Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-12-16 / 100. szám
HRillarftbb9 költséggel többel! Amikor ez év elején elnökké választottak, nem volt éppen rózsás a szövetkezet helyzete. Szűkében voltunk a takarmánynak, kevés volt a sertés. Sok állat elhullott, s a kocáknak szánt süldők az elégtelen takarmányozás következtében nem lettek vemhesek. Felmerült tehát a kérdés, milyen intézkedésekkel biztosítsuk az 1962. évi sertéshústermelési terv teljesítését, hogyan juttassuk 1963- tól kezdve az egész évre előirányzott sertéshús tizenkettedrészét havonta a piacra? Erről tárgyaltunk a pártgyűlésen, erről vitáztunk a sertésgondozőkkal. Segített a szomszédos szövetkezet Tenyészsüldőink felerésze még annakidején olyan rossz állapotban volt, hogy ellésre nem is számíthattunk. Elhatároztuk tehát, hogy negyven ellésre alkalmatlan sertést hízóba állítunk. Az elhatározást tett követte. De szükségünk volt olyan sertésekre, amelyeket bebúgathattunk. Saját üzemünkben csupán kilenc fajtiszta süldőt sorolhattunk az anyaállatok közé a hízóállományból, ezeket nyomban bebúgattattuk. Ám még harmincegy hiányzott. Ekkor sietett segítségünkre a szomszédos grosslehnai mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely negyven tenyészsüldőt bocsátott a rendelkezésünkre. Nekik a hízóállományban volt elég fajtiszta, búgatásra alkalmas állat. Mi, a negyven tenyészsüldő helyett vágósertéseket adtunk a kisegítő szövetkezetnek. így mindketten jóljártunk. Sertésgondozónk, Josef Eichler gondoskodott az újdonsült anyakocajelöltek búgattatásáról. Nem ültünk ölhetett kézzel Már júniusban láttuk, hogy bő termés Ígérkezik gabonából és burgonyából ... Helyesen becsültük fel a írta: ERNST HIMPEL, a holzhauseni mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke (Német Demokratikus Köztársaság) 1962. december 16. terméshozamot, amit az eredményeink már bizonyítanak. Harmincöt sertést szereztünk be ugyancsak csereúton. Tehát megteremtettük a több hús termelésére az előfeltételeket. Mire a Minisztertanács közzétette a hústermelés fokozásáról szóló intézkedéseket, mi már előtte jártunk. Idén elsőként arattuk le a gabonát a kerületben, s a burgonyát is idejében betakarítottuk. Burgonyaföldjeink több mint háromnegyedrészét egyszer, több mint a felét pedig kétszer átboronáltuk. S már lassan el is felejtjük, oly régen eleget tettünk a burgonyaeladási kötelezettségünknek. Az évtizedes sopánkodás után pontot tett az élet. A korlátozott termelésről szőtt helytelen nézeteket megdöntötték a szövetkezet tudományos-műszaki lehetőségei. Emellett persze nem ültünk ölhetett kézzel: 35 ezer márka értékű talajjavítási munkát végeztünk, az elgazosodott árkokat, vízlefolyókat szabaddá tettük, s kitisztítottuk az alagcsöveket. A múltból visszamaradt elposványosodott területeket termékennyé tettük.' S rendszeresen törődünk a talaj termőképességének fokozásával, egyéb dűlőkben is. Szakavatott, hozzáértő gondozók Paul Hanig és Josef Eichler sertésgondozók feleségestül nemcsak kiváló politikai harcosok, hanem egyúttal kimagasló szaktekintélyek is. Tudják hol a helyük, mi a kötelességük, hogy nem babra megy a játék. De a pártonkívüli Wally Polzin sem marad el mögöttük: szakszerűen gondozza a rábízott másfélszáz sertést, s a hét anyakoca-jelöltet. A 150 hízónál átlagosan napi 400 grammnyi súlygyarapodást tételeztünk fel, s eredetileg a jövő év februárjára terveztük a hízók eladását. A derék Wally azonban olyan körültekintéssel, mondhatni „szeretettel“ eteti a sertéseket, hogy 1070 grammot híznak naponta. Ezek szerint még ebben az esztendőben befejezhetik „földi pályafutásukat“. Hogy miben rejlik az említett sertésgondozók munkasikerének titka? Elsősorban a pontosságban! Korán kelnek, idejében etetnek. Utána tisztogatnak, almoznak, szárazba helyezik a négylábúakat, hogy azok jól érezzék magukat. Mert ez is nagyon fontos. Ott, ahol nincs önműködő etetőberendezés, elegendő vályúról gondoskodnak, s naponta négyszer etetnek, hogy elejét vegyék a tolongásnak. Darán és burgonyán kívül a konyhai hulladékot is felhasználják, s ügyelnek arra, hogy télen is vitamindús takarmányhoz jussanak az állatok. Ésszerű takarmányozás A szövetkezet pártszervezetének indítványára bevezettük az állatok ésszerű, tudományos alapon nyugvó takarmányozását. Ehhez igazodik valamennyi állatgondozónk. Nem tömünk bele rendszertelenül annyit a sertésekbe, amennyi csak beléjük fér. Beosztjuk a takarmányt, hogy arányosan fussa egész évre. Nem gazdaságos például a burgonyakészletet egyszerre feletetni az állatokkal, s tavasszal azután takarmánypótkiutalást kérni az államtól. Az utólagos „észbekapástól“ nem hízik a disznó, önbírálatból nem lesz hústöbblet. Első sikereink azt bizonyítják, hogy helyes úton haladunk: lényeges súlygyarapodást értünk el a hízóknál, nincs elhullás, kocáink több malacot ellenek. De a gyorsított ütemű hizlalás eredményei egyúttal arra késztettek bennünket, hogy fokozzuk a hízőállomány létszámát. Ennek érdekében további süldőket soroltunk be az anyaállatok közé, hízőállományunk rovására. Természetesen, csak átmenetileg. Jövő évben azután majd 100 hektáronként 260 sertést tenyészthetünk már, amivel biztosítjuk a jövő évi tervfeladatok teljesítését. Nincs ebben semmi ördöngösség! Bármelyik szövetkezet követheti példánkat: csupán egy kis „agymunka“, egy kisebbfajta „haditanács“ a szövetkezetesekkel, s helyes munkaszervezés kell hozzá. Számos szövetkezetnek már nem kell annyi nehézséggel megküzdeni, mint nekünk kellett. Kisebb költségráfordítással Nemcsak állatgondozóinkkal vitatjuk meg a jövő évi termelékenység fokozásának lehetőségeit, hanem vidékünk érdekközösségi szerveivel is meghányjuk-vetjük ezeket a kérdéseket. Kikérjük a mezőgazdasági tudományos dolgozók, szakemberek véleményét is, milyen talajjavítási munkák szolgálnák a közös érdekeket, stb, A pártszervezet indítványára, elkészítettük már a tudományos ismereteken alapuló takarmányozás és a szocialista munkaversény egyetemes programját. így minden állatgondozó pontosan tudja, mennyi húst kell jövőre havonként termelnie, s mennyi takarmányt, állatorvosi költséget, valamint mennyi munkaegységet vehet igénybe. Eddig csak a termékek mennyiségére voltunk tekintettel, jövőre már a költségek összegét is figyelembe kell vennünk. Vezérelvünk: a legkisebb költségráfordítás mellett, a legrövidebb idő alatt, minél kimagaslőbb termelési eredményeket érjünk el. A párt ellenőrző tevékenysége Hogy meggyorsítsuk a sertéshústermelés ütemét, kettéosztottuk az állattenyésztés területén működő pártcsoportot, s külön pártcsoportot létesítettünk a sertésenyésztésben dolgozó kommunisták soraiból. Ez utóbbinak, mint szövetkezeti elnök, jómagam is tagja vagyok. Ez a pártcsoport rendszeresen tájékoztatja a pártvezetőséget, milyen mértékben teljesíti a szövetkezet a Minisztertanácsnak a hústermelésre vonatkozó határozatát — szövetkezetünk esetében. Mindezek az intézkedések hozzásegítenek bennünket, hogy köztársaságunk valamennyi lakósa több húshoz, mi szövetkezetesek pedig nagyobb keresethez jutunk. Csupán a bonni kútmérgezők veszítenek vele, akiknek minden igyekezetük odairányul, hogy átmeneti nehé: cégeinkből tőkét kovácsoljanak a hideghábroú élesztésére. (Németből fordította: Kozics Ede) megyei döntök legjobbjai pedig kora ősszel mérik össze tudásukat „Az ország legjobb traktorosa" címért, valamint a tárgyi jutalmakért. A traktorosoknak ezt a nagy vetélkedését az egész ország feszült érdeklődéssel figyeli. A nagy nyilvánosság előtt folyó versenyek lényegesen elmélyítik a versenyszellemet, hozzájárulnak a munka minőségi elvégzéséhez, valamint az ezzel egybekötött mezőgazdasági gépbemutatók lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a versenyeken résztvevő széles tömegek saját szemükkel, üzemelés közben meggyőződhetnek a gépi munka előnyösségéről. E szántóversenyek rendkívül népszerűek. Olyannyira, hogy a II. Országos Szántóverseny lebonyolítására zuhogó esőben került sor — ez év szeptemberében —, s a kíváncsi nézők százai nem tágítottak, kitartóan szurkoltak, vajon kik lesznek az ország legjobb traktorosai... A Herceghalmi Állami Gazdaság újmajori üzemegységének repcetarlóján 9 óra 30 perckor hangzott el: „Gépre traktorosok!" Harmincnyolc traktor dübörgött föl, harmincnyolc traktoros foglalta el helyét a megyénként kijelölt, eketestenként 10 méter széles és 100 méter hosszú versenyparcellán s látott munkához, a zöld rakéta felröppenése után. A harmincnyolc megye legjobbja által hasított barázdák mélységét, a szántás minőségét ugyanannyi versenybíró kísérte figyelemmel, s készített feljegyzéseket. A szétszántást, folyamatos szántást és az összeszántást a traktorosok külön-külön végezték, saját traktoraikkal, amelyekkel az üzemükben, vagy gazdaságukban dolgoztak. Egy-egy ilyen munkafolyamat elvégzésére másfél óra állt a traktorosok rendelkezésére. Piros, fehér és zöld rakéta jelezte 16 órakor, hogy az eredményhirdetésen a sor. Nem volt könnyű dolga a versenybizottságnak. Az országos döntőben induló versenyzők a nehéz talajviszonyok és a rossz idő ellenére is valamennyien betartották a verseny szabályait. Elsőként a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti traktorosát, a 38-as számot viselő Árvái Sándort szólították a versenygyőzteseket megillető háromlépcsős emelvény közepére, aki „Az ország legjobb traktorosa"-ként átvette a 125-ös Danúvia motorkerékpárt. Az országos verseny második helyezettje — az ország legjobb ifjúsági traktorosa — Bíró Ferencz, a Polgári Állami Mezőgazdasági Gépállomás dolgozója lett, aki Hajdú- Bihar megyét képviselte. Tárgyi jutalmul „Kékes“ televízió készüléket kapott. A harmadik helyezett, Papp Sámuel, a putnoki ÄMG traktorosa „Mambo“ magnó-készülék birtokába jutott. A negyedik legjobb lemezjátszós rádiót, az ötödik-hatodik pedig karórának örvendett az elkölcsi jutalmon kívül. A magyarországi II. Országos Szántóverseny tapasztalataiból mégállapítható, hogy nemcsak a versenyek színvonala, hanem a szántások minősége is sokat javult. A bírálati pontrendszer alkalmassá vált a kis különbségek kimutatására. Hazai viszonyainkra vonatkoztatva a magyarországi szántóversenyek nagyon tanulságosak. Nem ártana elemezni járásonként és kerületenként a szántási eredményeket, s jól körülnézni, vajon mennyi formaiságot rejtenek a számszerű jelentések, s valóban fedik-e a valóságot. A fenti cikk nem ad teljes képet arról, hogyan, s mint szervezik és bonyolítják le a szóbanforgó versenyeket déli szomszédaink. Ám, ha mégis érdekelné traktorosainkat, szövetkezeti és állami gazdasági vezetőket, a járások mezőgazdasági szakembereit, valamint irányítóit, a szervezés módszereiről részletesebb tájékoztatást nyújtunk. NKI Többet, gyorsabban, szakszerűen (A Szabad Földműves számára írta: I. BüDZKO, a V. I. Lenin Mezőgazdaságtudományi Akadémia alelnöke) A Szovjetunió Kommunista Pártja az elkövetkező húsz évre célul tűzte korunk egyik legfontosabb feladatát; megteremteni alapját a bőséges élelmiszercikkek termesztésének. A mezőgazdasági termékek termesztését már az első tíz év alatt kétszeresére kell emelni. Ez a nagy feladat megoldása a növénytermesztésben, illetve az állattenyésztésben, nem lehetséges fejlett technika és korszerű gépek nélkül. Ezért a Szovjetunió mezőgazdaságának teljes gépesítését fontos népgazdasági feladatnak tekintjük. Kolhozaink és szovhozaink napjainkban egymillió 100 ezer traktorral, kb. 700 000 kombájnnal és sokezer egyéb mezőgazdasági géppel rendelkeznek. Azonban ilyen óriási gépkészletek mellett is mutatkoznak némi fogyatékosságok. Több esetben dolgozóink kézzel végzik azokat a munkaműveleteket, amelyeket ma még gépekkel nem tudunk teljes egészében elvégezni. Tudósaink, mérnökeink és tervezőink arra törekszenek, hogy az elkövetkező négy-öt év alatt ezeket a hiányosságokat is felszámolják, vagyis megvalósítsák a mezőgazdasági munkák teljes gépesítését. Jelenleg például máris rendelkezünk olyan kombájnokkal, amelyek a cukorrépát kifogástalanul felszedik és megtisztítják, így azután nem szükséges a répát a földön kézzel tisztítani, kupacokba rakni, mert a kombájnról közvetlen teherautókra kerül, amelyek a cukorgyárba szállítják. Ezzel az eljárással a cukorrépa betakarításának költsége felére, kétharmadára csökken. A gabonafélék és a burgonya betakarítását is túlnyomóan gépekkel végezzük. Igaz ugyan, hogy a gépek VihasTnálásn nem mindenütt eavforma, de elmondhatjuk, hogy nenjesak a fő mezőgazdasági munkákban, de a mellékágazatokban is elegendő gép áll szolgálatunkra. Most arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági növények betakarításakor csak a fő munkákat végezzük kint a földön, míg a végleges munkaműveleteket az üzemekben, a feldolgozó központokban, ahol a mechanizálás, villamosítás, nem utolsósorban az automatizálás feltételei teljes mértékben adva vannak. A mezőgazdasági technika fejlődésének másik komoly része a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek tökéletesítése és fokozott gyártása. A szovjet ipar idén új, nagysebességű hernyótalpas — T —75-ös és kerekes- Belorusz traktorokat bocsátott a mezőgazdaság rendelkezésére. Ezek a típusok 6 — 9 km óránkénti sebességet érnek el, így teljesítményük 25 — 40 °/o-kal nagyobb az eddigieknél. Tudósaink és mérnökeink a közeljövőben azon munkálkodnak, hogy a mezőgazdasági munkát végző gépek óránkénti sebességét 15 kilométerre emeljék. A traktorokon kívül az eke, vetőgép, aratógép és a kombájn is számításba jön. Jelenleg a kalászosok, a mag és silókukorica betakarítását három különböző géptípussal végezzük. E munkálatok technológiája lehetővé teszi, hogy bizonyos módosításokkal ezeket a munkákat egy univerzális kombájnnal végezzük. Hasonló egyetemes kombájnt lehetne alkalmazni a burgonya és cukorrépa betakarításánál. Ilyen univerzális burgonya-betakarító kombájn a KGP — 2, amely jól bevált a cukorrépabetakarításnál is. A kombájnt három ember kezeli, ugyanakkor 45 ember napi munkanormáját teljesíti, míg a munkatermelékenység hatszorosára emelkedik. A komplex gépesítéssel egyidőben egyre jobban terjed az automatizálás, melynek elsősorban az állattenyésztésben van ''óriási jelentősége. A modern, haladó mezőgazdaságot el sem tudjuk képzelni automatikus szivattyú, fűrész, automatikus takarmánykészítőgépek és az állattenyésztést szolgáló szellőztető és világító berendezések automatikus szabályzói nélkül. Különösen magas fokon áll az automatizálás a baromfitenyésztésben. Vannak olyan baromfitelepeink, ahol majd csak az összes műveleteket — az etetést, a tojásgyűjtést és szállítást, világítást, szellőztetést — gépek végzik. Az utóbbi években a tudósokat egyre jobban foglalkoztatja a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek automatikus irányítása. Már egész sorozat olyan berendezéssel, illetve műszerrel rendelkezünk, amelyek képesek irányítani a traktort az ember beavatkozása nélkül. Természetesen ez csak az automatizálás kezdetét jelenti. A jelenlegi kísérleteket figyelembe véve, nincs messze az idő, amikor rádió és televízió segítségével nemcsak a szántásnál, de egyéb munkálatoknál több gépet irányít majd egy diszpecsér. Végül szólani szeretnék a szovjet falvak villamosításáról. Ugyanis a mezőgazdasági termelés gépesítése és villamosítása úgyszólván elválaszthatatlanok egymástól. E téren nagyon is csábító az az elképzelés, hogy olyan traktorokat gyártsunk, amelyeknél gyújtáskor a vegyi energia közvetlenül villanyenergiává változna. Ha tehát a traktor akumulátorokon keresztül egyenáramra működne, feleslegessé válnának egyes alkatrészek, mint például a sebességszekrény, sebességváltó, hűtőberendezés. így a traktorokat és egyéb mezőgazdasági gépeket közvetlenül villanyáram hajtané. Kétségtelen, hogy az ilyen gépek alkalmazása alapvető változásokat hoz majd a mezőgazdasági technológiába. A villanyenergia kihasználásának és alkalmazásának a mezőgazdaságban van piőg egy magasabb fokú lehetősége. A villanyáram speciális alkalmazásáról van sző, — valamint az ibolyántúli sugarak, az ultrahang, a magasfeszültségű áram alkalmazásáról a növénytermesztésben és állattenyésztésben. A szovjet mezőgazdasági szakerriberek nagy feladata: a közeljövőben teljesen villamosítani a kolhozokat, szovhozokat, a mezőgazdasági üzemeket, sőt az összes mezőgazdasági munkálatokat is. Tervünk szerint 1965-ig befejezzük a mezőgazdaság teljes gépesítését és villamosítását. Hazánkban minden lehetőség adva van, hogy a mezőgazdaság termelékenységét rövid időn belül többszörösére emeljük, növénytermesztésben és az állattenyésztésben az eddiginél még nagyobb eredményeket érjünk el, miáltal lényegesen csökken majd a mezőgazdasági termelés önköltsége. Fordította: Stollárová Alica Kissé hihetetlennek tűnik, úgye ? Pedig valóság! A föld-golyóbisnak melyik részén, hol található meg ez az iskola? Talán éppen Kínában, a világ legnépesebb országában, Indiában, vagy a Szovjetunióban? Egyikben se! Hát akkor hol, merre.,.? Egészen közel, a szomszéd Magyar Népköztársaságban. Ej, ej, hát ez lehetséges? Az iskola: az ország összes szántóterülete. A tudásra törekvők egész hada pedig az ötvenezer traktoros. Legfőbb céljuk, hogy tökéletesen uralni tudják az ekét, gyors és jóminőségű legyen a szántás, amelyhez a mesterfogásokat, a legjobb fortélyokat a szántási versenyek keretein belül elsajátíthatják. A szántási versenyek jelszava: Győzzön a legjobb! Évente rendezik meg ezeket a szántási versenyeket a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a földművelésügyi miniszter felhívása alapján. A versenyeket üzemi, járási, megyei és országos szinten bonyolítják Az üzemi versenyszántás már az előző év őszén kezdődik. Ezt a tavaszi járási verseny követi. Ezen a versenyen a szövetkezeti, üzemi és gépállomási traktorosok legjobbjai vetélkednek a nyáron sorra kerülő megyei szántóversenvre való bejutásért. A Árvái Sándor, az ország legjobb frei torosa barázdát nyit a versenypar cellán (Oláh Károly felvétele ISKOLA, amelybe ötvenezren járnak
