak. A falu kulturális életének az irányítását a kulturális bizottság és a népművelési tanács, természetesen a felsőbb szervek felügyelete mellett, erősen tartja a kezében. Jólesett hallani a népművelési otthon vezetőjének, Nagy Lajos elvtársnak a szájából: „A CSEMADOK vezetői és tagsága rájöttek arra, hogy az üres, limonádé-ízű daraboknak semmi értelme sincs. Komoly darabokat kérnek!...“ Nos, amíg egynéhány évvel azelőtt arról panaszkodtunk, hogy nem mennek a mai tárgyú színművek, ma már az a helyzet, hogy kevés a mai tárgyú darab — annyira megnőtt a kereslet. Kolárovó valóban nagy falu s ezért ne is csodálkozzunk, ha az iskoláztatások egész sorát nyitották meg. A pártoktatáson kívül, melynek keretében a CSISZ tagok is tanulnak, népi akadémia nyílik. Természetesen a szövetkezeti munkaiskolában is kezdetét veszik az előadások s a szülői munkaközösséget is kihasználják, amelynek keretén belül előadássorozat folyik különböző pedagógiai problémákról. Mindamellett nem szünetelnek'a mér szokásossá vált előadások sem különböző világnézeti, külpolitikai, irodalmi problémákról stb. A falu kulturális munkában elért eredményeit leszűrve tehát oda juthatunk, hogy nem hiábavalók ezek az iskoláztatások. Az emberek nem csupán szakmai téren fejlődnek, hanem szemlátomást alakul, változik politikai nézetük is. Mindehhez természetesen a falu összes kultúrmunkásának az összefogására van szükség. Nagyon jó például Kolárovóban a Népművelési Otthon és az EFSZ közötti együttműködés. A szövetkezet kultúrfelelőse, Zuba Mihály elvtárs nemcsak éppen a szövetkezetre korlátozza tevékenységét s mondanunk sem kell talán, hogy Nagy elvtárs szinté naponta vendége a szövetkezetnek. Érdekes a szövetkezet és a fiatalok viszonya is. Megesik, , hogy télen a szövetkezet nem tud tagjainak munkát biztosítani. A fiatalok ilyenkor valamelyik közeli üzemben helyezkednek el, ám ha megint munkalehetőség nyílik, visszatérnek a szövetkezetbe. Mindez a jó nevelőmunka eredménye is. A szövetkezet CSISZ szervezete meglepően jól működik. A szervezeten belül állandóan folyik az ideológiai munka. A CSKP XII. kongresszusának a vitaanyagát (Dokumentum) s most a pártkongreszszust is ízekre szedik, megvitatják. Bebizonyosodott tehát az is, hogy fiataljaink magukévá teszik a párt irányvonalát, érdeklődnek s tanulmányozzák a pártkongresszus vitaanyagát. Természetesen a munka minden területén visszatükröződik a dolgozók kielégítő politikai tudása. Nem idegenkedik itt senki az új munkamódszerektől, nem ellenzik a haladó szervezési intézkedéseket, s szorosan összefügg ezzel az is, hogy a falu műkedvelői mai tárgyú művek felé fordultak. Kolárovóban tehát elsősorban a különböző iskoláztatásokra alapoznak, ezekre fektetik a főhangsúiyt. Utána mintegy felépítményszerűen következik a többi, ezek között a műkedvelő tevékenység megszervezése stb., stb. A népművelési tanács és a kulturális komisszió céltudatos munkára serkenti a tömegszervezeteket s a XII. pártkongresszus szellemében minden erejüket valóban a szocialista társadalom érdekeinek a szolgálatába állítják. p. i. jjumfirtr 7 1962. december 16. Szalagavató a technikumban Szombat este van. Kiürült már a jégkorong-pálya, lassan az utcák is elcsendesednek. Siet haza mindenki a meleg családi körbe. Hideg szél fúj és az utcák is síkosak. De síkos a parkett is, bár itt a táncteremben hidegről nem igen beszélhetünk. Körülöttem csupa kacagás, öröm, életkedv mindenütt. Ropják a táncot a komáromi Mezőgazdasági Technikum negyedikesei. Most tartják ugyanis szalagavatójukat. Sugárzó arccal, gyorsabban dobogó szívvel hallgatták végig hazánk jövő mezőgazdászai az ünnepi beszédet életük nagy pillanatában, amikor kitűzték mellükre a zöld szalagot.' Osztályfőnökük, Tuba Márta tanárnő büszkén mondta, hogy 36 tanítványából lé-en jelentkeztek a főiskolára, a többi pedig közvetlenül mezőgazdasági pályára lép. „Sok fáradságomba került, amíg idáig jutottunk, de megérte. Minden örömmé, mosoly- Iyá vált bennem. Nehezen válók meg tőlük, de örömmel veszem át egy új osztály vezetését, hogy újabb szakembereket neveljünk a hazának.“ A fiatalok ropják a táncot. Mulassatok, táncoljatok, hiszen jó munkát vegezteteK es megeraemeueieK ezt a szép napot. S ha majd elbúcsúztok az iskolától és nekivágtok az életnek, ilyen jó kedvvel, lelkesedéssel végezzétek el a rátok váró munkafeladatokat szocialista mezőgazdaságunk felvirágoztatására. Kozma György, SPTS Komárno ÜJ ORVOSI RENDELŐ Nánán az utolsó hetek folyamán két esemény örvendeztette meg az állami gazdaság dolgozóit. Üj orvosi rendelő nyílt meg a községben, ahol ezentúl Grinács doktor gondoskodik a gazdaság és a község kezelésre szoruló betegeiről. A gazdaság újmajori részlege pedig élelmiszerboltot kapott. Szöcsei elvtársnő a vezetője, aki már az első napon 66 ezer koronás forgalmat bonyolított le. A Nánai Állami Gazdaság illetékesei valóban jó munkát végeznek dolgozóik érdekében. Jelenleg az újmajori iskola felépítése foglalkoztatja őket. Az új iskola megnyitását 1963. szeptember 1-re tervezik. Meidiik Kálmán
